Lanzarote, emlékek

Karácsonyi nyaralásra emlékezés folytatása. Képes visszaemlékezések és zárógondolatok.

Ha egy nagyon emlékezetes pillanatot kéne valakinek most elmesélnem, akkor a napfelkelte és naplemente nézés jutna eszembe. A természet ingyen ajándéka, ami hálaadásra ad okot. Egyrészt az adott napon felébredhettem, másrészt meg is élhettem végül egészségben és békében.
Tél lévén reggel nem kellett hajnalban kelnem, hogy lássam a kis csodát. Elég volt nem sokkal 7 óra után az óceánpart felé sétálnom, ahol egy sziklás résznél leültem a nagy köveken és a messzeségbe meredtem. Egy hölgy biciklivel már ott várakozott előttem, tőle egy kis távot tartva huppantam le. Nem messze tőlünk pedig egy úr reggeli edzést tartott a homokban.
Hosszú percek, 20 perc telt a várakozással. Nem történt semmi különös, s állt minden. Majd felbukkant a nap teteje a horizonton és azt követve már pillanatok alatt lezajlott, míg teljes egészében feltűnt a tenger felett egy hajszálnyival. Túl gyorsan történt meg, nagyon sietett felbukkanni.

Olvasás folytatása

Lanzarote: Vendéglátós sztorik

Még mindig nyaralás, most történeteket hoztam nektek.

Büfé bodé
A tengerpati sétánk során megszomjaztunk. Ráakadtunk egy lepattant büfés dobéra, egy parkoló szélén. Üvegtigris ugrott be róla. Egy doboz Sprite csak akad – gondoltam.

Sprite az spanyolul is ugyanaz, nem volt gond az angolul egyetlen szót sem beszélő büfés bácsival. Aki mellesleg másodállásban beállhatna Mikulásnak. Hosszú szőke és hosszú szakálla tökéletes rá, és korban is megfelelne.
A dobé mellett egy 3 fős férfi baráti társaság ült, akiknek a bácsi valami kaját sütött, a benti kis gázlángon. Majd kivitte nekik a kaját a serpenyőben.
Én meg odaléptem hozzájuk, na nem azért, hogy kunyizzak. Inkább látni akartam, mi készült. Erre ők tök kedvesen egy kis tányérra raktak nekünk 2-2 darabot abból a kagylós valamiből. Mindezt úgy, hogy a nézésemen és gracias-on kívül szóban nem tudtunk kommunikálni semmit sem.
Büfés bácsi meg még valami sajtot is szelt nekünk kóstolóba hozzá.
Mindig mondom, hogy mindenhol élnek jó emberek, s ezért sem féltem utazni egyedül korábban.
Távozásunkkor egy hűtőmágnest kaptam a kezembe. Lehet, hogy semminek tűnik, de őszinte kedvességből adta a bácsi. Ezt értékeltem benne. Olvasás folytatása

Lanzarote: Települések

Lanzarote télben a nyár nyaralásra emlékezés cikke következik.

Az ott tartózkodásunk alatt kiderült, hogy barátom már kétszer járt a szigeten. Ha, ezt tudom drágám, biztosan nem jöttünk volna ide. Miért jó visszajárni ugyanoda? (kivéve, ha a pénz nem akadály és életvitel része a rendszeres utazás)
Anno Puerto del Carmenben szállt meg, s település határát el sem hagyta. Mivel töltötte az idejét ott hát. Mikor felkerestük a helyet, levágtam a szitut.
Puerto del Carmen sajnos az ír tömegturizmus áldozatává lett városka. A part mentén fut egy út, ami szinte semmi másról nem szól, mint butik és outlet (parfüm, szépség, ruházat), valamint ír kocsma. Ezek ismétlődően követik egymást. Illetve az íreket kiszolgálva burgeros, indiai kajálda, kínai büfé stb és még plázát is sikerült építeni nekik. (Nincs elég bolt Írországban, vagy mi)
Felszáll a repülőre egy ír turista, s eljön Lanzarotera, hogy ír kocsmácsban mulassa pénzét. Ne finomkodjunk, részegeskedjen. Majd másnapos kicsit, strandolás és újabb ír kocsma este. Olvasás folytatása

Karácsony – Lanzarote I.

