Otthoni morzsák

Magyarországi nyaralás további morzsái.

Pénzről. Mikor június végén váltottam, s mutattam Mr. Darcynak a magyar forintot, csodálkozott. Ezresek? Tízezer? Nem semmi. Hogy is van ez. Hogy 1 font 465 forint, történelmi mélyponton az árfolyamunk. (Látogatásunk előtti héten ment 480 fölé is). Szóval 1000 forint az nincs 2,5 font. De Magyarországon akkor az emberek százezreket keresnek, millióba kerülnek az autók? Igen, forintban. Milyen komoly! Tényleg, aki angol fonton nőtt fel, s eddig turistaként csak eurót váltott, éles a kontraszt. Magyar valuta mennyire gyenge Angliából nézve. Itt 1000 font is ‘komoly’ összeg, míg 1000 forint lassan semmi. Nem nehéz nyilván váltani, fejben kalkulálni, de elsőre furcsa.

Olvasás folytatása

Magyar élővilág

Élővilág és állatbolond vagyok. Én lennék az a személy, aki beszél a parkban a hattyúkhoz, aki beszél a kiskacsákhoz, aki beszél a vörösbegyhez is. És továbbá én lennék az, aki minden egyes kutyához két kedves szavat intéz a sétáim alatt. Én lennék az is, aki megfigyeli a természetet. Aki örül a gesztenye virágzásnak, aki figyeli hogyan nőnek a ‘bébi’ gesztenyék a fákon, aki várja a gesztenyeszezont is.
Itt is szeretem nézni az természet körforgását, de ugyanúgy otthon is, nyaralások alatt.

Reptérről az utunk hazavezetett, majd kicsit később nagybátyám falujába. Unokatestvéreim gyerekei lovastáborban töltötték a hetet. Délután 5-re mentünk felvenni őket. Lóistálló! Órákat el tudott tölteni a lovakat nézve. A tulajdonos hölgy egyáltalán nem bánta, hogy váratlan látogatóként mászkáltam körbe náluk. Még egy mini élmény fogathajtásra is felülhettem. Második gyerekkor mindig boldogság.

Lóistállóban élnek fecskék is. Miután a fecskék létszáma legalább megfeleződött az elmúlt évtizedekben, mindig nagy öröm látni a még élő példányokat. Anno rokonok disznóóljában igazi paradicsomi hangulatot élveztek és egész fecske családok jártak vissza évről-évre. Majd a néni és bácsi idős lett, ma már nem is élnek. Megszűnt az állattartás, élőhelyet vesztettek és eltűntek a gyönyörű kis fekete madarak. Hitem, szerint a gazdaságok megszűnése és háztáji állattartás felszámolása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebb a számuk.
Viszont hatalmas meglepetést okoztak, mikor Ferihegyen megpillantottam őket. Az indulási kapukhoz menő gyorsforgalmi út alatt vannak a fészkeik. Az érkezési kaputól a parkolóba sétálva figyeltem meg a fecskéket, amint fesztelenül repültek ki -be a fészkükből.

Olvasás folytatása

Balatonnál

Az otthoni nyaralásos élményeimet a Balatonnal kezdem. Arról, hogy mennyit csodálkoztam az árakat látva. Értem én, hogy az élet drágult, hogy minden drágul, de vannak határok.

Magyarországon a vonatjegyek elképesztően olcsók. Átszámítva pár fontba kerülnek. Feltételezem, hogy egy kedvezményes árat fizet valójában mindenki és az állam közösből pótolja év végén a deficitet. Egy távolsági vonatjegy ára annyira kerül, mint Londonon belül 4-es zónából utazni a belvárosba. Itt nálunk a tengerpartra simán 25 fonttól indulnak az oda-vissza jegyek, a legközelebbi városokba. Távolabbi helyekre, jóval több. A vonatjegyek voltak a filléres tételeink a Balatoni kiruccanásnál.

Tudtam, hogy a Karolina kávéházba be fogunk ülni Balatonfüreden. Élni tudni kell, meg reggelizni is 20 ezer forintért simán. 2300-ért adtak is egy jegeskávét, rántotta 2800-ba került. Egy limonádé meg 1600. A Karolina londoni árakon működik, DE a különbség abban van, hogy a kiszolgálás színvonala magas. Ha hasonló szép és exkluzív helyet keresnék nálunk, a többszörösébe fájna már. A székeken székszoknya, csak arra van fiatal személyzet, hogy asztalokat takarítsa. Külön van a rendelésfelvevő, kiszolgáló és számlázó alkalmazott. A rendszer szépen ki lett alakítva, ahol a különböző feladatokra külön ember jut, vagyis gördülékenyebb és gyorsabb a kiszolgálás.
Az egyetlen hátránya a Karolinának, hogy nem közvetlenül a Balaton partján található. Belerondít a képbe egy pizzázó előtte pont.
A sütemények elképesztőek voltak. A menüt gyönyörűen fordították angolra, s idegennyelveket beszélő alkalmazottak is akadtak.
A csípős kolbászos rántotta pedig elnyerte nagyon Mr. Darcy ízlését is.
A Karolinába mindig szívesen fogok visszatérni és szeretnék még jönni a jövőben.

