Magyarország, emlékek

Az augusztusi nyaralásomról pár szót ejtenék most. Illetve ezzel a cikkel búcsúzom Magyarországtól egy időre. Szeptember 12-től, mind UK, mind Magyarország csak karatén vállalás mellett kereshető fel. Oda-vissza történő szabad utazás korlátozásra került ismét.

Az eredeti terv szerint egy hét szabadságot kaptam első körben. Majd egy hétre rá csak hétvégére repültem volna haza, az esküvőre. Teszteléses procedúra rendeletbe iktatása borított mindent. Nem láttam járható utat arra, hogy 2 héten belül 4 teszt sikerülhet, s ráadásul időben.
Volt pár stresszes napon ettől…levezettem a lehetséges opcióimat. Nem maradt más, mint egy bazi hosszú levél, amit a főnökömnek küldtem. Elnyávogtam benne, hogy miért lenne szükségem 2 teljes hétre egyben, s udvariasan, angolosan azt kértem tőle, hogy „gondolja át, mi a járható út, mi nem a részéről”. Nagyon gyorsan választ kaptam, hogy 2 hét megoldható.
Utoljára 2 hetet egyben Magyarországon 2012-ben töltöttem.

Olvasás folytatása

Edinburgh látogatás

Edinburgh. A skót fővárosba kirándultam a nyár végén.
Nem szerepelt a hely az idei kívánságlistámon. Az Easyjet jegyemet kellett újrafoglalnom, s a karantén nélküli országok listája meg igencsak beszűkült nyár végére. Mi legyen alapon, véletlen megláttam a Stanstead reptéren az Easyjet plakátját arról, hogy hány városba is repülnek. Ott virított Edinburgh. Akkor oda utazunk.
Szeptember első hetében szabadságon voltam, így az időpont adatott volt.

Semmi elvárás nélkül álltam a városhoz. Örültem, hogy egy általam még ismeretlen helyre is eljuthatok még idén. Az ismeretlenbe utazni a legérdekesebb dolog. Az az izgatottság, amit az új felfedezésének vágya ad, na azt jó megélni.
Megérkezni egy reptérre, ahol még sosem voltam, mindig izgalmas és boldogsággal eltöltő élmény. Doppingolt, hogy a fejemben a „fekete foltot”, amit a város neve eddig jelentett, fehérre változtassam.

Olvasás folytatása

Edinburgh. A skót fővárosba kirándultam a nyár végén.
Nem szerepelt a hely az idei kívánságlistámon. Az Easyjet jegyemet kellett újrafoglalnom, s a karantén nélküli országok listája meg igencsak beszűkült nyár végére. Mi legyen alapon, véletlen megláttam a Stanstead reptéren az Easyjet plakátját arról, hogy hány városba is repülnek. Ott virított Edinburgh. Akkor oda utazunk.
Szeptember első hetében szabadságon voltam, így az időpont adatott volt.

Semmi elvárás nélkül álltam a városhoz. Örültem, hogy egy általam még ismeretlen helyre is eljuthatok még idén. Az ismeretlenbe utazni a legérdekesebb dolog. Az az izgatottság, amit az új felfedezésének vágya ad, na azt jó megélni.
Megérkezni egy reptérre, ahol még sosem voltam, mindig izgalmas és boldogsággal eltöltő élmény. Doppingolt, hogy a fejemben a „fekete foltot”, amit a város neve eddig jelentett, fehérre változtassam.

Olvasás folytatása

Kirándulás a Hortobágyon

Hortobágyon jártam a szüleimmel augusztus elején.
Apum javaslata volt a helyszín és meg abszolút nem bántam, merre is megyünk az országban. A kívánságlistámon Aggtelek és Jósvafő van jelenleg legfelül. Ám oda jobban kellett volna előre tervezni és ott alvós „buli” lévén szállást foglalni, hiszen a Dunántúlról megjárni egy nap alatt a barlangot és környékét, az a kinyírós kategóriába esik. Jövőre van már program legalább.

Hajnali 5-kor elstartoltunk Hortobágynak Fehérvárról. A napkeltét az M7-es autópályán haladva csodáltuk meg. Ritka pillanat, mert nem vagyok korán kelős típus. Az idei nyáron számtalan naplementét láttam, de keltét egyet sem eddig.
Sima utazás, semmi extra és elértük úti célunkat, a Mátai Ménest. Naivan elcsodálkoztam, hogy jé, itt lovak vannak! Ménes szó, amúgy…nem ugrott be arről.  Bakancslistás tétel volt a nyaralásra, a ló simogatás. Legtökéletesebb helyre érkeztünk. Jó pár istálló, tele pacikkal, mit mást akarhattam volna még.

