Ezt a videót kötelező megnézni

Egy facebook megosztásnak köszönhetően bukkantam rá a következő videóra:

(Ha nem tudtok angolul, Facen van feliratos magyar változat: ITT

Kérlek szánj rá időt, nézd végig! Minden össze van foglalva benne, ami ellen én is „harcolok”.
A látszat világ, a sztárok majmolása, a külső álértékek előretörése, a megjátszott életek, a média által manipulált fontos információk…és még sok minden más.

A videót egy éve publikálták, hát nem lett felkapott…ugye milyen szomorú? Az, hogy Paul Logan Youtuber egy öngyilkos embert talált az erdőben, Japánban, bezzeg megnézték több millióan. Vagy azt, mikor halott patkányba lövöldözött…az is mekkora menő lett. Jól tükrözik ezek az átlag, tömeggel egy irányban úszó emberek értékrendjét.

Ha tehetitek, osszátok meg ezt kisfilmet. Szerintem terjednie kéne!

Kellemes napot kívánok!

Hazautazás a Wizz Airrel

Szerdán ebédidőben úton voltam a reptérre. A London belvárosából indult reptéri busz tele. A forgalmi dugónak köszönhetően közel két órás volt az utazás. Majd megérkeztem a Luton reptérre.

Az eddigi tapasztalataim alapján London – Stansted-et tartottam a legrosszabbnak valaha Londonban. Nem, rosszul láttam a dolgokat. A Luton reptér a város leggagyibb reptere. Egy kicsi luk, ahol tömegeket fordulnak meg rövid időn belül. A ‘departure’ rész mozgólépcsőjének elején állt a sor vége. Mintha az egykori kígyós – Nokia játékban lettünk volna, úgy terelgettek minket kacskaringósan, szorosan egymás mellett. Alig fértünk el a biztonsági ellenőrzés előtti csarnokban.
Az alkalmazottak a szerdai napon sem vakarózni mentek be, olyan pörgésben voltak, hogy csak na. Tempósan kellett ellenőrizniük az emberek, mert a sornak muszáj volt haladnia.
Az egyik hölgy ellenőr egy igazán csinos lány volt. A közelében dolgozó jóképű férfi pedig szemmel láthatóan csapta neki a szelet. Becsülöm, a bolondokházában még udvarlásra is volt kedve és lopott másodpercei. Nagyon akarhatta a leányzót. Mély tekintettel végigmértem a pasit, aki észrevett és rám kacsintott. „Hé – legyen neked egy is elég ma” – gondoltam magamban. Hízelegsz a kollégádnak, de még az utasokkal is flörtölnél. Milyen egy nőcsábász vagy te! 🙂

Újabb illetékekre és szigorú NAV fellépésre számíthat az, aki hazalátogat

Meg nem erősített hírek szerint a külföldön élő magyarokra újabb illetékeket róna ki a kormány. A parlament új tervezete egész pontosan a hazalátogató magyarokra terjed ki.
Jelentős utasforgalom bonyolódik le Magyarország és más Eu-s országok között, azon belül is a repülős utazásokra helyzenék a hangsúly, mint népszerű utazási formára az anyaország és Nagy – Britannia között.

Orbán Gáspár forrás: internet

A külföldön élőket kétfajta illetékkel sújtanák. Az egyik illeték a repjegy árakat fogja pár százalékban nővelni, s abban fog benne foglaltatni. Az úgynevezett „hazalátogatási jog” megfizetése, aminek pontos összege 5000 Forintra lett megállapítva. Minden állampolgár tehát, aki a jövőben fapados és bármilyen céget igénybe vesz, számíthat erre.
A kormány ígéri, hogy a befolyt összeget jótékony célra fogja fordítani. Ez alkalomból meg is alapítják Orbán Viktor fiának alapítványát, aminek célja, hogy Orbán Gáspár futballista megkapja a legmegfelelőbb támogatást, profi és nemzetközi szintre való jutását elősegítve. Az alapítvány biztosítani szeretné, hogy Gáspár mindenből a legjobbat kapja. A jelige: „Magyarországnak is van Beckhame”. Sok sikert kívánunk eme közhasznú célhoz, s bízunk benne, hogy sikeres lesz, hiszen az állami pénzből megépített stadionokba valahogy embereket kell majd csalni.

Utazás a repülőgép társaságokkal

A hétvégén az Air France utasa voltam. Megint bővült az általam már használt légitársaságok listája. Így elhatároztam, hogy most róluk írok. Melyiket szeretem a legjobban, melyiket szeretem a legkevésbé stb.
Az első repülés élményem 2012-ben volt a British Airwayssel, amit a család fizetett, akiknek dolgoztam. A Rodosz – szigetre utaztam velük a brit társasággal.
Utána a dicső Ryanairt vettem igénybe hazautazásomkor. Majd WizzAirrel repültem Barcelonába. Tavaly Lufhansa szállított New Yorkba, míg az United Airlines hozott visszafelé.  Télen Amszterdamba az Easy Jet vitt. Svájba természetesen a Swiss Airt választottam, s most pedig Párizsba az Air France-t.

