2 dolog, amit átvehetnénk az angoloktól

Múlt héten otthon egy rokon kérdezte: Aztán mivel ütöd el az időt a babával, munkában?
Első körben rávágtam, hogy az angol kertváros 2 park között helyezkedik el, s 4 játszótér van gyalogtávra. Nagyon szuper környék arra, hogy felneveljünk itt gyereket. Nem véletlen, hogy a felső középosztály kispécizte magának és mindig is pénzes lakói voltak az utcáknak. A legolcsóbb családi házak, egybeépített sorházas utcában, 4 hálószobával 1,2 millió fonttól. Ez a padló, mert akad itt 6 millióért is ingatlan. Itt dolgozva főleg fehér és kifinomult emberekkel találkozom a főutcán. Biztonságos városrész.
Erre jött az a válasz, hogy ahol milliárd forintokért mennek az ingatlanok, legyen is már színvonal és játszóterek. Vagyis azért van játszótér, kiépített gyerekparadicsomok, mert a házak drágák. Ez így nem igaz, mert gagyi környékeken is vannak játszóterek és parkok, szerte a városban!

A beszélgetést továbbvittem. Járok könyvtárba a babával. A helyi könyvtárakban ingyenes baba énekórák, történetmesélős foglalkozások vannak. A könyvtárosok szervezik. Ez megint nem csak azért, mert puccos környék, ez is van mindenhol a városban.
A könyvtárak virágzó találkozóhelyei a kisgyerekes nannyknek, anyukáknak. Könyvtárba járni menő a gyerekkel és nagyon széles gyerekkönyv választékra bukkanhatunk. Egészen a babás tapizós könyvtől, az első önálló olvasáson át, tini fikciók, megtalálható minden. A könyvtárban még nagyon sok ismeretterjesztő kiadás is van. Én mindig is szerettem gyerekekkel járni oda, hetente új könyveket kivenni. És pedig ezeknek a gyerekeknek otthon is nagyon sok saját könyvük van.
Az egyik helyi könyvtárunkban hétfőn és kedden, reggel 11-kor babás éneklés. Kedden délután 4-kor kisiskolásoknak mesélőidő, kreatív foglalkozások. Szombaton 11-kor pedig apák és babák énekóra. Persze foglalkozáson kívül is bármikor be lehet ugrani, nyitvatartási időben és könyveket nézegetni, kotorni a polcról.
A könyvtári tagság ingyenes, a ‘council tax’ – önkormányzati adóból fedezik a működtetését.
Magyarországon van ilyen lehetőség? A könyvtárak ki vannak-e arra használva, hogy a kisgyerekes anyukáknak segítsenek az elszigeteltség, magány ellen? Egy olyan helyet adva, ahol lehet dumcsizni és sok szép könyvet kivenni otthonra?
Ha nincs ilyen opció, miért nem lépjük meg?! Át kéne venni az angoloktól ezt a trendet.

Gyerekvállalás Londonban

Mai cikk már közel egy éve ül a fejemben. Kicsit kényes a téma, ezért halogattam a megírását: Gyerekvállalás Londonban.
Minden ott kezdődött, hogy tavaly nyáron leültem egy barátnőmmel beszélgetni, aki a párjával a közeljövőben családot szeretne alapítani. Mesélte, hogy rákeresett a neten, mire is számíthat majd friss anyaként ebben az országban, milyen pénzügyi juttatások és meddig járnak gyerekes szülőknek. Plusz milyen állami gyerekgondozás létezik.
Ledöbbent…s így reagálta le: nem tudtam, hogy ennyire rossz a helyzet?
Hát persze, hogy sokkoló. Megértem a villámcsapást.

Az új állásom

Az új állásom története. Július elején a volt főnököm ajánlása nyomán jutottam el egy kertvárosi anyukához. Majd ő úgy döntött, hogy a Norland Collegeből vesz fel egy lányt, aki a szakmai gyakorlatát töltené náluk. A college tanulmány 4. évében egy családnál kell dolgozniuk, s arról beszámolót írniuk, plus néha tanulás mellette. Mivel ilyenkor még nincs meg a teljes végzettségük és gyakorlatosok, így “olcsók”. Fizetésük még a megengedhető kategóriába esik, mert 1 év munka után ezek a Norland nannyk £45.000 alatt szóba sem fognak állni egy potenciális családdal. Több éves tapasztalat után nem £50 – 60 ezer/ év alatt nem fognak dolgozni.

