Las Vegas: kezdetek

Tavaly júliusban elhatároztam, ha minden összejön, akkor egy jövő év augusztusában irány Vegas. Úgy szépen minden összejött, de.
Húsvét után nem sokkal rákérdeztem a nyári szabimra, s úgy láttam, hogy 10-12 napot egyben simán el tudnék tölteni az államokban. Milyen jó is lenne.
Megálmodtam, hogy Los Angeles (LA) és Vegas legyen összekötve egybe, s LA-ban landolnék. Elképzeltem, hogy viszem a rollerem és majd én ott a Venice Beach-en elmászkálok, meg a Csillagok sétányán is elhasítok. Szép, szép. Ott indul minden, hogy olcsó repjegyet kell találnom. 700 font az „olcsó”, vagyis én ennyit szánnék egy London – LA retúr útra.

Ráültem momondo.com – ra. Találtam is 700 alatt Lufthansa oda és passz, mi vissza ajánlatot. Foglaljunk 10 napra. Végigmentem az xy cég honlapján, rámentem, hogy fizetés, majd hibaüzenetet kaptam. 2 perc múlva hív az xy cég embere, hogy látják, én LA-ba akarok menni. Oda bizony.
Na, most olyan áron, ami a honlapjukon van, már a partnerük nem tud helyet biztosítani, de ha flexibilis vagyok a napokkal, meg átszállás, már nézi is nekem a lehetőséget.
Álljon meg a menet, nem fogok telefonban több x száz fontos tételekből egy kegyetlen indiai akcentusú ügyfélszolgálatossal elcsevegni, s főleg nem gyors döntéseket hozni ilyen pénzeknél. Bunkón mondtam neki, hogy ha a honlapon lévő áron és időpontban nincs jegy, nekünk semmiről sincs beszélni valónk. Kicsit azért sajnáltam az ürgét. Gondolom napi szinten többen így beszélnek vele.
A momondo az esetek 80%-ban eddig jól működött, de az elmúlt 2 évben ez már a 2. eset, hogy a cég, ahova átirányít, ugyan engedi a fizetést is, majd hívnak, hogy nem oké. Már kezdem azt hinni, hogy xy cégek direkt rossz és csábító árakat adnak meg, hogy utána embereket palira vehessenek. Belegondoltam, hogy van egy jóhiszemű úr, aki foglal náluk, majd hívják, hogy még sem úgy van ahogy, s az illető megijed, hogy „bukja” az utazását és simán rábólint arra, hogy 200 fonttal többért van ugyanaz. Olvasás folytatása

Reklámok

Te miért nem utazol?

A héten váltottam egy üzenetet ismerőssel. A levelében kitért rá, hogy „idén sem megyünk nyaralni”. Ezért és ezért.
Ahhh, szóval igen, itt a nyár és a Facebookot, Instagrammot teleküldik az emberek mindenféle faja kis fotóval, hogy hol nyaralnak. Mert mutogatjuk, hogy ide és ide eljutottunk.

Hoho, néha már kezdem úgy érezni, hogy egy versenyben veszünk részt a Facebookon. Csak azért is utazni kell, mert xy is megtehette, akkor én sem maradhatok ki a sorból. Megmutatom, hogy telik rá! Élvezzük még egyáltalán a nyaralást, vagy csak a tuti Insta fotók kedvéért ölünk bele pénzt? Már néha az jön le, hogy a képek fontosabbak, mint a tényleges emlékek, amiket gyűjtünk. (Ismerős a helyzet, mikor egy ismerősöd eljut valami flanc helyre és teletolja a Facebookot naponta több tucat (olykor gyenge minőségű) képpel?) Olvasás folytatása

New York : még pár emlék

New York karácsonyról még mindig.
Múltkor az ismerősömmel beszélgettem és rájöttem, hogy azt leszámítva, hogy dögrováson voltam, meg a New York pass eljátszotta folyton a türelmem, abszolút szép hetet élhettem meg. Szóval jobb lesz, ha átértékelem az eseményeket és nagyobb hálával tekintek vissza rájuk.

A hotelunkra sem tudok egyetlen rossz szót sem mondani, a Hilton New Jerseyben teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Lehetett fűteni a szobában, jó volt a klima (meleg). Nagy és tiszta volt a szoba, kényelmes és hatalmas az ágy. Fel sem tűnt, hogy az ágyon ketten aludtunk ugye, mert mindkettőnknek jutott elég hely. 1200 dollárt fizettünk a 3 csillagos helyért 7 éjszakára, az kb 24 ezer forint/fő/éj minden adóval. Olvasás folytatása

1. nap Budapesten II.

