Lakhatás gondolatok

Múltkor a munkám volt a téma, most pedig jöjjön a lakhatásom. A fájó pont, a londoni szuper albérletvilág. Kissé talán már kezd unalmas lenni, hogy írjak erről. Kit érdekel, hogy miért kellett költöznöm, milyen lakótársaim voltak. Már egy ideje szóba sem hoztam itt a témát, kezd ciki lenni, hogy még mindig lakásmegosztásokban élek.

Legutolsó albérletemből, azért jöttem el, mert eladták a fejünk felöl a lakást. Szuper kis ingatlanos sztori. A munkás angol család megvette anno kedvezményesen az önkormányzati segélylakásukat az államtól. Majd később vidékre költöztek és kiadták a londoni ingatlant. 30 évvel később pedig elképesztő pénzért, 500.000 fontért találtak vevőt (egy közel 40 éves panellakásra) és hozzásegítették magukat a korai nyugdíjazásukhoz. Ez az ő „siker” történetük, nem segít rajtam (rajtunk).
Abban az albérletben úgy egyeztünk meg 3-an először, hogy közösen megyünk tovább. Együtt keresünk egy ingatlant és kilépnénk a szobás bérlés világából. Majd az egyik csaj utolsó pillanatban meggondolta magát, mikor pont találtunk egy potenciális albérletet. Akkor nagyon mérges voltam, hogy továbbra benne maradtam a „csöves” szobás opcióban. És persze erre rájött, hogy a mostani helyem nagyon kínkeservesen és hosszadalmas hetek után találtam meg. 2019 decemberében vitték a szobákat, mint a cukrot és sorban álltak az emberek az kiadó helyekért. Egy – egy szobanézős este alatt 5 perceként adtuk egymás kezébe a kilincset, tolongtunk a szobákért. Remélem, hogy a Covid és a Brexit ennek odavág, oda fog vágni, mert kezdett gusztustalanul elfajulni a helyzet.

Albérlet, lakást keresünk

Londoni lakhatásom újabb fejezete elé nézek.
Beköltöztem a mostani kis albérletbe tavaly novemberben, amit aztán január óta menedzselek.
Szép hosszú és békés hónapok után szeptember 1-én közölte a tulajdonos nő, hogy el akarja adni az ingatlant. Februárig legkésőbb leszünk szívesek elhúzni innen.
Ennek a döntésnek egy pici előszelét már éreztük július környékén. A tulaj az elmúlt évek alatt csak akkor jött az ingatlan közelébe, ha valami meghibásodott, azon felül csak a lakbért várta a számlájára és ennyi.
Most nyáron viszont hatalmas érdeklőssel látogatott meg minket többször, s volt, hogy ingatlan ügynökök is vele tartottak. Akkor még azt hazudva, hogy nincs tervben az eladás. Csupán lejárt a jelzálogtörlesztés és tehermentes lett az ingatlan, fel akarja értékeltetni a végrendeletéhez.
Túl jó árat mondtak neki az ingatlanosok, amire megjött az étvágya.

Amikor én adok ki szobákat

Az albérlet újabb állomása. Kecó menedzserré avanzsáltak, így januártól én adom ki a kiköltöző emberek utána szobákat.

Elérkeztünk oda, hogy nem én keresek, hanem én kínálok. Milyen is másik oldalon állni?
Az első megüresedő szobát még a lengyel csaj hirdette meg Karácsony másnapján. Ja, mert hogy ő itt maradt ünnepelni, magában, ráért efféle dolgokra. Majd lazán megadta az e-mail címet és jelszót, hogy lépjek be a fiókba és olvassam, válaszolgassak a levelekre már. Jobb dolgom is akadt a karácsonyi szünet alatt, mint ilyeneket rendezgetni. Volt olyan személy, akire egy hét után írtunk vissza. Így nem lehet szobát kiadni, mert vagy benne pörög az ember pár napot, vagy ne hirdesse meg még.
Egy magyar lány is válaszolt a hirdetésre. Milyen jó lenne ide még egy magyar – lelkendezett  a lengyel. Ha ő kiveszi, akkor nincs is több dolgunk. Ez a kedves magyar lány kétszer nem jelent meg a megbeszélt időpontban szobát nézni, majd abszolút hülye indokkal, közölte, hogy őt még sem érdekli. Nem szégyellte az időnket rabolni, mikor itt vártuk két este is. Megbízhatatlan már most, jobb, ha el is felejtjük.

