Külföldivel Budapesten III.

A barátom magyarországi látogatására tennék végre pontot.
Ahogy korábban említettem, elámult Budapesttől. Kelet-Európa izé bizé szar duma, amit itt hallunk Angliában magunkról, aztán a turista ráébred, hogy nyugati színvonalat tolunk igazából. Budapest meg sokkal inkább hasonlít Bécshez, mint bármilyen orosz városra. Mert sajnos az évek alatt arra is volt példa, hogy valaki megkérdezte, mennyire érződik az orosz behatás az építészetünkben….semennyire, pont úgy.

Ő folyamatosan elcsodálkozott, igazán szép város Pest, nem igaz? A Margit-szigeten átsétálva is, nem győzött betelni a kilátással. Még azt is említette, hogy megérti a szüleimet, amiért örülnének, ha hazaköltöznék…milyen jó tulajdonképpen itt minden. Csak ne te beszélj rá, hogy haza kéne költöznöm…különben is mi turisták vagyunk, fogalmunk sincs mit és mennyit, hogy keresnek Budapesten az emberek és abból mit engedhetnek meg. Mi könnyen vagyunk a száz fontosokat költeni itt.

Olvasás folytatása

Esküvő Balatonfüreden

Esküvőn jártam Balatonfüreden a hétvégén.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy kerültem oda.
6,5 évvel ezelőtt egy nemzetközi találkozón ültem barátnőmmel Londonban. A pult közelében egy srác olyan elveszettem állt. Odamegyek már és ide invitálom magunkhoz – elhatároztam. Így ismerkedtem meg hihetetlen véletlen folytán a magyar sráccal, a vőlegénnyel.
Az évek alatt párszor találkoztunk, de mindketten éltük a saját kis életünket, így nem vált szorosabbra barátságunk egészen 2018-ig. A „kötelező”összefutás mindig augusztusra esett, a születésnapja alkalmával egy bulira összejött a baráti kör.
Idővel megtudtam, hogy a nagymamája a szüleimtől sétatávra lakik Fehérváron.
Aztán tavaly a barátságunk szorosabbra fordult, elkezdtünk többet találkozni, bowlingoztunk, moziztunk, színházba mentünk, comedy estre ültünk be, sétáltunk a Temze mellett, puboztunk vagy csak úgy bedobtunk egy kaját valahol. Az életem részévé váltak a közös bandázások.
Ezzel párhuzamosan ő aktívan Tinderen is tolta az életét. Egy Tinder jobbra húzásnak köszönhetően ismerte meg azt az ausztrál hölgyet, akivel aztán rövid időn belül komolyra fordult a kapcsolata.
Az utolsó közös élményünk december végére esett. Nagymamájától jött és engem felszedve együtt mentünk Pestre kirándulni.
A pesti napunk végén felszállt a reptérre tartó buszra és akkor tudtam már, hogy az esküvőjéig nem találkozunk újra. Egy jó baráttól búcsúztam…Január elején Sydneybe költözött a párja után. Olvasás folytatása

Budapesten külföldivel

Külföldi barátom Magyarországon járt látogatóban.
Bevezetésként elmesélem, hogy nem is indult ez olyan egyszerűen. Sikerült egy olyan pasit kifognom, aki nem a tervezés és szervezés mestere. Sőt, vele 2 napra előre nem lehet fixen megbeszélni semmit. Ha meg csak azért is rágom valami miatt a fülét, azt szokta mondani, hogy „nyugalom, túl sokat aggódsz”. Vagy „Majd lesz valahogy. Minden jól alakul”.
Mikor már tudtam a saját szabadságom a fentiek ismerete miatt és csak pár hónap kapcsolat alapján tudtam, hogy vele idén biztosan nem lesz közös nyári vakáció. A legtutibb, ha magamnak megveszem a jegyem otthonra, s majd felajánlom, hogy csatlakozzon. Nem akartam úgy járni egy utolsó pillanatos repjegyvásárlásból kifolyólag, hogy akár 300 fontot fizessek Ryanairre…
Anélkül, hogy vele igazából egyeztettem volna, magamnak akartam biztosat és tervezni. Olvasás folytatása

Családi kirándulás

Nyaralás Magyarországon. Családi hagyomány, hogy szüleimmel kirándulunk egyet az országban, a helyszín választási joga pedig az enyém.
Az évek alatt így voltunk a Szentendre Skanzenben, Nádasdy-kastélyban, Pannonhalmán, Ópusztaszeren, Velence korzónál vagy hajókáztunk Siófoknál a naplementében. Általában mindig van egy előre kigondolt óhajom. Ám idén semmi érdemleges nem jutott eszembe.
Csütörtök este még nem tudtam merre megyünk Pénteken. Majd googlet segítségül hívva kerestem helyeket a Balaton körül. Ekkor akadt meg figyelmem Szigligeten, mert a vélemények alapján az egyik legjobb panorámát kínáló vár a magyar tengernél, amit ráadásul nemrég fel is újítottak. Olvasás folytatása

Sztereotípiák

Közel 2 hét hallgatás után, újra írok. Magyarországi aktív élmények előtt egy kis kitérővel kezdeném.
A mostani cikket nem szabad halál komolyan venni, lesz benne sztereotípia, ami sosem a tömegre igaz, hanem kis csoportokra avagy személyekre csupán. Szóval a barátom itt járt Nyugat-Európából, s tapasztalt. Első útja volt a Közép-(Kelet) Európai térségben.

Ő korábban élt New Yorkban is, az elmúlt hosszú években meg Londonban. Ezek a városok a multikulti melegágyai, ahol mindenféle népség együtt él. S éppen ezért volt neki meglepő, hogy nálunk mennyire fehér mindenki. Alig töltött pár órát Budapesten, mikor megjegyezte nekem, hogy nálatok aztán nincsenek feketék.
Hát nincsenek, de nem is gyarmatosítottunk, nem importáltunk olcsó fekete munkaerőt (Lásd Windrush generation), meg úgy nagyjából 1990 előtt se ki, se be nem lehetett jönni – menni nyugat felé.
Nem meglepő hát, hogy Magyarországon a fehér magyarok élnek.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a feketék rosszak, vagy csak a baj lenne velük. A postásunk Londonban fekete, a DPD sofőr fekete, a reptéri buszt is egy kedves fekete úr vezette és múltkor a gázórát is egy szimpatikus fekete úriember jött kicserélni például. Olvasás folytatása

Ilyen volt Karácsony II.

Karácsonyi beszámoló folytatódik.

December 27-én egy volt osztálytársammal futottam össze Fehérváron. Ő volt a kedvenc fiúosztálytársam. Mindig is szerettem és örülök, hogy a gimnázium összesodort minket az életben.
Anno angolban is segített és ő fogta kezem, mikor életem első telefonos interjújára készültem angolul, még az au pair munka kapcsán. (Bár remélem arra a beszélgetésre nem emlékszik, mert botrányos volt az angolon abban az időben)
Az Országalmánál futottunk össze, s onnan indultunk el a Fő utcán. Café Freibe szerettem volna beülni, teltház fogadott minket.
A színház mellett a Krém cukrászda tűnt még jó opciónak. Szerencsére pont távozóban volt egy asztal, így mázlinkra jutott hely.

Olvasás folytatása