Jaj, már megint Valentin nap

Anti-Valentines-Day-Jokes-2-300x207Már megint ideért Valentin nap. Folyik a net a különböző Valentin napi témájú dolgoktól. ’Tuti helyek, ahol ehettek; Ilyen fehérneműt viselj; Tökéletes out-fit az alkalomra; Milyen típusú párok lephetik el az éttermeket; Milyen ételt fogyasszatok, Találó ajándék nőknek; Lepd meg párod a tökéletes parfümmel stb’ Egyetlen dolgot nem láttam azonban sehol sem: Szeretet. Az nem érdekes, csak a pénzköltés a lényeg. És virágcsokrot se felejtsd el venni, mert milyen pasi vagy te különben! Olvasás folytatása

Szerepcsere változások – Eltartott férfiak

Ma írásomban a társadalmi szerepek változásáról ejtenék szót. Az ihletet barátokkal folytatott beszélgetés adta.

Emlékszünk még nagymamára? Talán még valakinek él is anyai vagy apai ágon mama. Ha jóban voltunk vele, esetleg nyaranta hetek töltöttünk nála, lehetőségünk volt történeteket hallani a múltból. Meséltek nekünk a régi életről, családról és szerepekről is.
A múlt század közepén az anya nem dolgozott főállásban vidéken. A feladata az volt, hogy nevelje a gyerekeket, nem ritkán 3-5 csemete is volt a ház körül. Az anyai teendők mellett a háziállatok etetése, fejése, tömése is rá tartozott, illetve a telken lévő zöldségest – szőlőst gondozta.
Mindig frissen, házi alapanyagokból készítette az ételeket. A tésztát saját kezével gyúrta hosszasan, míg végül vékonyra sodorta és darabolta. A főállású háztartásbeli volt a foglalkozása, valahogy így nevezték, ha jól tudom. Apuka pedig a pénzkereső volt. A gyári munkás, vagy bármi munka, ami akadt cégeknél.

Most beszéljünk a szüleinkről, a 60-as generációról. Anyukám gazdasági szakközépiskolát végzett, majd onnan sima érettségivel egyenes út vezetett számára a Nemzeti Bank fiókjába. Egyszerű volt a model: iskola és végzés után azonnal munka. Nem kellett egy millió helyre pályáznia, nem volt HR-es ember, 3 fordulós interjú. Fenéket! Ebből a szempontból irigylem egy picit őket.
Anyuka mamával ellentétben már főállásban dolgozott, s nem fejt tehenet. Már volt tej a boltban, meg kenyér is. Ugrottunk hát egy lépcsőfokot. Gyerekeket ugyan úgy nevelt, és mellette a háztartást vezette, kertet gondozta. A 90-es évek elején még azt is be lehetett játszani, hogy 6 évig gyesen legyen az ember, ha 3 éves korkülönbséggel gyereket szül. Apu pedig keményen dolgozott, ő hozta a pénzt, teljesen ő tartott el minket anyagilag. Olvasás folytatása

A szingliség erő

„Falat emeltem a szívem köré, áthatolhatatlan falat. Hogy miért? Add önmagadat, nyílj meg, szeress, higgy őszintén a másikban és azonnal sérülékennyé válsz. Nem a fizikai fájdalom a legrosszabb, hanem a lelki fájdalom. Mikor újra és újra bántanak. Minden egyes lelki sérülés megerősít, de egy idő után az emberben felmerül a kérdés, megéri bárkinek is adni a szeretetből, hisz úgyis csak bántani fog? Mikor évek után végre valakinek bizalmat adsz és feltétel nélküli szeretetet, törődést, és mikor már kezded elhinni, hogy igen tényleg létezik a férfi akire vágysz, nem csak a mesékben, akkor jön a megtorpanás, hogy neki ez mégsem megy. Miért van ennyi egyedülálló 30-as éveihez közel álló nő? Mert nincs olyan férfi, aki ne lenne lelkileg sérült, mert egy kapcsolathoz bátorság kell, és elhatározás, ahhoz fel kell nőni, felnőttként viselkedni, időt és figyelmet szánni a másikra. Ez tényleg ennyire lehetetlen? Sose mondtam még ezt semmire, de elérkezett a pont, amikor azt mondom, igen, feladom.”

