Szigorú karantén vége

Karantén 8+9 hete. Már nincs karantén igazából. Május 10-én bejelentették, hogy a nagy szigornak vége. Korlátlan ideig lehet kint lenni, ki lehet ülni a parkban, lehet jönni – menni autóval Angliában belül. Az egynapos kirándulások engedélyezettek.
Ami továbbra is megmaradt: semmi sincs nyitva élelmiszerbolt, patika, néhány kaja elviteles hely kivételével.
A parkok nyilvános WC-i is zárva vannak még, szóval azért arra ösztönzik a népet, hogy tényleg csak helyben és tényleg csak ésszel mászkáljanak.
Tömegközlekedni nem ajánlott. Aki otthonról tud dolgozni, az maradjon továbbra is otthon. Akinek pedig a munkahelye még él, de nem tudna otthonról dolgozni, mehet melóba.
Én is itt jövök a képbe, hogy engedélyezték hivatalosan is. Lehetek újra kintlakásos. Ugyan a szigorú karantén alatt is tudtam volna melóba járni, de mindenkinek biztonságosabb volt, hogy nem kellett.
Május 10. után megegyeztem a szülőkkel, hogy ezt a hetet még akkor náluk. Majd pénteken, a munkanapom végén cuccolok vissza. Minden a forgatókönyv szerint zajlott le. Olvasás folytatása

Karantén 7. hét

Karantén 7. hetének is vége.
Hogy én eddig mindig tartottam a nyári szünetektől. Mit fogok én napi 10 órában 2 vagy 3 gyerekkel kezdeni. Aztán a vírus okozta helyzetben azon kaptam magam, hogy 7 hetet letoltam a picikkel, úgy hogy semmi tábor, foglalkozás, barátokkal játékdélután, de még csak játszótéri idő sem akadt.

Az első hetekben napi 1 sétára mentünk ki még reggel 9-kor, hogy elkerüljük a délutáni „forgalmat”.  Délután pedig a kertben töltöttünk egy szűk órát. Hetekig ennyi volt a mozgás az életükben.
Majd ahogy telt az idő, kicsit bátrabbak lettünk. Egy picit kitoltuk a reggeli sétát, s néha még egy rollerkör is belefért délután gyorsan. Az utolsó 2 hétben már fixen napi kétszer kint jártunk akár 3 órát összesen.

Olvasás folytatása

Karantén 6. hét

Karantén 6. hetének is vége. És május is ideért.
A 2020-as évből eltelt 4 hónap, amiből egy jó hónapot nagyjából házon belül töltöttem. Szilveszterkor a Chelsea hídon állva és a londoni tűzijátékot nézve még csak a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy mi is fog velem (velünk) történni hamarosan.
Egy roppant furcsa helyzet állt elő tavaszra. Időbe tellett megszoknom az új helyzetet, hogy nem mehetek sehova.
Nagy áldás, hogy a hétköznapok inger gazdagok. A 2 kisgyerek mellett nincs unatkozás. Estére meg le is fáradok, ami jó. A napi életritmusom nem borult fel egyáltalán. Nincsenek semmittevős, unalmas periódusaim, ami most életmentő.
A hétköznapjaim a megszokott mederben haladnak, így a karantén az alvásom sem borította fel. Sokat álmodom, ami jó. Nem félelmeteseket álmodom, s nem a bezártságról. Hétfőn éjjel például az álmodtam meg, hogy Leonardo Dicaprioval találkoztam. Reggel gondolkoztam is, na ezt most hogyan kreálta össze a fejem. Abszurd, s egyáltalán nem vagyok nagy rajongója. Aztán legyintettem egyet, soha ne mond, hogy soha. Álmodni szabad mindenről.

Olvasás folytatása

Életjel

Helló, sziasztok, élek.
Nehéz lenne összefoglalni az elmúlt 10 napot, amióta nem jelentkeztem a blogon. Majd idővel, ahogy ülepszik, biztos lesz még mondanivalóm.
Mostani bejelentkezéssel inkább egy kicsit a saját „félelmeim” szintjeiről és fokozatairól írnék.
Nem volt meglepetés, hogy a vírus már Európában kopogtat és online „élőben” nézhettem végig, ahogy Olaszországot lezárják szépen. Anglia meg a kezdetektől nagyjából félvállról vette az egészet, így egyenes utat láttam arra, hogy itt is gázok lesznek idővel.

Március első hétvégéjén már volt bennem tartás, s egyik ismerősömmel tudatosan úgy találkoztam, hogy mi a legközelebb eső, kényelmes, közös pont számunkra. Neki se kelljen sokat menni és nekem se alapon.
Rá egy hétre még ugyan magyar találkozón voltam, de már a belvárost nem találtam egyáltalán biztonságosnak, s Oxford Circust és Piccadilly Circust direkt elkerültem.
A barátnőmmel elmentem a British Múzeumba. Egy hölgy fulladozva köhögött bent a kiállításon a levegőbe. Nagyon mérges voltam rá. Már akkor ment ezerrel mindenhol, hogy zsebkendőbe! és azonnal kidobni, kezet mosni, ha lehet. Barátomnak rá este meséltem is, hogy ne lepődjön meg senki, ha kiderül, hogy vírusos emberek fordultak meg a múzeumban a hétvégén. Veszélyesnek tartottam, s ott fogadtam meg, hogy a belvárost, forgalmas helyeket ezer százalék, kihagyom hosszú hetekre.
Március közepén már a metróra is gondterhelten szálltam fel, és töröltem a kezem kézfertőtlenítő kendővel (hozzáteszem, hogy a mini csomagból évek óta mindig van egy a táskámban. Mert amúgy is szoktam használni, sőt néha pubokban még az asztalt is letöröltem vele, ha úgy láttam).
Nem éreztem biztonságosnak a tömegközlekedést cseppet sem. Március 15-én csupán a helyi parkban ejtettem meg egy sétát összesen. Karantén alá fogunk kerülni, megérzésem már súgta. Olvasás folytatása

