A kertvárosi, cuki egérlak

Az elmúlt 2 hónapban párszor megosztottam képeket a kertváros cuki lyukáról, ahova kisállatok költöztek.
A múlt héten Bernie Sanders figurát látva, kapott el a láz, hogy utána járjak: Ki is áll az egész cukiság mögött?
Instagram nyomozás után rábukkantam arra a hölgyre, aki a projekt mögött áll.
Egy kertvárosi, kétgyerekes anyukáról van szó, aki gyerekeivel rendszeresen elsétált tavaly a lyuk előtt. A gyerekeivel közösen emlegette, hogy ez a kis mélyedés pont úgy néz ki, mint egy előkelő egérlak. Ebből a gondolatból ötlet lett, majd megszületett az első kézzel vart kis egérke. És tavaly május hónap folyamán be is költözött otthonába.
Azóta pedig mini, helyi látványossággá nőtte ki magát a lyuk. A hölgy lelkesedése az érdeklődéssel együtt fokozatosan nőtt, s most már tudatosan és szezonálisan frissíti a „híres” helyet.

Az első lakó (a készítő Instagram oldaláról):

Olvasás folytatása

És még több séta

December 15. szerda van. Karácsonyi finishen tartunk. A héten eljutottam arra a pontra, hogy teljesen beletörődtem, a Karácsonyt bizony itt töltöm. Ez egy ilyen furcsa év vége, de ez nem jelenti azt, hogy a jövőben minden Ünnep ilyen marad. És ki tudja, talán pont oka van annak, hogy Londonban ragadok és valami fantasztikus Karácsony fog ebből kisülni. Majd két hét múlva már okosabb leszek.
A családomat ugyan nem látom, de a nem vérszerinti londoni családom, a személyek, akiket az elmúlt években megismertem és megmaradtak mellettem, itt lesznek velem. Rajtuk és a hozzáállásomon, meg persze csipetnyi szerencsén (égi áldáson) fog múlva, hogyan fog telni a 2 hét szabadságom majd.

A mostani cikkben visszatekintenék november hónapra és két sétámról mesélnék.
Említettem korábban, hogy tudatosan elkezdtem sétaútvonalat nézni. Mert ha már menni akarok, akkor lássak valami újat, legyen szerkezete a gyaloglásaimnak és ismerjem meg jobban Londont.

Olvasás folytatása

Őszi séták

Az ősz, aminek mindjárt a végére érünk. Kicsit úgy érzem, hogy visz az ár, az élmények áradata és repülnek a napok a 2020-as évből.


Ahhoz képest, hogy éveket éltem le sokszor úgy, hogy egyedül csináltam mindent…mostanság pedig az személyes és baráti találkozások lettek a legfontosabbak nekem. Öregszem. Abszolút érzem magamon, hogy prioritásváltozás folyamatában vagyok. Már kevésbé tud izgatni, hogy egyedül jöjjek-menjek, mint a mérgezett egér a városban.

Olvasás folytatása

Papagájok etetése Londonban

A karantén hetei alatt egy kedves barátom küldte a képet a papagáj etetésről, a Hyde parkból. Tudtam eddig is, hogy ezek a zöld kismaradak London több parkjában is élnek. Korábban már láttam őket. De, hogy ennyire barátságosak lennének és kézből lehet etetni őket, ez csak a Hyde parkban lehetséges.
Május végén arra is sétáltunk, egy meleg nyári szombat délután. Tömeg, zéró távolságtartás mellett, ott tolongtak a madaraknál. Így ennek semmi értelme, s nem is álltam meg.
Előre beterveztem, vártam egy nem túl meleg péntek estére. Ne legyenek sokan és minőségi időt tudja eltölteni a papagájokkal. Most összejött.

Térkép a fához:

papagaj fa Olvasás folytatása

Vissza önmagamhoz, jövés – menés

Az elmúlt két hét azzal telt, hogy visszataláljak önmagamhoz. Az én terápiám a jövés – menés. Minél több dolog történik velem, minél több inger ér, annál jobban vagyok. A képlet egyszerű, ha lekötöm magam, akkor nincs időm merengeni.

A családtól visszaköltözve beindult az életem. Ismerősnél jártam látogatóban. Nagyon kellett a lelkemnek, hogy elugorhassak hozzájuk, s beszélgessünk. Kelet-Londonba rollerrel mentem ki, 2 óra 20 perc alatt összejött a túra. A Tower hídon át, a Temzét követve, Canary Wharf mellett elhaladva amúgy faja szép London tárult elém ismét. Kellett az a kis mozgás, városnézéssel egybekötve.

Olvasás folytatása

Karácsony Londonban

Karácsony Londonban.

Ha racionális szemmel nézem, akkor egy csili-vili megjátszott mű cucc az egész itt. Advent nincs, Jézuskáról hallottak ugyan, de a Santa Claus jön és lesz ajándék a fa alatt…Az Amazon futárszolgálat naponta csenget és rohanás van, hiszen annyi mindent venni kell.
A boltok ilyenkor hozzák a tulaj által elvárt bevételt, pörög a kapitalizmus ezerrel. Az Oxfort Streeten nem férünk el és Winter Wonderlandban meg fél órát kell sorban állnunk egy túlárazott német kolbászkáért. Birkák vagyunk, a fogyasztó társadalom pörgetői. Így is lehet tehát nézni a Karácsonyt.
Vagy a fentieket figyelmen kívül hagyva, csupán a szépet próbálom keresni a városban.

Pár héttel ezelőtt, esti sétám alkalmával a Fortnum és Mason üzletbe vezetett utam. Nem vagyok vásárlójuk, mert azt leszámítva, hogy vettem már náluk levendulás kekszet anyunak, nem költök itt másra. Viszont nézelődni nem tilos és megengedett, s a pénztárcádba és vásárlási szándékaimba senki sem lát bele, így időt adtam magamnak, hogy bejárjam a helyet.
Minden emeleten rám köszönt egy eladó. Mintha tényleg számítanék. Ezt a fajta hozzáállást nagyon szeretem Londonban. Nem nézik ki az embert, nem éreztetik senkivel, hogy mit keresel itt, hiszen úgy sem vásárolsz 1000 fontos gyűrűt például. Az ékszeres részlegen is tök kedvesen viselkedett velem az asszisztens, holott tényleg csak kíváncsiságból jártam körbe a pultokat.

Mutatok nektek pár képet, amitől én ünnepi hangulatba kerültem náluk:

Olvasás folytatása