2022. Január

Újra pozicionálás, mert valahol elvesztem a kanyarban a régen. Egy ideje nem mosolyogtam őszintén, vagy sehogy sem. Nem voltam boldog. És a január eleji körülménynek javulása sem tudott fényt csempészni életembe.

Egyik januári hétvégén még azt is állítottam, hogy az új életévemben nem történt semmi emlékezetes sem, semmi különleges emlékem nincs. Majd a memóriámat pörgetve csak beugrottak dolgok. Most lettem állampolgár. Ha ez nem emlékezetes, akkor semmi.
A dokumentum, ami már 10 éve is előjött beszélgetésekben. Azóta tudtam, hogy egyszer papíron brit leszek. Mikor pedig azzá váltam, nem álltam meg egy pillanatra sem, saját vállam megveregetni. Egyedül 2011-ben nyakamba vettem Londont. Egyedül végigmentem 10 éven. Megdolgoztam becsülettel és szorgalommal azért, hogy még itt lehetek, s immáron hivatalosan is a brit állampolgárok családjához tartozom. Mérföldkő. Nem sétálhatok el a tény mellett vakon.

Olvasás folytatása

December visszatekintés

Visszatekintés Decemberre. A hónap, ami baromi nehézre sikerült.
December 1-én ébredtem először erősebb váll és karfájdalommal, ami másnap estére egy alvatlan éjszakát okozott nekem. Ezt követően irány volt az ügyelet, ahol csupán egy közepes erősségű fájdalomcsillapítót kaptam. Egészségügy, ahol lehet kapkodni a gyógyszert, tényleges okok nem számítanak és kezelni a probléma gyökerét is minek. Végül a mostani főnököm ajánlott egy görög hölgyet, aki a kertváros mellett praktizál és masszázs, akupunktúra és köpölyözés kezeléseket is végez egy alkalom alatt. Az első látogatásom alatt félig visítottam és nyögtem nála, fáj! fáj! – felkiáltásokkal. A köpölyözés életem legfájdalmasabb érzését adta. Az izmait a vállalom totál csomóban álltak. Sajnos simogatással nem lehetett rájuk hatni, jól meg kellett b*sztatni őket, hogy utána jobban legyek.
Az akupunktúra tűk is félig kinyírtak. A kezelés után csupán feküdni bírtam egy napot. Nagyon durva volt, de az éles fájdalomtól kivett, s fájdalomcsillapítókat el tudtam hagyni azonnal. Hatalmas lépésnek számított. Ám a karom továbbra is éreztem, amin Karácsony előtt a második alkalom segített. Azóta sokkal – sokkal jobban vagyok és nem bírok elég hálás lenni a hölgynek. Persze az útnak még nincs vége, amíg az izmaim ki nem lesznek végleg masszírozva a csomókból.

Olvasás folytatása

Karácsonyi előzetes

Karácsony. Az elmúlt 10 évben mit is jelentett nekem? Szabadságot és utazást főleg. Karácsonyfát, családi ünneplést csupán kétszer éltem át 2011 óta. Szabad döntésem nyomán persze.
Tavaly pedig nem is volt Karácsonyom, mármint nem olyan, amit szerettem volna. Londoni barátaimnak köszönhetem csak, hogy történt velem valami és jókat sétáltunk a karanténban.
Mr. Darcyhoz egy éve még nem jöhettem, hiszen gyerekei nem ismertek. Akkor még két hetente találkoztunk. Viszont tök kedvesen felhívott többször december 25-én és éjfél után videóhívást is tartottunk. Ha nem lettek volna a gyerekek, áthívott volna. Utólag mesélte, hogy boldog volt ugyan családjával, de hiányoztam neki aznap.
Év végén, mikor a gyerekek visszamentek az anyjukhoz, együtt tudtunk tölteni 6 napot nála. Azok a napok hatalmas löketett adtak nekünk anno, hiszen először és hosszabban tudtunk minőségi időt eltölteni egymással. Kipróbálni, milyen a huzamosabb együttlét.

