Minden szép, ha jó a vége: az angol egészségügyben

Anyum szavaival élve a fél ország megtudta január elején, hogy gyomorfájással indult az évem.
Az ügyeleten jártam (walk-in centre) és gyomorsavra írtak gyógyszert, ami hatott is, mert másnapra jobban lettem és fokozatosan jött vissza az étvágyam. Mindig két falattal tudtam többet enni.
Egy hét után önkényesen úgy döntöttem, hogy leállok a gyógyszerrel. A vicces az, hogy utána még jobban lettem. Azóta meg újra szuperül. Először segített, utána meg visszatartott a tabletta? Hát, nem tudom.

Átregisztráltam címemhez aktuális háziorvoshoz, időpontot foglaltam. Elmentem a konzultációra, ahol elnyávogtam, hogy ez és ez volt. A francia orvosnő be akarta magyarázni, hogy biztos Karácsonykor sokat ettem, hirtelen ettem, fűszereset ettem…nem nyugodtam meg. Rábólintott, hogy legyen vérvizsgálat. Az első perctől nagyjából erre hajtottam.
Másnapra kaptam időpontot. Itt a háziorvosi rendelő egy kisebb klinika, vannak nővérszobák és egy csomó mintavételi dolgot helyben elintéznek.
24 órán belül újra a rendelőben jártam, egy fekete nővér levette a vérmintát. A vérvételtől azért féltem, mert tűt böknek. Engem ne böködjön senki, erre fel, ez a kis nővérke csodát tett. Egy gyenge nyomást éreztem össz-vissza. Tényleg ennyi? Nem győztem dicsérni, hogy mekkora profi.  Ő meg nevetve válaszolt „Hát igen, itt én vagyok a legjobb”.
Olvasás folytatása

Reklámok

Évértékelés: ilyen volt 2018

Eljutottam oda, hogy megírom az évértékelőmet.

Milyen is volt 2018?
Alapvetően egy stabil és „szokásos” évnek számított. Új állást nem, csak albérletet kellett kerestem kétszer.

A legnagyobb újdonság, ami véletlenszerűen jött az életembe: Tánc
Nem volt felírva a bakancslistámra, hogy na majd egyszer, megtanulok táncolni. Bele sem mertem gondolni, hogy én képes leszek tánclépéseket követni, megjegyezni vagy valami hasonló.
Egyedül elmentem a magyar farsangi bálba, ahol mellesleg apró infóként egy srác elejtette beszélgetés közben, hogy a Ceroc az egy könnyen a tanulható és jó tánc. Tudatalattim rákattant. Nem volt kérdéses, hogy elkezdek-e járni.
Februárban lesz egy éve!
A tánc az életem része, heti mozgás és szociális feltöltődésem helyszíne. Olvasás folytatása

Nem indult jól az év…

Ideért az új Év. A netet szétszórták ismerősök kívánságokkal, meg jó kis fotókat posztoltak sokan.
Nekem pedig mindeközben volt pár pocsék napom, mármint a hangulatom és a közérzetem volt a béka popsija alatt
.

Történt ugyanis, hogy magyarországi látogatásom utolsó napján elkezdett fájni a hasam, majd a fájdalom nem javult, hanem fokozódott.
December 31-én visszarepültem, s estére barátok vártak Szilveszterezni. Fájdalomcsillapító segítségével és önerőmet összeszedve elmentem hozzájuk. Nem a legjobb vendég voltam, nem tudtam mosolyogni. Ez bosszantott a legjobban, hogy úgy búcsúztattam és kezdtem el egy évet, hogy nem tudtam szívből mosolyogni, örülni. A gyomorfájdalom elvette a jó kedvem és az életkedvemet is.
Soha korábban nem tapasztaltam ilyen fájdalmakat, mint amiket az elmúlt napokban. Olvasás folytatása

Karácsonyi para

Karácsonyi para.
Pfuu, a héten ráparáztam a Karácsonyra. Szerintem december 24. az év egyik legunalmasabb napja – ítéljetek el a kijelentésemért. A másik oldalról meg olykor az év legelcseszettebb napja is tud lenni.
Az évekkel az emlékek megszépülnek, de nekem az otthoni karácsonyi élményeim valahogy nem szépültek meg. Volt olyan év, hogy tök egyedül magamban fogyasztottam el az ünnepi vacsorát, mert nána, hogy Szentestére kell családtagoknak összebalhézni. És beülni az autóba, elmenni otthonról.
Csodálatos élmény megvolt.
Másik évben a lakmározást követően annyira untam a banánt, hogy leültem számítógépes játékon játszani. (Hozzá kell tenni, hogy anno még nem volt net bekötve, sőt Facebook sem)
A bugyuta Télapós amerikai filmektől kirázott a hideg, a Reszkessetek betörőket meg 25x már láttam, nem fogom megnézni újra.

kevin

forrás: google képek

Olvasás folytatása

Hogy ketyegek el Londonban?

