Tiktok tapasztalataim

Én a Tiktokon. Az utóbbi 2 hónapban elkezdtem aktívan posztolni, heti párszor az online felületre. Tavaly csak azért töltöttem le az alkalmazást, hogy ránézzek, miért olyan nagy cucc. Londonban élve minden bokorban egy Tiktok reklám ugrott fel szemem előtt. Illetve gondoltam, hogy posztolok egy random videót, hány ismeretlen nézi meg. Először is, elborzadtam attól a sok szennytől, ami fent volt. Hogy a neked ajánlott részre elég csak rámenni és ömlik a tartalom kérés nélkül, mindenféle marhaság, megállíthatatlanul. A semmi videómat, amin ugrálókötelezem 150-en látták. 150 ember, akik vadidegenek. Nagyon beteg!

A mini tesztemet követően rá sem néztem az oldalra, több mint 1 évig. Valószínűleg nem vesztettem sokat. Majd idén barátnőmet látogatva, aki nagyon benne a social médiában, ihletett kaptam. Mi lenne, ha azt a sok minden, ami bennem van, de kiírni nincs időm, kiteszem szóbeli videók formájában. Így indult a Tiktok életem. Készítésbe fektetek némi energiát, s nem nem töltök el sok időt másokat nézve. Kivéve persze pár ismerőst kb.

Erzsébet királynő halálát meglovagolva indult be a gépezetem. Csak arról beszéltem, hogy mi lesz az útlevéllel, pénzzel, londoni hangulat. Ezek a párt perces beszámolók 10 ezrekhez eljutottak. A brit útlevélemet mutogató felvétel 70+ ezer megtekintésnél jár. Az állampolgárságot direkt használtam fel, s sejtettem, hogy lesz rá érdeklődés. Mert hiába él UK-ban sok – sok tízezer magyar, nem kettős állampolgárok. Ez egy jó téma, mert még mindig menőnek számít. Azok a videók, amik aranyosak és londoni pillanataimról szólnak, nem kellenek senkinek. Ami szomorú. Másoktól a táncos vonaglás, magamutogatás, a kamu dolgok, gerjesztés pedig futótűzként megy. A szemétre van igény bőven. A lebutítás nagyüzemben zajlik.

Olvasás folytatása

Választás most

Sajnos idén az én szavazatom elveszik. Magyarországi bejelentett lakcímmel rendelkezem és nem fogok Londonban tartózkodni vasárnap. Remélem, hogy nem az én egy szavazatom fog múlni.
Miután 2011-ben kiköltöztem úgy éreztem, hogy nincs jogom választani. Ezért 2014-ben nem éltem azzal. Majd az azt követő években néha bepippantam. 2018-ban már hajnalban keltem és az elsők között álltam sorba Londonban, még szavazófülke nyitását megelőzően. Rájöttem, hogy igen is jogom van szavazni, főleg azok után, hogy országhatáron belül sosem élt, családdal sem ott rendelkező emberek tucatjait szervezett buszokkal vitték szavaztatni. Ha lassan bárkinek joga van beleszólni a magyar politikába, akkor nekem meg főleg van. Rajtam kívül az egész családom otthon, s az állandó lakcímen is oda köt.

Olvasás folytatása

Primark gondolat

Mai napra egy szösszenet, amit egy Facebook poszt ihletett, Parádi Gabriella oldalán. Megosztott egy képet, amit a Budapesten a Háda, angol használtruha üzletben készített. #minekmentoda tagolással. Íme:

Az első gondolatom a fotóhoz: még, anno, mikor Magyarországon éltem én is vásároltam turiban Primark címkéjű ruhákat. És totál abban a hitben éltem, hogy ez valami angol menő márka. Londonba kerülésem második hónapjában pedig ajánlást kaptam a Primark-ra, mint olcsó tömegruhára. Az üzletük Kingston városrészben kívülről nagyon tutinak tűnt, s még volt is bennem egy kis para, hogy egyáltalán én megengedhetem-e ezt magamnak. Majd az üzletet felfedezve rájöttem, hogy ez tényleg olcsó és jobb minőségű, mint valami kínai gagyi. (De csak kicsivel.)

Olvasás folytatása

A Korona

2020. júliusában csatlakoztam a Netflix világához. Miután mindenkinek van előfizetése évek óta, matuzsálemnek érzem magam, hogy engem most kapott el az ihlet rá.
Egyébként egészen ez évig nem is volt hozzá megfelelő eszközöm sem, amin futhatott volna. Tabletem nincs, a laptopom nagyon régi kicsi memóriával, az előző telefonom pedig 5 éve került a piacra. Netflixet nem bírta volna, így is már nem tudtam milyen alkalmazást töröljek, mert folyton sírt, hogy kevés a memóriahely.
Az új mobilomra (Samsung A51 – nem a fő telefonja a márkának. Egy csomó funkciót kihagytak, amit az „S” család tud, s amit én személy szerint úgy sem használnék. Ám így az ár és amit kapunk, köszönő viszonyban van legalább. Nem drága és ahhoz képest meg tud) alapban beépített app volt a Netflix.
Engedtem a kísértésnek alapon. Legyen, mindenki után évekkel csatlakoztam a közösséghez.

Olvasás folytatása

Londonban, mostanában

A mostani cikkben az angliai/londoni karantén állomásairól és személyes tapasztalataimról írnék.

