2022-től búcsút intve átgondoltan az évemet. Miért érzem folyton azt, hogy nincs elég időm olyan dolgokra, amik amúgy fontosak számomra, mint pl. a blogom is. Korábbi cikkemben az egyensúlyról beszéltem, hogy csak rosszul ütemezem a teendőimet. Mára azonban be kellett látnom, hogy nem csak erről van szó. Az életem egyszerűen túlságosan tele van.
Hogy a mozgással kezdjem, heti úszás és futás már le is csipet az estéimből, hétvégéimből időt. A tánchoz a karantén után vissza sem tértem még, mert akkor fixen egy este pápá lenne.
A karantén alatt kaptam rá igazán a sétákra, amik azóta is kedvenc elfoglaltságaim. Jövök – megyek, bámulok, bekapcsolódom a város körforgásba, ez boldoggá tesz és éltet. Séták mennyisége COVID elmúltával is megmaradt. És ez is csak hozzájárul ahhoz, hogy házon kívül legyek.
Majd jött a köves mánia, ami tökéletesen kapcsolódik a sétákhoz, s poént is ad neki. A kövek elkészítése néha több órás mutatvány, a minta és mennyiség függvényében.
A fenti elfoglaltságok mellett jelen van életemben Mr. Darcy, akivel szintén szeretek és remek közös programokat szervezni, vagy csak kimozdulni egy kicsit. Mr. Darcy gyerekei pedig tovább zsúfolják a naptáram, mert illik megjelenni focimeccseken hetente, iskolai programon is, ha szabadidőmre esik. Ja és a kutyával is szeretek legalább heti egyszer kimozdulni a helyi parkba. Mert fontos nekem, hogy adjak neki ennyit az időmből. És ezek után csodálkozom, hogy a blog valahol lemaradt a kanyarban.
A főállás, napi muszáj teendők, mozgások, magánélet és gyerekek, hobbik mellett sokszor örülök, ha lélegezni van időm magamban. Valamint a prioritások is változtak. A korábban sokat posztoltam az Instagramra. Majd az elmúlt 1,5 évben már alig. Nem érzem fontosnak, hogy ott töltsem el az időmet hastagek beírásával, képek szerkesztésével. A személyes FB oldalon is hasonlóan járok el, van hogy 2 hétig semmit nincs kedvem kirakni. Egyszerűen jövök le az online térből és böngészni sincs nagyon affinításom már. Az életemet magamnak élem, magamnak gyűjtök élményeket és nem azért, hogy felvágjak vele a közösségi médiában. Bár tejesen eltűnni nem fogok, blog FB oldalát szeretem csinálni, főleg ha történetmeséléshez is van ihletem a képekkel kapcsolatban. Csak az elmúlt évben visszavettem, most ilyen periódusban vagyok. Nincs ezzel semmi baj, amíg boldog vagyok, csak éppen offline. És hálás vagyok, hogy az életem tele és élem azt.
A blogra kényszer nélkül és tényleg csak szívből, majd olykor fogok írni a jövőben is.
Életem morzsái 