Az év természetfotósa kiállítás

Múltkor sikerült jól belekevernem a képbe az angol srácot, aminek kapcsán rám is írtatok, hogy az a kedves pasi, akivel Pesten jártam, mégis hova lett. A barátom megvan, csak a blogon az életem így is elég nyitott könyv és a saját magánéletemet inkább „védem”, vagy egyszer majd esetleg kibukik belőlem. A barátom aranyos srác, de egyszerűn nem tudom, hogy hosszútávon életképes lenne-e a dolog. Az utóbbi hónapban meg sajnos jó párszor szomorú voltam egyes viselkedésével kapcsolatos megnyilvánulásai miatt, s rengeteg panaszkodtam rá barátoknak.

Úgy voltam vele, hogy az IT-s arccal egyszer összefutok, az nagyon nem jelent semmit. Az egyik táncos beszélgetésünk kapcsán említette nekem, hogy vannak múzeumok, ahova még nem jutott el. Feldobtam neki a labdát, hogy akkor gondoljon ki valamit és betársulnék.
Az év természetfotósa kiállítást javasolta, amire rábólintottam. Ez a program minden évben van, csak eddig a 14 fontos belépő és társaság hiányában kimaradt.

View this post on Instagram

A post shared by WildlifePhotographerOfTheYear (@nhm_wpy)

Sajtófotó kiállás 2017.

A meetup.com-on láttam egy eseményfelhívást a sajtófotó kiállításra. Magamtól is mentem volna a kiállításra, hiszen minden évben megyek. Viszont, hogy ne egyedül menjek már, s legyen kihez szólnom, elfogadtam a meghívást.

forrsá: World Press Photo Exhibiton, Facebook esemény: ITT

Diana nap 2017.

Múlt hónapban a Kensington palotában jártam. Még év elején egy blogger ismerősöm hívta fel a figyelmem a hamarosan megnyíló Diana és divata kiállításra.

Séta a luxusban – Chanel kiállítás (Mademoiselle Privé)

A hétvégén a Chanel kiállításon jártam (2015.nov.1-ig tekinthető meg). A Mademoiselle Privé-ről a Time Out programújságban olvastam egyik kedden. Nem voltam benne biztos, hogy elmegyek, de kár lett volna kihagyni, mivel teljesen ingyenes és bárki felkeresheti. Továbbá Chanel a luxusmárkákat erősíti, és nem minden nap van lehetőségem egy picit is belelátni ebbe az előkelő világba.

Vasárnap 10:30-ra értem oda a Saatchi Galériához. Már kígyózott a sor. 9-re kellett volna jönnöm, meg is fordult a fejemben. De, ha törik, ha szakad, ha 2 órát kell várni, akkor is bemegyek. A kiállítás kötelezően felírtam vasárnapra, így hát türelmesen várakoztam. Eltelt egy jó óra és már majdnem a bejáratnál tartottam. Mindjárt bent vagyok! És a csoda fél órán belül megtörtént, beléptem az épületbe.

Csokoládé kiállítás és vásár laikus szemmel

Szombaton a csokoládé show-n jártam. Érdekes, hogy 4 éve élek a városban, s most jutottam el ide először, holott minden évben megrendezik.
Egy héttel ezelőtt egy ismerősöm mondta, hogy szombaton ráér, ha tudok valami jó programot, szóljak. Ráírtam hát kedden, hogy csokoládé show lesz és biztos megyek, ha csatlakozni szeretne. Így történt hát, hogy aznap kora délután találkoztunk.

London polgármesterének feje csokiból

Csokoládé show-t, azaz Csokoládé kiállítást és vásárt az Olympián rendezték. Nem tudtam mire számítsak, de gondoltam, hogy sok csokoládé lesz. Rögtön a bejáratnál Boris Johnson, London polgármesterének csokoládéból megmintázott feje fogadott. Plusz egy csokis Shard és egy hatalmas csoki kutya is ki volt állítva.

Séta Elvis emlékeiben – Graceland Londonban

forrás: internet

A hétvégén Elvis kiállításon jártam az 02 arénában.
Hogy is kerültem a kiállításra? Elvis valahogy mindig felbukkant az életemben, pedig én még sehol sem voltam, mikor ő már meghalt. Decemberben egy társasági összejövetelen vetette fel egy személy: Tudtátok, hogy Elvis emlékei Londonba érkeztek? Elültette a bogarat a fülemben.
Január elején, mikor a los angeles­-i reptéren az újságosnál nézelődtem, egy Elvis emlékmagazin szúrta ki a szemem. Megvettem a 10,5 órás repülőútra.
Mindezek után mindenképpen kíváncsi voltam a „Király megérkezett” gyűjteményre.

Úgy mentem el a kiállításra, hogy bent leszek pár órát és Elvis „szakértőként” távozom. Tudtam róla, hogy énekes volt, szerepelt filmekben, önkéntes katonának besorozták és népszerű volt. Miután bent jártam, nagyjából ugyanannyi ismerettel távoztam, mint ami előtte is megvolt már. Nem hozta közelebb számomra Elvist egyáltalán a tárlat. Kicsit csalódtam, de nem bántam meg, hogy elmentem. “Az amerikaiaknak a csillogásra és drágaságra van igényük, a kronológia sorrend és a részletes infók nem érdeklik őket. Ez egy amerikai kiállítás, másra nem számíthatsz” – mondta ismerősöm.