Karácsonyi para

Karácsonyi para.
Pfuu, a héten ráparáztam a Karácsonyra. Szerintem december 24. az év egyik legunalmasabb napja – ítéljetek el a kijelentésemért. A másik oldalról meg olykor az év legelcseszettebb napja is tud lenni.
Az évekkel az emlékek megszépülnek, de nekem az otthoni karácsonyi élményeim valahogy nem szépültek meg. Volt olyan év, hogy tök egyedül magamban fogyasztottam el az ünnepi vacsorát, mert nána, hogy Szentestére kell családtagoknak összebalhézni. És beülni az autóba, elmenni otthonról.
Csodálatos élmény megvolt.
Másik évben a lakmározást követően annyira untam a banánt, hogy leültem számítógépes játékon játszani. (Hozzá kell tenni, hogy anno még nem volt net bekötve, sőt Facebook sem)
A bugyuta Télapós amerikai filmektől kirázott a hideg, a Reszkessetek betörőket meg 25x már láttam, nem fogom megnézni újra.

kevin

forrás: google képek

Olvasás folytatása

Reklámok

Hogy ketyegek el Londonban?

Hogyan ketyegek el Londonban?
A héten a Házon kívül műsorban szó esett külföldön élő emberek pénzügyeiről. Az, hogy megkérdezzük x típusú telefonért mennyit kell dolgozni, meg mennyi az albérlet és utazás, még nem lesz hiteles a pénzügyi helyzetünk bemutatása.

Én önkéntes alanyként most vállalkozom arra, hogy leírom, hogyan is élek, s milyen színvonalon. Ám mielőtt magamról ejtenék szót, jöjjön egy UK általános adat.
A Guardian tavaly őszi cikke szerint átlagosan 8000 font tartozásuk az embereknek szigetország szerte, amibe nem számolták bele a jelzáloghitelt. Átlag 8000 font/ fő!
Az átlagos deficit háztartásonként pedig 900 font (ennyivel többet költenek, mint keresnek)
Érdemes megállni és elképzelni, hogyan lehet ez?
Ahányszor az Oxford street-en jártam, mindig tömegbe botlottam. Úgy tűnik, hogy Londonban mindenkinek van pénze, hogy hülyére költse magát. Ez a látszat. Bárcsak az lenne a menő, hogy az emberek a megtakarításaikat mutogatnák és elmesélnék, hogyan tudtak x összeget félretenni. Jelenleg a milyen ruhám van és iPhone telefon tulajdonosa vagyok, jobban megy az Instagrammon és virtuális világban. Megtakarítás helyett költünk, de nem csak a keresetünket költjük, hanem okosba hitelkártyára is. Mikor Londonban a buszon látom, hogy valaki kotor a pénztárcájában, vagy mobiltokját matatja, 2-3 kártya minimum kivillan. Trend, hogy 1 debit – valós fizetésen alapuló kártya mellett, még 2+ hitelkártyával járkálnak az emberek.
A hitelt úton és útfélen nyomják az arcunkba is. Nekem is Barclays Bank küldött múlt hónapban kihagyhatatlan ajánlatot. 3000 font 5 évre – 5800 fontot kellene visszafizetnem legvégül. Hát hülyének néznek ezek? Szívem szerint felhívtam volna őket, hogy ilyen feltételekkel én akarok nektek kölcsön adni, nem kölcsön kérni!
Legújabb őrület, a Paypal is elkezdte a hitelezést. Nálam minden vásárlásnál a fizetés gomb mellett ott az opció, hogy „kérjen Paypal hitelt, törlesszen később”. Egy kicsit megcsúszna a kezem a kijelzőn és akár véletlenül is sikerülne rányomni a lehetőségre. Valszeg erre játszanak… Olvasás folytatása

30 lettem

Nyáron 30 lettem. Mérföldkő. Megéltem.

Szerencsés vagyok, hogy tényleg megélhettem. Rögtön eszembe jut erről egy egykori, otthoni ismerősöm, aki nászútján a 20-as évei közepén, egy nagyon szerencsétlen balesetben életét vesztette. Ráadásul várandós volt. Biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen megünnepelte volna a 30. életévét, de nem adatott meg neki. Én meg még mai napig itt lehetek.