Befoglaltuk magunkat a deles kocsikázásra. Majd nekem a kávéra volt szükségem. Itt született meg az a nem mindennapi képen, amint a lovak mellett kávézgatom.

Olvasás folytatása

Nyaralás: hazaút

Élek, s leporolom most a klaviatúrát közel 2 hét kihagyás után.

Otthon jártam Magyarországon. Az elmúlt 8 hónap csúcspontja, hogy végre el tudtam hagyni Londont és ez évben először szabadságot kaptam.
Ez a két teszteléses procedúra kellően stresszelt a hazautazás előtt. Mindennek olajozottan kellett menni ahhoz, hogy időben és pontosan megkapjam az eredményeket. Első parát a mintavétel adta, nehogy érvénytelen legyen például. Aztán a labor tényleg visszajelez-e beérkezést követő napon. A szerencse az mellettem állt, mert gyönyörűen és időben meglett minden.
Majd a repülés következett. Egy egészséges félelem motoszkált bennem. Rosszul aludtam előtte éjjel és enyhe rosszullét is elkapott indulás előtt. A szervezetem tudat alatt beparázott, hogy reptér és az embertömeg potenciális fertőzési góc. Illetve bennem volt a drukk, hogy a magyar határon kérdezés nélkül elfogadják-e a teszteredményeket.
Vasárnapi napomon fejfájás csillapító és Mekis kaja tartott egyben, ami totál gáz. De egyszerűen nem kívántam enni és nem volt jó a közérzetem.

Reptéri pillanat. Diszkréten kávét inni 2020-ban.

Olvasás folytatása

Lanzarote, emlékek

Karácsonyi nyaralásra emlékezés folytatása. Képes visszaemlékezések és zárógondolatok.

Ha egy nagyon emlékezetes pillanatot kéne valakinek most elmesélnem, akkor a napfelkelte és naplemente nézés jutna eszembe. A természet ingyen ajándéka, ami hálaadásra ad okot. Egyrészt az adott napon felébredhettem, másrészt meg is élhettem végül egészségben és békében.
Tél lévén reggel nem kellett hajnalban kelnem, hogy lássam a kis csodát. Elég volt nem sokkal 7 óra után az óceánpart felé sétálnom, ahol egy sziklás résznél leültem a nagy köveken és a messzeségbe meredtem. Egy hölgy biciklivel már ott várakozott előttem, tőle egy kis távot tartva huppantam le. Nem messze tőlünk pedig egy úr reggeli edzést tartott a homokban.
Hosszú percek, 20 perc telt a várakozással. Nem történt semmi különös, s állt minden. Majd felbukkant a nap teteje a horizonton és azt követve már pillanatok alatt lezajlott, míg teljes egészében feltűnt a tenger felett egy hajszálnyival. Túl gyorsan történt meg, nagyon sietett felbukkanni.

Olvasás folytatása

Lanzarote: Vendéglátós sztorik

Még mindig nyaralás, most történeteket hoztam nektek.

Büfé bodé
A tengerpati sétánk során megszomjaztunk. Ráakadtunk egy lepattant büfés dobéra, egy parkoló szélén. Üvegtigris ugrott be róla. Egy doboz Sprite csak akad – gondoltam.

Sprite az spanyolul is ugyanaz, nem volt gond az angolul egyetlen szót sem beszélő büfés bácsival. Aki mellesleg másodállásban beállhatna Mikulásnak. Hosszú szőke és hosszú szakálla tökéletes rá, és korban is megfelelne.
A dobé mellett egy 3 fős férfi baráti társaság ült, akiknek a bácsi valami kaját sütött, a benti kis gázlángon. Majd kivitte nekik a kaját a serpenyőben.
Én meg odaléptem hozzájuk, na nem azért, hogy kunyizzak. Inkább látni akartam, mi készült. Erre ők tök kedvesen egy kis tányérra raktak nekünk 2-2 darabot abból a kagylós valamiből. Mindezt úgy, hogy a nézésemen és gracias-on kívül szóban nem tudtunk kommunikálni semmit sem.
Büfés bácsi meg még valami sajtot is szelt nekünk kóstolóba hozzá.
Mindig mondom, hogy mindenhol élnek jó emberek, s ezért sem féltem utazni egyedül korábban.
Távozásunkkor egy hűtőmágnest kaptam a kezembe. Lehet, hogy semminek tűnik, de őszinte kedvességből adta a bácsi. Ezt értékeltem benne. Olvasás folytatása