Születésnapi hetem

Ismét eltelt egy év és ideért a születésnapom. Szép lassan búcsúzom a 20-as éveimtől, aminek nem örülök. Mintha tegnap lettem volna 25 éves…és nehéz elfogadni, hogy már 29 lettem. Amúgy senki meg nem mondaná rólam, hogy ennyi vagyok. Simán 24-et tippelnének az emberek. És egyébként 25-nél nem érzem többnek magam.
Most azonban hivatalosan is megkezdtem az utolsó 365 napom a 30. életévemig. Idén nem lettem depis születésnap kapcsán, valahogy ezt a 29-et egy ugródeszkának gondolom a következő évtized előtt.

A születésnapi hetemet egy nemzetközi találkozón indítottam hétfő este. A random beszélgetésekben még van mit fejlődnöm, ezért mentem el rá. Amennyire szeretek beszélgetni, annyira nem szeretem kezdeményezni a beszélgetést. A legjobb az, ha valaki odajön hozzám és ő kezd. Nem sok kedvem volt bárkivel is kezdeményezni egy csevejt, igazából a pultot támasztottam, s valahogy páran még is odajöttek hozzám. Semmit érő pár alap kérdés után ki is merült a dolog. Aztán később leszólított egy srác, akivel meglepően jól és tartalmasan elbeszélgettem. Majd a haverja is csatlakozott, s végül új ismeretséggel zártam a napot.

A Holborn állomás mellől elsétáltam még egészen az Piccadilly Circusig, a Trafalgar teret érintve. Telihold volt, meg is álltam csodálni. Közben elmúlt éjfél, vagyis hivatalosan is születésnapom lett. Meg is jegyeztem magamban, hogy szerencsés vagyok. Itt állhatok London belvárosában, békében és csodálhatom az égen a teliholdat. Köszönöm élet.

telihold Olvasás folytatása

Érettségi 10 éve – pár emlék

10 éves osztálytalálkozót szervez az egyik volt osztálytársam, amire nem fogok tudni odaérni. Ahogy a 2017-es évbe léptünk, többször is eszembe jutott volt középiskolai osztályom, de megvártam, míg mások vetik fel az évfordulót. 10 éve…bár csupán 4 évet töltöttünk együtt, mégis nagyobb nyomott hagyott, mint a 8 év általános iskola.

Az általános iskolai osztályom egy részétől boldogan „szabadultam meg” és vártam, hogy mehessek az új suliba. A beiratkozáskor találkoztam először a leendő osztályfőnökömmel, s nem lettem túlságosan feldobva tőle. Bár ekkor még senkit és semmit sem tudtam a gimnáziumomról.

Aztán eljött az évnyitó ünnepsége. Félénken mentem el egyedül rá. Te jó Isten, mibe csöppenek. Mennyi új arc, mennyire félelmetes. Két lánnyal sikerült szóba elegyednem, akiket másnap, az első tanítási napon nem ismertem meg. Botrány, de tényleg az adrenalin, az új helyzet nekem stresszes volt és blokkolta az agyam. Olvasás folytatása

Továbbra is úszom 🏊

Hónapokkal ezelőtt írtam, hogy heti 1x elkezdtem uszodába járni. Már 2015-ben is volt egy próbálkozásom, de aztán hamar abba is hagytam. Tavaly nyárra viszont megint visszajött egy késztetés, egy belső hang súgta, hogy ússz újra. Így kezdtem el augusztusban heti egyszer ismét uszodába járni. Most már bátran mondhatom, hogy jól haladok. Az elmúlt 10 hónapban csak a karácsonyi szünet közben maradt ki pár hét, a többit tartani tudtam.
Nehéz volt eleinte a hétvégéimbe beütemezni, aztán idővel egyszerűen új szokássá vált, hétvégi rutin részévé lett. Még utazásaim során sem mondtam le róla (Zürich, Salzburg).

Swimming is still on 🙂 #swimonceaweek #hobbyswimmer #swimmingpool #sport #hosszúkatinkainspirál

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása

Költözés 2017.

Költöztem újra. Az ismerőseim reakciója vegyes volt, mikor megtudják. „Már megint?”, „mi történt?”.

A már megint annyiban nem igaz, hogy 15 hónapja éltem a mostani helyen. Szerencsére az 5-6 havonta esedékes költözés már a múlté. És semmi sem történt kivételesen. Nem kellett kihívni senkire a rendőrséget, nem járt ránk a végrehajtó, nem ment el a net 2 hétre, volt mindig villany és gáz stb. Igazán szerencsés voltam az utóbbi időben, hogy végre rendezett körülmények között éltem és a főbérlő rendesen fizette a számlákat. Londoni „luxust” élhettem meg, de komolyan, korábbi albikhoz képest biztosan. Olvasás folytatása

Most így

Hu, ideért Június. Én meg valahol lemaradtam március környékén.
A május szép hónap volt, bár amin lelkileg átmentem, nem mutatják a Facebook megosztásaim. Facen úgy tűnik, hogy bejött az élet. Amit lassan utazós naplóvá és babanaplóvá lehetne átkeresztelni. Egyik megosztás x és y ismerősöm éppen milyen szuper helyen pózol, utána meg egy fél éves lett szemünk fénye. Vannak olyan ismerőseim, akik szinte semmit sem posztolnak, csak a puccos nyaralásaikat. Most meg, hogy 3 helyen is jártam 3 hétvégén, komolyan már bűntudatot éreztem megosztani egy-egy képet. Mert tényleg annyira bejött az élet? Az én szemszögemből még nem annyira. A másik meg a kit izgat már, hogy megint hol vagyok, sőt már túl sok helyen is voltam…fogjam vissza magam. Pedig dehogy voltam sok helyen. Múltkor az útlevél ellenőrzésnél egy középkorú hölgy állt előttem. Várakozás közben lapozgatta az útlevelét, ami fullon volt pecsétekkel, beragasztott ilyen-olyan vízumokkal. Na, ő tényleg sok helyen megfordult, én ahhoz képest, aligha. Olvasás folytatása

Tisza cipős lettem

A múlt hétvégén Budapesten jártam. És megvettem életem első Tisza cipőjét. A bakancslistámon nem szokott tárgy szerepelni, de a Tisza cipő kivétel. Már két éve nézegetem Facebook oldalukat, biztos voltam benne, hogy vásárolni fogok tőlük előbb-utóbb.

Tavaly bent is jártam az üzletükben és próbáltam is cipőket, aztán még sem vettem. Mert 30.000 ft, az pénz. Nem szoktam ilyen értékben lábbeliket venni. Kétszer is meg kellett gondolnom.  Olvasás folytatása