Egy nagyon szép elutasító levelet kaptam amúgy júliusban, majd lehet megosztom a Facebookon. Nem minden nap kap az ember úgy nem nemet, hogy közben megdicsérik. Nem akadtam ki, nem érintett meg nagyon a nem. Úgy voltam vele, ha ez a munka nekem szól, megkapom úgy is.

Így nem jött össze az állás

A Facebook oldalon említettem, hogy próbanapot töltöttem el egy anyukával. Majd az állást nem kaptam meg, pedig 80% esélyt láttam rá. Nincs veszve semmi, s az elejétől úgy álltam hozzá, hogy ha nekem szól ez a munka, megkapom. Ha nem nekem szól, nem kapom meg. Megyek utána tovább. Ám a történet nem annyira hétköznapi, s gondoltam írok róla.

Ajánlás útján jutottam el az anyukához. A mostani főnököm volt olyan kedves, hogy elintézve, hogy kontaktot cseréljek a barátnőjével, aki idén év elején szült. Az anyukával párszor náluk már találkoztam. Többször előttük is megjegyezte mostani munkaadóm, hogy elégedett velem. Egy ilyen opcióval eléggé le volt fektetve az utam az állásajánlat felé.
Interjú elbeszélgetésem is jól sikerült. Utána egyeztettünk, hogy töltsek el egy délutánt vele és a babával. Amiről úgy jöttem el, hogy ‘na ez munka már majdnem az enyém’.

Otthoni iskoláztatás

6 hét otthoni iskoláztatás letudva, avagy egy újabb történet a nanny életemből.
A Covid vírus miatt januárban nem indult újra a tanítás az angliai iskolákban. Az új mutáns és fertőzöttségi adatok miatt a kormány utolsó pillanatban, csak január elején közölte, hogy nem nyittatja ki az oktatási intézményeket. Valahogy éreztük, sőt már ősz végén is sejtettük, hogy bármikor bezárhatnak a sulik. Az ősz folyamán „csak” osztályokat küldtek karanténba, attól függően, hogy az osztályban és vagy azok hozzátartozóiban volt-e pozitív tesztes. Nálunk a kislány évfolyamából a másik osztály került teljes karanténba, mert a tanárjukról kiderült, hogy Covidos. Gyakorlatilag a vírus már ősszel is az iskolapadok között vándorolt és csak a szerencsén múlott, kit – hogy – kiket fertőzött meg.  

Közös rajzolás munkában a 6 évessel:

View this post on Instagram

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog)

Karantén 5. hét

A karantén 5. munkahetén vagyunk túl. Most már vagy túlélem, vagy bekattanok az elkövetkező hetek alatt. Túlélem!
Sajnos az alagút végét még nem látom. Semmi garancia arra, hogy május 8 (az itteni, beígért további 3 hét lejártának dátuma) után nagy változások következnek majd be. A távolságtartás szerintem továbbra is fontos lesz, szóval a boltokban a létszámkorlát meg fog maradni. A vendéglátóhelyek sem fognak csak egyik napról a másikra kinyitni. A londoni 10 millió fős lakosságot nem lehet csak egyik napról a másikra szabadjára engedni, hogy pillanatok alatt újra heringparti legyen a tömegközlekedésben és nyilvános helyeken. Talán először az iskolákat fogják megnyitni újra, s akkor már érezhetjük, közeledünk a nagy bezártság végéhez.
A maszk továbbra sem kötelező és alig látni valakin. A maszk, ha nem is véd a vírusoktól, de a semminél többet ér, és ártani senkinek sem ártana, ha használná. A főpolgármesterünk egyedüliként lobbizik, hogy Londonban is tegyék kötelezővé.
A szép jövő az, hogy még hosszú – hosszú hetek előtt állunk…