Albérlet, 2018 ősz

Szokásos téma:  albérlet.
A múltkori hogyan élek London írás kapcsán előjött egy érdekes visszajelzés, mi szerint sok embernek azért nem tetszett a cikk, mert nem a londoni álmot írtam le benne. Pedig a külföldi élet nem jelenti azt, hogy mindenki szétkeresi magát. Az átlag melósok átlag pénzt keresnek, s ha még az embernek párja sincs, hát nincs más verzió, mint lakásmegosztásban élni.
Itt jött elő az is, hogy több ismerős mondta: egyedül London pokol tud lenni. Nem mindegy, hogy 1 – 1 főnek van külön – külön, 700 – 800 fontja lakhatásra, vagy kettőnek együtt min. 1600 fontja.

Vissza az én albérletemre. Előző helyem az önkormányzati (segély)paneltelep egyik magánkézben lévő lakásában volt. Említettem már korábban, hogy minden nap valaki beszemelt a liftbe, vagy leköpte a tükröt benne. A fűszag is minden nap jött valahonnan.
Az ott töltött 8 hónap alatt 3x tettem bejelentést az önkormányzatnál csendháborításra. A 4. emeleten semmirekellő feketék éltek (nem rasszizmus, ez tény). Olykor úgy döntöttek, milyen jó lenne egy partit csapni és csaptak is. Üvöltött a zene, de úgy, hogy az egész telep zengett tőle. Nem bírtam elképzelni, hogy másokat nem a zavart a hangzavar hajnali 1-kor. A legdurvább parti alkalmával hajnali 2 előtt felhívtam a non – stop működő önkormányzati bejelentő számot és névvel, címmel panaszt tettem a bandára. Egy órán belül megérkezett 2 fekete arc, az egyikük úgy nézett ki, mint HighTower a Rendőrakadémiából. Bejöttek a szobámba, hogy ők is megtapasztalják, mennyire hangosan szól be a zene, illetve mondtam, hogy szippantsanak nagyokat is, mert bizony bűzlik még a 7. emelet is a fűtől. Annyit értek el, hogy halkabbra vették lent a zenét. Mindezt hajnali fél 3-kor.
A telep Chelsea-ben volt, közvetlenül a Temze part mellett. Mikor mondtam valakinek, hogy Chelsea-ben élek, tisztára elképedtek. Mikor meg mondtam, hogy önkormányzati segélytelepen élek tulajdonképpen, még jobban elképedtek. Chelsea-ben, abban a posh és drága városrészben segélytelep? Ott van bizony Hugh Grant házától gyalogtávra. Szépen megbújik.

Márciusban költöztem…..mert a tulajdonossal voltak bajok és egy rossz percében úgy döntött, hogy felmond nekem (másik lakótársnak is). Roppant unszimpatikus pofa volt a tulaj, akinek az anyja meg olykor random jött „razziázni” a lakásba bejelentés nélkül. Torkig voltam velük a végére.
Kár érte, mert a lakás jó állapotban volt és 2-en szépen el is tudtunk benne élni.

A mostani helyen egy faterom korú skót úrral élek. Egy 57 éves férfivel, aki transzi. Mikor a hirdetésben láttam, hogy transzival kéne együtt élni, kíváncsivá tett a dolog. Annyiban merül ki a transzi dolog, hogy női néven kell szólítani őt és 70%-ban férfi, 30%-ban női ruhákat hord. Nem lehet tudni, hogy melyik nap, hogy érzi magát. Roppant szórakoztató tud lenni, mikor reggel a konyhában meglátom őt egy szoknyában. Semmi más hátránya nincs a dolognak, de számomra az sem hátrány, hogy mikor – mibe öltözik.
A férfi foglalkozása: női énekes. Fellépéseire sminkben és női ruhában jelenik meg. Olykor távol van 1-1 hetet is, mert Európán belül turnézik. Utána meg itthon ül 1 hónapot.
Ha itthon van, akkor napközben szól a zene (moderált hangerővel), este meg a TV. Állítása szerint azért hallgat mindenféle zenét, mert abból gyűjt ötleteket és inspirációkat.
Bírom a fazont. Jó vele beszélgetni, mert remek rálátásai vannak a világra. Aktuális híreket vágja és többféle helyről tájékozódik a neten. Sokszor mond érdekeseket, a zenében meg nagyon benne van. A különböző zenészek munkásságáról, zenei korok alakulásáról széles tudással rendelkezik.

