Couchsurfing tapasztalataim

Nyár van, sokan utaznak, így most egy aktuális téma jön: a Couchsurfing. 

couchsurfing.com

Na , de mi is az a Couchsurfing? Egy internetes oldal, ahol emberek ezrei / tízezrei vannak regisztrálva, a motiváció pedig, hogy másnál húzhassák meg magukat nyaralásuk alatt. Valaki a nappaliját adja ki ingyen, míg valaki csak él a lehetőséggel, s utazik szerte szét a világban.
Egy kulturális program lenne az egész lényege, ha tényleg 100%-ban jól működne. A valóság néha ferde.
Az alap ötlet annyi, hogy emberek találkoznak a világ bármely tájáról, s helyi lakosokkal tölthetik az időt, információt kaphatnak az adott városról és helyről. Akinél pedig egyszer vendég volt az ember, valószínűleg a vissza is fogadja, ha tudja, az illetőt a saját városában. Egy oda – vissza adok – kapok rendszer lenne.

Manapság azonban sok a fake, spam ember, akik semmilyen céllal vannak fent, esetleg felajánlják a plusz szobájukat, ám a valóságban soha nem hallasz róluk, ha rájuk írsz. Illetve sok a kétes és furcsa alak is, akik nem biztos, hogy olyanok, amilyeneknek leírják magukat.  Egyszóval egy lutri az egész, ami vagy be jön, vagy keserű szájízzel leszünk.
A bizalmon alapul minden, mert egy ismeretlen emberhez megyünk. Nekünk is biztosnak kell lennünk benne, de persze ő sem akar gyilkosokat, pedofilokat stb elvendégelni. Szállásadó, de szállás kereső is lehet nagy barom.

Jöjjenek az én élményeim. Hálisten, eddig vagy pozitív vagy semleges vagyok. Imát is mondtam minden alkalommal.
Hogy indul egy couch (kanapé) keresés? Először is beírom a várost, az érkezés és távozás dátumát, hány fő. Az oldal kiad egy rakás embert, s elkezdek böngészni. Valakit már fejre leírtam. Nem, véletlen sem akarnék egy kétes mosollyal néző 50-s indiai bácsinál aludni.

New York: Honvágyam van, hiányzik

Jövő hónapban lesz egy éve, hogy hivatalosan, életemben először beléptem a nagy híres USA területére. Soha nem felejtem el a pillanatot, a JKF – New York reptéren nagyon izgultam a vízum és útlevél ellenőrzés előtt. 2 perc alatt lezavartak. Levegőbe ugrottam volna az örömtől. Welcome to USA. Amerika egy álomország volt számomra. A nagyvilág a messzi messzeségben, az óceán túloldalán. Évekkel ezelőtt még London is elérhetetlen távolságban volt, s lám, ma már az otthonom.
New York az a város, ahova szerintem minden fiatal egyszer el szeretne jutni. Én úgy érzem, hogy mindenki járt már ott, legalábbis sok-sok ismerősöm. Nem akartam kilógni a sorból, másrészről bizonyítani akartam, hogy igen is megtehetek egy ilyen nyaralást.

Az indító pillanat 2012 őszén volt. Elém állt a barátnőm: Megyünk jövő nyáron New Yorkba, úgy készült – jegyezte meg. A gondolatolvasó készségét mai napig áldom. Igen – akarom.
Soha nem tüzelt még bennem ennyire a vágy. Soha nem éreztem ekkora akarást valami felé. Plusz pénzért elmentem hétvégente a Mekibe dolgozni, hogy biztos tartalékom legyen. Képes voltam fél éven keresztül beáldozni egy csomó szabadidőmet egy célért. Látjátok, mindenki előtt ott az út, a lehetőség, hogy eljusson bárhova. Én minden egyes dollárért megdolgoztam szorgalmasan. Cefetül megérte. Nem néztem a munkát, az élményeket néztem, amiket New York adott.
Egy álomutazás, ami valósággá és jelenemmé, most pedig már múltammá vált. Néha még most nehéz felfognom, IGEN, ott voltam. Hahó!!! Hidd el, ott voltál, megcsináltad.

New York: “Nyalánkságok”

Az elmúlt napokban az alvásra mentem rá, a hétvégék után fáradtabb vagyok, mint pénteken. Idén a legjobb karácsonyi ajándék egy kiadós alvás lesz számomra.
Ihlet hiányban is szenvedek, de ez is csak annak tudható be, hogy az agyam is alvásra vágyik alkotás helyett.

