Milyen volt New York?

Mikor megkérdezik tőlem, milyen volt New York. Szerintem mindenki azt várja, hogy lelkesítő beszédet fogok tartani, ez a legnagyszerűbb hely a világon, s imádtam. Oda – vissza voltam tőle, életem legjobb nyaralását élhettem meg stb. A valóság azonban nem ez.
Nem lettem szerelmes…és folytatom a sort, hogy miért nem jött be annyira a város.

Komplex helyzet áll fent. Nem New York tehet róla, hogy nem ájultam el tőle, hanem a sok külső körülmény, ami ezt kihozta végül. Olvasás folytatása

Reklámok

New York Karácsony – Mit ettem

New York és a kaják. Már nagyon akartam írni erről.

Lombardis’s Pizza
Amerika első pizzériája, ahova Szenteste mentünk be. A választék elég gagyi. Magyarként én ahhoz vagyok szokva, hogy van vagy 20 féle pizza. Itt meg volt kétféle alaptészta és arra lehetet igény szerint feltéteket kérni. Kisebb méretet kértük, amitől jól meg is telítődött a pocink. 80 dollárt fizettünk kettőnkre. Megkérték az árát a 2 pizzának és 2 italnak.
Nem lettem szerelmes a helybe. Olyan érzésem volt, hogy egyszer átadták, aztán minden azóta is úgy maradt. Kézpénzzel lehetett csak fizetni, s egy tollal írott papírdarab volt az számlánk. Olasz pénzmosoda New York szívében, még azt is kinézem ebből.
Azon viszont besírtam, hogy ezen az echte olasz helyen ránézésre mexikói alkalmazottak gyúrták a tésztát a konyhán. Kicsit olyan illúzióromboló.

Olvasás folytatása

Otthoni kiruccanás: Romkocsma buli

Az előző beszámolót ott hagytam abba, hogy megérkeztem a szállásra. Gyorsan el is múlt 11 óra. Összekészítettem magam az esti menetelre. A smink annyi volt, hogy kihúztam a szempillám. Valamint kitaláltam, hogy a „Back to the 80’” felsőmet veszem fel. Romkocsmába nem a fehér nadrágomban és a királykék csillámos felsőmben fogok beállítani, az tuti.
Szimpla kert volt tervben. Már ezer éve készültem ide. Hát vagy 30 méteres sor állt a bejáratánál. Neeeee, most komolyan. New Yorkban én már eleget álltam sorba, elég volt egy fél évre. Főleg nem vagyok hajlandó Budapesten sorba állni egy szórakozóhelyért. Fenébe is, hogy ilyen népszerű hely ez a turisták körében.
B tervet elővettem. Google térképen nézelődve kiszúrtam még korábban egy másik helyek. Ruin pub ennyi a neve, a vélemények alapján azt olvastam, hogy olyan, mint a Szimpla kert. Fél 12-kor útirányt váltottam az Akácfa utcába. Odaértem a helyhez. Itt nem várakoztak emberek, azonnal lehetett befelé menni.
Egy kicsit azért noszogatnom kellett magamat….már megint egyedül egy bulihelyre be. Igen, ha már itt vagyok, nem leszek nyuszi. Mars az ajtóhoz – zártam a vitát önmagammal.
Jó estét köszöntem a fiatal srácra, aki a bejáratnál állt. Ő szépen eligazított, hogy ruhatár jobbra, s utána a táncteremben is találom magam. Köszi.
Ruhatár 300 ft, nem számít. Fontot költök, nem forintot. Olvasás folytatása

Otthoni kiruccanás I.

Otthon voltam újra. Egy személyes sztori következik.

Standsted reptérre vonattal utaztam ki. Amióta van a Railcard kedvezmény kártyám és rájöttem, hogy a vonat is kimegyek nem horror áron, nyílván előnyben részesítem a busszal szemben. Évekig marha voltam, nem tudom miért, de azt hittem, hogy megfizethetetlen a vonat a Standstedre. A falba tudnám verni a fejem most az akkori ostobaságom miatt. 45 perc kellemes utazás sokkal jobb, mint 1,5 órás buszos szívás.

Kaller bácsi kivételesen volt a vonaton. Angliában a kallereket is bírom. Kedves, barátságos emberek, akik úgy közelítenek felém, hogy nem feltételezik a bliccelést. Boldogan és mosolyogva szoktam odanyújtani a jegyem. Tessék, lehet nézni. Soha nem volt semmi probléma. És mindig szépen megköszönik. (Nem ez a BKV kaller mentalítás van, akik ott állnak a metróknál és csak a bajszuk alatt zömmögnek valamit) Olvasás folytatása

Mikor nem egyedül utazom…

Utoljára nem egyedül 2014. tavaszán utaztam. Az elmúlt évek alatt jól elszoktam attól, hogy valaki velem tart utazásaim során. Ez is egy életvitel, amit ha felvesz az ember, hozzászokik.
Az ismerősömet, aki eljött velem New Yorkba, már 3,5 éve ismerem. Az elmúlt években jó párszor szerveztünk közös programokat, még egy – egy napos kirándulásokon is részt vettünk. De, mikor 8 napig non – stop össze vagy zárva valakivel, az teljesen már. „Puding próbája az evés” – említette egy másik ismerősöm pont az ősszel nekem. Most megkóstoltam hát azt a pudingot.

Az ismerősömmel jól telt a hét, tényleg. Jobban megismertük egymást, vagy inkább magamat? Én olyan személy vagyok, akinek ha reggel kipattan a szeme, azonnal beszél, ha van kihez. Az egész napot képes vagyok végigdumálni, még félálomban is este, míg újra csendben leszek. Ez azért soha nem tűnt rossznak, mert nem gondoltam, hogy ez bárkit is zavarhat. Anyum meg direkt mindig mondja nekem, hogy legalább én ilyen csicsergős vagyok, ha már ő nem.
Az ismerősömnek viszont sok volt. Tűrte szó nélkül, de aztán csak kialakult egy feszültség köztünk. „Nem kell folyton beszélni” – nem mondta ki így, de felfogtam. Rájöttem, hogy ismerősöm este nem akar beszélgetni. Visszatértünk a hotelszobába és kuss legyen – ezt én fordítottam le ilyen érthetően.
Felfogtam, hogy nekem kényszer csendben kell lennem, az az állapot, mikor úgy beszélnék még, de nem szabad. Olvasás folytatása

Szerintem: The New York Pass

A New York beszámolókat egy olyan dologgal folytatom, ami iszonyat böki a csőröm: The New York Pass. Ami azt hirdeti, hogy 90 látnivalóra kínál bejutást és csomagáron hatalmas összegeket lehet spórolni. Ismerősömmel biztosak voltunk, hogy veszünk passt, csak a napokat nem tudtuk. Aztán ismerősöm mondta, hogy most x % akció van pár napig az oldalon, vagyis 319 dollar helyett „csak” 259 dollárért vehetünk 5 napos látnivaló bérletet. Legyen hát ez!

Olvasás folytatása