Évértékelés: ilyen volt 2018

Eljutottam oda, hogy megírom az évértékelőmet.

Milyen is volt 2018?
Alapvetően egy stabil és „szokásos” évnek számított. Új állást nem, csak albérletet kellett kerestem kétszer.

A legnagyobb újdonság, ami véletlenszerűen jött az életembe: Tánc
Nem volt felírva a bakancslistámra, hogy na majd egyszer, megtanulok táncolni. Bele sem mertem gondolni, hogy én képes leszek tánclépéseket követni, megjegyezni vagy valami hasonló.
Egyedül elmentem a magyar farsangi bálba, ahol mellesleg apró infóként egy srác elejtette beszélgetés közben, hogy a Ceroc az egy könnyen a tanulható és jó tánc. Tudatalattim rákattant. Nem volt kérdéses, hogy elkezdek-e járni.
Februárban lesz egy éve!
A tánc az életem része, heti mozgás és szociális feltöltődésem helyszíne. Olvasás folytatása

Reklámok

Cosmopolitan Blogger Days: Beszámolóm

Jöjjön az Cosmopolitan Blogger days beszámoló.
Gyorsban leszögezve, a rendezvénynek nem én vagyok a célcsoportja a pötty blogommal együtt. Sőt, még azért sem, mert nem pénzszerzés és szponzorációk miatt csinálom, s soha nem építettem tudatosan a blogot. Nyilván ez látszik is rajta, hogy ahogy sikerül, hát úgy sikerül egy cikk – munka mellett rohanásban, babysit közben, ahogy időm engedi.

Olvasás folytatása

Cosmo nap körül: Budapesten

Budapesti élménybeszámoló folytatódik. Cosmo blogger nap körüli rohanás.

A rendezvény első napja eltelt, rohanhattam a metróhoz. A Népligetet még nem érte el a hajléktalan törvény. Jó kis dáridózás ment lent hangos zenével.
Berobogtam a Deákra, majd Kazinczy utcában a Kőleves Vendéglő & Fogadóhoz sétáltam. 1 éjszakára náluk foglaltam szállást. Az étterembe belépve elkaptam egy pincért és elmagyaráztam, hogy becsekkolni szeretnék. Persze, üljek le, máris intézkednek. Vártam pár percet. Egy másik pincér jött hozzám és kérdezte, mit innék. Egy Welcome drink jár minden vendégnek, bármit választhatok az itallapról. Egy nagy limonádét kérek. (Egész nap ittam, mivel csütörtöki nem ivás durván kiütött)
További várakozás. Végre előkerült egy újabb alkalmazott, aki már a számlát készítette. Fizetés, majd kísért végre a szobámhoz. Közben említettem, hogy reggel 8-kor én már itt sem leszek, reggelit hogy kapok?
Bazi rendesen egy reggelis tálat felvágottal, főtt tojással, paradicsommal, paprikával és sajtokkal bekészítettek később a szobám hűtőjébe.
Nagyon tetszett a Kőleves Fogadó flexibilis hozzáállása felém.  Én a jövőben is szívesen szállnék meg náluk. Olvasás folytatása

Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Olvasás folytatása

Idén is megyek a Cosmo Blogger napra!

Idén újra megrendezésre kerül a Blogger Day, a Cosmopolitan Magyarország jóvoltából. És idén újra ott leszek rajta, ha a Ryanair nem kavar be és nem lesz járattörlés.

A tavalyi rendezvényen jól éreztem magam, amihez a legnagyobb mértékben Virág járult hozzá, akivel a napot eltölthettem. (Blogja: ITT, Vlogja: ITT) Nélküle sokkal sivárabb és unalmasabb lett volna az egész. Köszönöm, hogy 2017-ben eljött velem.

Olvasás folytatása

30 lettem

Nyáron 30 lettem. Mérföldkő. Megéltem.

Szerencsés vagyok, hogy tényleg megélhettem. Rögtön eszembe jut erről egy egykori, otthoni ismerősöm, aki nászútján a 20-as évei közepén, egy nagyon szerencsétlen balesetben életét vesztette. Ráadásul várandós volt. Biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen megünnepelte volna a 30. életévét, de nem adatott meg neki. Én meg még mai napig itt lehetek.

A 30. születésnapomra már gondolatban egy éve készültem. Készítettem magam, hogy ne érjen váratlanul. Egy ismerős mesélte, hogy neki 2 évébe tellett felfogni, hogy 30 elmúlt, s nem akartam semmiképpen hasonlóan járni.
Nagyon vágytam a Las Vegas nyaralásra is, ami összejött. Sokat koncentráltam rá (talán másra is így kéne, hogy hasonlóan sikerüljön).
A nagy buli és torta teljesen elmaradt, akár az én hibám is, hogy nem csődítettem össze senkit sem. A nagy napon egy ismerős írt rám, hogy fussunk össze egy italra. Sikerült keményen becsiccsentenem, 4 Long Island koktél megtette a hatását.
Majd Karácsonykor otthon meg pótolom házi sütivel az elmaradt kalóriákat. Anyu mennyei gesztenyetortájára már most leadom a „rendelést”. Olvasás folytatása