The Art of the Brick – Lego kiállítás

Egy januári napon felvetette az egyik ismerősöm, mi lenne, ha elmennénk a Lego kiállításra. Azonnal igent mondtam. Ahogy pedig a dátum felé közeledtünk még páran csatlakoztak a programhoz.

Bevezető – THE ART OF THE BRICK
A kiállítás London azon részén van, ahova még a lában sem tettem be soha. Hu, és még hány hely van, ahol nem jártam. A Liverpool Station közelében van egy régi, ma már használaton kívüli sörfőzde (üres épületet), ami otthont ad az utazó tárlatnak, az THE ART OF THE BRICK-nek.
Olvasás folytatása

Japán Expo

Júliusban kivettem két nap szabadságot, hogy haza tudjak ugrani, aminek az lett az következménye, hogy rákövetkező héten még vasárnap is melózhattam, mert az egész heti beosztásom fel lett rúgva. Nem baj, ha kellek, az csak jó jel.

Szombati napon reggel munkában kezdtem, este pedig egy másik családnál három picire vigyáztam. Közte volt kemény 4,5 óra szabadidőm. Okés, ha most nem, akkor soha. Irány a Japán kiállítás az Earls Courton.

10447507_796547157042295_8080562722921919603_nGyerekkoromból tisztán bennem élnek az emlékek a Sailor Moon című meséről, de a Dragon Ball-t is nagyon szívesen néztük. A bugyuta, keleti, folytatásos gyerek sorozatok betörtek a hazai piacra az 1990-s évek végén. A szüleink fogták a fejüket. Hogy lehet ekkora elmebeteg dolgot nézni? Ronda szereplők, néha sárkányok, valótlan események. És a japán meseláz kezdetét vette.
2014. Én személy szerint úgy gondoltam a Picacchu egy gáz figura, s a kutya nem emlékszik rá. Durván tévedtem. A régi gyerekmesék bizony kiállták az idők próbáját, sőt mi több. Egyenesen divat Sailor Moonos szerkóba öltözni! A masnit viselni pedig kimondottan kötelező.
Japán kiállítás alatt komplett ruhába öltözött rajongók hadával találkoztam. Természetesen itt is lehetőség volt ruhát vásárolni hozzá. Talán majd egy farsangi bulin egyszer…addig nem.
A másik feltűnő dolog a hajviselet volt. A pink az alap, de kékes – pirosas színárnyalat is okés. Ez lenne a japán divat? Olvasás folytatása

Virágkiállítás és vásár

Szombaton virágkiállításon és vásáron jártam. A Hampton Court palota kertjében évről évre megrendezésre kerülő program ez. Még sose voltam rajta, s épp ezért vonzott a kíváncsiság már nagyon.
Igen ám, de egyedül menjek megint? Ne, csak azt ne. Olyan erősen koncentráltam arra, hogy valakit találok, hogy az élet megadta a kulcsot. Meetup.com-on a londoni – magyar csoportban kiszúrtam a lehetőséget. Kapva kaptam az alkalmon, s azon találtam magam, hogy szombat reggel a vasútállomáson találkoztam egy új sráccal. Péntek este már váltottunk sms-t, s abszolút pozitívan vártam a másnapot. Nem csalódtam, ő egy olyan személy, akit azonnal beengedtem az életembe. Első pillanattól fogva úgy éreztem, hogy egy hullámhosszon vagyunk. Ahhoz képest, hogy ez volt az első találkozásunk, szuperül eltöltöttük az időt egymás társaságában.

10526048_790226171007727_4938155995077965267_n

Torkosság bűn virágokból

Kifizettem a 34 Fontos belépőjegyet, s kezdetét vette a virágkiállítás. A fő témája a shownak a 7 főbűn volt.
1. A kevélység.
2. A fösvénység.
3. A bujaság.
4. Az irigység.
5. A torkosság.
6. A harag.
7. A jóra való restség.
Minden egyes bűnhöz egy virágos jelenetet kellett a versenyen résztvevő mestereknek elkészítenie. Itt jöttem rá, hogy virágokkal dolgozni ugyanolyan komoly dolog, mint egy házat megtervezni. Minden egyes fogalomhoz először gondolatban kellett egy elképzelést létrehozni, majd tervezőasztalon felvázolni, összeírni a virágokat és egyéb kiegészítők listáját. Egyedien megrendelni és legyártatni az adott darabot, majd végül a helyszínre szállítani, s végleges formájában felállítani a jelenetet. Elképesztő. A kedvencem a torkosság volt. Konzervekből folytak ki a virágok. Olvasás folytatása

Bond in Motion – James Bond Járművek kiállítás

Egy júniusi szombaton a Trafalgar téren ingyenes Musical show volt, a Londonban jelenleg megtekinthető darabokból egy –egy részletet elhoztak a színházak a nagyközönségnek. Egyfajta ingyenes kedvcsináló program volt, a jövőbeli jegyvásárlás reményében. Kellemes nyári idő uralkodott, így barnulhattam is, miközben élveztem a produkciókat. Nekem nagyon tetszett, az egyik kedvenc színházi műfajom a musical amúgy is. Az ember életébe örömet tudnak csempészni, s mosolyra húzni a szánkat a látványos és pörgős, szemet gyönyörködtető műsorral.

