Tea és önismeret: Vasárnapi kihívás

Instagramra felnézni egyre inkább nem szeretek. Mindenki reklámozni, eladni akar rajta. Mindenféle workshopot, tanfolyamokat tol az arcomra rendszeresen az app, a megosztások által. A sztorikban meg valaki csak egy bizonyos témát tol dögivel naponta, idővel az sem tud érdekelni már. Egyre inkább úgy veszem észre, hogy a személyes oldalak, ahol tényleg csak az életünkkel kapcsolatban szeretnénk érdek nélkül megmutatni pillanatokat, történetek, fogynak…
Ebben a közegben jött velem szembe Lupui Iza vasárnapi „kihívás programja”. Hálisten, valami olyan dolog a hét utolsó napján, amiért megéri benézi. Minden vasárnap valami kis feladatot kapunk, ami minimum egy pillanatra megállít minket, elgondolkodtat vagy megfog.

Az egész éves „kihívás” neve: Tea és önismeret.
Az eddigi kedvenc feladatomról írok most.
10 szót kellett összeszednünk, ami a keresztnevünk első betűjével kezdődik, s ránk jellemző.

View this post on Instagram

#teaésönismeret⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ~ 3. hét⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ Mára egy olyan feladatot hoztam, ahol a neved lesz a középpontban. ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ 📝 Írd fel a szép tolladdal a szép füzetedbe a keresztneved kezdőbetűjét, majd írj 10 szót ezzel a kezdőbetűvel, ami kapcsolódik hozzád. Írd oda mindegyik mellé azt is, hogyan kapcsolódik. A szó lehet fogalom, tárgy, tulajdonság, név, település, bármi. A neved miatt se aggódj. Ha Emesének hívnak, de a Mesi becenevet szereted, írj nyugodtan M-betűs szavakat. ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ Az én kezdőbetűm az I, a szavaim pedig:⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ 1) irodalom, mert az írás, mint alkotás nyűgöz le leginkább⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 2) inspiráló, mert ez a célom azzal, hogy megosztom ilyen nyilvános felületen a gondolataimat⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 3) izgága, mert folyton járnak valamin a gondolataim, nehezen kapcsolódok ki, de szorgalmasan gyakorlom⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 4) Ilona, mert így hívták mindkét nagymamámat 🖤🖤⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 5) Irén, mert így hívják anyukámat⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 6) István, mert így hívják a páromat 💑⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 7) inzulinrezisztencia, mert velem van mindig⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 8) idő, mert ennek az évnek az egyik fő feladata, hogy megszelidítsem a rohanó időt⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 9) introvertált, mert ilyen személyiség vagyok, és szeretem más introvertáltakkal körülvenni magam⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 10) illat, mert a finom illatok olyan fontosak nekem, mint a kávéfüggőknek a kávé⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ 🍵 A mai feladat mellé Mariann jógateáját választottam. Ez volt az a tea, amit elsőként megkóstoltam a kínálatából, és ez nyitotta ki számomra a kaput a teák felé. Kávét egyáltalán nem iszom, és a teákért sem rajongtam valahogy. Mígnem megtapasztaltam, milyen sok múlik az elkészítésen, és mennyire finom tud lenni egy minőségi tea. A jógatea a mentás ízével vett le a lábamról.⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ @kamelia_kert Mariann ezt mondja a jógateáról: A jógatea maga a harmónia. Jógázás utánra kerestem egy olyan teát, ami felélénkít a meditálásból, de nem hirtelen, hanem a fehér tea és a gyógynövények szelídségével, lassan, miközben tudom, hogy segíti azt a méregtelenítő, tisztító folyamatot, amit a jóga elkezdett. Így született meg ez a teakeverék, először saját részemre, de azóta a vásárlóim kedvence is lett. ⁣⁣⁣⁣⁣

A post shared by Lupui Iza, önismereti edző (@lupuiiza) on

Olvasás folytatása

Ajánló: Jonna Jinton

Most egy youtube ajánlót hozok ismét, avagy kire is kattantam rá az elmúlt napokban.
Egyik londoni barátnőm osztott meg videót Facen, amit láttam, de elsiklottam felette. Aztán ahogy emberek kommenteltek hozzá, folyton felugrott a bejegyzése az üzenőfalon. Jó, megnézem, jelnek vettem.
Íme:


(Hogy miért magyarul van a leírás szövege, rejtély…semmilyen magyar utalást nem látok nála az interenten)

Olvasás folytatása

Évértékelés: ilyen volt 2018

Eljutottam oda, hogy megírom az évértékelőmet.

Milyen is volt 2018?
Alapvetően egy stabil és „szokásos” évnek számított. Új állást nem, csak albérletet kellett kerestem kétszer.

A legnagyobb újdonság, ami véletlenszerűen jött az életembe: Tánc
Nem volt felírva a bakancslistámra, hogy na majd egyszer, megtanulok táncolni. Bele sem mertem gondolni, hogy én képes leszek tánclépéseket követni, megjegyezni vagy valami hasonló.
Egyedül elmentem a magyar farsangi bálba, ahol mellesleg apró infóként egy srác elejtette beszélgetés közben, hogy a Ceroc az egy könnyen a tanulható és jó tánc. Tudatalattim rákattant. Nem volt kérdéses, hogy elkezdek-e járni.
Februárban lesz egy éve!
A tánc az életem része, heti mozgás és szociális feltöltődésem helyszíne. Olvasás folytatása

Cosmopolitan Blogger Days: Beszámolóm

Jöjjön az Cosmopolitan Blogger days beszámoló.
Gyorsban leszögezve, a rendezvénynek nem én vagyok a célcsoportja a pötty blogommal együtt. Sőt, még azért sem, mert nem pénzszerzés és szponzorációk miatt csinálom, s soha nem építettem tudatosan a blogot. Nyilván ez látszik is rajta, hogy ahogy sikerül, hát úgy sikerül egy cikk – munka mellett rohanásban, babysit közben, ahogy időm engedi.

Olvasás folytatása

Cosmo nap körül: Budapesten

Budapesti élménybeszámoló folytatódik. Cosmo blogger nap körüli rohanás.

A rendezvény első napja eltelt, rohanhattam a metróhoz. A Népligetet még nem érte el a hajléktalan törvény. Jó kis dáridózás ment lent hangos zenével.
Berobogtam a Deákra, majd Kazinczy utcában a Kőleves Vendéglő & Fogadóhoz sétáltam. 1 éjszakára náluk foglaltam szállást. Az étterembe belépve elkaptam egy pincért és elmagyaráztam, hogy becsekkolni szeretnék. Persze, üljek le, máris intézkednek. Vártam pár percet. Egy másik pincér jött hozzám és kérdezte, mit innék. Egy Welcome drink jár minden vendégnek, bármit választhatok az itallapról. Egy nagy limonádét kérek. (Egész nap ittam, mivel csütörtöki nem ivás durván kiütött)
További várakozás. Végre előkerült egy újabb alkalmazott, aki már a számlát készítette. Fizetés, majd kísért végre a szobámhoz. Közben említettem, hogy reggel 8-kor én már itt sem leszek, reggelit hogy kapok?
Bazi rendesen egy reggelis tálat felvágottal, főtt tojással, paradicsommal, paprikával és sajtokkal bekészítettek később a szobám hűtőjébe.
Nagyon tetszett a Kőleves Fogadó flexibilis hozzáállása felém.  Én a jövőben is szívesen szállnék meg náluk. Olvasás folytatása

Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Olvasás folytatása