Albérlet: Új lakót keresünk

Oly rég írtam az albérletről…Mindig történik valami. Az élet szeret és mindig ad feladatokat, amikre nem számítottam és nem kértem. 😀

A kecóban 4-en lakunk jelenleg. Egy lengyel, egy cseh, egy magyar és egy koreai lány. A lengyel csaj rendezett mindent itt, amíg nem közölte Karácsony előtt egy héttel, hogy elköltözik. Nem is lenne gond ez. Ám az albérlet menedzselését át kéne vennie valakinek, mert a kedves tulajdonosok, azon kívül, hogy beszedik a bérleti díjat, tesznek az ingatlanra. Nem érdekli őket, hogy ki – merre – hogyan lakik itt, csak mindig a full díj be legyen fizetne.
A cseh és koreai lány meg szép „díszek” a lakásban, de totál életképtelenek ide. Én mondom, múltkor kiment egy izzó, azt sem tudták, mi fán terem a cseréje. A biztosítékot kivágta a kiégett izzó és néztek rám, hogy na ilyenkor mi van. Az van, hogy meg kell keresni a biztosíték dobozt és felkapcsolni az áramkört. Na ők, azt nem tudják. A lengyel elmegy, én meg két bohókás csaj mellett kénytelen leszek, muszájból átvenni a kecó menedzselését.
A kecó irányításához még nyűgként hozzátartozik az is, hogy ha valaki elköltözik, új lakót nekem kell ide szerválnom.

Költöztem….újra…

Költöztem újra. Csak a szokásos…mindig valami miatt mennem kell.
Mi a mostani lakásváltás oka? A fűtés.
Soha nem gondoltam volna, hogy a fűtés miatt is költöznöm kell. Hát kellett.
Mikor beköltöztem tavasszal, még pont volt 2 hét hidegebb idő, amit átvészeltem, majd jött a tavasz és nem kellett fűteni. A nyár meg gyönyörű meleg volt, szintén el lehetett lenni az albérletben. Majd október utolsó hetében bekacsintott a tél. 2 fok reggel és max 8-10 fok se.
Munka után meg hazamentem és 16 fokos szobámban élvezhettem a pihenést. Hát nem élveztem, fáztam. A fűtést nem kapcsolta be főbérlő.
Jött egy enyhe hét, megérkezett a rezsiszámla. És rákérdeztem, hogy fűtésszezonra mire készüljek. Erre főbérlő közölte, hogy ebben a lakásban nem lesz fűtés, ha nem muszáj, mert nem tudja megfizetni a fűtésszámlát (fele-fele arányban kell fizetni szerződés szerint). Neki max havi 30 fontja van villanyra és gázra, vagyis havi 60 fontnál több nem lehet a kiadás kettőnkre. Ebbe az összegbe, pedig nem fér bele a fűtés. (Jóléti angliai világ, mikor főbérlőnek nincs 30 fontnál többje havi rezsire!?)

Albérlet, 2018 ősz

Szokásos téma:  albérlet.
A múltkori hogyan élek London írás kapcsán előjött egy érdekes visszajelzés, mi szerint sok embernek azért nem tetszett a cikk, mert nem a londoni álmot írtam le benne. Pedig a külföldi élet nem jelenti azt, hogy mindenki szétkeresi magát. Az átlag melósok átlag pénzt keresnek, s ha még az embernek párja sincs, hát nincs más verzió, mint lakásmegosztásban élni.
Itt jött elő az is, hogy több ismerős mondta: egyedül London pokol tud lenni. Nem mindegy, hogy 1 – 1 főnek van külön – külön, 700 – 800 fontja lakhatásra, vagy kettőnek együtt min. 1600 fontja.