Hogyan ketyegek el Londonban?
A héten a Házon kívül műsorban szó esett külföldön élő emberek pénzügyeiről. Az, hogy megkérdezzük x típusú telefonért mennyit kell dolgozni, meg mennyi az albérlet és utazás, még nem lesz hiteles a pénzügyi helyzetünk bemutatása.

Én önkéntes alanyként most vállalkozom arra, hogy leírom, hogyan is élek, s milyen színvonalon. Ám mielőtt magamról ejtenék szót, jöjjön egy UK általános adat.
A Guardian tavaly őszi cikke szerint átlagosan 8000 font tartozásuk az embereknek szigetország szerte, amibe nem számolták bele a jelzáloghitelt. Átlag 8000 font/ fő!
Az átlagos deficit háztartásonként pedig 900 font (ennyivel többet költenek, mint keresnek)
Érdemes megállni és elképzelni, hogyan lehet ez?
Ahányszor az Oxford street-en jártam, mindig tömegbe botlottam. Úgy tűnik, hogy Londonban mindenkinek van pénze, hogy hülyére költse magát. Ez a látszat. Bárcsak az lenne a menő, hogy az emberek a megtakarításaikat mutogatnák és elmesélnék, hogyan tudtak x összeget félretenni. Jelenleg a milyen ruhám van és iPhone telefon tulajdonosa vagyok, jobban megy az Instagrammon és virtuális világban. Megtakarítás helyett költünk, de nem csak a keresetünket költjük, hanem okosba hitelkártyára is. Mikor Londonban a buszon látom, hogy valaki kotor a pénztárcájában, vagy mobiltokját matatja, 2-3 kártya minimum kivillan. Trend, hogy 1 debit – valós fizetésen alapuló kártya mellett, még 2+ hitelkártyával járkálnak az emberek.
A hitelt úton és útfélen nyomják az arcunkba is. Nekem is Barclays Bank küldött múlt hónapban kihagyhatatlan ajánlatot. 3000 font 5 évre – 5800 fontot kellene visszafizetnem legvégül. Hát hülyének néznek ezek? Szívem szerint felhívtam volna őket, hogy ilyen feltételekkel én akarok nektek kölcsön adni, nem kölcsön kérni!
Legújabb őrület, a Paypal is elkezdte a hitelezést. Nálam minden vásárlásnál a fizetés gomb mellett ott az opció, hogy „kérjen Paypal hitelt, törlesszen később”. Egy kicsit megcsúszna a kezem a kijelzőn és akár véletlenül is sikerülne rányomni a lehetőségre. Valszeg erre játszanak… Olvasás folytatása

30 lettem

Nyáron 30 lettem. Mérföldkő. Megéltem.

Szerencsés vagyok, hogy tényleg megélhettem. Rögtön eszembe jut erről egy egykori, otthoni ismerősöm, aki nászútján a 20-as évei közepén, egy nagyon szerencsétlen balesetben életét vesztette. Ráadásul várandós volt. Biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen megünnepelte volna a 30. életévét, de nem adatott meg neki. Én meg még mai napig itt lehetek.

A 30. születésnapomra már gondolatban egy éve készültem. Készítettem magam, hogy ne érjen váratlanul. Egy ismerős mesélte, hogy neki 2 évébe tellett felfogni, hogy 30 elmúlt, s nem akartam semmiképpen hasonlóan járni.
Nagyon vágytam a Las Vegas nyaralásra is, ami összejött. Sokat koncentráltam rá (talán másra is így kéne, hogy hasonlóan sikerüljön).
A nagy buli és torta teljesen elmaradt, akár az én hibám is, hogy nem csődítettem össze senkit sem. A nagy napon egy ismerős írt rám, hogy fussunk össze egy italra. Sikerült keményen becsiccsentenem, 4 Long Island koktél megtette a hatását.
Majd Karácsonykor otthon meg pótolom házi sütivel az elmaradt kalóriákat. Anyu mennyei gesztenyetortájára már most leadom a „rendelést”. Olvasás folytatása