Amikor én adok ki szobákat

Az albérlet újabb állomása. Kecó menedzserré avanzsáltak, így januártól én adom ki a kiköltöző emberek utána szobákat.

Elérkeztünk oda, hogy nem én keresek, hanem én kínálok. Milyen is másik oldalon állni?
Az első megüresedő szobát még a lengyel csaj hirdette meg Karácsony másnapján. Ja, mert hogy ő itt maradt ünnepelni, magában, ráért efféle dolgokra. Majd lazán megadta az e-mail címet és jelszót, hogy lépjek be a fiókba és olvassam, válaszolgassak a levelekre már. Jobb dolgom is akadt a karácsonyi szünet alatt, mint ilyeneket rendezgetni. Volt olyan személy, akire egy hét után írtunk vissza. Így nem lehet szobát kiadni, mert vagy benne pörög az ember pár napot, vagy ne hirdesse meg még.
Egy magyar lány is válaszolt a hirdetésre. Milyen jó lenne ide még egy magyar – lelkendezett  a lengyel. Ha ő kiveszi, akkor nincs is több dolgunk. Ez a kedves magyar lány kétszer nem jelent meg a megbeszélt időpontban szobát nézni, majd abszolút hülye indokkal, közölte, hogy őt még sem érdekli. Nem szégyellte az időnket rabolni, mikor itt vártuk két este is. Megbízhatatlan már most, jobb, ha el is felejtjük. Olvasás folytatása

Reklámok

Albérlet: Új lakót keresünk

Oly rég írtam az albérletről…Mindig történik valami. Az élet szeret és mindig ad feladatokat, amikre nem számítottam és nem kértem. 😀

A kecóban 4-en lakunk jelenleg. Egy lengyel, egy cseh, egy magyar és egy koreai lány. A lengyel csaj rendezett mindent itt, amíg nem közölte Karácsony előtt egy héttel, hogy elköltözik. Nem is lenne gond ez. Ám az albérlet menedzselését át kéne vennie valakinek, mert a kedves tulajdonosok, azon kívül, hogy beszedik a bérleti díjat, tesznek az ingatlanra. Nem érdekli őket, hogy ki – merre – hogyan lakik itt, csak mindig a full díj be legyen fizetne.
A cseh és koreai lány meg szép „díszek” a lakásban, de totál életképtelenek ide. Én mondom, múltkor kiment egy izzó, azt sem tudták, mi fán terem a cseréje. A biztosítékot kivágta a kiégett izzó és néztek rám, hogy na ilyenkor mi van. Az van, hogy meg kell keresni a biztosíték dobozt és felkapcsolni az áramkört. Na ők, azt nem tudják. A lengyel elmegy, én meg két bohókás csaj mellett kénytelen leszek, muszájból átvenni a kecó menedzselését.
A kecó irányításához még nyűgként hozzátartozik az is, hogy ha valaki elköltözik, új lakót nekem kell ide szerválnom. Olvasás folytatása

Költöztem….újra…

Költöztem újra. Csak a szokásos…mindig valami miatt mennem kell.
Mi a mostani lakásváltás oka? A fűtés.
Soha nem gondoltam volna, hogy a fűtés miatt is költöznöm kell. Hát kellett.
Mikor beköltöztem tavasszal, még pont volt 2 hét hidegebb idő, amit átvészeltem, majd jött a tavasz és nem kellett fűteni. A nyár meg gyönyörű meleg volt, szintén el lehetett lenni az albérletben. Majd október utolsó hetében bekacsintott a tél. 2 fok reggel és max 8-10 fok se.
Munka után meg hazamentem és 16 fokos szobámban élvezhettem a pihenést. Hát nem élveztem, fáztam. A fűtést nem kapcsolta be főbérlő.
Jött egy enyhe hét, megérkezett a rezsiszámla. És rákérdeztem, hogy fűtésszezonra mire készüljek. Erre főbérlő közölte, hogy ebben a lakásban nem lesz fűtés, ha nem muszáj, mert nem tudja megfizetni a fűtésszámlát (fele-fele arányban kell fizetni szerződés szerint). Neki max havi 30 fontja van villanyra és gázra, vagyis havi 60 fontnál több nem lehet a kiadás kettőnkre. Ebbe az összegbe, pedig nem fér bele a fűtés. (Jóléti angliai világ, mikor főbérlőnek nincs 30 fontnál többje havi rezsire!?) Olvasás folytatása

