Ne irigykedjünk, mert

Képtalálat a következőre: „holiday”Mióta egyre több ismerősünk Facebook és Instagram felhasználó lett, hát van miért irigykedni ugye. Mert hát mindenki folyton utazik, jobbnál jobb helyeken eszik, koncerteken van, a Sziget fesztivál törzstagja, vagy csak minden nap megoszt valamit, ami azt a látszatot kelti, mintha neki nem is kéne dolgoznia. Az élet egy szép nagy utazás és szórakozás – csak le kell görgetni a Facebook üzenőfalat. Valóban?

Nyáron egy ismerősömmel találkoztam, s éppen egy közös ismerősünk a tengerentúlon volt. „Láttad xy megosztását?” Igen, láttam, már megint Amerikában kever. „De miből?” Mert, hát a repjegy csak pénzbe kerül. Itt mondtam az ismerősömnek, hogy tudod, annyira jól mutat Facebookon a Times Square képe, de nem tudhatod milyen áron sikerült neki. Lehet, ha tudnád az igazat, inkább megköszönnéd, de nem lennél a helyében.

Azóta is többször eszembe jut a téma, s úgy éreztem írnom kéne róla. Ja és új ihletek is értek.

Szóval, miért ne irigykedj…. Olvasás folytatása

Véleményem: Ízek, imák, szerelmek

izek-imak-szerelmek

libri.hu

Szeptember hónapban elolvastam és megnéztem az Ízek, imák, szerelmeket.
Minden ott kezdődött, hogy valamiért azt akarta a Big Magic könyv, hogy megvegyen. Megvettem, s feltűnt, hogy Elizabeth Gilbert tucatszor emlegeti a bestseller művét. Én pedig semmit sem tudtam az Ízek, imák, szerelmekről. Csípőből elutasítottam korábban, mert nem volt szimpi. Most azonban kénytelen voltam, időt szánni rá. 🙂

Picit furcsa volt kezembe venni a könyvet, mert bakker ez már egy 10 éves kiadás. 2006-ban publikálták. Pont ezért nem is szabad egy 2016-os ember szemével nézni, mert azóta sokat változott a világ. Anno, ez a történet szokatlan volt. Egy nő nyíltan leírta, hogy nem volt jó a házassága, nem akart gyereket és elvált (úgy, hogy a pasié lett a vagyon). Utána pedig, hogy sebeit gyógyítsa egy évig utazott, 3 országban megfordult.
A legdurvább, hogy kimondta 10 éve, mint feleség: Nem akarok gyereket.
Ma, 2016-ban Magyarországon ez még mindig nem elfogadott…nagyon nem.  Olvasás folytatása

5 új szokásom

Képtalálat a következőre: „nature beauty america”Augusztus hónapban olvastam a Varázslat könyvet és a 29 napos „tréninget” követően felvettem új szokásokat (gyakorlatokat), amiket naponta alkalmazok.

1.Reggeli hála
Néha olyan nehéz egy reggelt elkezdeni, olykor 30 percre van szükségem, hogy az ébresztőgomb kinyomásától számítva ki bírjak kelni az ágyból. Ha pedig kinézek az ablakon és szakad az eső, még nehezebb. Vár egy újabb nap. Ahh. Aludnék még. Ám egy köszönömöt így is elmondok. Ma is felébredtem, köszönöm. Kezdődik egy újabb nap, köszönöm. Miután becsukom magam mögött az ajtót, még egyszer: köszönöm. Olvasás folytatása

Így indult az életem Londonban

start newAz előző bejegyzésben leírtam, hogy hogyan látom az elmúlt éveket, miket köszönök. Most beszámolok arról, hogy hogyan is indult az életem Angliában. Mert minden kezdet könnyű, majdnem könnyű.

Nem sokkal az érkezésemet követően levágattam a hajam. Soha többet. A vágás igényes lett, a fodrász be is szárította szépen, akkor jól állt. Aztán itthon az első mosást követően kezdődött a katasztrófa. Utána 2 évig senkinek nem engedtem, hogy hozzányúljon. Nem, csak azért mert új légkör, nem kell új haj. Alig vártam, hogy újra megnőjön. Olvasás folytatása

5 éve Londonban

2011. szept. 16 – Trafalgar téren

2011. szeptember 2-án begördült a buszom 26 órás utazást követően a Green Line állomásra. Megérkeztem új lakóhelyemre.
Most 2016. szeptember 2-a van már és szerencsémre Londonból írnom ezeket a sorokat is. Így elszaladt 5 év, mintha két pillanat lett volna. És még mindig itt vagyok! Egész pontosan 1827 napja Londonban.

Olvasás folytatása

Jaj, már megint megy(ek).

Brighton part- saját kép

Az elmúlt hetekben elég aktív voltam, s mentem mint a mérgezett egér.
Miután visszajöttem Magyarországról, kicsit felpörögtem az események. Voltam Southampton-ban, Charlie és csokigyárat megnéztem a színházban, rolleroztam nyakra-főre, puboztam egy angol társasággal, Királyi Légierő múzeumban kalandoztam, Windsorban Erzsi néni nyomában jártam, legutoljára pedig tengerpartoztam.
És az van, hogy egyébként úgy senkit sem érdekel már, hogy éppen mit és merre kószálok. Már unják az emberek, vagy finomabban fogalmazva a pokolba kívánnak, hogy mennyi minden történik velem.
Kit izgat, úgy is tuti valamerre megint boklászik. Szokásos, neki bejött az élet. Olyan az élete, mint egy utazás. Jó lehet ez a London! Most mond már meg!

Olvasás folytatása