Néha előfordul az, hogy nem értjük egymást (ki – mit miért tesz), de ez korkülönbség és különböző kulturális háttér miatt lehet. Meg néha vannak ilyen kirohanásai, mikor jobb nem szólni hozzá, de valszeg ezt én is eljátszom ugyanúgy.

Most a napokban elővette a zenekeverő cuccait, meg kütyüjeit, s dalszöveget kezdett el írni. Erre én a konyhában pakoltam, s „kirántottam” az általam keltett zajokkal elmélyüléséből. Néha nehéz az együttélés. Hiába, ő egy igazi művészlélek.

Márciusig szól a jelenlegi szerződésem. Már többször be lett harangozva, hogy ez a lakás el lesz adva.
Mindig az van, hogy valahova beköltözöm, ahol az illető 10+ éve lakik, s mindig költözésem utána van valami…ami miatt tovább kell állnom.
60% esély van arra kb, hogy Brexit előtt pont új albi után kell néznem. De én nagyon nem akarok új albérletbe menni, ez a mostani a legjobb helyem valaha.

Reklámok

Szoba keresés 2018 ‘Happy End’

Az új albérlet kérdésében ott jártam, hogy március 3-án láttam azt a moslék lakást. Az volt a mélypont, de tényleg. Utána már sokkal jobb helyeken jártam.
Még aznap megnéztem egy másik szobát is, ami doboz szoba volt szintén. Csak azért mert egy dupla matrac van bent, már felárat kérnek egy szingli ágyhoz képest. Nonsense.
Márc. 4-én este is két lakásban jártam. Az egyik inkább tűnt van hol aludnod helynek, mondjuk legalább tiszta volt, de nem otthonos. Annyira kihasználtak minden nm2-t a lakásban, hogy ott pl egy mini étkezőasztal a lépcső alá volt berakva. Pont annyi hely, hogy gyorsan belapátolj valamit, funkcióját ellátta, de rendes étkezőnek nem tudnám nevezni.
Az meg alap, hogy nappali alig akad, mert átalakították dupla szobának és jó drágán kiadják inkább, s éljen 4-6 ember egy 3-4 embernek épült lakásban. Olvasás folytatása

Albérlet keresés 2018.

Jöjjön hát a szobát keresek élmény 2018. Hogy nekem miért kell minden évben költöznöm? Sors nagyon nem akarja, hogy egy helyben sikerüljön maradnom.

Szerdán felmondta a szerződést a tulaj egy hónapos határidővel. Március 31-el legkésőbb viszontlátás lakás. Előbb tervezek lelépni amúgy, de ezt majd később.

Múlt héten a szerda estémet a spareroom.co.uk – n töltöttem. Jobb dolgom nem is akadt… behatároltam egy maximum összeget, amit még kiköhögnék egy szobára és egy bizonyos környékre szűkítettem a keresést. Átrágtam magam vagy 50 meghirdetett szobán és össze – vissza elkezdtem írogatni a weblapon a hirdetőknek. (Egy havi tagságit vettem 24 fontért hozzá). 30+ belső e-mail után vártam. Vártam, hogy visszaírjanak az emberek. Nagyon gáz az átlag, mert vagy 8-an jelentkeztek egy-két napon belül a 30+ számból. Hogy a 22 db meghirdetett szobával kapcsolatosan miért nem jelzett vissza az illetékes, rejtély.
Feliratkoztam az instant figyelmeztető e-mailekre is, vagyis ha egy szoba a nekem megfelelő dolgokkal felkerül, küldi a rendszer a jelzést.

