A Korona

2020. júliusában csatlakoztam a Netflix világához. Miután mindenkinek van előfizetése évek óta, matuzsálemnek érzem magam, hogy engem most kapott el az ihlet rá.
Egyébként egészen ez évig nem is volt hozzá megfelelő eszközöm sem, amin futhatott volna. Tabletem nincs, a laptopom nagyon régi kicsi memóriával, az előző telefonom pedig 5 éve került a piacra. Netflixet nem bírta volna, így is már nem tudtam milyen alkalmazást töröljek, mert folyton sírt, hogy kevés a memóriahely.
Az új mobilomra (Samsung A51 – nem a fő telefonja a márkának. Egy csomó funkciót kihagytak, amit az „S” család tud, s amit én személy szerint úgy sem használnék. Ám így az ár és amit kapunk, köszönő viszonyban van legalább. Nem drága és ahhoz képest meg tud) alapban beépített app volt a Netflix.
Engedtem a kísértésnek alapon. Legyen, mindenki után évekkel csatlakoztam a közösséghez.

Olvasás folytatása

Egy köny, egy film

Mai cikkben egy könyvet és egy filmet említenék. Augusztus hónapban olvastam és láttam őket, s van véleményem, gondolataim róluk.

Frei Tamás: Bábel
Még Karácsonyra kértem anyutól, de csak most értem haza. Nyaralós olvasmányom lett, amit a mozgalmas napjaim végén lapoztam fel és fejeztem be.
Bábel nem egy biblia, nem kell elhinni mindent benne. Viszont egy jó teóriát ad arról, hogy ez az egész menekültválság közel sem olyan „egyszerű”, mint amit kisemberként látunk.

Olvasás folytatása

2 dokumentumfilm, ami nemrég talált meg

Nem vagyok egy nagy filmfaló személy, s sokáig úgy gondoltam, hogy zokni is vagyok a témához. Aztán most, hogy regisztráltam Netflixre (igen, 2020-ban) rájöttem, hogy rengeteg filmet láttam, csak valahogy ezek idővel teljesen megfakulnak az emlékezetemben és elfelejtettem őket. Mindig olyan voltam, hogy ha valami érdekelt, valami szembejött velem, akkor rákerestem. És ha ahhoz kapcsolódott egy tartalom, film, megtekintettem.

A mostani cikkben, nem a Netflix élményeimről, hanem olyan dokumentumfilmekről szeretnék említést tenni, amik mostanság találtak meg a világhálón. Olvasás folytatása

Judy, a film

Hollywood mostanság rácuppant az énekesek életrajzára. Freddie Mercury nagyot szólt tavaly, idén májusban az Elton John mozi sem volt rossz, de kisebb felhajtást kapott. Most pedig itt van Judy Garland.
Barátom szerette volna megnézni, de én is kíváncsi voltam a filmre. Renée Zellwegerre egész pontosan. Mert ő az a színésznő, aki az örök Bridget Jones a szememben. Ugye, egy-egy beskatulyázott szerepet sok színésznek nehéz túllépni, s élete végéig rajta marad.
Bridget után egy Judyt eljátszani nagy váltás. Ez az, ami megfogott, s szerintem még rajtam kívül sok mást embert is.

Olvasás folytatása

Mozizás: Bohemian Rhapsody

A hétvégén megosztottam a képet: én is láttam a Bohemian Rhapsody filmet a moziban.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy szerettem meg a Queen együttest. Már egészen pici koromtól ismertem pár számukat, ki nem? De tudatosan csak 2005-ben kaptam rá az együttesre. Németországban töltöttem cserediákként egy hetet és az egyik osztálytársam Queen CD-ket vásárolt Regensburg városában. A buszos utazás közben, hazafelé Magyarországra, a hordozható CD lejátszóján (az nagyon menő volt anno) hallgattam vele a zenéket. És megállapítottam, hogy baromi jó zenéi vannak a Queen-nek.
A CD-ket kölcsönkértem és tesóm lemásolta nekem. Utána otthon én is bömböltettem a lejátszómból.

Olvasás folytatása

Moziztam: Valami Amerika 3

Otthon voltam a hétvégén. A szombat este Fehérváron ért. Nem akartam a lakásban ülni és valami ostobaságot nézni a TV-ben. Mi kezdjek magammal? – futott át a fejemben. Hmm, hát miért nem megyek el moziba. Jött egy spontán ötlet. Jó, de mit játszanak egyáltalán, ami még érdekelhet is.
Google kedvesen pillanatok alatt kiadta a lehetőségeket. Ohh, nekem meg nagyra nyílt a szemem. Hát jól látom? Elkészítették a Valami Amerika 3. részét? Hogy ez nekem mennyire nincs meg.
(Könnyen nincs meg, mivel semmilyen magyar médiát nem követek. Főleg azóta nem, mióta centralizálták a cégeket, s egy kézbe kerültek, plusz erősen le van korlátozva a sugározható tartalom)
Így nem meglepő, hogy totál elkerült a magyar film.
De sebaj, én megyek és megnézem ezt. Már csak azért is, hogy támogassam a magyar filmipart. (700 millió forintos költségvetésű filmről beszélünk, amiből 480 millió forint Filmalap támogatás). Durva költségvetés, ha belegondolok. S főleg magyar viszonylatban.

Szombat este a pláza Fehérváron eléggé élettel teli volt. Legalább ott volt élet, ha már a belvárosban alig lézengtek az emberek. A filmre is szépen összeröffentünk, a nézőtér 40% megtelt.
Én a 12. sorba kértem a jegyem, de most már tudom, hogy ezeknél a kicsi termeknél a 8. sorban a legjobb ülni (majd legközelebb).

Olvasás folytatása