Olvasás folytatása

Egy hét Karácsonyig

Egy hét Karácsonyig. Rácuppantam újra a Dash & Lily, Netflix mini sorozatra. Egy csipetnyi cukiság, egy csipetnyi karácsonyi csoda, egy csipetnyi véletlen. Tavaly is nagyon jól esett nézni a részeket.

Közel sem vagyok annyira furcsa szerzet, mint Lily, de a noteszes anonim játékra és levelezésre a korábbi életemben biztosan kapható lettem volna. A mini kihívásokra is. Mikor megismertem Mr. Darcyt és csak kéthetente tudtunk találkozni, volt, hogy mondta: mi kínait ettünk itt. És én másnap bementem a belvárosba, China Town egyik büféjébe és kínait ettem. Vagy megosztotta velem, milyen desszertet fogyasztott és mentem a boltba beszerezni azt. Élveztem, hogy egy neten megismert személlyel, a WhatsApp üzenetek által egyre közelebb kerülhettem. Kihívás képeket küldtünk egymásnak, sokat cseteltünk, de nem láttunk egymást élőben még akkor. Direkt nem akartam videóhívást sem. Szemtől szembe szerettem volna meglepődni. És mint tudjuk, sikerült. Nagyon pozitívan.

Olvasás folytatása

Hirtelen így

November véget ért, ideért December.
Már nem is említem, hogy jó ideje nem írtam. Szinte már szokásos helyzet. Nem azért nem született cikk, mert nincs rá időm. Igen is vannak szabad estéim, üresjáratok az életemben, sőt ihlet is akad. Viszont nem tudok leülni és nem indulnak meg a gondolatok. Az írás mennyire nehéz is tud lenni…szerencse, hogy ez csak hobby, na jó, inkább az életem egy fix része, de nincsen semmi kötelezettségem benne. Nincs elvárás, hogy valamit alkotnom kell határidőre, nincsen kötött téma sem. Ha pang az oldal, akkor pang. Persze ez pont nem jelent jót.

Ma este kezembe vettem a lapomon, s most itt ülve azon gondolkoztam, miről is tudnék hirtelen írni. Talán arról kéne beszélnem, hogy mennyire tele vagyok mindenféle érzelmekkel éppen. Hogy micsoda hullámok vannak bennem. Ember vagyok, az tök természetes. Érzek szeretetet, érzek mély szeretetet. Körülötte pedig érzek ürességet, szomorúságot. Érzek sok – sok feszültséget, amik az elmúlt jó hétben különösen a felszínen voltak.

Olvasás folytatása

10 év

Szeptember 2-án volt a 10 éves londoni évfordulóm. Egy évtized az Egyesült Királyságban. Döbbenet! 2011-ben még csak nem is hittem volna, hogy ennyi évvel később itt leszek. 2017-ben, 6 év után már sejtettem, hogy ebből kerek évforduló lesz. Éreztem, hogy nem fogok innen csak úgy kisétálni, hazamenni.
Hazamenni? Az meg aztán végképp nem jutott soha eszembe. Elevenen él bennem az összes érzés, amiért eljöttem. Egy egykori abuzív főnöknő, alacsony fizetés és nem sok jövőkép. 20-as éveim elején úgy éreztem, hogy elmegyek melóba. Melóból haza anyuékhoz. Hónap végén megjött a fizum, amiből ugyan tudtam félretenni, mert anyukáéknál ingyen laktam és etettek is. Mégis a kis félretett pénzemet nem találtam elégnek semmire. Mármint hosszútávon. 23 évesen 400 ezer körül volt a számlámon pénz; 1,5 év főállású munka után. De ebből nem láttam, hogy bármi komoly fog történni velem, mármint utazások és programok. Kiköltözésem előtt 110 ezer forintot új laptopra, ebből el is kellett költenem. Nem volt 1000 fontom, mikor nekivágtam Angliának. Au pairként nem kellett félnem, hogy nincs elég félretett pénzem albit fizetni. Anyagiak terén, 2013 nyarán már New Yorkban töltöttem 10 napot. Otthoni fizetésből ez soha meg nem valósult álomnak tűnt volna csupán.


Olvasás folytatása