Így akadt meg szemem csütörtök napközben egy szobám, amit még csütörtök este meg is néztem. Környék jó volt. Szoba 630-ért számlákkal teljesen rendben volt. Nagy szekrénnyel és ki volt szépen takarítva. Mivel ez volt az első szoba, amit láttam, nem akartam rögtön igent mondani. Mai napig nem tudom, hogy rossz vagy jó döntést hoztam-e ezzel. De többször elismételtem magamban, hogy a francba, azt ki kellett volna venni. A lakásban 3-an lettünk volna, a konyha elég régiesnek nézett ki, a hűtő baromi  pici volt, de nem lehet minden jó. A srác, aki megmutatta a szobát nekem azonban kicsit drogosnak tűnt. Kapkodós volt, meg nem tudom mitől, de remegtek kezei. Túl fiatal ő a Parkinson – kórhoz.  De hát olyan hely úgy sincs, hogy minden klaffol. A szobát még aznap este utánam 2 órával kivették. Ár – érték arányban nagyon rendben találtam én is. Olvasás folytatása

Már megint…gázok az albérlet körül

Sóhajtok és elkezdem kiírni magamból a nyűgömet.
Legkésőbb egy hónap múlva ilyenkor nekem már egy másik albérletben kell lennem. Igen, megint költözhetek. És már megint nem azért, mert velem volt a baj. Mindig tőlem kívül álló okok miatt kell szednem a sátorfámat.

Már megint mi történt? Hát, az amire már tényleg nem számítottam.
Történt ugyanis, hogy nyáron beáztunk. Mikor a padlószőnyeg elkezdett feljönni, puffadni, sejtettem, hogy valahol egy cső ereszt. Mikor már látható vízfoltok is megjelentek, a tulaj is előkerült. Mióta van ez? hát lett neki párszor mondva, hogy valami nem okés a padlóval.
Utána állt elő az a helyzet, hogy a bojlert kiszedték, mert arra gyanakodtak. Nem a bojler hibája volt végül. Valahogy kiderítették, hogy a szomszédnál ereszt egy cső. 7 emelet, szomszéd csöve beáztatta a nappalinkat. Tök jó. Mint kiderült az alattunk lakónak meg persze a mennyezete lett csodálatosan szép vízfoltos. Éljen a panellakás.
2 hétig nem volt melegvíz a lakásban a csőrepedés keresés, csere miatt. Benyeltem. Van ez így.
A tulaj mondta, hogy a beázott padlót majd meg kell csinálni. Gondoltam, hogy nem fognak kapkodni. Amikor pénzt kell kiadnia egy tulajnak Londonban az albérletre, nem sieti el. Olvasás folytatása

Paneltelepről jelentem

Régen írtam az albérletről. Júniusban költöztem be a mostani helyemre. Egy paneltelep egyik lakásában élek, London egyik nagyon posh városrészének a végében. A paneltelepről tudni kell, hogy 750 lakásból áll és csupán 200 lakás van magántulajdonban. A maradék 550 lakás önkormányzati és ha nem is mindenki segélyből élő benne, de az biztos, hogy a rendes piaci árakhoz képest fillérekért lakhat benne. Az internet szerint kb. 2500 ember él itt, s alig pár száz a fiatalkorú. Vagyis erősen öregedő a lakosság. Ez annak tudható be, hogy vannak olyan lakók, akik már az 1970-es évek óta itt és ugyanabban a lakásban élnek. (Csak eltelt 40 év azóta, hogy beköltöztek, vagyis bőven a 60 felettiek és 70+ a többség életkora). Olvasás folytatása

Költözés 2017.

Költöztem újra. Az ismerőseim reakciója vegyes volt, mikor megtudják. „Már megint?”, „mi történt?”.

A már megint annyiban nem igaz, hogy 15 hónapja éltem a mostani helyen. Szerencsére az 5-6 havonta esedékes költözés már a múlté. És semmi sem történt kivételesen. Nem kellett kihívni senkire a rendőrséget, nem járt ránk a végrehajtó, nem ment el a net 2 hétre, volt mindig villany és gáz stb. Igazán szerencsés voltam az utóbbi időben, hogy végre rendezett körülmények között éltem és a főbérlő rendesen fizette a számlákat. Londoni „luxust” élhettem meg, de komolyan, korábbi albikhoz képest biztosan. Olvasás folytatása