007Miközben a Trafalgar téren sétálgattam, a kezembe nyomtak egy szórólapot a James Bond járművek kiállításáról, ami a Covent Garden – London Filmmúzeum épületében található (45 Wellington Street). Néztem is egy nagyot. James Bond? Autók? Naná, hogy megyek. A következő hétre már be is írtam magamnak, mint kötelező dolgot. Olvasás folytatása

Saatchi Galéria

Szombaton a Saatchi Galériában jártam Londonban. A város egyik patinás negyedének közelében található az épület, amelynek neve Sloane tér.

A kiállítás fő attrakciója az orosz világból való. Egy Szovjet Uniót szemléltető, a korba bepillantást engedő fénykép tárlat, illetve a moszkvai 1960-80-s években készült művészek műveinek bemutatója.
Ha nyers lennék, azt mondanám, hogy jó kis lejáratása az orosz világnak az egész.

Undorító képeket láttam. Az emberek nagyon betegek, akik szerint ezek művészi elkapott pillanatok. A fényképeken egytől egyig szerencsétlen, hajléktalan, iszákos emberek voltak. Idős személyek, akik mutogatták a kamerának a lágyékukat, vagy a mellüket. Néhányan az utcán alkoholtól kiütve feküdtek, a szemétdombon henyéltek a fényképeken. Az egyik leggusztustalanabb mindközül egy beteg – férfi pénisz kinagyított fotója. Most komolyan, kit érdekel ez?

fogatlan bácsiA kiállítás vezető képe pedig egy iszonyat fogyatékosnak kinéző, ápolatlan, szakállas bácsi, aki nagyra nyitotta a száját, s mutogatja az egy szem megmaradt fogát. Én erre csak annyit tudok mondani, hogy emberek! ez nem a Szovjet Unió világa, ez a vidéki Magyarországon a valóság a XXI. században. Ha ilyen dolgokra van kereslet, akkor szerintem ki lehetne építeni egy erre épülő turizmust. Röhejes az egész.
A termek között sétálva egy fiatal pár beszélgetését kaptam el. A hölgy kérdezte a barátját, te elmennél Oroszországba? Hát nem, jött a biztos válasz.
Igen, az emberek tudatában egy koszos, szegény emberekkel teli ország képét sikerült kialakítani az oroszokról, a galériában látottak alapján.

Az orosz művészek alkotásaiból a bemutató sem kapott meg. Igazából az az elképesztő, hogy miket is nevezünk művészi, becsülésre méltó dolgoknak. Egy nagy fekete vászon közepén egy fehér pont, szerintem piti, kicsi dolog. Bárki otthon meg tudja festeni. Egy fehér vászonra is tudunk pár színes pöttyöt biggyeszteni. Sőt, szerintem egy műanyag anyagból készült, embert formája alak homokkal való kitömése sem extra. Pár befőttes üveg is egymás tetejére állítva nem egy nagy ’Was is das’. Ilyen és ehhez hasonló mesterművek várják a Saatchi-ba betérő embereket.

Az értékelhető rész az épület legfelső szintjén található. Itt már látunk valóban tehetséghez kötött festményeket. Korabeli fényképeket, amik az életet mutatják be.

Az angol ismerősöm csak annyit mondott, hogy ez nem művészet, ez szemét, amit itt látott.
Nem tudom azt mondani, hogy ne menjetek el, de biztos vagyok benne, hogy kétes érzésekkel fogjátok elhagyni a galériát.

