1. nap Budapesten II.

Folytatom a budapesti napomat.
Jégbüfében elfogyasztottam az 1 fontba került kávémat és elindultam a Váci utca felé, hogy majd a Duna korzón felszálljak egy villamosra.
A Parlamentbe délután 2-re, a magyar idegenvezetésre volt jegyem. A jegyet 2 nappal előtte vettem online, s már alig akadt szabad hely. Egy nap kb 5 nyelven és 45 perces turnusokban engedik be az embereket látogatásra.
Én nagyon szervezetlennek találtam a bejárati résznél a várakoztatást. Kígyóztatni kéne az embereket, hogy lehessen látni ki-mire is várakozik pontosan. Egy kisebb káosz alakult ki 2-re. Kiderült, hogy magyar csoport egy francia csoporttal egy időben lesz beengedve. Először franciául beszélt az egyik idegenvezető a franciákhoz, majd a másik a magyarokhoz magyarul.
Biztonsági átvizsgálás után a kabátokat és nagy cuccokat le kellett adni, majd kaptunk egy fülhallgatót, ahol hallottuk az idegenvezetőt.
A biztonsági beléptetés, kabátok leadása 15 perces mutatvány volt a csoportom számára. Szóval igen, 30 perc kb a maximum idő, amit a Parlamentben töltöttünk. Megnéztük a koronázási ékszereket, az egyik folyosórészt, a díszes főbejáratot, egyik üléstermet és mehettünk kifelé.
Futószalagon tolják a népet, nincs mese.
Uniós országok tagjainak 2200 ft/ fő, nem uniósoknak 5800 ft/fő a belépő.
Legutoljára én általános iskolás osztállyal jártam az épületben, mert a régi szép időkben csak előzetes csoportos bejelentkezés alapján volt lehetőség erre. És úgy emlékszem, ingyen. Mára pedig rájöttek, hogy ez egy virágzó üzleti lehetőség és jó bevételt hoz.

Olvasás folytatása

Reklámok

1 nap Budapesten I.

Egy nap Budapesten. Úgy alakult, hogy nettó 1 napom állt rendelkezésre Pesten.
Nem írtam rá senki, antiszoc voltam, elnézést utólag is ismerősöktől. Magamban eltölthettem egy keddet, s a lehető legtartalmasabban akartam az időmet felhasználni.

Vasárnap este sikerült a Parlament látogatásra online jegyet venni, még a délután 2 órási magyar csopiban volt hely. Ez fixen be volt írva. De mi legyen délelőtt? Body kiállítás? Opciónak ok, de én már 2008-ban jártam egyen és az elégnek tűnt mai napig.
A szálláson egy látnivaló füzet akadt a kezembe, amit fellapoztam. Hát hogyne, Zwack – Unicum látogatás. Szupert ötlet. Google és a net nagy barátom, minden infót percek alatt lenyomoztam. Még jegyvásárlást is elintéztem gyorsan. (neten írták, hogy úgy garantálják egyéneknek a belépést biztosan, ha van foglalt jegyük). Délelőttre is megvolt a program. Késő délutánra meg random kigondoltam a Csodák palotáját. A nap össze is állt.

Kedden reggel 9 után nem sokkal már a 4-es villamoson utaztam a Boráros tér irányába. Jött is azonnal egy kéregető ember, hogy mennyire éhes, kell a kajára a pénzt. Már hiányzott. Volt nálam Fornettis péksüti, mert a Nyugati aluljáróban vettem, de egy belső megérzés azt súgta, hogy ez a kéregető nem olyan. Lelkiismeretem azért kopogtatott.

Olvasás folytatása

Otthoni kiruccanás: Még ez is történt

Még mindig januári pesti élményekről mesélnék.
A romkocsma buli után csak visszaértem a szállásra reggel 5-kor. Hogy aztán 11 előtt csekkolhassak is ki. Erre a tesóm mondta, pénzt sem kellett volna kiadnom, mert az emberek a Mekiben szoktak csövezni reggelente szerinte. A szálláson, a 25 nm2 apartmanban nem töltöttem nettó 5 órát.