Olvasás folytatása

Magyarország, emlékek

Az augusztusi nyaralásomról pár szót ejtenék most. Illetve ezzel a cikkel búcsúzom Magyarországtól egy időre. Szeptember 12-től, mind UK, mind Magyarország csak karatén vállalás mellett kereshető fel. Oda-vissza történő szabad utazás korlátozásra került ismét.

Az eredeti terv szerint egy hét szabadságot kaptam első körben. Majd egy hétre rá csak hétvégére repültem volna haza, az esküvőre. Teszteléses procedúra rendeletbe iktatása borított mindent. Nem láttam járható utat arra, hogy 2 héten belül 4 teszt sikerülhet, s ráadásul időben.
Volt pár stresszes napon ettől…levezettem a lehetséges opcióimat. Nem maradt más, mint egy bazi hosszú levél, amit a főnökömnek küldtem. Elnyávogtam benne, hogy miért lenne szükségem 2 teljes hétre egyben, s udvariasan, angolosan azt kértem tőle, hogy „gondolja át, mi a járható út, mi nem a részéről”. Nagyon gyorsan választ kaptam, hogy 2 hét megoldható.
Utoljára 2 hetet egyben Magyarországon 2012-ben töltöttem.

Olvasás folytatása

Születésnapom 2020.

Egy újabb év. Egy újabb szülinap. 32 éves lettem.
Durva…basszus. 24 évnél egy perccel sem érzem öregebbnek magam, s az életvitelem, s ahogy élem az életem is, bőven még a 20-as éveimben „jár” csak.

Erről az ugrik be, hogy 6 évvel ezelőtt egy csoportos kirándulás egy akkor 30 év körüli hölgy megjegyezte nekem: Mit beszélsz, még csak 26 éves vagy, tök fiatal. Aztán valahogy most 2020-ban is még mindig tök fiatalnak érzem magam. Mintha a biológiai órámban nem telt volna el semmi sem. Nyilván a szervezetem öregszik, s a szemem alatt már vannak mélyedések, de ennek csak örülök.

Nagy évértékelésre nem gondoltam. Annyit talán, hogy szuper volt ez a 31. év. Nagyon sok szép pillanattal és elképesztően tartalmasan időszakokkal. Mérhetetlen köszönet az életnek, hogy megéltem ismét 365 napot békében, egészségben, szeretetben, nagyrészt párkapcsolatban. Itt megemlítem, hogy a 30. életévemnek úgy vágtam neki, hogy mélyrepülésben volt a magánéletem. Ahhoz képest megmutatta az élet, hogy nincs veszve azért minden, és igen is képes vagyok egy férfit beengedni a világomba.  Nem megrögzött, vén szingli vagyok, na. Maradok hát optimista a jövőmet nézve.
Idén a karanténosdi hozott érdekes fordulatokat, pont a bezártság alatt került közel hozzám egy srác, aki végül úgy döntött, hogy felejtsük el egymást. Ám azok a hónapok megmutatták, hogy még otthon ülve és online is jöhet új férfi az ember életébe.   Olvasás folytatása

Kirándulás a Hortobágyon

Hortobágyon jártam a szüleimmel augusztus elején.
Apum javaslata volt a helyszín és meg abszolút nem bántam, merre is megyünk az országban. A kívánságlistámon Aggtelek és Jósvafő van jelenleg legfelül. Ám oda jobban kellett volna előre tervezni és ott alvós „buli” lévén szállást foglalni, hiszen a Dunántúlról megjárni egy nap alatt a barlangot és környékét, az a kinyírós kategóriába esik. Jövőre van már program legalább.

Hajnali 5-kor elstartoltunk Hortobágynak Fehérvárról. A napkeltét az M7-es autópályán haladva csodáltuk meg. Ritka pillanat, mert nem vagyok korán kelős típus. Az idei nyáron számtalan naplementét láttam, de keltét egyet sem eddig.
Sima utazás, semmi extra és elértük úti célunkat, a Mátai Ménest. Naivan elcsodálkoztam, hogy jé, itt lovak vannak! Ménes szó, amúgy…nem ugrott be arről.  Bakancslistás tétel volt a nyaralásra, a ló simogatás. Legtökéletesebb helyre érkeztünk. Jó pár istálló, tele pacikkal, mit mást akarhattam volna még.

Befoglaltuk magunkat a deles kocsikázásra. Majd nekem a kávéra volt szükségem. Itt született meg az a nem mindennapi képen, amint a lovak mellett kávézgatom.

Olvasás folytatása