Romantikus tavasz

Mikor április végén megosztottam a blog Facebook oldalán, hogy valaki jött az életembe és virágcsokorral ajándékozott meg a 4. találkozásunk után; meglepett az a sok – sok kedvesség, amit követőktől és személyes ismerősöktől/barátoktól kaptam.

Mindenki tök kedvesen szurkol nekem, ami nagyon jól esik. Nagyon – nagy dolog az életemben, hogy 10 év után újra pasiról beszélek. Utoljára hivatalosan 2009-ben volt barátom, ám azóta is mindig történt valami az életemben, de nyilvánosan sosem beszéltem/írtam róla, vagy anyukámnak aztán főleg nem meséltem senkiről.

Valentin napon eszembe jutott valaki

Valentin nap alkalmából eszembe jutott valaki. Nem azért, mert szerelmes voltam belé, vagy mert valaha is jártunk volna, de hozzájárult ahhoz, aki ma vagyok.

2007-et írunk és bekötötték nálunk az internetet. Számomra ezzel egy új világ nyílott ki. Én, aki otthon kuksoltam és féltem emberek közé menné, erősen introvertáltan viselkedtem, elkezdtem neten ismerkedni és beszélgetni. Mivel szemtől szembe nem ment volna a dolog, az internetes arc nélküli beszélgetések nagyon kapóra jöttek.
Beregisztráltam a chat.hu-ra és Fehérvár menüpont alatt random rákattintottam emberekre és beszélgetést kezdeményeztem tök ismeretlenül. Akivel többször is sikerült beszélnem, vagy valamiért szimpatikusnak találtam, felvettem msn-re. És ott már saját arccal, személyesebben folytattuk tovább a diskurzust.

Egy elképesztő pasi

Most egy olyan személyről fogok írni, akinek már személyesen megígértem, hogy fent lesz a blogon. Mert mosolyt csalt az arcomra, s meg szeretném örökíteni őt.
Hagyomány a blogon, hogy a pasikról néha-néha írok. Volt már Álompasim, Plátói pasim, Jó pasim is. Most az ’Elképesztő pasi’ fog érkezni.

A hétvégén egy szervezett kiránduláson vettem részt, s azon kaptam magamat, hogy egy autóban ülök egy pasival. Bal kéz felől volt nekem. Okés, ha már az élet így összesodort minket, gondoltam magamban, szeretném megismerni az illetőt. Elkezdtem nyomatni az alap kérdéseimet, próbáltam puhatolózni. Mindenképpen megjegyezném, hogy arcra szimpatikus volt az illető, s így már is sokkal könnyebb részemről a barátkozás. Alapjában véve, azonnal beengedtem őt az életembe.

Nem akarok hülyeséget mondani, a pontos szakmája nevét elfelejtettem. Viszont azonnal szemet szúrt, hogy szereti és nagyon is érti, amit csinál. Sőt, büszkén mutatta a telefonján az egyik vízhálózat bekötését is. Mindig örülök, szakképzett, munkájában jártas és szenvedélyes emberrel találkozni, mert ritka. Jövőre pedig saját céggel indulok – jegyezte meg. Gratulálok! Szuper. Jó példát mutatsz.

Plátói pasim

Az életben többször nem kapunk meg valakit, mint igen. A pasikkal is így van. A múltkori Az álompasi  cikken utólag sokan gondolkoztam. Folyamatosan egy másik srác arca ugrott be. Egy személy, akit sokáig figyeltem, sóvárogtam utána, s mind a mai napig spontán eszembe jut. Ő lenne az én Plátói, soha el nem ért srácom. Mivel pedig itt a blog, miért ne írnék most róla. Talán ha kiadom magamból, mert igen, senkinek nem beszéltem róla még, lezárhatom végleg.

Sok-sok évvel ezelőtt, talán 2005-ben vagy 2006-ban a középiskolában felfigyeltem valakire. Csütörtök délutánonként a 6. órám után délután 2-kor hazafelé vettem az irányt az osztálytermünkből. Sétáltam a kijárat felé a folyóson. És ekkor megpillantottam őt. Ott várta a tanári szertár előtt az anyukáját, aki az iskola egyik tanárnője volt. Azonnal megragadott. Nagyon bájos gyerek, megállapítottam. Olyan személy ő, akire ha rátekintesz, elillan belőled a méreg. Hihetetlen nyugalmat árasztott magából. Arca szimmetrikus és fülei is tökéletesen harmóniában simulnak hozzá. Ajka telt, az úgy megérinteném kategóriába tartozik.
Csütörtöki napokat tehát mindig boldogan vártam, tudtam, hogy látni fogom őt. Csak nem egészen jól kezeltem a helyzetet. Anno még eléggé utáltam magam, s azt hittem, ha bunkósan viselkedem, az tekintélyt parancsol. Szóval a folyósan mindig emelt arccal és szigorú tekintettel haladtam el előtte. Közben persze belülről forrt a vérem. El sem tudom képzelni, mit gondolhatott rólam magában.

Az álompasi

A Brüsszeli beszámoló csúszik, mert a héten találkoztam egy sráccal, aki megihletett, s aki mellett nem tudok szó nélkül elsétálni.

A kép illusztráció. Forrás: internet

A pasik már millió alkalommal adtak anyagot cikkeimhez. S igazából véget nem érő sorozatot lehetne a témakörben írni. Az elmúlt évek folyamán, néha sírni lett volna kedvem tőlük, néha pedig szárnyakat növeszteni és repülni a levegőben.
Az egyik tavaszi írásom, az Egy jó pasi sok kattintást hozott már nekem az oldalamra. Sőt volt, hogy hetekig a top 10-s listán is fent szerepelt. A google keresők nyomán jöttek az emberek rá. Ki vagyunk éhezni jó emberekre, ebből is látszik. Tavaly a srácról azért írtam, mert szerettem volna egy pozitív példát felhozni, ami a lelkivilágomnak is jót tett.  Hozzá pedig a következő mondatot véstem a fejembe: „Egy szép embert megismerni nehéz, de a többi már utána könnyen jön”. Az illetőnek tudomása sincs róla, hogy mennyire bálványozom, de ez így van rendjén.

A legromantikusabb pasi

Repüljünk vissza az időben 2013 decemberébe. Karácsony előtt egyik nap, késő este nagyon untam a banánt, semmihez sem volt kedvem. Így kínomban felmentem a Facebookra és elkezdtem posztokat olvasgatni olyan csoportokban, amiknek tagja vagyok.

Az egyik londoni social groupban a következő sorokra lettem figyelmes: Utaztam a metrón itt és itt, ekkor és ekkor, s egy lány ült le velem szemben, akit azóta sem tudok kiverni a fejemből. Pontos leírása a hölgynek, s hogy kérlek jelezzetek, ha ismeritek. Kommentben beírtam a srácnak, hogy örülnék, ha segíteni tudnék. És milyen aranyos különben is. Vissza is jelzett, hogy köszöni a támogatásom, s mivel én Londonban élek, tartaná velem a kapcsolatot. Ő csak turistaként járt a városban, mikor a metrón szerelmes lett.
Az áhított csajszit a zene angyalának nevezte el. Azóta pedig Facebookon gyakran romantikus dolgokat oszt meg, sőt szerelmes verset is írt a plátói nőhöz.
Van valaki Londonban, aki nem is tudja, hogy mennyire megőrül érte valaki – véleményeztem a dolgait. Nem is fogalmazhatnék pontosabban – válaszolta.
Közben a srác tervezte, hogy januárban visszajön. Állásinterjúja lesz, s a lányt fogja a metró kijáratnál figyelni majd, hátha felbukkan.