2020 tavasza, ki emlékszik még arra? Hogy nyakig ültünk a karanténban, hogy elszigeteltségben teltek a heteink hónapokon át. Éppen egy barátnőmmel sétáltam a British Múzeumban azon év februárjában, s már Kínából ezerrel jöttek az hírek. Az aggodalomkeltés gépezete beindult. Ám, akkor még legyintettem, nem lesz itt semmi probléma. Ez a Covid marad Kínában. Persze marad, mikor mindenki a világban mindenhol koricál. Olaszország pedig egy felkapott, kínaik által kedvelt turisztikai célpontként szerepelt. Fél nap alatt itt vannak a világ másik végéről, ennyi pont elég is volt a Covidnak. Egy új vírust órák alatt át lehet hurcolni földrészeken, a modern világunkban.
Az Egyesült Királyságban is hamar felütötte a fejét a betegség, s kezdődtek a korlátozások. Napról napra jöttek az új rendeletek, záratták be boltokat, pubokat és iskolákat is. Ekkor jött oda hozzám a főnököm, hogy mi lenne, ha beköltöznék hozzájuk. Amíg le nem tisztul a kép, s nem látjuk a folytatást. Nem is gondolkoztam rajta semmit, persze, hogy beköltözöm. A rémálmomban forduljon elő, hogy az 5. emeleti kis szobámba bezárjanak, 2 másik lakótársammal, ha úgy alakulna – vélekedtem. Náluk volt hely, tágas a lakás, élettér és kis kert biztosított. Pakoltam egy bőröndbe. Csak egy heti ruhát, s eldöntöttem, majd azt mosom folyamat. Pár napra rá indult a totális karantén.
Karantén! Nem mehetünk sehova – elképedt főnököm is. Ezért cuccoltam be, sejtettük. Itt voltam, gyerekeket rendeztem hétköznap. Ők meg továbbra is nyugodtan tudtak dolgozni. Azok a hetek robotpilóta üzemmódban teltek. Csak előre. Egy újabb nap letudva. Egy újabb hét letudva. Élünk, egészségesek vagyunk, más nem számít. Teljenek azok a napok, egyszer csak vége lesz. Nem marad örökké így a világ.
A karantén heteiben futottam heti többször. Péntek délután, amit speciális napnak neveztem el, azzal foglaltam le magam, hogy M&S bolt bejáratánál kiálltam a sorom. Bejutottam, s kedvenc termékkel kényeztettem magam. Egres joghurt, finom sajtok, smoothiek, mindenféle gyümölcsök, belga sör.
Hétvégén elsétáltam az olasz bodés árushoz, pizzával és nutellás csigával kényeztettem magam. Kiballagtam a parkba, leültem a fűre és elfogyasztottam a lakomámat. Majd körbesétáltam a környéket.
Meleg napokon fagyit vettem. A bezártság heteim ezek a kis apró örömök sokat tudtak jelenti és felrúgták a monoton szürkeséget.
Majd pikk-pakk ideért május közepe, s elkezdődtek az enyhítések. Onnantól kezdve, hogy visszaköltöztem az albérletembe, nálam beindult az élet. Attól a naptól kezdve, én hétvégén sosem voltam otthon. Állandóan mentem. Élveztem az üres várost, a kihaltságot, a lassabb életmódot. Kérdezték is tőlem anno, hogy WC-t hogy oldom meg. Mert még a parkok budiit is zárva tartották az önkormányzatok. Bokrok. Vagy bármi, bárhol. Azokban a hónapokban nem volt ciki bárhol pisilni, de tényleg. Mindenki más is ugyanezt tette. Még nagy kukák mögött is, nő létemre, leguggolva egy sikátorban. Állomás melletti fás részen, benzinkút mögötti dzsindzsásban. Volt egyfajta hangulata az egésznek. Az én életembe belefért akkor.
Július közepétől lehetett újra pubba menni. Műanyag ideiglenes falak asztalok között. Asztalok egymástól mérföldes távolságra, csak appon történő rendelés. Tiszta körülményes minden. Csak egyszer ültem be az élmény kedvéért. Felért egy Ünnepnappal.
2020. nyara szépen telt az életemben, s annyira boldog voltam, hogy Magyarországra is haza tudtam jutni. Két hét otthon, csodálatos idő. Az otthoni légkör pedig olyan volt, mintha soha nem is lett volna Covid. Lakodalmak mehettek, minden nyitva, semmi korlátozás. Pezsgett az élet, tombolt a kánikula.
Augusztusban még egy 3 nap Edinburgh is belefért. Bónusz utazás, a kezdjünk valamit az Easyjet utalványommal kategória. Belföldi utazáshoz nem kellett Covid teszt. Jobban nem is tudtam volna kimaxolni a körülményeket.
Jött az ősz. Rávett nanny barátnőm az internetes társkeresésre. Megtaláltam Mr. Darcyt. Barátokkal is rengeteg túráztam a városban.
Beütött a karantén 2. szele, ami engem már teljesen hidegen hagyott és pont nem foglalkoztam azzal, hogy mit szabad és mit nem. Mr. Darcyval végig találkoztunk. Sokat sétáltunk a kutyájával erdős területeken, parkokban. Boldog voltam.
A Karácsonyomat sajnos elvette a Covid. Egyedül a szobámban többnyire Szenteste egy ismerőssel közös vacsora. Karácsony első napján meg rollereztem egyet London Eye és Trafalgar tér környékén. Annak is megvolt a maga szépsége.
2020-as év búcsúzott a Covid 2. hullámának közepén.
A Covid mellett is nekem csodálatos évem volt. Nagyon emlékezetes időszak. Néha hiányzik is, szerettem. (nem a Covid betegség része!)
Mikor ezeket a sorokat írtam, éppen annál a családnál ügyeltem, akikkel együtt éltem 3 éve ilyenkor. A lakásuk légköre felnyitotta a korábbi emlékeket. Öröm járt át. Boldogság csapott meg. Nosztalgia jött rám.
Köszönöm szépen a 2020-as évem mindenkinek, aki hozzájárult.
Életem morzsái 