Folytatom a budapesti napomat.
Jégbüfében elfogyasztottam az 1 fontba került kávémat és elindultam a Váci utca felé, hogy majd a Duna korzón felszálljak egy villamosra.
A Parlamentbe délután 2-re, a magyar idegenvezetésre volt jegyem. A jegyet 2 nappal előtte vettem online, s már alig akadt szabad hely. Egy nap kb 5 nyelven és 45 perces turnusokban engedik be az embereket látogatásra.
Én nagyon szervezetlennek találtam a bejárati résznél a várakoztatást. Kígyóztatni kéne az embereket, hogy lehessen látni ki-mire is várakozik pontosan. Egy kisebb káosz alakult ki 2-re. Kiderült, hogy magyar csoport egy francia csoporttal egy időben lesz beengedve. Először franciául beszélt az egyik idegenvezető a franciákhoz, majd a másik a magyarokhoz magyarul.
Biztonsági átvizsgálás után a kabátokat és nagy cuccokat le kellett adni, majd kaptunk egy fülhallgatót, ahol hallottuk az idegenvezetőt.
A biztonsági beléptetés, kabátok leadása 15 perces mutatvány volt a csoportom számára. Szóval igen, 30 perc kb a maximum idő, amit a Parlamentben töltöttünk. Megnéztük a koronázási ékszereket, az egyik folyosórészt, a díszes főbejáratot, egyik üléstermet és mehettünk kifelé.
Futószalagon tolják a népet, nincs mese.
Uniós országok tagjainak 2200 ft/ fő, nem uniósoknak 5800 ft/fő a belépő.
Legutoljára én általános iskolás osztállyal jártam az épületben, mert a régi szép időkben csak előzetes csoportos bejelentkezés alapján volt lehetőség erre. És úgy emlékszem, ingyen. Mára pedig rájöttek, hogy ez egy virágzó üzleti lehetőség és jó bevételt hoz.

Olvasás folytatása

1 nap Budapesten I.

Egy nap Budapesten. Úgy alakult, hogy nettó 1 napom állt rendelkezésre Pesten.
Nem írtam rá senki, antiszoc voltam, elnézést utólag is ismerősöktől. Magamban eltölthettem egy keddet, s a lehető legtartalmasabban akartam az időmet felhasználni.

Vasárnap este sikerült a Parlament látogatásra online jegyet venni, még a délután 2 órási magyar csopiban volt hely. Ez fixen be volt írva. De mi legyen délelőtt? Body kiállítás? Opciónak ok, de én már 2008-ban jártam egyen és az elégnek tűnt mai napig.
A szálláson egy látnivaló füzet akadt a kezembe, amit fellapoztam. Hát hogyne, Zwack – Unicum látogatás. Szupert ötlet. Google és a net nagy barátom, minden infót percek alatt lenyomoztam. Még jegyvásárlást is elintéztem gyorsan. (neten írták, hogy úgy garantálják egyéneknek a belépést biztosan, ha van foglalt jegyük). Délelőttre is megvolt a program. Késő délutánra meg random kigondoltam a Csodák palotáját. A nap össze is állt.

Kedden reggel 9 után nem sokkal már a 4-es villamoson utaztam a Boráros tér irányába. Jött is azonnal egy kéregető ember, hogy mennyire éhes, kell a kajára a pénzt. Már hiányzott. Volt nálam Fornettis péksüti, mert a Nyugati aluljáróban vettem, de egy belső megérzés azt súgta, hogy ez a kéregető nem olyan. Lelkiismeretem azért kopogtatott.

Olvasás folytatása

Otthoni kiruccanás: Még ez is történt

Még mindig januári pesti élményekről mesélnék.
A romkocsma buli után csak visszaértem a szállásra reggel 5-kor. Hogy aztán 11 előtt csekkolhassak is ki. Erre a tesóm mondta, pénzt sem kellett volna kiadnom, mert az emberek a Mekiben szoktak csövezni reggelente szerinte. A szálláson, a 25 nm2 apartmanban nem töltöttem nettó 5 órát.

Összekotortam magam és délben már egy Frei kávézóban próbáltam kialvatlanságomat felpofozni. 1-kor jelenésem volt az állatkertnél. Egy ismerősömmel találkoztam, aki rám bízta a progit. Nem volt jobb ötletem, irány az állatkert januárban. Legalább nem volt tömeg.
Őszintén, lelkiismeret furdalást éreztem később, egyre több a vegán ismerősöm, meg az állatvédő is, s lassan ciki lesz hatásukra olyan helyre járni, ahol állatokat használnak ki. Állatkert ugyan nem kihasználja az állatokat, csak ketrecben tartja és elzárja őket…de akkor is. Sajnáltam a zsiráfokat. Jobb lenne nekik Afrikában a Szavannán (csak ki ne lőjék őket kedvtelésből milliomos unatkozó emberek). Meg a víziló is szegény, mély együttérzést váltott ki belőlem. Biztos jobban élvezné a nagy folyót, mint azt a pár nm2 betonozott medencét. Hja, ez van.
A kis elefántnak viszont örültem, legalább szaporodott a családjuk.
Az ismerősöm amúgy nagyon sietett, szóval iszonyat kapkodós és rohanós lett az állatkerti látogatás. Nyilván jobb így is, mintha nem láttuk volna egymást. Olvasás folytatása