Valentin napon eszembe jutott valaki

Valentin nap alkalmából eszembe jutott valaki. Nem azért, mert szerelmes voltam belé, vagy mert valaha is jártunk volna, de hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok.

2007-et írunk és bekötötték nálunk az internetet. Számomra ezzel egy új világ nyílott ki. Én, aki otthon kuksoltam és féltem emberek közé menné, erősen introvertáltan viselkedtem, elkezdtem neten ismerkedni és beszélgetni. Mivel szemtől szembe nem ment volna a dolog, az internetes arc nélküli beszélgetések nagyon kapóra jöttek.
Beregisztráltam a chat.hu-ra és Fehérvár menüpont alatt random rákattintottam emberekre és beszélgetést kezdeményeztem tök ismeretlenül. Akivel többször is sikerült beszélnem, vagy valamiért szimpatikusnak találtam, felvettem msn-re. És ott már saját arccal, személyesebben folytattuk tovább a diskurzust. Olvasás folytatása

Reklámok

Egy elképesztő pasi

Most egy olyan személyről fogok írni, akinek már személyesen megígértem, hogy fent lesz a blogon. Mert mosolyt csalt az arcomra, s meg szeretném örökíteni őt.
Hagyomány a blogon, hogy a pasikról néha-néha írok. Volt már Álompasim, Plátói pasim, Jó pasim is. Most az ’Elképesztő pasi’ fog érkezni.

rainbow_of_love_by_hyb666-d362u06A hétvégén egy szervezett kiránduláson vettem részt, s azon kaptam magamat, hogy egy autóban ülök egy pasival. Bal kéz felől volt nekem. Okés, ha már az élet így összesodort minket, gondoltam magamban, szeretném megismerni az illetőt. Elkezdtem nyomatni az alap kérdéseimet, próbáltam puhatolózni. Mindenképpen megjegyezném, hogy arcra szimpatikus volt az illető, s így már is sokkal könnyebb részemről a barátkozás. Alapjában véve, azonnal beengedtem őt az életembe.

Nem akarok hülyeséget mondani, a pontos szakmája nevét elfelejtettem. Viszont azonnal szemet szúrt, hogy szereti és nagyon is érti, amit csinál. Sőt, büszkén mutatta a telefonján az egyik vízhálózat bekötését is. Mindig örülök, szakképzett, munkájában jártas és szenvedélyes emberrel találkozni, mert ritka. Jövőre pedig saját céggel indulok – jegyezte meg. Gratulálok! Szuper. Jó példát mutatsz. Olvasás folytatása

Plátói pasim

Az életben többször nem kapunk meg valakit, mint igen. A pasikkal is így van. A múltkori Az álompasi  cikken utólag sokan gondolkoztam. Folyamatosan egy másik srác arca ugrott be. Egy személy, akit sokáig figyeltem, sóvárogtam utána, s mind a mai napig spontán eszembe jut. Ő lenne az én Plátói, soha el nem ért srácom. Mivel pedig itt a blog, miért ne írnék most róla. Talán ha kiadom magamból, mert igen, senkinek nem beszéltem róla még, lezárhatom végleg.

boy from backSok-sok évvel ezelőtt, talán 2005-ben vagy 2006-ban a középiskolában felfigyeltem valakire. Csütörtök délutánonként a 6. órám után délután 2-kor hazafelé vettem az irányt az osztálytermünkből. Sétáltam a kijárat felé a folyóson. És ekkor megpillantottam őt. Ott várta a tanári szertár előtt az anyukáját, aki az iskola egyik tanárnője volt. Azonnal megragadott. Nagyon bájos gyerek, megállapítottam. Olyan személy ő, akire ha rátekintesz, elillan belőled a méreg. Hihetetlen nyugalmat árasztott magából. Arca szimmetrikus és fülei is tökéletesen harmóniában simulnak hozzá. Ajka telt, az úgy megérinteném kategóriába tartozik.
Csütörtöki napokat tehát mindig boldogan vártam, tudtam, hogy látni fogom őt. Csak nem egészen jól kezeltem a helyzetet. Anno még eléggé utáltam magam, s azt hittem, ha bunkósan viselkedem, az tekintélyt parancsol. Szóval a folyósan mindig emelt arccal és szigorú tekintettel haladtam el előtte. Közben persze belülről forrt a vérem. El sem tudom képzelni, mit gondolhatott rólam magában. Olvasás folytatása