Február: hónapzáró

Február is búcsúzott. Gyors hónapnak tűnt.
Végre a szociális életem is előtérbe került, s elkezdtem barátokkal és ismerősökkel összefutni.

Február 1-én, szombaton az időjárás lehetővé tette, hogy végre egy kinti futást is megejtsek. Időbe fog telni, míg 6-8 km-es távokra tudok menni újra.

Majd az azt következő hétvégéken a viharok és esők domináltak. Mindig rossz idő volt.
Az angol ismerősömmel is egy pubban tudtam csak összefutni, s órákon keresztül csak ültünk és beszélgettünk. A helyválasztás legalább tökéletesnek bizonyult a Tower Bridge kilátással és közvetlenül a Temze mellett. Bónusznak írtam fel a kandallót is.

Olvasás folytatása

Tea és önismeret: Vasárnapi kihívás

Instagramra felnézni egyre inkább nem szeretek. Mindenki reklámozni, eladni akar rajta. Mindenféle workshopot, tanfolyamokat tol az arcomra rendszeresen az app, a megosztások által. A sztorikban meg valaki csak egy bizonyos témát tol dögivel naponta, idővel az sem tud érdekelni már. Egyre inkább úgy veszem észre, hogy a személyes oldalak, ahol tényleg csak az életünkkel kapcsolatban szeretnénk érdek nélkül megmutatni pillanatokat, történetek, fogynak…
Ebben a közegben jött velem szembe Lupui Iza vasárnapi „kihívás programja”. Hálisten, valami olyan dolog a hét utolsó napján, amiért megéri benézi. Minden vasárnap valami kis feladatot kapunk, ami minimum egy pillanatra megállít minket, elgondolkodtat vagy megfog.

Az egész éves „kihívás” neve: Tea és önismeret.
Az eddigi kedvenc feladatomról írok most.
10 szót kellett összeszednünk, ami a keresztnevünk első betűjével kezdődik, s ránk jellemző.

View this post on Instagram

#teaésönismeret⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ~ 3. hét⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ Mára egy olyan feladatot hoztam, ahol a neved lesz a középpontban. ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ 📝 Írd fel a szép tolladdal a szép füzetedbe a keresztneved kezdőbetűjét, majd írj 10 szót ezzel a kezdőbetűvel, ami kapcsolódik hozzád. Írd oda mindegyik mellé azt is, hogyan kapcsolódik. A szó lehet fogalom, tárgy, tulajdonság, név, település, bármi. A neved miatt se aggódj. Ha Emesének hívnak, de a Mesi becenevet szereted, írj nyugodtan M-betűs szavakat. ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ Az én kezdőbetűm az I, a szavaim pedig:⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ 1) irodalom, mert az írás, mint alkotás nyűgöz le leginkább⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 2) inspiráló, mert ez a célom azzal, hogy megosztom ilyen nyilvános felületen a gondolataimat⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 3) izgága, mert folyton járnak valamin a gondolataim, nehezen kapcsolódok ki, de szorgalmasan gyakorlom⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 4) Ilona, mert így hívták mindkét nagymamámat 🖤🖤⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 5) Irén, mert így hívják anyukámat⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 6) István, mert így hívják a páromat 💑⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 7) inzulinrezisztencia, mert velem van mindig⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 8) idő, mert ennek az évnek az egyik fő feladata, hogy megszelidítsem a rohanó időt⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 9) introvertált, mert ilyen személyiség vagyok, és szeretem más introvertáltakkal körülvenni magam⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣ 10) illat, mert a finom illatok olyan fontosak nekem, mint a kávéfüggőknek a kávé⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ 🍵 A mai feladat mellé Mariann jógateáját választottam. Ez volt az a tea, amit elsőként megkóstoltam a kínálatából, és ez nyitotta ki számomra a kaput a teák felé. Kávét egyáltalán nem iszom, és a teákért sem rajongtam valahogy. Mígnem megtapasztaltam, milyen sok múlik az elkészítésen, és mennyire finom tud lenni egy minőségi tea. A jógatea a mentás ízével vett le a lábamról.⁣⁣⁣⁣⁣⁣ ⁣⁣⁣⁣⁣⁣ @kamelia_kert Mariann ezt mondja a jógateáról: A jógatea maga a harmónia. Jógázás utánra kerestem egy olyan teát, ami felélénkít a meditálásból, de nem hirtelen, hanem a fehér tea és a gyógynövények szelídségével, lassan, miközben tudom, hogy segíti azt a méregtelenítő, tisztító folyamatot, amit a jóga elkezdett. Így született meg ez a teakeverék, először saját részemre, de azóta a vásárlóim kedvence is lett. ⁣⁣⁣⁣⁣

A post shared by Lupui Iza, önismereti edző (@lupuiiza) on

Olvasás folytatása