A fenti sorokat egy ismerősöm ismerőse osztotta meg ma Facebookon. Nem bírom ki szó nélkül, most akkor jöjjön az én véleményem.
Először számomra hihetetlenül szemet szúr a ’feladom’ szó. Ez egy reménytelenséget sugárzó, kész és viszlátot mondó igen Az életét vagy magánéletét szeretné feladni a sorok írója? Nagyon nem mindegy. Ég és Föld. Mert, ha az embernek nincs pasija. Na és? Az élete még ott van, amiből kihozhatja a maximumot, olyan dolgokat csinálva, amiket szeret. Például én írok, utazom, kirándulok, kiállításokra, rendezvényekre járok folyton, mert itt vagyok, s mert élni akarok! És nincs párom, de biztos nem fogom feladni érte az egész csodálatos világom. És különben is mit kéne feladnom? Azt, hogy nincs pasim. A semmivel semmit sem lehet csinálni.

happy-single-woman-TS-dv2051009

forrás: internet

Csajok, most elmondom nektek az én taktikám. Első körben fogadalmat tettem tavaly Szilveszterkor magamnak, hogy pasik roló lehúzva. Nekem nincs időm játékokra, ostobákra, futó hülyeségekre, időhúzásra, totojázásra, energiaszívókra sem. Idén osztom a NEM-eket szépen, határozottan. És ne értsetek félre, megnézek én minden jó pasit, mosolygom rájuk az utcán és metrón, szeretem a férfiakat, szeretettel vagyok irántuk, DE ez nem azt jelenti, hogy akarnék is tőlük valamit.
Így is becsúszott egy – egy rövid kaland, mert jónak láttam, de lelkileg 100% sérülésmentesen kiléptem, amint az illető hibázott, a „gyilkos” listámon megütött egy pontot.
Olvasás folytatása

Egy elképesztő eset

A napokban beszéltem az egyik legjobb barátnőmmel, aki az egyik legőszintébb blogkritikusom is. „Mostanában annyi pasiról írsz a blogon, hogy az ember kezdi azt hinni, minden jöttmentbe szerelmes leszel”
Valóban egymást követő alkalmakkor írtam meg a ’Mennyekben’ és az ’Egy elképesztő pasi’ cikket. Ám, tudjátok, én alapjában véve szeretek rajongani másokért. Főleg, ha valaki többet ért el, összetettebb személyiség, aki nagyobb dolgokat vitt végbe, mint én. Jó példát mutat és inspirál, s meg is ihlet. Az elismerés azonban nem keverendő össze a szerelemmel, s talán azzal sem, hogy kivel akarnék kapcsolatban lenni. Engem úgy kell elképzelni, mint egy személyt, aki szeret szépet látni másokban. Aki szeret a jóról írni, s dicsérni. Igen, dicsérni, őszintén, mert megérdemli valaki. Ám, szó sincs szerelemről! Ha szerelmes lennék, s komolyan mélyen éreznék valaki iránt, titkolnám és félteném. A ’Mennyekben’ cikk ihletőjéről sem tudja senki, hogy most milyen érzelmeim vannak. Maradjon meg nekem.

stock-footage-guy-in-beach-chair’Egy elképesztő pasi’ pedig folytatásért kiált. Sokan olvastátok, kedveltétek.
Nem szeretném magamat mentegetni, mert lehet hibát követtem el itt – ott. És ugye a cikk is ott virít kint, de visszaolvasva most nem találok semmi kivetnivalót. Arról írtam, hogy az illető milyen sokszínű, szeret bókolni, s kedves volt, rózsaszín felhőket varázsolt körém. Mint magánszemélyt illettem jó melléknevekkel. Az is igaz, hogy megkedveltem és szimpatikus volt, mint embert.
De ne felejtsük el, hogy mindenkit két szemszögből vizsgálok. Egy, aki magánszemély, s mint egy férfi a férfitársadalomban, mint potenciális lehetőség talán. A cikket pedig úgy zártam, „lehet, többet nem is találkozunk”, nem úgy, hogy „szeretnék még feltétlen találkozni”.  A kirándulás alatt pedig semmilyen konkrét közeledést nem csináltam. Okés, ölelés, szeretek ölelgetni, ölelés mániás vagyok.
Miért is írom ezeket a sorokat? Szeretném, ha tiszta lenne a kép. Olvasás folytatása

XXI. századi Tündérmesék

Azon szerencsés csajok egyike vagyok, akiknek lehetősége van élvezni gyönyörű – intelligens egyedülálló hölgyek társaságát. A lány ismerőseim többsége már évek óta pár nélküli. Sőt, olyan eset is előfordult, hogy valakit csúnyán ott hagytak. Egy volt szaktársam járt egy sráccal, minden rendben volt. Elmentek együtt nyaralni Tunéziába, s a srác utána közölte, vége. Vége?! Igen, azóta padlón van a barátnőm. Ennek már közel két éve.
Ismerek egy másik hölgyet, akinek saját háza, karrierje van. Mindez mellett nyitott és társaságági, szép nő. Nem kell senkinek sem…Ő már szenved.
Egyszer az a baj, hogy nincs karrierje az embernek, utána az a baj, hogy túl független, túl okos, a másik túl buta. Ki a megfelelő akkor???

catfish-281-into-meMivel nyár van, melegrekordok dőlnek meg, szívünket a napsugarak melengetik napról napra, így most egy reménykeltő cikkel érkezem. Lányok. A bizakodás hal meg utoljára.

