Tibi bá bulija Londonban

Tegnap elmentem egyedül Tibi bácsi londoni retró bulijába. Már megint mire vetemedtem… 🙂 Egy belső késztetést éreztem, hogy próbáljam ki. Egyetlen ismerősömről sem tudtam, hogy érdekelte volna, magyar buliknak meg úgy általában nincs jó visszhangja Londonban.
7 évvel ezelőtt kipróbáltam a Fanta bulit, ami borzalmasra sikerült annak ellenére is, hogy nagyon be voltam rúgva. Felelőtlenül leittam magam, csoda, hogy nem hagytam el semmim. Nem vagyok rá büszke, de megbocsátom magamnak azt a kis kicsapongást. Azóta meg mindig ésszel vagyok.
A Ricsaj bulikban még nem csalódtam, de ott is csak kétszer jártam összesen.

Olvasás folytatása

Reklámok

Pub szerda volt újra

Ismét elmentem a Pub szerdára.
Második alkalom lévén már voltak ismerős arcok. Nándi a szervező továbbra is jó arc. Az ő kezdeményezése nyomán kapott új életet ez a magyar pubozós hagyomány.

Olvasás folytatása

Ha szerda…akkor Pub szerda!

Pub szerdán jártam a héten. Mielőtt az estéről mesélnék, kezdjük a legelején.

Ha az ember egy ideje Londonban él és kialakul a baráti köre, akkor előbb – utóbb hall arról, hogy szerdánkénk van egy öltönyös találkozó – eredetileg a Bank station környékén dolgozó magyarok találkoztak. A hagyományról senki sem tudja pontosan mikor kezdődött, valaki abban hisz, hogy az 56-os magyarokkal indult, valaki abban, hogy a 70-es évektől. Akárhogy is, ez egy városi legenda, hogy szerda este a The Counting House pubban magyarba lehet botlani.

2013-ban egy barát mesélt is erről a találkozóról, olyan visszajelzést kaptam, hogy ide csak sznob arcok járnak. „Ha nincs névjegykártyád, ne is menj”. Állítólag úgy mutatkoztak be egymásnak az emberek, hogy business kártyát nyomtak rögtön kézbe. Akkor felfogtam, hogy ez nem nekem való.
Később két sráccal is összehaverkodtam, akik szintén nem voltak elájulva a szerdás összejöveteltől.
Hagytam a fenébe továbbra is.
2017 tavaszán a Tvrtko londoni rendezvénye kapcsán megismerkedtem pár hölggyel, s az egyikükről kiderült, hogy nagy pub szerda rajongó. Mert tök jó, én is nézzem meg egyszer. Majd egyszer – nyugtáztam.
Most 2018 októberében elkapott az ihlet az ő hatására. Elhatároztam, hogy személyesen fogom most már ezt a pubos estét csekkolni. Olvasás folytatása

Magyar stand-up estek Londonban

Az elmúlt jó hónapban két stand-up estet is szervezett a Londonfalva. Szeptemberben Kőhalmi Zoltán járt kint Londonban, októberben pedig Bödőcs Tibor.

Kőhalmi estjére ismerős javaslatára mentem el. A Pályatévesztési Tanácsadó témájú műsor érdekes volt. Elsültek nagy poénok, ám a végén mégis kicsit keserédes szájízzel jöttem el. Az sajnos nem poén, hogy 12 évet végigültünk a suliban elsőtől érettségiig, ami x ezer iskolapadban töltött órát jelent. És még sem érzem úgy, hogy a világ tudása rám szakadt volna. A tucatnyi tantárgy együtt felaprózta a „tudást”. Sok – sok apró mindenféle téma volt az etikától, a médiaismeretig. A végén pedig ott találtam magam, hogy semmihez sem értek igazán. Az érdeklődésemet sem sikerült felkelteni komolyabban semmilyen tárgy iránt. Ezért ültem 12 évig iskolában. Szomorú.
Kőhalmiról úgy mentem haza, hogy egy csomó múltbeli, iskolai emlék visszatért emlékezetemben. Olvasás folytatása

Focimeccsen: Chelsea – Vidi

Augusztus utolsó hétvégén ismerősökkel sétáltam a Temze parton. Őszi eseményekről beszélgettünk, s az egyik ismerős szimplán megemlítette, hogy jön a Vidi Londonba játszani októberben. A Vidi? – néztem nagyot. Arra a meccsre én is el akarok menni. Végül rajta keresztül lett jegyem is a mérkőzésre.

Október 4-én a Fulham Broadway állomáshoz utaztam a District vonalon. Kezdődött a „pokol”. Hatalmas tömegbe botlottam a kijáratnál.

Olvasás folytatása

Előadás – Hogyan utazzuk be a világot

Február 22-én egy előadáson jártam Londonban.
Az Utazómajom angol változatán a Travelingmonkey oldalon láttam az esemény kiírást – Hogyan utazzuk be a világot 3533 Forintból. Belső hang súgta, hogy menjek rá. Biztos voltam benne, hogy ártani nem fog. Maximum fejleszteni.

Így ismét a Szent István Házba vitt az utam 2 héten belül másodszor. Beléptem az épületbe, s a rendezvényszervező úr rögtön hozzám is szólt.
„Hogy van ma az Aphrodité?
Megismersz?
Persze, hogy meg, hiszen tök úgy nézel ki, mint a farsangi bálban”.
Én voltam a görög istennő ugye a farsangon. Úgy látszik az a jelmez emlékezetes maradt igazán. Olvasás folytatása