Ma úgy gondoltam egy kis csokorba összeszedek pár „nyalánkságot”, pici élményeimet New Yorkból. Bizony voltak aranyos pillanatok, vagy csak kedves / megdöbbentő történések.
Először is beszéljünk az angol nyelvről. Amerikai angol anyanyelvű ország, ám ami ott folyik az – az angol nyelv megcsúfolása.
Nem kell félni, ha alap idegen nyelvtudással rendelkezünk. A helyi dolgozók sem beszélnek jól, sőt…a kézzel való mutogatás még mindig a legjobban működő kommunikációs fajta, de mosolyogni sem árt. Néha úgy éreztem itt is egy spanyollal többre mennék, mint az angolommal.
Sőt, a helyi önkormányzat sem várja el az angolt, hiszen a metrón az információs plakátok vagy éppen reklámok több nyelven szerepeltek. A kedvencem az angol nyelvtanfolyam kínai nyelven meghirdetve. Ez az USA.

A tartózkodásunk alatt a barátnőm jó tündérré lépett elő. A Staten Island-i sétánk alkalmával egy fekete pénztárcát talált az utcán eldobva, amit visszajuttatott a tulajdonosának. A Facebooknak köszönhetőn a név alapján könnyen megtalálta az illetőt, s írt neki. Az amerikai telefonszámunkon kommunikált vele, s egy eltéveszthetetlen helyen, a Wall street mellett találkoztunk az anyukájával. Állítólag, ő az üzleti negyedben dolgozik. Az idős néni meg is érkezett, s mondta, hogy nem tud pénzt adni. Mondjon értünk egy hálaimát, s további minden jót, bőven elég – gondoltam magamban. A nyaralás alatti jó cselekedet is megvolt.

Az amerikai pénz. Jaj, szerettük, utáltuk, nem tudtam állást foglalni. A helyzet onnan indul, hogy soha életemben nem láttam még dollárt élőben korábban. Nem is tudtam milyen címletekben, s hogyan van forgalomban. A 100 dolláros nem tűnt olyan nagy dolognak, amíg New Yorkban nem szembesültem a tényekkel.
A 100 és az 50 dolláros egy mumus. Saját magunk érdekében, ne legyen nálunk ekkora címlet. Az a helyzet állt elő, mikor van pénzed, de nem tudod elkölteni. A boltok, jegyárusítok nem fogadták el a címletet, ’túl nagy’-ra hivatkozva. A 20 és 10 dolláros az általános és kedvelt pénz.
USA, USA…ez olyan, hogy Magyarországon valaki azt mondaná: Hölgyen! Hogy képzel 20.000-sel fizetni? Nem fogadjuk el, túl sok. Kérjük, használjon 5000 vagy 1000-est.
A szállásadónk készségesen beváltotta nekünk a 100-asokat. Én meg viccelődtem vele, hogy ezt mindenki utálja, de a Gucci boltban biztos szeretnék azért.

A Meki és a fogyasztók. A fejünkben az a hit él, hogy Amerika a kövér emberek hazája. Nem is járunk messze az igazságtól. A gyorséttermekben megfordult emberek között voltak igazán szomorú esetek is. Iszonyat kövér járókeretes 40 év körüli hölgy a menüt szépen befalta. A sort folytatni lehetne.
Ellentétben a gyümölcs igen drága és ritkán vásárolt termék.
A tartózkodásunk alatt sok szemetet ettünk, de nem híztunk, hiszen sokat sétáltunk napi szinten. Én inkább fogytam egy csöppet is.

Néha sikerült Marilyn Monroe-t is játszanom óhatatlanul is. A vasútállomás területéről kilépve a szellőzőrendszer aknáiból feltörő szél felfújta a szoknyámat. Olyan váratlan volt, hogy ne tudtam kivédeni. Bugyit villantottam a város szívében. Remek. 🙂
Pár nappal később egy utcai szendvicsesnél álltam sorba, s szél ismét sikeresen fellibbentette a szoknyámat. Tanulság: viseljünk rövidnadrágot. 🙂

Egy másik napom Donkin Donuts jeges kávéjára szomjazva róttuk a várost. Persze, mikor kell, akkor nem találunk egyetlen üzletet sem. Boldogan csillant fel a szemünk egy táblát tartó bácsit megpillantva, hiszen a táblán egy nyíl szerepelt a kávézó nevével. Le is csaptunk a lehetőségre azonnal. Visszafelé sétálva, a bácsi előtt elhaladva, meg is köszöntük neki az útbaigazítást. Életmentő volt a hideg ital.