Két lány ismerőm az alanya az írásomnak. Miért is különlegesek? Úgy érzem, megtalálta őket a szőke herceg, vagy ők találták meg a szőke herceget.

Az egyik csajszi állítása szerint véletlen egy pubban ismerte meg a srácot. Nem is hitte volna, hogy ebből valami ki fog sülni. A többi pedig már a tündérmese. A srác közel lakik hozzá, s minden vasárnapot együtt töltenek. Kirándulgatnak, éttermeznek stb. A lányt születésnapjára egy párizsi hétvégével lepte meg. Mivel akkor volt a pont a névnapja is, különösen kiemelte a barátja. Az Eiffel – torony tetején pezsgővel koccintottak rá. Mint egy álom az álomban.

Olvasás folytatása

13+1 párkapcsolati tény

Mai napon egy HVG-s írást veszek alapul, s ahhoz fűzőm hozzá saját gondolataimat. Most pillanatnyilag túl sok minden van bennem, s idő kell még ki tudom tisztám magamból adni.

Teljes egészében bemásolom a cikket, s dőlt – vastagon szedett betűkkel egészítem ki a saját mondanivalómmal.

„1. Azé a hatalom és az az erősebb, aki kevésbé törődő és figyelmes. Senki sem akar az a fél lenni, aki jobban érdeklődik a másik iránt.

Pontosan! az a személy, aki kevésbé van benne szívvel egy kapcsolatban, flörtben, fölényben van. Az a személy, aki érez valamit és teljes erőbedobással ott van, érzelmileg zsarolható, befolyásolható, s a szíve érzései miatt alárendelt az adott helyzetben.

2. Mivel azt akarjuk mutatni, hogy mennyire fesztelenek és flegmák vagyunk, előszeretettel játszunk kis pszichológiai játszmákat, úgy mint: “bőven elég órák, vagy napok múlva válaszolni egy-egy üzenetre”.

A személyt, aki feltalálta a 3 napos várakozási időt, én ütném pofám. Általában a fiúk szeretnek ilyen játékokat űzni a lányokkal. Közben azt várják tőlünk, hogy otthon a telefont lesve a körmünket rágjuk. És mikor végre jön x nap után az SMS, egy percen belül már választ is pötyögünk. Azonnal ugrunk, s írjuk „milyen jó rólad hallani”, közben megy ugye napokig evett minket a fene. A jövőben inkább írjátok, bocsi, 3 nap olyan régen volt, hogy már nem is emlékszem rád. Azóta már mással találkoztam. Játssz más idejével!

3. Az az ember, aki azért nem törődik, mert tényleg nem érdeklődik irántunk, teljesen ugyanúgy viselkedik, mint az, aki szerint csodálatosak vagyunk, de komoly erőfeszítést tesz, hogy ezt ne mutassa ki. Sok szerencsét ahhoz, hogy eldöntse, melyik melyik.

Tipikus! A legjobb, ha a tükör elé állunk és magunknak elmondjuk: Én jó vagyok! Igen, hiába nem mondja, tudom magamról, hogy jó vagyok. Nem szabad várnunk megerősítésre, s nem szabad a közömbösséget magunkra vennünk. Először saját magunktól kell saját magunkban biztosnak lennünk. Én már úgy érzem, kifejlesztettem ezt az érzést. Így nagy a tűréshatárom érdektelenség és nem kimutatás esetén is. Ha pedig még is mondja: jól nézel ki! Tudom – nyugodtam válaszolom.

4. A telefonálás kihalófélben van. Nagy esély van arra, hogy a kapcsolati kommunikációnk legnagyobb része írásban zajlik majd, ami a legszemélytelenebb formája az interakciónak. Ismerkedjen meg közelebbről az emotikonokkal!

Igaz! Nem egy pasival találkoztam már az elmúlt évek folyamán, akik az sms-n kívűl semmilyen más formában nem voltak hajlandóak kommunikálni. A hívást soha nem vették fel, de fél percen belül már írtak: mi az? De általában is inkább írunk, mint hívunk. Egy randi helyszínét és idejét is előbb fogjuk bepötyögve lebeszélni, mint 1 perc alatt ledumálni gyorsan. Egy jó baráti beszélgetést pedig nem fog egy írott levél helyettesíteni, így akkor még képesek vagyunk telefonálni.

unicafe.hu-a-tokeletes-sziv-001

forrás: unicafe.hu 

Olvasás folytatása