A 30. születésnapomra már gondolatban egy éve készültem. Készítettem magam, hogy ne érjen váratlanul. Egy ismerős mesélte, hogy neki 2 évébe tellett felfogni, hogy 30 elmúlt, s nem akartam semmiképpen hasonlóan járni.
Nagyon vágytam a Las Vegas nyaralásra is, ami összejött. Sokat koncentráltam rá (talán másra is így kéne, hogy hasonlóan sikerüljön).
A nagy buli és torta teljesen elmaradt, akár az én hibám is, hogy nem csődítettem össze senkit sem. A nagy napon egy ismerős írt rám, hogy fussunk össze egy italra. Sikerült keményen becsiccsentenem, 4 Long Island koktél megtette a hatását.
Majd Karácsonykor otthon meg pótolom házi sütivel az elmaradt kalóriákat. Anyu mennyei gesztenyetortájára már most leadom a „rendelést”. Olvasás folytatása

Miért költöztem Angliába?

Augusztusban a Vegas reptéren a határőr utolsó kérdése ez volt felém: Miért költöztem Angliába?
Én meg néztem rá, s nem tudtam mi mondani
. Ő meg sürgetett: munka miatt? dolgozol nem?
De, de – válaszoltam hebegve.
A történem nem ilyen egyszerű. Nem az angliai munkalehetőség motivált arra, hogy elhagyjam az országot. A legfőbb motivációm azt volt, hogy elegem lett az otthoni életemből. Egy 85-95.000 ft nettó fizetésű állásban melóztam egy stresszelő és alázó főnök mellett. 22. életévemet tapostam. Nem láttam a jövőmet.
Próbáltam váltani, de a válság után örült mindenki, ha összejött valami melója. Nem kapkodtak utánam a cégek, a kutyának nem kellettem. Ez a mai napig mélyen bennem maradt, hiába tudom azt, hogy munkaerőhiány van. Valahogy nem tudtam még mindig megbocsátani, hogy 22 évesen nem kellettem…szar érzés volt egy utált munkahelyre bemenni és várni a jobb jövőt.
Ha nem hagyom el az országot, attól tartok, hogy még mindig anyámékkal élnék, s az évek alatt pedig a főnököm szépen tönkretett volna. Olvasás folytatása

5 érdekes tény rólam

Instagrammon megy egy kihívás, melyben bloggerek 5 érdekes tényt osztanak meg magukról. Lehet a kőkorszakban élek, de gőzöm sincs, hogy kell Insta story-t készíteni, plusz nekem túl macerás, hogy x-y személy profilképére kattintgassak, hogy felugorjanak az infós képek. Inkább megragadtam a laptopom, s itt írok le magamról 5 érdekes tényt.
Köszönöm a kihívást https://egycsipetvidek.wordpress.com/ bloggerinának. Olvasás folytatása

Júliusi vegyes

Egy kis júliusi vegyes következik most.

Mindenki arról beszél, hogy ideért a nyár. Szokatlanul szép és hosszú jó időnek örülhetünk már egy jó hónapja. Pozitív, hogy végre volt értelme nyári ruhákat venni. Idén június – júliusban többet költöttem hirtelen dresszekre, mint előtte 3 évig együttesen. Mivel folyton télen utaztam a nyárba, általában csak a nyaralásra tervezve vettem egy – egy új miniszoknyát pl.
Nem felejtem el azonban, hogy idén március közepén még fagyott és havazott, ami szintén szokatlanul szélsőséges volt. Májust meg még télikabátot viselve kezdtem. Most meg július végén 35 fok napközben, árnyékban.
Ahogy az angol 8 éves gyerek fogalmazott a héten: „Végre van 4 évszakunk, s ahogy kell szépen még a hó is esett télen. Nyáron meg meleg van. Tök király”
Anglia rég nem esős. Utoljára nagyon esős 2014 januárjában volt, mikor tényleg minden nap leszakadt az ég.
Időjárás kivesézve. Az egyetlen aggodalomra adó ok, az a víztározók apadása és egy esetleges jövőbeli vízkorlátozás lehet.

——————————————————————- Olvasás folytatása