2017 otthon – emlékek

Idén ötször jártam otthon, személyes, 6 éves rekordot felállítva ezzel. Eddig az átlag 1 látogatás/év volt. Az 5 repjegy oda – vissza 600 fontomba került (reptéri ki – be jutást nem tartalmazva). És ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy egy salzburgi és zürichi hétvégét leszámítva nem jártam külföldön, sehol máshol. Minden szabadságot a magyarországi utazásokba öltem bele. Idén ezt most kellett, nem bánom. Talán öregszem. És talán az is közrejátszik, hogy megszületett az unokaöcsém, valamint mindig várnak otthon ismerősök. Jól esik a szeretetüket és figyelmüket megélni.
Plusz az sem mellékes, hogy így idén, 6 év után újra ehettem nyáron – ősszel házi gyümölcsöket, zöldségeket is. Tudjátok milyen lelkesen szedtem az epret a kertben, mert megtanultam megbecsülni…anno meg nyűgnek tűnt…így változik a felfogásom. Házi gyümölcsből degeszre enni magam megfizethetetlen élmény.

Kilátás a bazilikából #nyár #emlék #otthon #panoráma

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása

Reklámok

Ott voltam – Cosmopolitan blogger nap 2017

Idén én is odaértem a Cosmopolitan Blogger napra Budapesten.

A lelkesedésemért egy képzeletbeli vállveregetést adok magamnak most. Én annyira, de annyira készültem erre a napra. Jobban vártam, mint a Karácsonyt szoktam. Repjegyet foglaltam, szállást kerestem a Déli pályaudvar közelében stb. 2000 km-ert repültem és háztól a hotelig 8 órát töltöttem utazással összesen.

Vasárnap reggel 7:45-kor keltem, összekészülődtem és már gyalogoltam is a T-com székházba. 9:05-kor már a bejáratnál vártam nagyon izgatottam Virágot.

Virágot a blogja, majd vlogja alapján ismertem eddig és öröm volt végre személyesen is találkoznom vele. Tisztára olyan volt, mintha mi mindig is ismertük volna egymást.

Olvasás folytatása

2017 nyara: Nyaralás

Elbúcsúzott a nyár. Az elmúlt 3 hónap nyugodtabb is lehetett volna, ha a család és a hogyan lépjek rajtuk túl nem kötötte le volna minden gondolatomat. De ez legyen egy következő bejegyzést majd.

Nyaralásra is jutott idő azért, az elmúlt évek pár napos pihenéseihez képest a 10 nap kiemelkedően jó volt idén. Plusz születésnapomon sem dolgoztam, amire megint évek óta nem volt példa.

Idén csak otthon jártam, kétszer. Kérdezték is többen, hogy hogy haza? Hát, ez egy ilyen év. Most 2017-en már többször utaztam haza, mint az előző 3 évben együttvéve. Rekord. Talán „öregszem” és ez ezzel jár. Egyébként a hazautazás élménye felvillanyozott mindkét alkalommal. Olyan jó érzéssel töltött el, mintha csak külföldre mentem volna.

Otthon, az otthon. Várnak. Júliusban Pesten töltöttem pár napot tesóméknál. Pesten alig mászkáltam, inkább arra volt igényem, hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az utolsó napomon meg a tesóm apósánál vendégeskedtem. Finom kiadós ebéddel fogadtak, majd a szép nagy kertes házuk hátsó teraszára kiültünk és élveztük, ahogy jár a kellemes szellő. Olyan igazi, nyugodt pihenés volt. Nem is kellett több. (Bár számomra furcsa volt, hogy én, aki folyton megy, hogy képes egy helyben lenni és csak élvezni, hogy létezik.) Köszönöm nekik a szíves fogadtatást.

Olvasás folytatása

Nagypéntek – Budapest

Sikeresen megérkeztem a Ferenciek terére. Nagypéntek és én turista vagyok Pesten! Ez a világ 8. csodájának számított részemről.

Elindultam gyalog az Astoriára, mert bakancslistán tétel egy saját Tisza cipő. Pechemre a tavaszi kollekció még nem került teljesen boltokba, így csupán egyetlen egyet tudtam felpróbálni. Egy kék-sárga darabot, ami szuperül állt rajtam. De, ha egy jobbat látok meg neten később, tuti megüt a guta, így hagytam.
Utánam egy perccel egy srác lépett az üzletbe, aki tanácstalanul nézelődött. Pár szót váltottam vele. Nem tudott dönteni a barna – fehér mintás vagy fehér – barna mintás cipő között.
Hát, tudod. Itt az a lényeg, hogy mit akarsz kifejezni, mert minden szín teljesen mást sugall – mondtam neki. Szerintem a barna alapú elegánsabb és a fehér alapú pedig sportosabb – zártam.
És ezek unisex cipők? – kérdezte az eladót.
Nézd, ez kék pl. rajtam, nőn is jól mutat, nem? – szóltam közbe.
Na, jobb lesz, ha továbbállok, mert sokat dumálok már megint. Vettem egy retró fülbevalót és távoztam. tisza cipő fülbevaló
A Tisza cipő bolt eladó sráca előtt pedig le a kalappal. Nagyon jó fej volt! Olvasás folytatása

Nagypéntek – Utazás haza

Húsvét alkalmából hazalátogattam Magyarországra.
Mindig izgalommal várom az otthoni kiruccanást, bár furcsa érzés turistának lenni a saját hazámban.

Pénteken hajlani 4 előtt elindultam az albérletből a reptérre. Éjszakai busszal beutaztam a belvárosba. Mivel reggel nem volt forgalom a buszom előbb jött jó pár perccel. Mikor megláttam a főúton közeledni, kénytelen voltam egy gyors sprintet lenyomni a buszmegállómba. A sprint felért egy méregerős kávéval. Boldog voltam, hogy nem késtem le, mert a reptérre menő járatott el kellett érnem.
Reggel 4-kor a Victoria buszpályaudvar egy csövestanyának felelt meg. Emberek a földön aludtak párnaként használva a bőröndjüket. De nem utasnak, hanem inkább hajléktalannak tűntek, vagy olyan bevándorlónak, aki végül az utcán kötött ki. Nem volt túl bizalomgerjesztő a várakozó légtere.
Olvasás folytatása

Látogatásom a Sziklakózház Múzeumban

Júliusban a Sziklakórház Múzeumban jártam a várban. Jól nem írtam róla, pedig nagyon megérintett. Jobb későn, mint soha, most akkor szót ejtek róla.

A Sziklakórházról már anno-anno is hallottam, de akkor még csak a Múzeumok éjszakáján volt látogatható. Így nagyon meglepődtem, mikor a Mátyás templomba vásárolt belépőm hátoldalán a Sziklakórház reklámja kacsintott rám. Ohh, hiszen akkor már állandóan látogatható!
5 éve szerepelt a hely a képzeletbeli bakancslistámon. Vonzás törvénye, hogy a sors keze által eljuthattam teljesen váratlanul. Olvasás folytatása