Párizsban történt – Születésnapi hétvége II.

Egy kiadós alvást követően Párizs belvárosa mellett az új ismerősöm kanapé ágyán ébredtem. Muszáj volt már reggel mosolyognom. Ilyen nincs öcsém. Egy félig idegen lakásán lenni vasárnap reggel. Kinyitott ablakon kinéztem jobbra-balra. Így ébred egy igazi párizsi is. Legalább sikerült egy helyi ember életébe jobban belelátnom. Lustálkodással együtt már dél is elmúlt, mire végleg kivetett az ágy minket. Nem siettem, mert ugye két éve már voltam a városban. Anno mindent rohamtempóban bejártam, most lazán és kényelmesen, ahogy jól esik – álltam a dolgokhoz.

Még ebéd-reggeli közben az Így jártam anyátokkal néztük. Képzeljétek el, hogy nekik angolul francia felirattal vetítik. Zseniális! Magyarországon ezt mikor vezetik be a kereskedelmi csatornákon? Legalább az emberek nyelvtudása óhatatlanul is fejlődni tudna. És mivel én amúgy nem vagyok ennek a sorozatnak a híve, most végre bővíthettem az ismereteimet. Igen, Párizsba kell elutaznom, s az új ismerősömnél lennem, hogy végre egy epizódot normálisan megnézzek. Aranyos helyzet.

Kora délután a Champs-Elysees felé vettük az irányt. Nagy álmom volt végigsétálni a híres bevásárló utcán újra. A Diadalív kevésbé izgatott, de ott szálltunk le a metróról. És amint a lépkedtem, már megint eszembe jutott, hogy de jó lenne egy ilyen hely Londonban. Az Oxford street és Regent street meg sem közelíti ezt. Párizsban széles és kényelmes járdasáv van. Az üzletek brutális hatalmasak, s elegáns épületek mind. Autószalonok is képviseltetik magukat, a Toyota legújabb fejlesztéseit is megnézhetjük.

Párizsban történt – Születésnapi hétvége I.

Párizsban jártam a hétvégén. Saját magamtól születésnapi ajándék volt ez saját magamnak.
Már tavasz óta ott volt a szikra bennem. Valahova el szeretnék utazni. Első szempont: egy hétvége is elég legyen rá, illetve ne legyen túl drága eljutni sem. Továbbá legyünk stílusosak, repülővel akarok utazni. Válaszom: Párizs. Már jártam itt két éve, de valamiért visszahúzott a szívem, úgy éreztem, nekem dolgom van megint itt.
Május magasságában egyik ismerősömmel egy skype beszélgetés alakalmával szóba is került a dolog, de aztán nem lett belőle semmi. Én meg könyörögni nem fogok senkinek sem.
Július közepén a mobilommal a kezemben ültem. Belevágjak egyedül a párizsi hétvégébe? Igen? Nem? Belefér még a költségvetésembe? Igen??? Ok, nem várunk tovább. Leültem és a telefonommal azonnal bevásároltam az Air France járatára egy oda-vissza utat. Párizs! Augusztus 9-n érkezem!

Közeledett az utazásom dátuma, s szállás és társaság nélkül voltam. Irány a Couchsurfing. Ha emlékeztek még, egy hete pont az oldalról és tapasztalataimról írtam. Nem volt véletlen, mert pont akkor voltam lázas keresésben újra. És miután saját magam is jókat nevettem az amerikai helyzeteken, biztos voltam benne, hogy ebből csak is valami jó sülhet ki Párizsban újra.
Egyetlen pozitív visszajelzést kaptam, választási lehetőségem nem maradt.
Szombatra pedig szerencsére az okos telefonom is bedöglött. Még jobb, gondoltam magamban, ezek után már csak szuper hétvégém lehet.

Hajnali 3-kor irány volt reptér, s kellemes kis 45 perces utazást követően már landoltunk is Párizsnál.
Indulhat a születésnapi hétvégém. Mi sem természetesebb annál, mint egy megbeszélt időben és metrómegállóban egy vadidegen francia sráccal találkozni, akivel a hétvégémet el fogom tölteni.
Kedvesen bemutatkoztunk egymásnak, s egy rövid bevásárlás után a lakására érkeztem. Közben elkezdtünk ismerkedni, beszélgetni.
A srác velem egyidős, s üzletstratégiai tanácsadóként dolgozik Párizs belvárosában. Az egyetemi évek alatt Oroszországban és Barcelonában is tanult. Felsőfokon beszél angolul és spanyolul, folyékonyan ugye franciául, s alapfokon oroszul. Nem kis pályás. Igazi világpolgár, aki Európa számos városában megfordult már. Most júliusban a születésnapját pedig Mexikóban ünnepelte. Ennyi információ után, teljesen nyugodt voltam. A lehető legjobb szállásadót fogtam ki.