A folytatásban én nagyon kerestem egy nem létező üzletet, na mindegy. A jó címem voltunk, ám nem találtuk a helyet. Egy fekete rendőr bácsit is megkérdeztünk, aki hasznosítható információk helyett inkább flörtölt velünk. Megbabonáztuk a szemünkkel őt – állította. Kész.

Brooklynban a Greenwood-i temető kijárata felé vettük az irányt, s valóban egy kijáratnál is álltunk. Igen ám, de ez csak hétvégén van nyitva, amúgy tessék a főbejáratot használni. Oh, mi nem akartunk egy csomót sétálni visszafelé. És ekkor hirtelen a semmiből jött a megoldás. Egy temetőőr került elő, aki egy fiatal srác volt, s volt olyan gavallér, hogy nekünk turistáknak kinyitotta a kaput. Hálás köszönet utólag is! 🙂
(egyszer Magyarországon engem majdnem be is zártak egy temetőbe)

Zárásképpen köszönetnyilvánításokkal jövök. Az első napokban a helyi lakosok (főleg fekete emberek) többször segítettek, adtak útbaigazítást, vagy éppen a telefonjukon próbálták nekünk a busz menetrendjét megmutatni. Néha az is előfordult, hogy kérés nélkül ők kérdezték – segíthetnek-e, mivel látták, hogy forgatom a térképet a kezemben.
New Yorkban is sok jó ember él. Köszönet nekik!

New York vs. London

A következő cikket nem én írtam, de teljesen egyetértek a tartalmával. Jöjjön egy kis pro és kontra New York avagy London a jobb hely?
Az eredeti bejegyzést itt találhatod:
http://zitawithachance.blogspot.co.uk/2013/10/london-vs-new-york.html

“New Yorkkal kapcsolatban, mindenki csodálkozik, amikor csak annyit válaszolok arra, hogy milyen volt, hogy “jó” és nem áradozok, hogy mennyire amazing és társai. Ha előtte csak Magyarországon éltem volna, valószínűleg jobban lenyűgözött volna New York. Így viszont más szemmel néztem a dolgokat. Sokan kérdezik azt is, hogy “jobb, mint London, ugye?” aztán meglepődnek a válaszon, amikor egy határozott nemmel felelek. És akkor nézzük is, hogy miért.

 

 

Kezdjük a pozitív részével. Ami tetszett:

 

– Időjárás: New Yorkban igazi nyárban lehet részed, hiszen itt a klasszikus 4 évszak van. Én mondjuk utálom a hideget és a telet, így nem jelenteném ki határozottan h jobb New Yorkban az idő összeségében, mint Londonban, de mindenesetre több a napsütés és kevesebb az eső, ami kétségtelenül pozitív.

 

– Olcsó. Sajnos nagyjából minden város olcsóbb, mint London, még New York is. A bérekkel nem vagyok tisztában, így nem tudom, hogyha ott élsz jobban jössz-e ki, mint Londonban. Mindenesetre turistaként a legtöbb dolog jóval olcsóbb.

 

– Rengeteg a látnivaló. sőt, rengeteg az ingyenes látnivaló! Persze Londonban is van annyi látnivaló, hogy még most sem értem a végére, de New Yorkban ezek közül sokkal több az ingyenes és szerintem több híres épületük van. Aki építészet és művészet, divat vagy filmes/tv-s dolgok iránt érdeklődik, annak New York valószínűleg érdekesebb hely, mint London. 

 

– Szép kilátás. New Yorknak vannak kifejezetten szép részei, hisz a tengerparton fekszik és van egy nagyon szép parkja, valamint lélegzetelállító épületei. Hogy Londonnál szebb-e azt nem tudom eldönteni, mindenesetre nekem valahogy rendezettebb hatást keltett a belváros. 

 

– Tengerpart. New Yorknak van többek közt homokos tengerpartja is, így nem kell vidékre utaznod, ha strandolni akarsz egy jót. Valamint komppal is utazhatsz a tengeren, amik közül néhány ingyenes is és nagyon szép kilátás van a városra. 

