Nanny piac és én

babysittingKorábbi cikkekben már írtam, hogy mondjuk úgy, álláskeresésben vagyok. Már 4 ügynökséghez beregisztráltam, de még megyek tovább is. A kérdés, amit meg szoktam kapni, hogy „de hát nincs semmi lehetőség?”
De van lehetőség, s utána mindig elmagyarázom, hogy kb. hogy is kell elképzelni a nanny állásokat és nekem milyen esélyeim vannak. Olvasás folytatása

Egy munkanapom

A héten ugye iskolai szünet van Angliában, sőt már a múlt hét is az volt. A magánsulis diákoknak 3,5 hét tavaszi szünet jár, sajnos.
Múltkor kikalkuláltam, hogy egy magániskolás diáknak kb. évi 20-22 hét szünete van. És ezért fizetnek a szülök iskolánként eltérően 4200-5400 fontot 4 havonta. Diákként nyilván imádnám, de így, hogy hosszú 10 órás munkanapokat kell valahogy eltöltenem két neveletlen angollal, nehéz. Konkrétan rühellem a szünetek, a mostani családnál főleg. Olvasás folytatása

A gyerek viselkedés menedzsment – Kezdő lépések

A hétvégén találkoztam egy ismerősömmel, aki érdeklődött, hogy még mindig annál a szörnyű családnál dolgozom-e.
Köszönöm neki, hogy követi blogomat. Illetve még február végén mások is kérdezték, hogy áll a helyzet.

Amilyen gyorsan összejött ez az állás, na, olyan nehezen akar jönni egy másik állás, amire igent akarok mondani. Én teljes napokat keresek, nem csak reggel és esti órákban dolgozni, s ezzel máris szűkölt a kör. Az ügynökség egy tucat munkát mondott, amikben csak délután kellett volna 5-6 órát dolgozni. Ez így nem elég, s főleg nem akarok minden hétköznap este 8-kor végezni.
Megragadtam hát a mostani borzalmas kölyköknél, s a hónapok meg túl gyorsan telnek.

Szabó Pétert követem Facebookon. Szabó Péter egyik kis videójában említi, hogy amit nehézségnek hiszünk, az tulajdonképpen csak egy nevelés az élettől, amiből a legjobbat kell kihoznunk. Szöget ütött a fejemben, hogy akkor hozzunk ki valamit ebből a családból a javamra.
Tavaly elvégeztem az elsősegély képzést egy suliban, s ott akadt kezembe a szórólap, hogy ’Gyerek viselkedés menedzsment’ tréninget is tartanak ugyanitt. A weboldalukra felnézve láttam, hogy február végére van meghirdetve egy ilyen képzés.
Rövid gondolkozást követően foglaltam a helyem. Valamit csak tanulok ott, ami segíthet – ennyit vártam. Ártani meg biztos nem árt majd – ebben biztos voltam.


Olvasás folytatása

Munkahelyi jó pillanatok

A múltkori írásomban kiírtam magamból a rossz dolgokat a családról. A botrányos helyzetek mellett azért akad néha, egy – egy jó pillanat is, amiket most megemlítenék. Mert minden rosszban van valami jó, és tényleg.

Pár héttel ezelőtt a kislány íróasztalát és mappát rendeztem át. Találtam az egyik mappa alján egy kalap formájú játékfigurát, ami egy játékszettnek egy darabja volt. Nem fordítottam neki különösebb jelentőséget, szimplán félreraktam a polcra. Délután mikor az iskolából hazaértünk, a kislány felment a szobájába. Pár perc múlva kérdőn jött visszafelé, te találtad meg a kalapot?
Kalapot, milyen kalapot? Ja, azt.
Nem tudtam hogy reagálják, most hiszti lesz, vagy miért érdekli ennyire. És nagy meglepetésemre a kislányból valódi érzelmek törtek elő. Örömmel átölelt és megköszönte, hogy megtaláltam azt a vackot.
Sokkhatásként ért egy pillanatra a helyzet. Szóval ebben az undok és főnökösödő őfelségében is van még kedves és gyermeki hajlandóság. Képzeletben egy nagy kő esett le valahol. Az áthatolhatatlan „jégtömbön” egy cseppnyi olvadás történt. Olvasás folytatása

Az új állásomban (2,5 hete)

babysittingAz ’Új állásom’ cikkre egy ismerősöm megjegyezte: „Ahogy olvastam, ezt a családváltást megszívtad”. Ohh, azért ne ássuk már el most a helyzetet. Totál új vagyok, ilyenkor a gyerekek szeretik a határokat feszegetni, kideríteni meddig mehetnek el nálam, avagy mennyire vagyok gyenge és kihasználható. Szóval, megdolgoztatnak, mert új vagyok. A korábbi állásomban is az utolsó félévben éreztem úgy, hogy végre normálisan szót fogadnak és hallgatnak.
Egy év múlva majd visszanézek és látni fogom a változást, biztos vagyok benne. Olvasás folytatása

Az új állásom

babysittingAz új állásomban vagyok már. Mielőtt írnék bármit is, talán elmesélem, hogy miért is váltottam. Az előző helyemen a munkaórák nagyon flexibilisek voltak és sokszor az anyuka utolsó pillanatban variált, elegem lett belőle. Másrészről meg az agyam sokszor unatkozott. A gyerekkel jól összeszoktunk, nagyon a kezemre dolgoztak (plusz tudtam mit engedhetek meg magamnak), s mellettük sokszor csak üresjáraton voltam. Untam magam és csak álltam a konyhában, vártam, hogy teljen a munkaidő. Este 6-ra leültettem őket a TV elé, s 7-kor végeztem, addig meg csak ültem a Facebookon. Nyilván jó kis komfortzóna volt, de agyhalál jelei kezdtek mutatkozni. Olvasás folytatása