Egy hasznos alkalmazás (nem csak) külföldön élőknek

Egy a telefonomon lévő appról írnék most. Az én hatásomra, már 2 ismerősöm is megvette ezt az alkalmazást: Swype Keyboard.
Én először a Swype-vel a Samsung S2-es telefonon találkoztam, amiben ez egy beépített funkció volt. Rászoktam, megszerettem, s így meg is vettem később (az egyetlen app, amire pénzt adtam ki valaha).

Miben rejlik a különlegessége?
Egyszerre 2 nyelvet képes kezelni párhuzamosan. Írok egy sms-t gyorsan angolul, s közben Viberen is beszélgetek magyarul gond nélkül. A szavak írása csúsztatással (betűről betűre húzom az ujjam, gyakorlással baromi gyorsan megy) történik. Csak a szavak között kell felemelnem az ujjam a képernyőről. A szóközt is automatikusan rakja. Hasonló szavaknál a billentyűzet felett ajánlás jelenik meg, hogy pontosan melyikre gondoltam. Továbbá figyeli, hogy milyen szavakat használok gyakran és beajánlja azonnal egy-egy üzenet kezdetekor.
A helyesírásra is ügyel, ajánlja a jót, mint angolul, mind magyarul. (Összetett szavakkal azonban gondban van)
Egyéb funkciói (S6 telón): hangbevitel után megjeleníti a szöveget (itt nagy a hibázási lehetőség azért). Ha lusta vagyok és chatelek, egyszerűen csak beszélek a telefonhoz és a képernyőn megjelenik, amit mondok. Olvasás folytatása

Reklámok

4 Facebook oldal, amit követek

A mostani cikkben pár általam követett oldalt mutatnék be. (Nevekre kattintva, az oldalakra jutunk)

Jocó bácsi

Úgy találtam az oldalra, hogy egy ismerősöm az egyik megosztására reagált. Aztán megragadtam. Egyrészt munkahelyi ártalom részemről gyerekkel kapcsolatos oldalakat követni, másrészről nagyon tetszik, hogy valaki tanárként is lehet otthon menő. Ugye. Mikor általános iskolás voltam, még felnéztem a tanáraimra, mármint a tanári hivatásra, a középiskola alatt már kevésbé. Egy-két tanáromat azért sem bírtam, mert teljhatalmú főnökként viselkedtek, mintha kiskirályok lennének. Ők még abban a jó kis régi rendszerben éltek, hogy egyszer megkaptak egy állást egy iskolában és nyugdíjig tolták, anélkül, hogy bárki megkérdőjelezte volna, hogy jól tanítanak-e. Pont ők nem tanítottak jól a legkevésbé sem.

Ahogy meg kikerültem én is a munka világába, s volt osztálytársak elmentek tanári pályára, jött egyszer csak az információ, hogy milyen gagyi pénzeket is kapnak a tanárok. Nemhogy tekintélye nincs a pályának már, de pénzt sincs benne, az biztos. Tök gáz tanárnak lenni…ilyen feltételekkel.

És akkor itt van Jocó bácsi, aki megmutatja, hogy a tanári pálya annál azért sokkal többet rejt magában, mint ülni a tanári asztalnál és várni, hogy nyári szünet legyen. A tanári pálya izgalmas és sokrétegű a maga nemében. Sőt, akár vicces és kellemes pillanatokat is tartogat magában.

Jocó bácsi a szememben átformálta a tanári pályát és olykor fel is dobja a napjaimat a kedves megosztásaival. Hát ezért követem.

Jocó bácsinak vannak könyvei is. Saját képen az első kiadásról Londonból.

#jocóbácsivilága könyv már nálam is Londonban #jocóbácsi #könyv #tanár

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása

Ott leszek a blogger napon!

A Cosmopolitan magazin évek óta szervez blogger napot Magyarországon. Nagyon régóta a bakancslistámon szerepelt. Idén úgy voltam vele, ha 200 font lesz a repjegy, akkor is hazamegyek. Gondolatban rajta voltam egész nyáron.
Az új család meg augusztusban említette, hogy ők őszi szünetben elutaznak pár napra. És így picit otthon tudok maradni a rendezvény után. Ennél jobban nem is jöhetett volna össze.

Olvasás folytatása

Interjúm a Fejős Éva magazinban

Még itt blogon nem említettem, hogy a Fejős Éva magazin legújabb számában velem is olvashattok egy interjút.
Sajnos hozzám még nem ért ki a magazin Londonba, de már nem akartam tovább várni a hír megosztásával.

Olvasás folytatása

Blogtali 2017.

Február második hétvégéjén pár magyar bloggger találkozott Londonban. A londoni magyar bloggerek második találkozójára került sor.

The best coffee shop is open in #London now. #cafefrei #bestcoffee #coffeeexperience

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Írom a blogot több mint 8 éve már, s az elmúlt 2 évben kezdett a blogra fordítom időm visszakamatozni. Embereket ismertem meg általa, kapcsolatokra tettem szert. Igen, itt vagyok az oldal mögött, és nagyon szívesen ismerkedem bloggertársakkal.
Mióta pedig a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoport tagja vagyok, tudatosult igazán, hogy jól érzem magam a blogger körökben. Egy kis új világ nyílott meg, aminek létezésére nem is gondoltam előtte.

Abszolút meglepetés volt, mikor 2016-ben Enikő rám írt, hogy találkozzunk. Blogja alapján szimpatikus volt, találkoztunk. Innen indult később az angliai magyar bloggerek kis csoport.

A mostani összejövetel ötletét is Enikő vetette fel. Én pedig helyszínként azonnal javasoltam a londoni Frei Kávézót. Mert hova máshova. Tökéletes a hely 4-6 fős meetingekhez. A hideg és borús időben meg csak beltéri dolog jöhetett szóba.

Délután 4-re beszéltük meg az időpontot. 10 perccel korábban érkeztem, s szinte azonnal utánam Aliz is belépett az üzletbe. Mire a többiek megérkeztek én már a gesztenyés sütimet is megízleltem.
Egy szűk két óra állt rendelkezésünkre a Frei kávézó zárásáig. Jó társaságban nagyon gyorsan repül az idő, s igencsak kevésnek találtam a közös délutánunkat. Alig tudtam pár szót váltani mindenkivel.
Volt egy olyan körkérdés is, hogy kinek milyen álmai vannak és nem mindenki jutott szóhoz most. Plusz több téma felvetődött, amit még szívesen kiveséztem volna akár. Na, jó, nem leszek telhetetlen, majd next time 🙂

Örülök, hogy összefutottunk. Legközelebb hosszabban kéne.
Akik eljöttek:
Aliz – http://legalizabb.blogspot.co.uk/
Krisztina – http://vegakrislondon.blogspot.co.uk/
Timi – http://illatoskert.com/ 
Enikő – http://youaremycupoftea.blog.hu/

Remélem hamarosan újra találkozunk! (Bár tudom, hogy nem olyan könnyű összehozni egy mindenkinek megfelelő időpontot) 🙂 , de optimista vagyok. 

A blog és 2016

2016

forrás: jasosag photography

Évértékelésekbe is belekezdek végre. A blog és a 2016-os év.
A blog életének legsikeresebb évét értem meg. Bár nem írtam semmi egetrengető cikket, sőt még egy normális könyvértékelést sem sikerült összehozom, de a bloggal együtt éltem.
A blog mindig mindenhova elkísért, jött velem, követett engem. Én pedig örömmel éltettem. Ott voltam az Életem morzsái mögött teljes személyemmel, na és ez számított.
Arcommal és teljes valóságommal felvállaltam a blogot. Olvasás folytatása