Travel
Otthonról még visszatekintés. Apum ajándék kirándulása.
Balatonföldvári kilátó, ahol már korábban is megfordultam. A kedvenc élményem a kávézás a kilátásban. Csak ott ülni és élvezni a panorámát. Igazi kikapcsolódás számomra. Fél napomat el tudtam tölteni a teraszon ott.
Magyarországi nyaralás további morzsái.
Pénzről. Mikor június végén váltottam, s mutattam Mr. Darcynak a magyar forintot, csodálkozott. Ezresek? Tízezer? Nem semmi. Hogy is van ez. Hogy 1 font 465 forint, történelmi mélyponton az árfolyamunk. (Látogatásunk előtti héten ment 480 fölé is). Szóval 1000 forint az nincs 2,5 font. De Magyarországon akkor az emberek százezreket keresnek, millióba kerülnek az autók? Igen, forintban. Milyen komoly! Tényleg, aki angol fonton nőtt fel, s eddig turistaként csak eurót váltott, éles a kontraszt. Magyar valuta mennyire gyenge Angliából nézve. Itt 1000 font is ‘komoly’ összeg, míg 1000 forint lassan semmi. Nem nehéz nyilván váltani, fejben kalkulálni, de elsőre furcsa.
Élővilág és állatbolond vagyok. Én lennék az a személy, aki beszél a parkban a hattyúkhoz, aki beszél a kiskacsákhoz, aki beszél a vörösbegyhez is. És továbbá én lennék az, aki minden egyes kutyához két kedves szavat intéz a sétáim alatt. Én lennék az is, aki megfigyeli a természetet. Aki örül a gesztenye virágzásnak, aki figyeli hogyan nőnek a ‘bébi’ gesztenyék a fákon, aki várja a gesztenyeszezont is.
Itt is szeretem nézni az természet körforgását, de ugyanúgy otthon is, nyaralások alatt.
Reptérről az utunk hazavezetett, majd kicsit később nagybátyám falujába. Unokatestvéreim gyerekei lovastáborban töltötték a hetet. Délután 5-re mentünk felvenni őket. Lóistálló! Órákat el tudott tölteni a lovakat nézve. A tulajdonos hölgy egyáltalán nem bánta, hogy váratlan látogatóként mászkáltam körbe náluk. Még egy mini élmény fogathajtásra is felülhettem. Második gyerekkor mindig boldogság.
Lóistállóban élnek fecskék is. Miután a fecskék létszáma legalább megfeleződött az elmúlt évtizedekben, mindig nagy öröm látni a még élő példányokat. Anno rokonok disznóóljában igazi paradicsomi hangulatot élveztek és egész fecske családok jártak vissza évről-évre. Majd a néni és bácsi idős lett, ma már nem is élnek. Megszűnt az állattartás, élőhelyet vesztettek és eltűntek a gyönyörű kis fekete madarak. Hitem, szerint a gazdaságok megszűnése és háztáji állattartás felszámolása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebb a számuk.
Viszont hatalmas meglepetést okoztak, mikor Ferihegyen megpillantottam őket. Az indulási kapukhoz menő gyorsforgalmi út alatt vannak a fészkeik. Az érkezési kaputól a parkolóba sétálva figyeltem meg a fecskéket, amint fesztelenül repültek ki -be a fészkükből.
Az otthoni nyaralásos élményeimet a Balatonnal kezdem. Arról, hogy mennyit csodálkoztam az árakat látva. Értem én, hogy az élet drágult, hogy minden drágul, de vannak határok.
Magyarországon a vonatjegyek elképesztően olcsók. Átszámítva pár fontba kerülnek. Feltételezem, hogy egy kedvezményes árat fizet valójában mindenki és az állam közösből pótolja év végén a deficitet. Egy távolsági vonatjegy ára annyira kerül, mint Londonon belül 4-es zónából utazni a belvárosba. Itt nálunk a tengerpartra simán 25 fonttól indulnak az oda-vissza jegyek, a legközelebbi városokba. Távolabbi helyekre, jóval több. A vonatjegyek voltak a filléres tételeink a Balatoni kiruccanásnál.