Nonap Lillében

Jöjjön most egy kis utazási élmény. Az elmúlt két hétvégét Anglián kívül töltöttem.
Nőnapon Lillét, míg március 15. Nemzeti Ünnepünket Brüsszelben élveztem. Mindkét várost érdemes egyszer felkeresnie mindenkinek, mert szépek. A következő cikk nem turisztikai – látványosságismertető lesz, hanem a személyes élményeimet írom le most Lilléről. Olyan dolgokat, amik biztos sokáig az emlékezetemben maradnak, s mosolyogva fogom visszaemlegetni őket.

Párizsban jártam: A romantikus város

Zárásképpen arról a városrészről tennék említést, ami a legeslegjobban tetszett Párizsban, amit KÖTELEZŐ mindenkinek felkeresnie, mert különben úgy fog hazamenni, hogy nem túl romantikus a város, meg amúgy is 🙂

Sajnálom, hogy nekem eddig senki nem tett említést a Montmartre környékről. Soha, tényleg senki nem mesélt róla nekem! Pedig szebb, mint a belváros! A sétatúrára is csak azért mentem, mert az egyik csaj ajánlotta, aki jött velem. Nagyon örülök, hogy igent mondtam, és felfedeztem, miért is kapta a romantikus jelzőt Párizs.

A sétálás a Sacré Coeur bazilikánál kezdődött. A város legmagasabb pontján található épület, aminek csodás hófehér színe van. A belseje is lélegzetelállító, gyönyörű.
Mindemellett pedig lenyűgöző látvány tárult elénk onnan, Párizs a lábunk előtt hevert. Nagy kár lett volna kihagyni. A folytatásban a templom mögötti kis utca felé haladtunk. A környék ámulatba ejtett.

Szűkös kis utcák, hangulatos kávézók, éttermek, cukrászda várja az idelátogatókat. Van egy tér is, ahol igényes festményeket és képeket tudunk venni festőktől. Nagyon sajátos és egyedi légköre volt az egésznek. Én tudtam volna órák hosszat bámészkodni jobbra, ballra.
A másik dolog, amiért még érdemes ide ellátogatni, hogy itt tényleg megtalálhatjuk a kis pékségeket, ahol eredeti pékárukat tudunk venni. Kagylókat és tengeri állatkákat is vásárolhatunk. Nem utolsó sorban pedig csorgathatjuk a nyálunkat a különleges sajtokra, amiket kóstolni és venni is lehet. Franciaország elvégre is az érdekes sajtok hazája!
Igen, el tudom mondani, hogy ez tényleg olyan romantikus kis környék, ahova szívesen ellátogatnék a párommal kettesben. Tudnám élvezni!
Lefelé jövet a dombról egy pici térnél harmonikán játszott egy bácsi, valamennyien adtunk neki pénzt, mert annyira odaillett, annyira jó volt hallgatni a zenéjét, belepasszolt a hangulatba.
Nagyon szerettem Montmartre városrészt. Ide még vissza szeretnék térni mindenképpen.
Itt tudtam élvezni a hangulatos és romantikus Párizst.

A délután folyamán sétahajózáson is voltunk, amit megint csak ajánlani tudok. Kellemes zene szólt, miközben a Szajna jobb és bal partján elterülő épületeket csodáltuk.
Legvégül pedig felmentünk az Eiffel – toronyba lifttel. Utoljára szétnéztünk a város felett, búcsút vettünk tőle, mielőtt hazafelé vettük volna az irányt.

Csodás hétvégém volt! Köszönöm. 

Párizsban jártam: Párizs

Jöjjön akkor a következő, s még mindig nem utolsó Párizsos cikk. Most azt taglalom, hogy mit beszéltek a városról nekem korábban, illetve én mit láttam.

Kirándulásom előtt a következő dolgokat mondták nekem az emberek: az Eiffel-tornyon kívül semmi érdekes nincs. Párizs egy gettó. Koszos hely. A metró lepukkant. Nem olyan az, mint régen. A neve nagyobb, mint a valóság. Egyáltalán nem romantikus.
Másoktól pedig azt a tanácsot kaptam, hogy este mászkáljak inkább, mert akkor sokkal szebb. Az Eiffel-torony is uncsi a díszkivilágítás nélkül.
Ne hallgassunk mások rossz véleményére, mert minden ember más, más dolgokat szeretünk és értékelünk jobban!
Én először jártam Párizsba, szóval minden élmény volt, ez már alapjáraton sem lehet rossz. Bár nem akarok hangulatromboló lenni, de valóban nem túl romantikus város (leszámítva egy városrészt, amiről még írni fogok). A belváros amúgy szépen rendben tartott. Nekem legjobban a Champs Elysees és a híres torony tetszett ott. Pont ezek a város jelképei, szóval erről ismeri fel őket mindenki.