Madame Tussauds (Advent 3.vasárnapja)

Madame Tussauds Viaszmúzeum, körkép: 

Advent harmadik vasárnapját is kipipálhatjuk a naptárban, rohamos léptekkel közeledik Karácsony. Idén szenzációs a készülődésem erre a nagy ünnepre. Már az ajándékokat rég beszereztem következetesen és praktikusan, nem csak az otthoni, de az angol családomnak is. A vásárlásra már nincs gondom, ne is legyen, mert így is szép összeget költöttem már el. Az élmény szerzésén van már a hangsúly, az örömöm és vidámságon, hogy lélekben felkészült legyek erre a csodálatos – családi ünnepre. Az első hétvégén Oxfordban jártam, a második vasárnapot a Hyde parkban majd a Harrodsban töltöttem, tegnap pedig a Madame Tussauds-ot céloztuk be. Nagyon készültem rá, de ahhoz képest pedig nagy csalódás volt. Szerencsémre fél áron tudtam belépőt venni, ami így is 14,40 Font volt. A reklámja és a híre nagyobb ennek a panoptikumnak, mint amit kapsz élőben, sajnos ezt kell mondanom. Én arra számítottam, hogy órákat fogok sétálgatva egy csomó híres ember között. Az eredmény pedig egy szűk hatvan percre sikeredett. A jegypénztárt elhagyva, rögtön Jim Carrey-be ütköztünk, de fényképezni elég esélytelen lett volna, mert az emberek ott lihegtek a nyakadban. Jó kezdés gondoltam, és most a hírességek világában fogunk majd kalandozni, megnézni a nagynevű embereket élőben. Az első termet nevezzük a főteremnek, itt kaptak helyet azok az emberek, akikkel jól eladható ez a kiállítás. Láthajuk a Beckham házaspárt, Angelina Jolit és Brad Pittet is. Leülhetünk Georgie Clooney mellé, Julia Robert is itt mosolyog ránk, Tom Cruise is itt áll napszemüveget viselve a fején. Nem szabad elfelejtenünk Di Capriot sem, vele is tudunk fényképet készíteni. Én kimondom, ennyi volt az egész Madame Tussauds felkapott része, a többi már csak egy kis hab, vagy időhúzás. Tovább haladva a filmes világba tekinthettünk be, a Karib-tenger kalózaiból volt elkészítve a díszlet Johnny Deppel, de ott volt nekünk még a hatalmas Schrek viaszbábunk, persze a Csingilinget se hagyjuk ki, de ki a fenét érdekelnek ezek, nem ezért fizettem! Egy kis pozitívumként azért a Schwarzenegger említeném. Ő tényleg olyan iszonyat magas, vaskos figura, mellette igazi kis pöttöm vagyok. A következő szakasz egy kis zenei világ, hát persze, hogy Michael Jackson, Freddie Mercury sem hiányozhatott. Utána egy kis szelet politika, különös tekintettel az angol miniszterelnökökre, nagyhatalmak vezetőire, mint Barack Obama, Putyin. A történelem nagy alakjai is képviselték magukat, mint Hitler a korábbi szovjet elnökökkel együtt. Itt aztán tényleg lezárult az érdekes dolog része a Madame Tussauds-nak. Egy horror terem is ki van alakítva, de engem az sem nagyon izgatott, nem az volt az érdeklődésem célpontjában. Meglepetésképpen zárásként nagy élményt adtak, egy kis angol taxira megformázott kabinba kellett ülni, ami vitt minket egy kört az épület belsejében, az England Estate világban. Kellemes zene szólt, miközben haladtunk az angol történelem évszázadaiban, videózni és fényképezni nem lehetett, így nem tudom visszaadni azt, ami láttam és átéltem. Az alap teljesen olyan volt, mint a Cadbury csoki gyárban a Cadabra út. Legvégezetül pedig az ajándékboltban kötöttünk ki. Néhány gondolat még zárásként az egészről. Az Királyi párral, Barack Obamával úgy lehetett fényképezkedni, hogy fotós csinálta a képeket, amit utána meglehetett jó pénzért vásárolni. A kiállítás közben édességbódékkal próbáltak, még több pénzt kiszedni az emberekből. A személyzettel azonban nem volt gond, nagyon kedves volt mindenki, szimpatikusnak találtam őket. Furcsáltam, hogy szegény Elvis Presleyt a kijárathoz rakták, mint egy utolsó kis senkit. A viaszbábuk is tökéletesen voltak kidolgozva, rendkívül életszerűnek tűntek az emberek, tényleg remek munka egy-egy darab.

Jól éreztem magam, tetszett, amit láttam. Tudtam fotókat készíteni híres emberekkel, ez mind remek volt. Sajnos azonban továbbra is azt állítom, hogy az ár-érték arány nem megfelelő, én 28.80 Fontot (közel  10.000 Ft-ot biztos nem adtam volna ki érte), így azonban, fél áron még talán elment. A kiállítás Top listás attrakciója Londonnak, ami 250 éves már idén, többet is adhatott volna számomra… Persze, aki nagy rajongója valakinek, imád valakit, meg tudom érteni, hogy nagyobbra fogja értékelni az egész Viaszmúzeumot.