Kategória: Film

Egy hét Karácsonyig

Egy hét Karácsonyig. Rácuppantam újra a Dash & Lily, Netflix mini sorozatra. Egy csipetnyi cukiság, egy csipetnyi karácsonyi csoda, egy csipetnyi véletlen. Tavaly is nagyon jól esett nézni a részeket.

Közel sem vagyok annyira furcsa szerzet, mint Lily, de a noteszes anonim játékra és levelezésre a korábbi életemben biztosan kapható lettem volna. A mini kihívásokra is. Mikor megismertem Mr. Darcyt és csak kéthetente tudtunk találkozni, volt, hogy mondta: mi kínait ettünk itt. És én másnap bementem a belvárosba, China Town egyik büféjébe és kínait ettem. Vagy megosztotta velem, milyen desszertet fogyasztott és mentem a boltba beszerezni azt. Élveztem, hogy egy neten megismert személlyel, a WhatsApp üzenetek által egyre közelebb kerülhettem. Kihívás képeket küldtünk egymásnak, sokat cseteltünk, de nem láttunk egymást élőben még akkor. Direkt nem akartam videóhívást sem. Szemtől szembe szerettem volna meglepődni. És mint tudjuk, sikerült. Nagyon pozitívan.

Olvasás folytatása →

A Korona

2020. júliusában csatlakoztam a Netflix világához. Miután mindenkinek van előfizetése évek óta, matuzsálemnek érzem magam, hogy engem most kapott el az ihlet rá.
Egyébként egészen ez évig nem is volt hozzá megfelelő eszközöm sem, amin futhatott volna. Tabletem nincs, a laptopom nagyon régi kicsi memóriával, az előző telefonom pedig 5 éve került a piacra. Netflixet nem bírta volna, így is már nem tudtam milyen alkalmazást töröljek, mert folyton sírt, hogy kevés a memóriahely.
Az új mobilomra (Samsung A51 – nem a fő telefonja a márkának. Egy csomó funkciót kihagytak, amit az „S” család tud, s amit én személy szerint úgy sem használnék. Ám így az ár és amit kapunk, köszönő viszonyban van legalább. Nem drága és ahhoz képest meg tud) alapban beépített app volt a Netflix.
Engedtem a kísértésnek alapon. Legyen, mindenki után évekkel csatlakoztam a közösséghez.

Olvasás folytatása →

Egy köny, egy film

Mai cikkben egy könyvet és egy filmet említenék. Augusztus hónapban olvastam és láttam őket, s van véleményem, gondolataim róluk.

Frei Tamás: Bábel
Még Karácsonyra kértem anyutól, de csak most értem haza. Nyaralós olvasmányom lett, amit a mozgalmas napjaim végén lapoztam fel és fejeztem be.
Bábel nem egy biblia, nem kell elhinni mindent benne. Viszont egy jó teóriát ad arról, hogy ez az egész menekültválság közel sem olyan „egyszerű”, mint amit kisemberként látunk.

Olvasás folytatása →

2 dokumentumfilm, ami nemrég talált meg

Nem vagyok egy nagy filmfaló személy, s sokáig úgy gondoltam, hogy zokni is vagyok a témához. Aztán most, hogy regisztráltam Netflixre (igen, 2020-ban) rájöttem, hogy rengeteg filmet láttam, csak valahogy ezek idővel teljesen megfakulnak az emlékezetemben és elfelejtettem őket. Mindig olyan voltam, hogy ha valami érdekelt, valami szembejött velem, akkor rákerestem. És ha ahhoz kapcsolódott egy tartalom, film, megtekintettem.

A mostani cikkben, nem a Netflix élményeimről, hanem olyan dokumentumfilmekről szeretnék említést tenni, amik mostanság találtak meg a világhálón. Olvasás folytatása →

Judy, a film

Hollywood mostanság rácuppant az énekesek életrajzára. Freddie Mercury nagyot szólt tavaly, idén májusban az Elton John mozi sem volt rossz, de kisebb felhajtást kapott. Most pedig itt van Judy Garland.
Barátom szerette volna megnézni, de én is kíváncsi voltam a filmre. Renée Zellwegerre egész pontosan. Mert ő az a színésznő, aki az örök Bridget Jones a szememben. Ugye, egy-egy beskatulyázott szerepet sok színésznek nehéz túllépni, s élete végéig rajta marad.
Bridget után egy Judyt eljátszani nagy váltás. Ez az, ami megfogott, s szerintem még rajtam kívül sok mást embert is.

Olvasás folytatása →

Mozizás: Bohemian Rhapsody

A hétvégén megosztottam a képet: én is láttam a Bohemian Rhapsody filmet a moziban.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy szerettem meg a Queen együttest. Már egészen pici koromtól ismertem pár számukat, ki nem? De tudatosan csak 2005-ben kaptam rá az együttesre. Németországban töltöttem cserediákként egy hetet és az egyik osztálytársam Queen CD-ket vásárolt Regensburg városában. A buszos utazás közben, hazafelé Magyarországra, a hordozható CD lejátszóján (az nagyon menő volt anno) hallgattam vele a zenéket. És megállapítottam, hogy baromi jó zenéi vannak a Queen-nek.
A CD-ket kölcsönkértem és tesóm lemásolta nekem. Utána otthon én is bömböltettem a lejátszómból.

Olvasás folytatása →