Tudtam, hogy a Karolina kávéházba be fogunk ülni Balatonfüreden. Élni tudni kell, meg reggelizni is 20 ezer forintért simán. 2300-ért adtak is egy jegeskávét, rántotta 2800-ba került. Egy limonádé meg 1600. A Karolina londoni árakon működik, DE a különbség abban van, hogy a kiszolgálás színvonala magas. Ha hasonló szép és exkluzív helyet keresnék nálunk, a többszörösébe fájna már. A székeken székszoknya, csak arra van fiatal személyzet, hogy asztalokat takarítsa. Külön van a rendelésfelvevő, kiszolgáló és számlázó alkalmazott. A rendszer szépen ki lett alakítva, ahol a különböző feladatokra külön ember jut, vagyis gördülékenyebb és gyorsabb a kiszolgálás.
Az egyetlen hátránya a Karolinának, hogy nem közvetlenül a Balaton partján található. Belerondít a képbe egy pizzázó előtte pont.
A sütemények elképesztőek voltak. A menüt gyönyörűen fordították angolra, s idegennyelveket beszélő alkalmazottak is akadtak.
A csípős kolbászos rántotta pedig elnyerte nagyon Mr. Darcy ízlését is.
A Karolinába mindig szívesen fogok visszatérni és szeretnék még jönni a jövőben.
Egy hét Karácsonyig. Rácuppantam újra a Dash & Lily, Netflix mini sorozatra. Egy csipetnyi cukiság, egy csipetnyi karácsonyi csoda, egy csipetnyi véletlen. Tavaly is nagyon jól esett nézni a részeket.
Közel sem vagyok annyira furcsa szerzet, mint Lily, de a noteszes anonim játékra és levelezésre a korábbi életemben biztosan kapható lettem volna. A mini kihívásokra is. Mikor megismertem Mr. Darcyt és csak kéthetente tudtunk találkozni, volt, hogy mondta: mi kínait ettünk itt. És én másnap bementem a belvárosba, China Town egyik büféjébe és kínait ettem. Vagy megosztotta velem, milyen desszertet fogyasztott és mentem a boltba beszerezni azt. Élveztem, hogy egy neten megismert személlyel, a WhatsApp üzenetek által egyre közelebb kerülhettem. Kihívás képeket küldtünk egymásnak, sokat cseteltünk, de nem láttunk egymást élőben még akkor. Direkt nem akartam videóhívást sem. Szemtől szembe szerettem volna meglepődni. És mint tudjuk, sikerült. Nagyon pozitívan.
Az augusztusi nyaralásomról pár szót ejtenék most. Illetve ezzel a cikkel búcsúzom Magyarországtól egy időre. Szeptember 12-től, mind UK, mind Magyarország csak karatén vállalás mellett kereshető fel. Oda-vissza történő szabad utazás korlátozásra került ismét.
Az eredeti terv szerint egy hét szabadságot kaptam első körben. Majd egy hétre rá csak hétvégére repültem volna haza, az esküvőre. Teszteléses procedúra rendeletbe iktatása borított mindent. Nem láttam járható utat arra, hogy 2 héten belül 4 teszt sikerülhet, s ráadásul időben.
Volt pár stresszes napon ettől…levezettem a lehetséges opcióimat. Nem maradt más, mint egy bazi hosszú levél, amit a főnökömnek küldtem. Elnyávogtam benne, hogy miért lenne szükségem 2 teljes hétre egyben, s udvariasan, angolosan azt kértem tőle, hogy „gondolja át, mi a járható út, mi nem a részéről”. Nagyon gyorsan választ kaptam, hogy 2 hét megoldható.
Utoljára 2 hetet egyben Magyarországon 2012-ben töltöttem.
Életem morzsái 