Albérlet, 2018 ősz

Szokásos téma:  albérlet.
A múltkori hogyan élek London írás kapcsán előjött egy érdekes visszajelzés, mi szerint sok embernek azért nem tetszett a cikk, mert nem a londoni álmot írtam le benne. Pedig a külföldi élet nem jelenti azt, hogy mindenki szétkeresi magát. Az átlag melósok átlag pénzt keresnek, s ha még az embernek párja sincs, hát nincs más verzió, mint lakásmegosztásban élni.
Itt jött elő az is, hogy több ismerős mondta: egyedül London pokol tud lenni. Nem mindegy, hogy 1 – 1 főnek van külön – külön, 700 – 800 fontja lakhatásra, vagy kettőnek együtt min. 1600 fontja. Olvasás folytatása

Szoba keresés 2018 ‘Happy End’

Az új albérlet kérdésében ott jártam, hogy március 3-án láttam azt a moslék lakást. Az volt a mélypont, de tényleg. Utána már sokkal jobb helyeken jártam.
Még aznap megnéztem egy másik szobát is, ami doboz szoba volt szintén. Csak azért mert egy dupla matrac van bent, már felárat kérnek egy szingli ágyhoz képest. Nonsense.
Márc. 4-én este is két lakásban jártam. Az egyik inkább tűnt van hol aludnod helynek, mondjuk legalább tiszta volt, de nem otthonos. Annyira kihasználtak minden nm2-t a lakásban, hogy ott pl egy mini étkezőasztal a lépcső alá volt berakva. Pont annyi hely, hogy gyorsan belapátolj valamit, funkcióját ellátta, de rendes étkezőnek nem tudnám nevezni.
Az meg alap, hogy nappali alig akad, mert átalakították dupla szobának és jó drágán kiadják inkább, s éljen 4-6 ember egy 3-4 embernek épült lakásban. Olvasás folytatása

Albérlet keresés 2018.

Jöjjön hát a szobát keresek élmény 2018. Hogy nekem miért kell minden évben költöznöm? Sors nagyon nem akarja, hogy egy helyben sikerüljön maradnom.

Szerdán felmondta a szerződést a tulaj egy hónapos határidővel. Március 31-el legkésőbb viszontlátás lakás. Előbb tervezek lelépni amúgy, de ezt majd később.

Múlt héten a szerda estémet a spareroom.co.uk – n töltöttem. Jobb dolgom nem is akadt… behatároltam egy maximum összeget, amit még kiköhögnék egy szobára és egy bizonyos környékre szűkítettem a keresést. Átrágtam magam vagy 50 meghirdetett szobán és össze – vissza elkezdtem írogatni a weblapon a hirdetőknek. (Egy havi tagságit vettem 24 fontért hozzá). 30+ belső e-mail után vártam. Vártam, hogy visszaírjanak az emberek. Nagyon gáz az átlag, mert vagy 8-an jelentkeztek egy-két napon belül a 30+ számból. Hogy a 22 db meghirdetett szobával kapcsolatosan miért nem jelzett vissza az illetékes, rejtély.
Feliratkoztam az instant figyelmeztető e-mailekre is, vagyis ha egy szoba a nekem megfelelő dolgokkal felkerül, küldi a rendszer a jelzést.

Így akadt meg szemem csütörtök napközben egy szobám, amit még csütörtök este meg is néztem. Környék jó volt. Szoba 630-ért számlákkal teljesen rendben volt. Nagy szekrénnyel és ki volt szépen takarítva. Mivel ez volt az első szoba, amit láttam, nem akartam rögtön igent mondani. Mai napig nem tudom, hogy rossz vagy jó döntést hoztam-e ezzel. De többször elismételtem magamban, hogy a francba, azt ki kellett volna venni. A lakásban 3-an lettünk volna, a konyha elég régiesnek nézett ki, a hűtő baromi  pici volt, de nem lehet minden jó. A srác, aki megmutatta a szobát nekem azonban kicsit drogosnak tűnt. Kapkodós volt, meg nem tudom mitől, de remegtek kezei. Túl fiatal ő a Parkinson – kórhoz.  De hát olyan hely úgy sincs, hogy minden klaffol. A szobát még aznap este utánam 2 órával kivették. Ár – érték arányban nagyon rendben találtam én is. Olvasás folytatása