 

– Öltözködés. Az öltözködés úgy összességében nem tetszett jobban, de mindenesetre az feltűnt, hogy a nők nem öltöznek sztriptíztáncosnak péntek és szombat éjjelente, hanem teljesen ízlésesen és visszafogottan jelentek meg. 

 

 Nos ennél több, ami határozottan jobb, nem is jut eszembe.

 

Ami nem tetszett:

 

– Nagyváros negatívumaiként mit szoktak felhozni? Koszos, büdös és zsúfolt.New Yorkra mind igaz. Persze London is zsúfolt, de közel se mondanám rá, hogy kifejezetten koszos vagy büdös egy-két környéket leszámítva, amit a bevándorlók tettek azzá. New Yorkban viszont egy-két részét leszámítva, ami Manhattan belvárosában ki is merült, kifejezetten szemetesnek mondanék, de igazából még a belváros közepén is a legtöbb helyen kifejezetten büdös van. A szemetet minden este kiteszik és csak majd valamikor reggel jönnek érte. Kb. 8 órakor New York szó szerint egy szemétdombbá változik. Csótányt és patkányt is láttunk a belvárosban. Én csótányt előtte csak az állatkertben láttam, de patkányhoz se volt szerencsém még Londonban. Biztosra veszem, hogy vannak, de nem jönnek elő. Most akkor felmerül bennem a kérdés, hogy mi lehet a város alatt, hogy ilyen szinten vannak, hogy már ki kell merészkedniük az emberek közé? 

Emellett nagyon sok a hajléktalan és a kéregető. Budapesten már hozzászoktam, de Londonban viszont elszoktam tőlük. Londonban elképzelhetetlennek tartom, hogy egy helyi 18 éves terhes hajléktalan lány az utcán kéregessen, mert egész egyszerűen ilyen helyzetekre ott a működő szociális háló. Ami Amerikában ezek szerint -és amennyire hallottam is- nincs…

 

 

– Tömegközlekedés. Katasztrófa. A budapesti tömegközlekedés is simán veri, nem hogy a londoni. Zéró tájékoztatás, pontatlanság, elavult járművek stb. Maga a közlekedési morál is elég rossz, a zöld lámpán is kétszer meg kell gondolnod, hogy átmész-e, nehogy elüssön egy barom taxis. Ja igen és ha a tömegközlekedésre azt mondod, hogy csalódás és inkább taxizol helyette, azzal sem leszel sokkal boldogabb. A taxisok többsége olyan, hogy akkor se szállnék be mögé, ha ő fizetne nekem. Az utcán rád dudálnak, meg leállnak melléd és kiüvöltönek ilyen “beszállsz cica?” stílusban.  Londonban egy hivatalos taxitársaság működik, fekete taxit csak ők működtethetnek és nagyon szigorú előírásai vannak annak, hogy ki lehet sofőr. Így ha black cabet veszel igénybe, tudhatod, hogy biztonságban utazol. 

 

– Emberek. Ez persze baromi szubjektív, de én európai vagyok, nekem jobban bejön az európai mentalitás, hogy nem tök hülyék az emberek és Angliában hozzászoktam, ahhoz is, hogy udvariasak. valamint komfortosabban érzem magam, ha nem én vagyok az egyetlen fehér ember a környéken. Az amerikaiak közvetlenebbek, ami mondjuk lehet pozitívum is, néhol tényleg barátságosak voltak, máshol már túl közvetlenek és nálam ez az illedelmesség határait súrolta vagy kifejezetten zavart. 

 

– Biztonság. Nem éreztem magam biztonságban, ami elsősorban az embereknek volt köszönhető. Rengeteg kifejezetten kétes alakkal találkoztunk. Mondjuk a város, szemetes, sikátoros hangulata és a kivilágítatlanság se javított a biztoságérzetemen.

 

Mondjuk New York meglátásán kicsit az is ronthatott, hogy előtte megnéztük Frankfurtot, ahol már az ottani reptér is nevetség tárgyává tette a JFK repteret, de maga a város is szép tiszta és rendezett volt. 

 

– Szürke. Manhattan egy nagy betondzsungel. Lényegében egyetlen parkja van, a Centrál Park, ami kétségtelenül gyönyörű és terjedelmes is, de azon kívül csak beton van mindenfele. Néhány helyen tenyérnyi kis kertecskék és ennyi. London ezzel szemben, szerintem kifejezetten zöld, rengeteg kisebb-nagyobb parkja van. Bárhol is laksz, biztos, hogy van egy park a közeledben. Ha kirándulni akarsz is rengeteg opciód van, London egyes részein pedig egyáltalán nem is lehet érezni azt, hogy egy nagyvárosban vagy, annyira zöld és nyugodt. 