Lanzarotera látogattam (látogattunk) Karácsonykor.

A nyár végén jártunk, s elbeszélgettem barátommal a Karácsonyról. A tiszta tények ugyanis, hogy október elején foglalni kell legkésőbb, különben felmennek az árak és bebukunk egy közös vakációt.
Az is opcióként felmerült, hogy Magyarország, vagy az ő családja Írországban. Egyéb gondolatként felvetettem, hogy miért nem megyünk a nyárba Európában belül, akár.
Google szerint a Kanári – szigetek a legmelegebb helyek decemberben. Afrika részemről szóba sem került, Egyiptom meg egyebek…nem. Nekem kell a biztonság, az, hogy szabadon sétálhassak bármerre és alap higiéniai feltételek is biztosítva legyenek.
Kanári – szigetcsoporton belül barátom voksolt Lanzarotera. Ám legyen, én Tenerifét is megnézném ugyan, de Gran Canaria biztos nem kell…a sok angol turistával együtt. Olvasás folytatása

Külföldivel Budapesten III.

A barátom magyarországi látogatására tennék végre pontot.
Ahogy korábban említettem, elámult Budapesttől. Kelet-Európa izé bizé szar duma, amit itt hallunk Angliában magunkról, aztán a turista ráébred, hogy nyugati színvonalat tolunk igazából. Budapest meg sokkal inkább hasonlít Bécshez, mint bármilyen orosz városra. Mert sajnos az évek alatt arra is volt példa, hogy valaki megkérdezte, mennyire érződik az orosz behatás az építészetünkben….semennyire, pont úgy.

Ő folyamatosan elcsodálkozott, igazán szép város Pest, nem igaz? A Margit-szigeten átsétálva is, nem győzött betelni a kilátással. Még azt is említette, hogy megérti a szüleimet, amiért örülnének, ha hazaköltöznék…milyen jó tulajdonképpen itt minden. Csak ne te beszélj rá, hogy haza kéne költöznöm…különben is mi turisták vagyunk, fogalmunk sincs mit és mennyit, hogy keresnek Budapesten az emberek és abból mit engedhetnek meg. Mi könnyen vagyunk a száz fontosokat költeni itt.

Olvasás folytatása

Esküvő Balatonfüreden

Esküvőn jártam Balatonfüreden a hétvégén.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy kerültem oda.
6,5 évvel ezelőtt egy nemzetközi találkozón ültem barátnőmmel Londonban. A pult közelében egy srác olyan elveszettem állt. Odamegyek már és ide invitálom magunkhoz – elhatároztam. Így ismerkedtem meg hihetetlen véletlen folytán a magyar sráccal, a vőlegénnyel.
Az évek alatt párszor találkoztunk, de mindketten éltük a saját kis életünket, így nem vált szorosabbra barátságunk egészen 2018-ig. A „kötelező”összefutás mindig augusztusra esett, a születésnapja alkalmával egy bulira összejött a baráti kör.
Idővel megtudtam, hogy a nagymamája a szüleimtől sétatávra lakik Fehérváron.
Aztán tavaly a barátságunk szorosabbra fordult, elkezdtünk többet találkozni, bowlingoztunk, moziztunk, színházba mentünk, comedy estre ültünk be, sétáltunk a Temze mellett, puboztunk vagy csak úgy bedobtunk egy kaját valahol. Az életem részévé váltak a közös bandázások.
Ezzel párhuzamosan ő aktívan Tinderen is tolta az életét. Egy Tinder jobbra húzásnak köszönhetően ismerte meg azt az ausztrál hölgyet, akivel aztán rövid időn belül komolyra fordult a kapcsolata.
Az utolsó közös élményünk december végére esett. Nagymamájától jött és engem felszedve együtt mentünk Pestre kirándulni.
A pesti napunk végén felszállt a reptérre tartó buszra és akkor tudtam már, hogy az esküvőjéig nem találkozunk újra. Egy jó baráttól búcsúztam…Január elején Sydneybe költözött a párja után. Olvasás folytatása