Így kezdtem az évet

Ideért 2018-as év. Ez azért lesz eléggé különleges, mert idén búcsúzom a 20-as éveimtől. Egy évtizednek kell hátat fordítanom, s megköszönnöm mindazt, amit adott. Ezzel párhuzamosan meg egy új és egyelőre ismeretlen 10 évet indíthatok majd el. Augusztusig elindult a visszaszámlálás.

Nagy kérésem volt az élettől, hogy tudatosabb legyek. Egy rendszer alakítsak ki, vagy legalábbis az estéimbe vigyek valami fix pontokat, amik már segíteni fognak abban, hogy ne haszontalanul teljen az a pár óra munka után.

Első lépésként azt tűztem ki, hogy minden nap megnézek egy hasznos videót. Egy 15 perc is elég, mondjuk egy érdekes TED előadás, vagy egyik általam követett youtuber megosztott filmje.
Ha már a neten ülök, akkor valami ragadjon rám.

Pár napja ezt tekintettem meg:

Olvasás folytatása

Reklámok

Ott voltam – Cosmopolitan blogger nap 2017

Idén én is odaértem a Cosmopolitan Blogger napra Budapesten.

A lelkesedésemért egy képzeletbeli vállveregetést adok magamnak most. Én annyira, de annyira készültem erre a napra. Jobban vártam, mint a Karácsonyt szoktam. Repjegyet foglaltam, szállást kerestem a Déli pályaudvar közelében stb. 2000 km-ert repültem és háztól a hotelig 8 órát töltöttem utazással összesen.

Vasárnap reggel 7:45-kor keltem, összekészülődtem és már gyalogoltam is a T-com székházba. 9:05-kor már a bejáratnál vártam nagyon izgatottam Virágot.

Virágot a blogja, majd vlogja alapján ismertem eddig és öröm volt végre személyesen is találkoznom vele. Tisztára olyan volt, mintha mi mindig is ismertük volna egymást.

Olvasás folytatása

Emlék: Én a Mirigy showban

Egy ismerősöm a napokban a múltbeli emlékeinket emlegette, s a nosztalgia hevében régi képeket nézegettem. Előkerült egy fénykép az Irigy hónaljmirigy forgatásról. Tévés „karrierem” csúcsán fordult elő velem, hogy statisztaként szerepeltem a showjukban.
A barátnőm ismeretsége lévén sikerült mindez. A TV2-nél egy Hajni nevű hölgy intézte a külsős embereket, szóval aki tudta, ki az a Hajni és tudta az elérhetőségét is, biztos bejutott egy forgatásra az évekkel. Olvasás folytatása

Volt ovistársammal találkoztam Londonban

Vasárnap délután a volt ovistársammal találkoztam Londonban. Még pénteken posztolt Facebookon egy képet, én meg bekommentelten „nem is szóltál, hogy erre jársz”. Másnap rám írt, hogy vasárnap akár össze is tudunk futni, igent mondtam persze.

Az ovistársammal ugyan egy általános iskolába jártunk, de más osztályba. Vagyis nagyjából 1995-től úgy nem beszéltünk egymással semmit. Az, hogy ismerősök maradtunk a mai napig, csak a Facebooknak köszönhetem. Az oldal egy roppant jó haszna, hogy tényleg összeköti az embereket, távoli ismerősöket, s tudjuk ki – merre boklászik a világban.
A srácról tudni kell, hogy orgonaművész…igen és konzervatóriumot is végzett. Egyedi foglalkozása van, s olyan hangszeren játszik magas szinten, amin manapság már alig páran.
A mostani útja Angliába egy hangverseny miatt volt. Olvasás folytatása

Ott leszek a blogger napon!

A Cosmopolitan magazin évek óta szervez blogger napot Magyarországon. Nagyon régóta a bakancslistámon szerepelt. Idén úgy voltam vele, ha 200 font lesz a repjegy, akkor is hazamegyek. Gondolatban rajta voltam egész nyáron.
Az új család meg augusztusban említette, hogy ők őszi szünetben elutaznak pár napra. És így picit otthon tudok maradni a rendezvény után. Ennél jobban nem is jöhetett volna össze.

Olvasás folytatása

Születésnapi hetem

Ismét eltelt egy év és ideért a születésnapom. Szép lassan búcsúzom a 20-as éveimtől, aminek nem örülök. Mintha tegnap lettem volna 25 éves…és nehéz elfogadni, hogy már 29 lettem. Amúgy senki meg nem mondaná rólam, hogy ennyi vagyok. Simán 24-et tippelnének az emberek. És egyébként 25-nél nem érzem többnek magam.
Most azonban hivatalosan is megkezdtem az utolsó 365 napom a 30. életévemig. Idén nem lettem depis születésnap kapcsán, valahogy ezt a 29-et egy ugródeszkának gondolom a következő évtized előtt.

A születésnapi hetemet egy nemzetközi találkozón indítottam hétfő este. A random beszélgetésekben még van mit fejlődnöm, ezért mentem el rá. Amennyire szeretek beszélgetni, annyira nem szeretem kezdeményezni a beszélgetést. A legjobb az, ha valaki odajön hozzám és ő kezd. Nem sok kedvem volt bárkivel is kezdeményezni egy csevejt, igazából a pultot támasztottam, s valahogy páran még is odajöttek hozzám. Semmit érő pár alap kérdés után ki is merült a dolog. Aztán később leszólított egy srác, akivel meglepően jól és tartalmasan elbeszélgettem. Majd a haverja is csatlakozott, s végül új ismeretséggel zártam a napot.

A Holborn állomás mellől elsétáltam még egészen az Piccadilly Circusig, a Trafalgar teret érintve. Telihold volt, meg is álltam csodálni. Közben elmúlt éjfél, vagyis hivatalosan is születésnapom lett. Meg is jegyeztem magamban, hogy szerencsés vagyok. Itt állhatok London belvárosában, békében és csodálhatom az égen a teliholdat. Köszönöm élet.

telihold Olvasás folytatása