Az álompasi

A Brüsszeli beszámoló csúszik, mert a héten találkoztam egy sráccal, aki megihletett, s aki mellett nem tudok szó nélkül elsétálni.

alompasi

A kép illusztráció. Forrás: internet

A pasik már millió alkalommal adtak anyagot cikkeimhez. S igazából véget nem érő sorozatot lehetne a témakörben írni. Az elmúlt évek folyamán, néha sírni lett volna kedvem tőlük, néha pedig szárnyakat növeszteni és repülni a levegőben.
Az egyik tavaszi írásom, az Egy jó pasi sok kattintást hozott már nekem az oldalamra. Sőt volt, hogy hetekig a top 10-s listán is fent szerepelt. A google keresők nyomán jöttek az emberek rá. Ki vagyunk éhezni jó emberekre, ebből is látszik. Tavaly a srácról azért írtam, mert szerettem volna egy pozitív példát felhozni, ami a lelkivilágomnak is jót tett.  Hozzá pedig a következő mondatot véstem a fejembe: „Egy szép embert megismerni nehéz, de a többi már utána könnyen jön”. Az illetőnek tudomása sincs róla, hogy mennyire bálványozom, de ez így van rendjén. Olvasás folytatása

A legromantikusabb pasi

Repüljünk vissza az időben 2013 decemberébe. Karácsony előtt egyik nap, késő este nagyon untam a banánt, semmihez sem volt kedvem. Így kínomban felmentem a Facebookra és elkezdtem posztokat olvasgatni olyan csoportokban, amiknek tagja vagyok.

platoiAz egyik londoni social groupban a következő sorokra lettem figyelmes: Utaztam a metrón itt és itt, ekkor és ekkor, s egy lány ült le velem szemben, akit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Pontos leírása a hölgynek, s hogy kérlek jelezzetek, ha ismeritek. Kommentben beírtam a srácnak, hogy örülnék, ha segíteni tudnék. És milyen aranyos különben is. Vissza is jelzett, hogy köszöni a támogatásom, s mivel én Londonban élek, tartaná velem a kapcsolatot. Ő csak turistaként járt a városban, mikor a metrón szerelmes lett.
Az áhított csajszit a zene angyalának nevezte el. Azóta pedig Facebookon gyakran romantikus dolgokat oszt meg, sőt szerelmes verset is írt a plátói nőhöz.
Van valaki Londonban, aki nem is tudja, hogy mennyire megőrül érte valaki – véleményeztem a dolgait. Nem is fogalmazhatnék pontosabban – válaszolta.
Közben a srác tervezte, hogy januárban visszajön. Állásinterjúja lesz, s a lányt fogja a metró kijáratnál figyelni majd, hátha felbukkan.

Olvasás folytatása

Egy jó pasi

A múlt hónapban sok-sok rossz dolgot írtam szemét emberekről is akár. A végén úgy zártam a cikket, hogy hiszek a jóban és tudom, hogy vannak jók. Tele vagyok reménnyel és szeretettel újra.
Közben kaptam egy személyes véleményt is, hogy mindig csak fikázom a pasikat. A válaszom pedig a következő volt: ha valaki szép személy, meg fogom említeni a blogomban. Elsősorban pont a pozitív és szép dolgokról szeretek és szeretnék is írni.

jó pasiMa eljött a pillanat, mikor is egy srácról lesz szó, s nem leszek szűkmarkú a dicsérő szavakkal.
A barátnőm által ismerem, de neki is egy ismerőse mutatta be őt. Mikor találkoztam a sráccal, ok, mondom jó.