Összekotortam magam és délben már egy Frei kávézóban próbáltam kialvatlanságomat felpofozni. 1-kor jelenésem volt az állatkertnél. Egy ismerősömmel találkoztam, aki rám bízta a progit. Nem volt jobb ötletem, irány az állatkert januárban. Legalább nem volt tömeg.
Őszintén, lelkiismeret furdalást éreztem később, egyre több a vegán ismerősöm, meg az állatvédő is, s lassan ciki lesz hatásukra olyan helyre járni, ahol állatokat használnak ki. Állatkert ugyan nem kihasználja az állatokat, csak ketrecben tartja és elzárja őket…de akkor is. Sajnáltam a zsiráfokat. Jobb lenne nekik Afrikában a Szavannán (csak ki ne lőjék őket kedvtelésből milliomos unatkozó emberek). Meg a víziló is szegény, mély együttérzést váltott ki belőlem. Biztos jobban élvezné a nagy folyót, mint azt a pár nm2 betonozott medencét. Hja, ez van.
A kis elefántnak viszont örültem, legalább szaporodott a családjuk.
Az ismerősöm amúgy nagyon sietett, szóval iszonyat kapkodós és rohanós lett az állatkerti látogatás. Nyilván jobb így is, mintha nem láttuk volna egymást. Olvasás folytatása

Előadás – Hogyan utazzuk be a világot

Február 22-én egy előadáson jártam Londonban.
Az Utazómajom angol változatán a Travelingmonkey oldalon láttam az esemény kiírást – Hogyan utazzuk be a világot 3533 Forintból. Belső hang súgta, hogy menjek rá. Biztos voltam benne, hogy ártani nem fog. Maximum fejleszteni.

Így ismét a Szent István Házba vitt az utam 2 héten belül másodszor. Beléptem az épületbe, s a rendezvényszervező úr rögtön hozzám is szólt.
„Hogy van ma az Aphrodité?
Megismersz?
Persze, hogy meg, hiszen tök úgy nézel ki, mint a farsangi bálban”.
Én voltam a görög istennő ugye a farsangon. Úgy látszik az a jelmez emlékezetes maradt igazán. Olvasás folytatása

Milyen volt New York?

Mikor megkérdezik tőlem, milyen volt New York. Szerintem mindenki azt várja, hogy lelkesítő beszédet fogok tartani, ez a legnagyszerűbb hely a világon, s imádtam. Oda – vissza voltam tőle, életem legjobb nyaralását élhettem meg stb. A valóság azonban nem ez.
Nem lettem szerelmes…és folytatom a sort, hogy miért nem jött be annyira a város.

Komplex helyzet áll fent. Nem New York tehet róla, hogy nem ájultam el tőle, hanem a sok külső körülmény, ami ezt kihozta végül. Olvasás folytatása

New York Karácsony – Mit ettem

New York és a kaják. Már nagyon akartam írni erről.

Lombardis’s Pizza
Amerika első pizzériája, ahova Szenteste mentünk be. A választék elég gagyi. Magyarként én ahhoz vagyok szokva, hogy van vagy 20 féle pizza. Itt meg volt kétféle alaptészta és arra lehetet igény szerint feltéteket kérni. Kisebb méretet kértük, amitől jól meg is telítődött a pocink. 80 dollárt fizettünk kettőnkre. Megkérték az árát a 2 pizzának és 2 italnak.
Nem lettem szerelmes a helybe. Olyan érzésem volt, hogy egyszer átadták, aztán minden azóta is úgy maradt. Kézpénzzel lehetett csak fizetni, s egy tollal írott papírdarab volt az számlánk. Olasz pénzmosoda New York szívében, még azt is kinézem ebből.
Azon viszont besírtam, hogy ezen az echte olasz helyen ránézésre mexikói alkalmazottak gyúrták a tésztát a konyhán. Kicsit olyan illúzióromboló.

Olvasás folytatása