Most. Így.

Helyzetjelentés, Mr. Darcy.  Legutóbb április végén említettem őt a blogon.

Mi történt az elmúlt  jó hónapban? Haladok előre. Az elfogadás szintjén már túljutottam. Most már nem agyalok azon, hogyan is alapított egy 21 éves férfi, egy 18 éves nővel családot. Egyébként, ha pár szót még ehhez szólhatok, akkor a válaszom arra, hogy miért mertek belevágni: az angol jóléti állam.  Angliában olyan a szociális rendszer, hogy kisgyerekekkel nem fognak az utcán hagyni. Ha megszorulsz és nem úgy alakul a család bevétele, ahogy kéne, akkor segélyek formájában kisegítenek. Itt Angliában van olyan, hogy lakhatási támogatás, alacsony keresetű családok számára, ahol legalább van egy gyerek, aki 4 év alatti. Aztán jövedelemkiegészítés támogatás, ha nem keresel eleget, kitoldja az állam a gyerekeseknek. Mindennek az a feltétele, hogy 16 ezer fontnál nem lehet több megtakarításod, papíron rosszul keressél, illetve legyen legalább egy pici gyerek a családban.

Olvasás folytatása

Előre, helyzetjelentés

Ma van 7 hónapja, hogy elküldtem első üzenetem Mr. Darcynak a társkereső oldalon. A többi már történelem. A mi kapcsolatunk nem olyan, mint egy Hollywoody szerelmi film, ahol egymásra nézés és két csók után Happily Ever After a történet vége. Először jó 3 hónap után mondta nekem ő, hogy akkor most már barátnője vagyok. Addig a nem ígérek semmit és nem tudok elköteleződni állásfoglalásokat hallottam tőle minden egyes héten. Majd be lettem mutatva a gyerekeknek 4 hónap után és onnantól még bonyolultabb és összetettebb lett a viszonyunk. Mivel pedig a szüleivel él Mr. Darcy, nekem rögtön a nagyszülőkkel is jól ki kellett jönnöm a fentien felül.
Néha magam sem tudom, mi visz előre. Főleg akkor nem, mikor egy „leolvadást” élek meg, mint 3 héttel ezelőtt, mikor összejött minden és negatív lelki hullámba kerültem.

A múltkori kiborulás után hamar összeszedtem magam, muszáj is volt, mert az exfeleség kezdett el keverni. Szóval elég volt Mr. Darcynak a gyerekei lelkiállapotát istápolnia, arra már semmi szükség nem jutott, hogy az én kiborulásaimat is hallgassa. Most árral szembe megy (megyünk) és nekem stabilnak és támogatónak kell maradnom.
Múlt héten egy ismerősöm említette, hogy ez az egész „csomag” kezd lassan szappanoperába átcsapni. Hát lehet. A cikkeket nem azért írom, hogy a magánéletemet kiszellőztessem és hagyjam, hogy több tucat ember csámcsogjon rajta. A célom a Mr. Darcy cikkekkel az, hogy a saját szituációm által megmutassam, mennyiféle kapcsolat létezik és a Facebook cukormáz, hogy mindenki folyton boldog és tökéletes családja van, egy kamu. A felszín alatt sokan küzdenek sok mindennel, amik egy személyes találkozó és őszinte beszélgetés után bukkannak felszínre.

Olvasás folytatása

Elfogadás továbbra is

Az elfogadás. Most éppen ezt tanulom és vannak napok, mikor nem kicsit gyötrődöm ebből kifolyólag. Jöjjön hát egy újabb cikk, ami Mr. Darcyval és azon belül is a gyerekeivel kapcsolatos.
Említettem, hogy tél végére eljutottam oda…igen, a gyerekek sokkal valóságosabbak, mint hittem. Tényleg léteznek, s lehetőséget kaptam találkozni velük. Majd két hétig kínlódtam annak elfogadásával, hogy (ismételve a korábbi szavaimat) valakinek 30 évesen közel 10 éves gyerekei vannak.
Ahogy pedig elkezdtem velük is időt tölteni elfogadtam, hogy egy „senki” vagyok nekik. Egy külsős személy, aki az apás hétvégéikbe belezavar, anélkül, hogy kérték volna. A fia féltékeny rám. Ha náluk vagyok, folyamat ott csüng rajtunk. Vagy ha nem látja az apját, már hívja is kétségbeesettem. Ez a féltékenység nem nekem, mint Annának szól személyesen, hanem bárkinek, aki az apja barátnője lenne éppen.
Következő szintként tehát egyelőre azt is el kell fogadnom, hogy napközben magunkra egyetlen egyedül töltött perc sem jut. Maximum fektetés után, de akkor meg általában azt beszéljük meg, hogy ki hogy érezte magát és milyennek értékeli az eltelt napot. Nem mindig rózsás ezeknek a napoknak a menete. Az összeszokás időszakában vagyunk, s ugye nekem kell elfogadnom, hogy egy családba csöppentem. Ezzel pedig el kell fogadnom az ő életritmusukat, napirendjüket, étkezésüket és azt, ahogy általában eltöltenek egy napot.