Március 23-tól lettünk fasírtba rakva, ez a napi egyszer mehetsz ki 1 órára boltba kategória volt. Londonban a kutya nem ellenőrzött senkit, az első hetek után simán kimentem napi 3x is. Senki, soha meg sem állított, hogy hányadára és miért vagyok megint kint. Londonnak erre nincs kapacitása, hogy csekkoljon 10 millió embert.
Május 8-án már Uberben is utaztam London másik oldalára, azért sem kérdőjelezett meg senki.
Május 12-től oldódtak annyiban a szabályok, hogy korlátlan időtartamúra kint tartózkodást engedélyeztek. Az 1 napos kirándulások is újra zöld utat kaptak, de csak autóval még. Olvasás folytatása

Ákos Londonban járt – elmélkedem

Ákos énekes Londonban járt. És felháborított a vlogja kapcsán.
Először a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook oldalon olvastam arról, hogy Ákos Londont Mozambikhoz, Líbiához hasonlította. „Európa jövőről lehetne elmélkedni”. Úgy döntöttem, hogy elmélkedem én is. 

Ákos azt a várost fikázta le egy harmadik ország szintű hellyé, ami engem befogadott és második otthonommá vált az évek alatt. Sőt, arról a városról beszélünk, ahol a 20-as éveimet leélhettem, ahol felnőtté és önállóvá válhattam. És továbbá az a város, aminek nagyon hálás vagyok, hogy megadta számomra a lehetőséget, hogy az legyek, aki lenni szeretnék.
Londonban tanultam meg táncolni, kezdtem el jógázni és futni. Rollerozni az elmúlt 3 évben, valamint úszni is rendszeresen. Londonnak és angol munkaadóimnak köszönhetem, hogy hatszor volt szerencsém az államokban nyaralnom és Európa több pontjára is eljutnom.

Ákos kijelentése fájdították a szívemet, hiszen a szeretett második otthonomról beszélt degradáló stílusban, aminek az elmúlt közel 8 évben mindent köszönhetek.
Egy dolgot felejtett el ő. Minden városnak vannak rosszabb és jobb környékei. Azzal, hogy ő kiment Stratford-ba, a buszpályaudvarnál okoskodott, azzal nem adta ám vissza, hogy milyen valójában Londonban is élni.
Ha a kamerát kicsit elfordították volna, pont látszódott volna, hogy van egy bazi nagy pláza – Westfield is ám itt, ami az Olimpia miatt épült meg és 10 ezer új munkahelyet teremtett anno.
Aztán, ha már ott járt, akkor igazán megnézhette volna a Queen Elizabeth, Olimpia parkot is, ahol a kedvenc londoni uszodám, az Aquatic centre található és ahova nyaranta szívesen járok úszni.
De nem, pont az egyik rosszabb arcát kellett Londonnak bemutatni és ráfogni, hogy itt van Mozambik.
Hát erről az jutott eszembe, hogy a Temze partján van a St Thomas kórház a Parlamenttel szemben, sírnánk az örömünkben otthon, Magyarországon, ha ilyen fasza kis kórházunk lenne. Több ismerősöm is ott szült és jól érezték magukat. Azt miért nem videózta le Ákos?
Mozambikban, bocsánat Londonban…vannak ám normális kórházak is, nem csak feketék?

Barátnőm anyukája látogatóban járt Londonban, s elmentünk Notting Hill, Hollard park környékére sétálni. Meg is említettem, hogy tessék ám jól körülnézni itt a csendes, tiszta kertvárosban, tessék megismerni milyen is “Mozambik” a Landloverjeivel és millió fontos házaival együtt.
Hajós fesztiválra is benéztünk aznap. Egy designer képeslap árus, fekete hölgynél bámészkodtunk, aki odajött hozzánk végül: Én beszélek magyar.
Te, itt Londonban feketeként hogy beszéled a magyart? Csodálkozva néztünk rá.
Vannak magyar barátai és önszorgalomból felvette, megtanult jó pár magyar szót, kifejezést a mi nyelvünkön.
Szerintem ezt rohadt menő, hogy valaki ilyen nyitott ránk, feketeként! Mozambikban még magyarul is beszélnek, a végén kiderül. Tessék vigyázni! Beszélik a nyelvünket.

Ismét hangsúlyozom, hogy mindenhol vannak rossz környékek. Igen, Magyarországon is! és igen, Pesten is van olyan utca biztos, ahova nőként éjfélkor egyedül nem sétálgatnék be. Nem kell ahhoz az országhatárt sem átlépni, hogy rémisztgessünk emberek afrikai országokkal.
Ám én spéci egy olyan kerületben élek, dolgozom, ahol 90% fehér és azon belül is több, mint 60% az eredi angol itt. Az egyetlen fekete ember, akivel hétköznap mindig találkozom, az a postásunk. Akivel mellesleg jóban vagyok, mindig ráköszönök és váltunk pár szót.
Aztán van a DPD futár is, egy fekete arc, akit szintén megismerek és normális.
A szomszédomban meg egy fekete srác lakik pont, akivel múltkor lepertuztam és bemutatkoztunk egymásnak. Ha találkozunk, mindig váltunk pár szót. Teljesen normális férfi.
Ahogy a feketék között is van rendes és becsületesen dolgozó, ugyanúgy a magyarok között is van tisztességtelen naplopó – ha már sztereotípiákról beszélgetünk.

Mindenki eldöntheti magának, hogy Ákosnak hisz, vagy annak, aki 8 éve itt él.
Mindenki levonhatja a következtetést, hogy jó és rossz emberek egyformán vannak nemzetiségtől, vallástól, bőrszíntől függetlenül.
Ákos vlogjának a címe „Turnéstart Londonban” – most akkor nem Mozambikban járt végül?
Már én sem értem, hogy mi van. 😮😄

U.i.: Azért még sem olyan rossz a sok magyar bevándorló, avagy kivándorló, hiszen lehet Londonba jönni énekelgetni nekik. Pénzt keresni rajtuk. 🤔