Couchsurfing tapasztalataim

Nyár van, sokan utaznak, így most egy aktuális téma jön: a Couchsurfing. 

couchsurfing.com

Na , de mi is az a Couchsurfing? Egy internetes oldal, ahol emberek ezrei / tízezrei vannak regisztrálva, a motiváció pedig, hogy másnál húzhassák meg magukat nyaralásuk alatt. Valaki a nappaliját adja ki ingyen, míg valaki csak él a lehetőséggel, s utazik szerte szét a világban.
Egy kulturális program lenne az egész lényege, ha tényleg 100%-ban jól működne. A valóság néha ferde.
Az alap ötlet annyi, hogy emberek találkoznak a világ bármely tájáról, s helyi lakosokkal tölthetik az időt, információt kaphatnak az adott városról és helyről. Akinél pedig egyszer vendég volt az ember, valószínűleg a vissza is fogadja, ha tudja, az illetőt a saját városában. Egy oda – vissza adok – kapok rendszer lenne.

Manapság azonban sok a fake, spam ember, akik semmilyen céllal vannak fent, esetleg felajánlják a plusz szobájukat, ám a valóságban soha nem hallasz róluk, ha rájuk írsz. Illetve sok a kétes és furcsa alak is, akik nem biztos, hogy olyanok, amilyeneknek leírják magukat.  Egyszóval egy lutri az egész, ami vagy be jön, vagy keserű szájízzel leszünk.
A bizalmon alapul minden, mert egy ismeretlen emberhez megyünk. Nekünk is biztosnak kell lennünk benne, de persze ő sem akar gyilkosokat, pedofilokat stb elvendégelni. Szállásadó, de szállás kereső is lehet nagy barom.

Jöjjenek az én élményeim. Hálisten, eddig vagy pozitív vagy semleges vagyok. Imát is mondtam minden alkalommal.
Hogy indul egy couch (kanapé) keresés? Először is beírom a várost, az érkezés és távozás dátumát, hány fő. Az oldal kiad egy rakás embert, s elkezdek böngészni. Valakit már fejre leírtam. Nem, véletlen sem akarnék egy kétes mosollyal néző 50-s indiai bácsinál aludni.

Nyaralunk és megosztunk

A következő sorok ihletője egy amerikai diáklány. Még hónapokkal ezelőtt láttam az interneten egy cikket. A tartalom pedig az volt, hogy egy tanuló megosztotta a képeit a számára felejthetetlen európai nyaralásról. A szépséghiba csak ott van, hogy valami millió db fotót csinált.
Bennem felvetődött egy kérdés. Most azért megyünk valahova, hogy nyaraljunk vagy azért, hogy a fényképezőt nyomkodjuk egész nap, hogy utána mutogathassuk magunkat a Facebookon. A cikkben szereplő ifjú hölgy nagyon átesett a ló túloldalára. Irdatlan sok fotót úgy tudta csak elkészíteni, hogy egyszerűen a kamera lencséjén keresztül látta ő élőben a dolgokat.
Gondolj bele, nagy álmod, hogy eljuss valahova és ott vagy, de csak a fényképezőgép kijelzőjén pásztázod a körülötted lévő szép dolgokat. Szerintem nem lehet így élvezni semmit sem!
Ne értsetek félre, én is szeretek fényképezni, de csak pár szép épületet, egy két elkapott pillanatot. Én inkább élvezni és ámolni-bámulni szeretek mindenen, örülni annak, hogy ott lehetek.

A gondolatmenetet folytatva, egy másik témát is felvetnék. A Facebook állapot és helymegosztást hoznám szóba. Vannak ugye az ismerőseink, van olyan ember, akivel élőben már 5 éve nem beszéltünk mondjuk, de tökéletesen tudjuk hol járt nyáron, mi történik vele, merre van a világban.
A Facebook megbabonázta az emberek, önként és vidáman osztjuk meg az életünket napról napra. Szeretjük mutogatni magunkat, kiírni állapotokat, hangulatokat, a nyaralást meg különösen kell jelezni. A check – in funkció milyen jó kis dolog ugye? főleg, ha képet is tűzhetünk hozzá! Ti is használjátok gyakran szerintem.
Ilyenkor érzem magam szerencsésnek, hogy nincs net a mobilomon. Hiába is akarnám, nem tudnám elrontani a Facebookkal a napomat, utazásomat, pihenésemet. Párizsban is mikor voltunk, egész nap off-ban voltam, este fekvés előtt a hotel wifijén volt alkalmunk a napi eseményekről beszámolni.

Bizony, ez a XXI századi nyaralás! Check – in és Facebook használattal megspékelve