Olvasás folytatása

Hétvége Mr. Darcynál

Ismét magánéleti történet következik. Tudom, hogy a blogon az elmúlt hetekben csak Mr. Darcy témájú cikkek jelentek meg. Talán többen nem ezért kezdetek el követni, szóval tőlük elnézést. Ugyanakkor meg a karantén kellős közepén vagyunk, minden zárva…lehet sétálni és még többet sétálni a városban. Egy sétálós írás ugyan talomban ül, csak nem publikáltam még ki, mert kissé fakónak találtam a saját gondolataimat leírva.
Szó, mi szó, nem tudok jelenleg semmi izgalmas londoni információval szolgálni. Az meg, hogy a londoni lakosság körében egy gyilkosság a legfelkapottabb beszédtéma most, sajnos nagyon szomorú. Sarah Everard londoni lakost egy rendőrségi alkalmazott ölt meg március elején. Az eset kapcsán a nők biztonsága forró téma lett a városban, arról nem is beszélve, hogy a rendőrség felé is megingott a bizalom. A bűnesetről lesz írásom, mert pont abban a kertvárosban dolgozom, ahol a borzalmas tett történt.

Olvasás folytatása

Mr. Darcy – történet folytatódik

A múltkori cikket ott hagytam abba, hogy találkoztam Mr. Darcy gyerekeivel.

Mielőtt még arról írnék, egy kis kitérőt tennék vissza. Milyen reakciókat is kaptam arra, hogy Mr. Darcy házas, az ismerősi körömből.
Emlékszem, hogy ősz folyamán egyre több embernek mondtam…találkoztam valakivel. Egy szimpatikus férfi, aki nagyon bejön, de…na és akkor ott volt a de. Elvált és két gyerek.
Ez a de kis szócska, kicsit úgy „leírónak” hatott. Ám fontosnak tartottam kiemelni, „egyenesnek” maradni és a realitás talaján lenni.
Egy – két személy volt, aki csak annyit mondott erre, hogy hát neki akkor ott van már egy élete. A gyerekek mindig a legelsők lesznek és rám nézve nem optimális. Ez nem az átlag nő álma, hogy gyerekesekkel sodorja össze a sors. Így is igaz.
Persze volt olyan kedves barát is, aki semmi sem véleményezett, mert talán nem akart megbántani, vagy lelkesedésem letörni.
Kedvenc hozzászólásom: Elvált, két gyerek? Na, és akkor mi van? Még mindig van ezek mellett is szabadideje rád, nem?…szóval, mi a probléma? Top komment.
Két végleg közötti vélemény: ahány ember annyi helyzet, s ha neki ez a helyzete, akkor ez a helyzete. Ezzel kell menni előre. Milyen igaz.
Hangoztattam ugye, hogy elvált…erre egy nagyon szuper kérdés jött egyszer csak. Ne haragudj már, hogy megkérdezem, de Mr. Darcy valami 50 körüli férfi ugye? És mekkorát mosolyogtam erre. Abszolút jogos kérdés…mert az életkorát sosem említettem. Nem, nem ment el a józan ítélőképességem. Nem pótapát kerestem online, és a maximum életkort olyan 38-40-re lőttem be.  Nagyon mókás feltételezés volt, hogy egy 50+ éve csávóba sikerült félig belezúgnom.
Mr. Darcy egy 30 éves, helyes angol pasi. Őszintén elmondom itt, hogy először kábé azt hittem, hogy hazudik az életkorát illetően. Ne próbálja nekem bemesélni, hogy 30 évesen 2 közel 10 éves gyereke van…a másik oldalról meg duplán felkeltette érdeklősem a története rögtön.
A mai világban extrém eset, hogy az ember a 20-as évei elején apává váljon. Engem ez nagyon érdekelt amúgy is, mármint a sztori.

Olvasás folytatása

A sztorim Mr. Darcyval

A következő cikkben a magánéletemről lesz szó. Bloggerként néha úgy érzem, hogy a fél életem nyitott könyv, de a magánéletről beszélni más. Mivel én is nagyon szeretem olvasni bloggertársaknál a történeteiket a barátjukkal való találkozásról, a várandóságukról, betegségeikről és minden személyes eseményeikről…gondoltam hát, most megosztom, miben is vagyok éppen. Mert semmilyen élethelyzetben nem vagyunk egyedül és pont az a jó, hogy különböző témákról beszélgetve az ember sorstársakra is lelhet bármiben.

Ősszel az online társkeresőoldalra regisztráltam be egy hónapra, ahonnan találkoztam egy angol férival, akit Mr. Darcyként emlegetek az életemben. Ez az állnév megadja az anonimitást neki és egyértelművé teszi, kiről is van szó. Már több cikkben előjött személye, ám még sosem mondtam el róla őszintén, hogy egy elvált két gyerekes férfiról van szó.
Az elvált és gyerekes férfiak (nők) sokszor „le vannak írva” és nem akartam rögtön ebbe a sorba rakni őt. Először ismerjük meg az illető személyét, mielőtt beskatulyázzuk alapon.
„Ez is elvált” – milyen az már. „Biztos baj van vele, ha nem tudott egy nő mellett megmaradni”. „Eleve milyen tök gáz már, egy elvált férfi”. Olyan könnyű ítélkezni és mások életében okoskodni. Pedig mi lenne, ha az élet nekem osztotta volna le a lapokat, és én lennék egy elvált gyerekes nő ebben a pillanatban. Én sem szeretném, ha rögtön megvetnének…vagy elkerülnének, s nem lenne jogom újra egy felnőtt kapcsolatra valakivel.

Egy randin rólam készített képe:

Olvasás folytatása