 

Számomra tehát egyértelműen London alkalmasabb hely élni. Bár nagyon tetszett New York és mostanában néha kifejezetten hiányzik, azért összességében azt mondhatom Londonban otthon érzem magam és jobban érzem magam. Persze ennek egy részét nem lehet érvekkel megmagyarázni, egyszerűen érzelmileg is kötődöm a városhoz. Tudom, hogy vannak Londonnál szebb, tisztább vagy biztonságosabb városok, már sok helyen jártam életemben, de valamiért mégis ez a város fogott meg igazán és itt találtam meg a helyem.”

   

Köszönöm Zita a fenti sorokat!

New York: Kulturális lehetőségek

Ma láttam az interneten egy gyönyörű képet az őszi Centrál parkról. Biztos vagyok benne, hogy New York megér egy felkeresést minden évszakban. Nyár és a tél külön időszak, s mindegyiknek megvan a maga különleges hangulata és programjai. Céljaim között szerepel, hogy Karácsony előtt visszalátogatok majd az elkövetkező évek valamelyikében.

Másrészről még 2 beszámolóval lógok nektek. Végleg pontot szeretnék tenni az élményeim tengerére.
Most pár kulturális programlehetőségről tennék említést, olyan helyekről, amiket muszáj mindenkinek felkeresni, mert!

New York Public Library azaz az nyilvános városi könyvtár
Nem lehet eltéveszteni, mert a Centrál parktól indulva az 5. sugárúton haladva pont a könyvtárhoz érkezünk jobb kéz felől majd. Az 5. sugárutat pedig úgy is felkeresi mindenki, hiszen ez a híres vásárlóutcája a városnak. Olyan ezt, mint Budapestnek az Andrássy út.
A könyvtár teljesen ingyen látogatható és van kiépített – nyilvános wifi is, ha üzenetet akarunk küldeni, fényképeket feltölteni az interneten. Továbbá egy kis büfé is található benne, s mellékhelységet is igénybe vehetjük.
A könyvtár épülete igen monumentális és szép. Előtte kis asztalok vannak kihelyezve, ahol az ebédünket is nyugodtam elfogyaszthatjuk.
Ingyenes körbevezetésen is részt vehetünk, amit érdemes kihasználni. Magunktól is nekivághatunk az épületnek, csak elveszve fogjuk magunkat érezni az emeletek között, az olvasó termekről pedig ne is beszéljünk.
Magyaroknak különleges dologként megemlíteném, hogy egy Munkácsy festmény díszíti a falat a legfelső szinten. Egy újabb ok, amiért büszkék lehetünk nemzetünkre.
Általános adatok: több mint 50 millió könyvnek ad otthon az épület, amivel a második legnagyobb könyvtára egész Amerikának.   Összesítve pedig a harmadik legnagyobb a világon.
Megérdemel egy rövid visitet!

Moma: The Museum of Moder Art. Van egy jó hírem! Péntek esténként teljesen ingyenesen látogatható az Uniqlo Japán márka támogatásából adódóan. Nagy sorban állásra kell számítani, de készültek és gyorsan halad a sor.
 Én személy szerintem nem rajongok a festménynézegetésért, főleg nem az újkori – modern művészetért, mert sokszor teljesen értelmetlen és abszolút alkotásokkal és képekkel tudnak előállni a művészek.

New Yorkban nem kispályások az építők, ez a múzeum is 6 emeletesre sikeredett. Az első szintről mentünk egészen a tetejéig. Onnan már a látvány kedvéért is megérte. Haladtunk szorgosan teremről terembe, s nézelődtünk. Még laikusok számára is ismerős festők képeit volt lehetősünk megtekinteni itt. Picasso, Van Gogh, Monet, Miro és a sort folytatni lehetne. Igen! Picasso festményei előtt állhattunk és pár 10 centis közelségről szemrevételezhettük.
New York és péntek este, ha kell egy ingyenes progi, irány a Moma!

