Karácsony Londonban.
Ha racionális szemmel nézem, akkor egy csili-vili megjátszott mű cucc az egész itt. Advent nincs, Jézuskáról hallottak ugyan, de a Santa Claus jön és lesz ajándék a fa alatt…Az Amazon futárszolgálat naponta csenget és rohanás van, hiszen annyi mindent venni kell.
A boltok ilyenkor hozzák a tulaj által elvárt bevételt, pörög a kapitalizmus ezerrel. Az Oxfort Streeten nem férünk el és Winter Wonderlandban meg fél órát kell sorban állnunk egy túlárazott német kolbászkáért. Birkák vagyunk, a fogyasztó társadalom pörgetői. Így is lehet tehát nézni a Karácsonyt.
Vagy a fentieket figyelmen kívül hagyva, csupán a szépet próbálom keresni a városban.
Pár héttel ezelőtt, esti sétám alkalmával a Fortnum és Mason üzletbe vezetett utam. Nem vagyok vásárlójuk, mert azt leszámítva, hogy vettem már náluk levendulás kekszet anyunak, nem költök itt másra. Viszont nézelődni nem tilos és megengedett, s a pénztárcádba és vásárlási szándékaimba senki sem lát bele, így időt adtam magamnak, hogy bejárjam a helyet.
Minden emeleten rám köszönt egy eladó. Mintha tényleg számítanék. Ezt a fajta hozzáállást nagyon szeretem Londonban. Nem nézik ki az embert, nem éreztetik senkivel, hogy mit keresel itt, hiszen úgy sem vásárolsz 1000 fontos gyűrűt például. Az ékszeres részlegen is tök kedvesen viselkedett velem az asszisztens, holott tényleg csak kíváncsiságból jártam körbe a pultokat.
Mutatok nektek pár képet, amitől én ünnepi hangulatba kerültem náluk:
Olvasás folytatása