Én mindig mondom az otthoni ismerőseimnek, hogy Londonban úgy kell vadászni az angol angolokat. Van itt mindenféle nemzet, de nagyítóval kell a kazalban megtalálni az őshonos lakosságot. Na, ahogy tapasztaltam ez Párizsban sincs másképp. Nem sok párizsi – igazi franciát láttam. Valahogy erre is számítottam Londonból kiindulva, de mondjuk, aki Magyarországról látogatja meg, lehet neki furcsa lesz. Szóval a metrón volt mit tudom én milyen nemzetiségű, csak kevés francia.

Kilyukadtunk a metrónál. Én Pestből indulok ki, hogy van egy-két vonal, aztán csókolom. Na, ezen már túl kell lépnem, s Londonból kell kiindulnom. A párizsi metróhálózat is szép meglepetés volt számomra. Hihetetlen jól le van fedve a város. Sok átszállási lehetőség is akad, a legpraktikusabb módja az utazásnak.
A metrón utazni azonban nagyon nyomasztó. Mostanában nem láttam ennyi fanyalú képet vágó, szerencsétlennek tűnő alakot. Depresszióssá válnék, ha ott kéne naponta közlekednem. Mosolyt sem igazán vettem észre az emberek arcán. A kedves angol modorhoz szokott személyem is csalódott. Itt nincs sorryzás, ha rád lépnek, meglöknek stb. Nincs türelmes várakozás, ha jön a metró és sokan vagyunk, simán belöknek (nyomnak hátulról) a mögöttem állok a szerelvénybe. Az sincs, hogy valaki bemondja, hogy óvatosan, érkezik a metró. Itt csak jönnek –mennek a járművek.
A metró meg amúgy tényleg lepukkant, nem mai szerelvények járnak a síneken. A alagútak teteje is néhol javításra szorul.
Egy érdességet viszont tapasztaltam. A metrón mindig van valami előadás. Önjelölt harmonikások stb, sőt volt egy ember, aki rögtönzött bábelőadást tartott. Volt egy szakadt bácsika is, aki pedig kéregetett egyik szerelvényből átszállva a másikba.

Ezek a dolgok hagytak bennem kérdőjelet, s ez az, ami miatt, azt mondom, hogy nem élnék Párizsban.

Párizsban jártam: Szombat este

Szombat délután a Champs Elysees felé vettük az irányt.
Egész nap fel voltam csigázva, mert olyan helyen jártam, ami álmom volt. Most pedig tényleg, hogy ott álltam a sugárút előtt, nagy boldogság öntött el. Amit eddig csak utazási katalógusokban, az interneten láttam, itt volt előttem valóságban. Egy újabb mérföldkövet értem el életemben. Egy újabb álom helyre jutottam el. A legszebb a dolgokban pedig, hogy saját magamnak teremtettem meg a lehetőséget, saját magamnak köszönhetem, hogy ott vagyok.
Induljon a séta a híres bevásárló utcában! Igazából én a Champs Elysees-t szívesen elfogadnám Londonban is, mert olyan szép, van egy sajátos hangulata. Bár tény, hogy itt egy átlagember nem fogja halálra költekezni magát, mert a legpuccosabb boltok találhatóak csak meg. A világ legnagyobb Louis Vuitton üzletét is itt leljük.
A Häagen-Dazs-nak is van egy igen tetszetős üzlete itt. A Toyota is kitett magáért egy exkluzív szalonnal.
Utcakép rombolóként egy Mc Donald’s is megtalálható, érdekesség, hogy a Mc Café-ben Macarons is tudunk vásárolni, illetve széles a sütemény választék is.
Hadd emeljek ki egy üzletet: Pierre Hermé Paris. Egy igen puccos kis cukrászda szerűség, ahol arany árunk tudjuk megkóstolni a különleges Macaron édességet.
És végre elértük a híres Arc de Triomphe Etoile-t azaz a diadalívet. Sajnos alatta nem tudtunk átsétálni, mert valami megemlékezés feléség volt, zenekar játszott ott.
A sugárút mesés esti fényekben úszott, olyan jó volt ott sétálni. Bár megjegyezném, hogy adventi időszakban valószínűleg még szebb lesz az egész. A karácsonyi vásáros bódékat már ezerrel építették, szóval lehet egy – két héttel később kellett volna mennem, s akkor láthattam volna az ünnepre készülő Párizst is. Na, majd máskor az életemben később. 🙂

A folytatásban az Eiffel-torony felé vettük az irányt. Én végig azt hajtogattam, hogy hát hello, hello, ohh, igen látom, közeledem. Örülök, hogy a csajok nem vertek pofán az állandó hellozásaimtól… 🙂
Az Eiffel-torony este a legszebb, mikor a gyönyörű sárga fényében úszik, s messziről észrevehető.
Párizs jelképe és büszkesége ott állt előttünk. Nagyon boldog voltam ismét!
Átsétáltunk alatta, s még egy kicsit csavarogtunk a környéken, majd pedig a Moulin Rouge-hez utaztunk metróval. Megtekintettük kívülről a híres szórakoztató helyet, a világhíres showek otthonát.

Késő este visszaérkeztünk hulla fáradtan a szállásra, két perc sem kellett és húztam a lóbőrt.