New York : még pár emlék

New York karácsonyról még mindig.
Múltkor az ismerősömmel beszélgettem és rájöttem, hogy azt leszámítva, hogy dögrováson voltam, meg a New York pass eljátszotta folyton a türelmem, abszolút szép hetet élhettem meg. Szóval jobb lesz, ha átértékelem az eseményeket és nagyobb hálával tekintek vissza rájuk.

A hotelunkra sem tudok egyetlen rossz szót sem mondani, a Hilton New Jerseyben teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Lehetett fűteni a szobában, jó volt a klima (meleg). Nagy és tiszta volt a szoba, kényelmes és hatalmas az ágy. Fel sem tűnt, hogy az ágyon ketten aludtunk ugye, mert mindkettőnknek jutott elég hely. 1200 dollárt fizettünk a 3 csillagos helyért 7 éjszakára, az kb 24 ezer forint/fő/éj minden adóval.

Milyen volt New York?

Mikor megkérdezik tőlem, milyen volt New York. Szerintem mindenki azt várja, hogy lelkesítő beszédet fogok tartani, ez a legnagyszerűbb hely a világon, s imádtam. Oda – vissza voltam tőle, életem legjobb nyaralását élhettem meg stb. A valóság azonban nem ez.
Nem lettem szerelmes…és folytatom a sort, hogy miért nem jött be annyira a város.

Komplex helyzet áll fent. Nem New York tehet róla, hogy nem ájultam el tőle, hanem a sok külső körülmény, ami ezt kihozta végül.

New York Karácsony – Mit ettem

New York és a kaják. Már nagyon akartam írni erről.

– Lombardis’s Pizza
Amerika első pizzériája, ahova Szenteste mentünk be. A választék elég gagyi. Magyarként én ahhoz vagyok szokva, hogy van vagy 20 féle pizza. Itt meg volt kétféle alaptészta és arra lehetet igény szerint feltéteket kérni. Kisebb méretet kértük, amitől jól meg is telítődött a pocink. 80 dollárt fizettünk kettőnkre. Megkérték az árát a 2 pizzának és 2 italnak.
Nem lettem szerelmes a helybe. Olyan érzésem volt, hogy egyszer átadták, aztán minden azóta is úgy maradt. Kézpénzzel lehetett csak fizetni, s egy tollal írott papírdarab volt az számlánk. Olasz pénzmosoda New York szívében, még azt is kinézem ebből.
Azon viszont besírtam, hogy ezen az echte olasz helyen ránézésre mexikói alkalmazottak gyúrták a tésztát a konyhán. Kicsit olyan illúzióromboló.

View this post on Instagram

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog)

Mikor nem egyedül utazom…

Utoljára nem egyedül 2014. tavaszán utaztam. Az elmúlt évek alatt jól elszoktam attól, hogy valaki velem tart utazásaim során. Ez is egy életvitel, amit ha felvesz az ember, hozzászokik.
Az ismerősömet, aki eljött velem New Yorkba, már 3,5 éve ismerem. Az elmúlt években jó párszor szerveztünk közös programokat, még egy – egy napos kirándulásokon is részt vettünk. De, mikor 8 napig non – stop össze vagy zárva valakivel, az teljesen már. „Puding próbája az evés” – említette egy másik ismerősöm pont az ősszel nekem. Most megkóstoltam hát azt a pudingot.

Az ismerősömmel jól telt a hét, tényleg. Jobban megismertük egymást, vagy inkább magamat? Én olyan személy vagyok, akinek ha reggel kipattan a szeme, azonnal beszél, ha van kihez. Az egész napot képes vagyok végigdumálni, még félálomban is este, míg újra csendben leszek. Ez azért soha nem tűnt rossznak, mert nem gondoltam, hogy ez bárkit is zavarhat. Anyum meg direkt mindig mondja nekem, hogy legalább én ilyen csicsergős vagyok, ha már ő nem.
Az ismerősömnek viszont sok volt. Tűrte szó nélkül, de aztán csak kialakult egy feszültség köztünk. „Nem kell folyton beszélni” – nem mondta ki így, de felfogtam. Rájöttem, hogy ismerősöm este nem akar beszélgetni. Visszatértünk a hotelszobába és kuss legyen – ezt én fordítottam le ilyen érthetően.
Felfogtam, hogy nekem kényszer csendben kell lennem, az az állapot, mikor úgy beszélnék még, de nem szabad.

Szerintem: The New York Pass

A New York beszámolókat egy olyan dologgal folytatom, ami iszonyat böki a csőröm: The New York Pass. Ami azt hirdeti, hogy 90 látnivalóra kínál bejutást és csomagáron hatalmas összegeket lehet spórolni. Ismerősömmel biztosak voltunk, hogy veszünk passt, csak a napokat nem tudtuk. Aztán ismerősöm mondta, hogy most x % akció van pár napig az oldalon, vagyis 319 dollar helyett „csak” 259 dollárért vehetünk 5 napos látnivaló bérletet. Legyen hát ez!

View this post on Instagram

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog)

New York: Intrepid anyahajó múzeum (2.nap)

Miután eldöntöttük ismerősömmel, hogy veszünk New York Pass kártyát, átböngésztem a felkereshető helyek listáját. Azonnal kiszúrtam az Intrepid Múzeumot. Muszáj felkeresni, kötelező címszóval felírtam a listára.

Az Intrepid Múzeum egyik része egy nagy anyahajó, ami évtizedekig szolgált az amerikai tengerészetnél. Napjainkban meg turisták ezrei keresik fel naponta.
Anyahajó! Most hol van nekem lehetőségem máshol ezt kipróbálni. Úgy is szeretem a történelmi helyeket, érdekességeket. A nyaralásunk alatt legjobban várt látnivalóm lett.

December 26-án reggel az első utunk a múzeumba vezetett. Hálisten még nem volt tömeg, így nem kellett a pénztárnál sorban állni. Belépést követően mentünk is fel az anyahajóra. Kaptunk audio guidet, amit hallgatva elkezdtünk haladni a jármű belsejében.
Az első szinten különböző repülők kaptak helyet. Merthogy egy ilyen hajón akár 90-100 kisgépet is parkoltattak anno, s bazi nagy liftekkel emelték fel őket használat esetén a fedélzetre. Elképesztő volt ez látni és megtapasztalni.