Az első pillanattól kezdve azonban feltűnt, hogy ad magára. Ízlésesen és divatosan öltözik. Jó érzékkel párosítja a nadrágot a pólókkal és pulóverekkel. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sexin tudja magára kötni a pulóvert, amit éppen nem visel. Testtartása egyenes és tökéletes alakja van. A haja rövid, a kisugárzása pedig nagyon kellemes. Olyan férfi, akit nagy valószínűséggel minden nem vak nő észrevenne és felfigyelne rá.

Én először nem fektettem komoly hangsúlyt a vele való társalgásra, míg az egyik találkozón oda nem jött hozzám és el nem köszönt, puszi jobbról-balról, mielőbbi viszontlátásra. Elgondolkoztatott a pillanat. Nem is voltam alapjában véve túl kedves vele, és mégis milyen pozitív választ kaptam. Onnantól kezdve már beszéltem vele, sőt legutóbb pedig elég szépen belementünk egy-két témába.
Sőt, már kezdett is jobban érdekelni a személye, nem úgy, mint akivel járnék, hanem mint ’milyen nagyon normális ember ’akartam megismerni.

A vonzás törvénye mellettünk állt, mert a srác saját magától felajánlotta nekünk, hogy hétfőn összefuthatnánk, csinálhatnánk valamit. Kapva kaptunk az alkalmon.
A nap annyit változott, hogy a barátnőm csak este ért rá, így délután egyedül találkoztam a sráccal. A belváros közelében lévő parkban jártunk. Már előre tudtam, hogy egy jól öltözött, visszafogott mosolyú, szép személlyel leszek. Az első pár perces sétánkat követően olvadoztam. A dolgok, amiket mondott teljesen megerősítették a róla kialakított pozitív képemet.
Imádtam a perceket, hogy egy olyan emberrel vagyok, akit szívesen mutogatna bárki, mert egyszerűen olyan kellemes. A srácot múltkor úgy jellemeztem, hogy úgy hazavinném a vitrinbe és csak úgy elnézegetném napközben.

A parkban volt egy pici piknikünk, továbbá képeket készítettem róla, amint a levegőbe ugrik. Ez a beállás (beugrás) nagy tetszett neki, én meg élveztem, hogy egy drága géppel a kezemben fényképeket készíthetek.
Az estéhez közeledve a belvárosba utaztunk, ahol a barátnőm is csatlakozott hozzánk. A St. James’ parkban kötöttünk ki végül, amíg nem kezdtünk el egy picit fázni.
A srác pedig meghívott minket magához vacsorára. Édes Istenem, nem minden nap történik velem, hogy egy olasz pasi főz rá, s pont Londonban. Nekem ez már magában óriási megtiszteltetés és öröm volt. Tényleg kitett magáért, nagyon vendégszeretően viselkedett és iszonyat kedvesen bánt velünk.
A szobájába is bepillantást nyerhettünk, ami felért egy pozitív sokkhatással. Még soha életemben nem láttam ilyen szépen rendben tartott férfiszobát. Gyönyörűen összehajtogatott nadrágok, tökéletesen fogasra akasztott kabátok, egymásra katonás rendben rakott pólók képe fogadott minket. Tőle nekem, de minden pasinak a Földön tanulnia kéne.
A másik ámulatba ejtő helyzetet pedig a falra kitett képet adták. Valljuk be, hány pasinál van kint Ferenc pápa fotója, egy szent kép is. Premier helyen a testvérével készült közös képe foglalt helyett, de ott voltak a nagyszülei, szülei, s persze a barátnője is.
Egyértelműen egy olyan személy ő, akinek jóságos szíve van, ami szeretettel és kedvességgel is tele van.

A társaságában boldognak és szerencsésnek éreztem magam. Egy ilyen nagyszerű emberrel való találkozás felért most számomra egy lottó 5-s nyereménnyel.

Hálás vagyok a sornak, hogy megismertem őt.