Helyzetjelentés újra

Mr. Darcy és gyerekek. Utoljára februárban említettem őket a blogon. Hálisten szépen haladunk a jó irányba. Már olyan szinten van a kapcsolatunk, hogy nem állnak negatívan hozzám. Elfogadták létezésem és kulturáltan, udvariasan viszonyulnak hozzám. Tényleg csak az első durva évet kellett túlélni és most már kényelmesebben tudok lenni. Amire nagyon kell továbbra is figyelnem, hogy mit mondok a gyerekek előtt és miről. Mert bármi, amit hallanak, eljuthat az ex-feleséghez és ő pedig saját íze szerint kiforgathatja szavaimat, s manipulálhat ellenem. Ez sokszor nehéz, mármint figyelni és szűrni szavaimat.

Olvasás folytatása

Egy éves évforduló

Mr. Darcy történet folytatódik. A gyerekeivel való találkozás egy éves évfordulóját ünnepeltük (de inkább csak én ünnepeltem). A dátum, ami bevésődött a fejembe. A nap, mikor tényleg beleléptem valami nagyon ismeretlenbe. Emlékszem, hogy mennyire bennem dolgozott egy egészséges stressz. Aznap a fia is tartott lejönni az emeletről egy jó darabig, találkozni velem.

365 nap, amiben sok minden összejött. Én abszolút pozitívan vágtam neki. Persze elismerem, hogy kellett idő, míg a gyerekek létezésének a ténye igazán valóságossá vált. Tudtam, hogy vannak, csak míg nem volt velük személyes bemutatkozás, olyan “távolinak” tűntek.


Olvasás folytatása

December visszatekintés

Visszatekintés Decemberre. A hónap, ami baromi nehézre sikerült.
December 1-én ébredtem először erősebb váll és karfájdalommal, ami másnap estére egy alvatlan éjszakát okozott nekem. Ezt követően irány volt az ügyelet, ahol csupán egy közepes erősségű fájdalomcsillapítót kaptam. Egészségügy, ahol lehet kapkodni a gyógyszert, tényleges okok nem számítanak és kezelni a probléma gyökerét is minek. Végül a mostani főnököm ajánlott egy görög hölgyet, aki a kertváros mellett praktizál és masszázs, akupunktúra és köpölyözés kezeléseket is végez egy alkalom alatt. Az első látogatásom alatt félig visítottam és nyögtem nála, fáj! fáj! – felkiáltásokkal. A köpölyözés életem legfájdalmasabb érzését adta. Az izmait a vállalom totál csomóban álltak. Sajnos simogatással nem lehetett rájuk hatni, jól meg kellett b*sztatni őket, hogy utána jobban legyek.
Az akupunktúra tűk is félig kinyírtak. A kezelés után csupán feküdni bírtam egy napot. Nagyon durva volt, de az éles fájdalomtól kivett, s fájdalomcsillapítókat el tudtam hagyni azonnal. Hatalmas lépésnek számított. Ám a karom továbbra is éreztem, amin Karácsony előtt a második alkalom segített. Azóta sokkal – sokkal jobban vagyok és nem bírok elég hálás lenni a hölgynek. Persze az útnak még nincs vége, amíg az izmaim ki nem lesznek végleg masszírozva a csomókból.

Olvasás folytatása

Karácsony 2021

Karácsony 2021. Gyorsan eltelt Londonban maradva.
Az Ünnepek előtti napok csendesen teltek. A Covid tombolt a városban. Nem a vírustól féltem, hanem a karantént akartam mindenképpen elkerülni – bizonyítottan egy fertőzött közelébe kerülni. A Karácsony előtt a munkaévemet sem tudtam rendesen befejezni, mert a főnök családom Covidos lett. Szerencsésnek tartom magam, hogy a Covid fertőzésük azon a napon történt, mikor én szabadságomat töltöttem. Ők terveztek Anglián belül elutazni, muszáj szabit kaptam, de aztán beütött nekik a vírus. Mivel nem találkoztunk a fertőzés kezdetén és az azt követő napokban, így megúsztam a karantén és a betegséget is. Hála Égnek, mert már csak tényleg az hiányzott volna a december hónapomban…nem.

Olvasás folytatása

Karácsonyi előzetes

Karácsony. Az elmúlt 10 évben mit is jelentett nekem? Szabadságot és utazást főleg. Karácsonyfát, családi ünneplést csupán kétszer éltem át 2011 óta. Szabad döntésem nyomán persze.
Tavaly pedig nem is volt Karácsonyom, mármint nem olyan, amit szerettem volna. Londoni barátaimnak köszönhetem csak, hogy történt velem valami és jókat sétáltunk a karanténban.
Mr. Darcyhoz egy éve még nem jöhettem, hiszen gyerekei nem ismertek. Akkor még két hetente találkoztunk. Viszont tök kedvesen felhívott többször december 25-én és éjfél után videóhívást is tartottunk. Ha nem lettek volna a gyerekek, áthívott volna. Utólag mesélte, hogy boldog volt ugyan családjával, de hiányoztam neki aznap.
Év végén, mikor a gyerekek visszamentek az anyjukhoz, együtt tudtunk tölteni 6 napot nála. Azok a napok hatalmas löketett adtak nekünk anno, hiszen először és hosszabban tudtunk minőségi időt eltölteni egymással. Kipróbálni, milyen a huzamosabb együttlét.

Olvasás folytatása

Közös mozizások

Mr. Darcy és gyerekei által egy Marvel rajongó családba sikerült csöppennem. Én nem vagyok Marvel rajongó. Egyedül a Pókember filmeket nyeltem be eddig Toby Maguire főszereplésével. Azokat a filmeket még anno a fehérvári Cinema City-ben láttam. A Marvelt egy nagy üzletnek tartom csak. Kismillió filmet készítenek és belőlük hatalmas lóvékat kaszálnak, s soha nem lesz vége a sorozatnak. Mindig lesz olyan karakter vagy szereplő, ami köré egy teljes történetet lehet építeni. Így újra és újra embereket lehet csalni a moziba, és ellátni őket a fantáziavilág egy-egy falatkájával.
Fantáziafilmeket sosem szerettem különösebben. Én magam részéről szeretek a valós világban élni, nincs szükségem kitalált figurákra, akik a világot mentik meg, vagy éppen annak lerombolásán dolgoznak. Nem szeretem túlságosan elhagyni a valóságot, s egy fiktív univerzumban kalandozni. Persze kivételek mindig akadnak, mert Harry Pottert viszont bírom. A varázslókat és pozitív – negatív energiákat, jó – gonosz személyeket elfogadom, de a Hulk és annak társait nem.

Marvel alapjáraton egy nem, ám sosem voltam teljesen elutasító az új felé. Mindig úgy állok hozzá, ha más nem is, legalább a blogra lesz valami más, új téma, ha valami olyat teszek/nézek meg, ami nem engem tükröz.
Nyár folyamán megnéztük közösen a Fekete özvegy filmet. Abszolút nem az én világom, nem is tetszett különösebben. Ám, nem tudok elmenni a tény mellett, hogy baromira élveztem Budapestet látni a moziban. Mosolycsaló meglepetést okozott a fővárosunkat viszontlátni, teljesen meglepetésszerűen.

Olvasás folytatása