Natural History Museum azaz Természettudományi Múzeum (Centrál park nyugati oldalánál van)
Sajnos nem tudom leírni és visszaadni az élményt. Röviden: egyedülálló és rendkívül érdekes, tanító a kiállítás. Az egyes kultúrák múltjáról volt alkalmunk tanulni, új információkat gyűjteni. Megtekinthettük a régi öltözködésüket, lakhatássi körülményeiket, társadalmi szerkezetüket. Nem utolsó sorban sok-sok régészeti leletet is megszemlélhettünk a vitrinekben. Elképesztő, felbecsülhetetlen értékű dolgokat a múltból. És még meg sem említettem, hogy itt találjuk a híres dinócsontvázakat is rögtön a bejáratnál.
Semmiképpen se hagyjátok ki a lehetőséget, s megsúgom, hogy naponta az utolsó órára ingyenessé válik. 4:45-kor álljunk a bejáratnál pontosan, ha ki akarjuk használni az alkalmat.

New York, New York. Sok-Sok szép pillanatot adtál!

 

New York: Valami hiányzott

Sajnos még lógok New Yorkos bejegyzésekkel, s igyekszem magam utolérni. Belegondolni is rossz, hogy több mint egy hónapja már, hogy visszatértünk Amerikából. A nyárból közben ősz lett, s az élmények az esős-ködös idő homályába kezdenek veszni.
New Yorkban való tartózkodásunk alatt bizony hiányoltunk dolgokat. Részletezném is mit, avagy az amerikaiaknak nincs elég üzleti érzékük.
Kezeket fel, ha Jó barátok rajongó vagy. Na? Fent van a kezed a levegőben? Ugye, igen!
Sajnos New Yorkban nincs egy igazi-igazi Central Perk kávézó. Van ilyen nevű hely, de nekünk az sorozatos-fotelos hiányzott. Az NBC cég úgy látszik, nem szeretne egy csomó pénz bekaszálni az emberektől.
Képzeld magad a helyembe. New Yorkban jártam, ahol a történet szerint a barátok laktak. Turista voltam, bár amúgy is különleges lenne az a kávézó mindenkinek. Így szerintem pofátlanul magas árakkal is dolgozhatnának, akkor is lenne rá kereslet.
Nem kellene mást tenni, mint egy üzletet megvenni, s kipofozni a filmben látottak szerint. Igaz, hogy nem lenne nekünk benne Rachael, de a kutya bánná. Élményt akkor is adna a hely, s örömmel hagynánk ott pénzünket.
Elsőként így hiányoltam egy Central Perk kávézót a városból. Remélem, ha évekkel később visszalátogatok, már létezni fog, valaki felfedezi az üzleti potenciált benne.
Igaz, hogy NBC boltban kaphatunk Jó barátos pólókat, bögrét, hűtő mágnest stb, de mi nem erre vágytunk első sorban.

Mr és Mrs Big a híres kocsival 🙂

Most gondoljunk a Sex és New Yorkra. Ugye szeretjük! A googlen kinyomoztuk a címet, ahol Carrie lakott. 66 Perry Str, ami a Sohotól, a Greenwich villagetől nincs túl messze, vagyis a Jó barátok szomszédja volt a Sex és New Yorkos főszereplő.
Az apartmanhoz elsétálhatunk, de magán tulajdonban van. Lépcsőn állni és fényképezni nem szabad. És különben is hagyjuk már őket békén, nem tehetnek róla, hogy világhíres házat vettek maguknak.
Az HBO simán felvásárolhatta volna a helyet, s kialakíthatott volna egy Sex és New York múzeumot, ahol a rajongók csillapítani tudnák sorozat éhségüket. Jól hangzik, nem?
Felőlem szedhetnének ugye szép belépőt is, valószínűleg bementünk volna. Egyszer vagyunk a városban!

Jó, ha pénzed van, bármit! Kezünkbe került kint egy szórólap a filmes túrákról. Az listán volt Sex és New York magán limuzinos ajánlat is. Mind a négy szereplőhöz kötöttek valamit, s csomagban árulták. Minimum 5 fő egyidejű foglalása esetén indult volna a banzáj. A legdrágább természetesen a Samantha nevű volt, amiben privát – csoportos kozmetikai kezelés és egyéb nyalánkságok is szerepeltek. A jegyek olyan 120 dollár/főtől indultak. Lánybúcsúra tökéletes lenne, úgy vélem.

Természetesen szuperül éreztük magunkat a fentiek nélkül is, de kínálatot bővíteni mindig lehet. 🙂