Magyarország, emlékek

Az augusztusi nyaralásomról pár szót ejtenék most. Illetve ezzel a cikkel búcsúzom Magyarországtól egy időre. Szeptember 12-től, mind UK, mind Magyarország csak karatén vállalás mellett kereshető fel. Oda-vissza történő szabad utazás korlátozásra került ismét.

Az eredeti terv szerint egy hét szabadságot kaptam első körben. Majd egy hétre rá csak hétvégére repültem volna haza, az esküvőre. Teszteléses procedúra rendeletbe iktatása borított mindent. Nem láttam járható utat arra, hogy 2 héten belül 4 teszt sikerülhet, s ráadásul időben.
Volt pár stresszes napon ettől…levezettem a lehetséges opcióimat. Nem maradt más, mint egy bazi hosszú levél, amit a főnökömnek küldtem. Elnyávogtam benne, hogy miért lenne szükségem 2 teljes hétre egyben, s udvariasan, angolosan azt kértem tőle, hogy „gondolja át, mi a járható út, mi nem a részéről”. Nagyon gyorsan választ kaptam, hogy 2 hét megoldható.
Utoljára 2 hetet egyben Magyarországon 2012-ben töltöttem.

Olvasás folytatása

Születésnapom 2020.

Egy újabb év. Egy újabb szülinap. 32 éves lettem.
Durva…basszus. 24 évnél egy perccel sem érzem öregebbnek magam, s az életvitelem, s ahogy élem az életem is, bőven még a 20-as éveimben „jár” csak.

Erről az ugrik be, hogy 6 évvel ezelőtt egy csoportos kirándulás egy akkor 30 év körüli hölgy megjegyezte nekem: Mit beszélsz, még csak 26 éves vagy, tök fiatal. Aztán valahogy most 2020-ban is még mindig tök fiatalnak érzem magam. Mintha a biológiai órámban nem telt volna el semmi sem. Nyilván a szervezetem öregszik, s a szemem alatt már vannak mélyedések, de ennek csak örülök.

Nagy évértékelésre nem gondoltam. Annyit talán, hogy szuper volt ez a 31. év. Nagyon sok szép pillanattal és elképesztően tartalmasan időszakokkal. Mérhetetlen köszönet az életnek, hogy megéltem ismét 365 napot békében, egészségben, szeretetben, nagyrészt párkapcsolatban. Itt megemlítem, hogy a 30. életévemnek úgy vágtam neki, hogy mélyrepülésben volt a magánéletem. Ahhoz képest megmutatta az élet, hogy nincs veszve azért minden, és igen is képes vagyok egy férfit beengedni a világomba.  Nem megrögzött, vén szingli vagyok, na. Maradok hát optimista a jövőmet nézve.
Idén a karanténosdi hozott érdekes fordulatokat, pont a bezártság alatt került közel hozzám egy srác, aki végül úgy döntött, hogy felejtsük el egymást. Ám azok a hónapok megmutatták, hogy még otthon ülve és online is jöhet új férfi az ember életébe.   Olvasás folytatása

Kirándulás a Hortobágyon

Hortobágyon jártam a szüleimmel augusztus elején.
Apum javaslata volt a helyszín és meg abszolút nem bántam, merre is megyünk az országban. A kívánságlistámon Aggtelek és Jósvafő van jelenleg legfelül. Ám oda jobban kellett volna előre tervezni és ott alvós „buli” lévén szállást foglalni, hiszen a Dunántúlról megjárni egy nap alatt a barlangot és környékét, az a kinyírós kategóriába esik. Jövőre van már program legalább.

Hajnali 5-kor elstartoltunk Hortobágynak Fehérvárról. A napkeltét az M7-es autópályán haladva csodáltuk meg. Ritka pillanat, mert nem vagyok korán kelős típus. Az idei nyáron számtalan naplementét láttam, de keltét egyet sem eddig.
Sima utazás, semmi extra és elértük úti célunkat, a Mátai Ménest. Naivan elcsodálkoztam, hogy jé, itt lovak vannak! Ménes szó, amúgy…nem ugrott be arről.  Bakancslistás tétel volt a nyaralásra, a ló simogatás. Legtökéletesebb helyre érkeztünk. Jó pár istálló, tele pacikkal, mit mást akarhattam volna még.

Befoglaltuk magunkat a deles kocsikázásra. Majd nekem a kávéra volt szükségem. Itt született meg az a nem mindennapi képen, amint a lovak mellett kávézgatom.

Olvasás folytatása

Nyaralás: hazaút

Élek, s leporolom most a klaviatúrát közel 2 hét kihagyás után.

Otthon jártam Magyarországon. Az elmúlt 8 hónap csúcspontja, hogy végre el tudtam hagyni Londont és ez évben először szabadságot kaptam.
Ez a két teszteléses procedúra kellően stresszelt a hazautazás előtt. Mindennek olajozottan kellett menni ahhoz, hogy időben és pontosan megkapjam az eredményeket. Első parát a mintavétel adta, nehogy érvénytelen legyen például. Aztán a labor tényleg visszajelez-e beérkezést követő napon. A szerencse az mellettem állt, mert gyönyörűen és időben meglett minden.
Majd a repülés következett. Egy egészséges félelem motoszkált bennem. Rosszul aludtam előtte éjjel és enyhe rosszullét is elkapott indulás előtt. A szervezetem tudat alatt beparázott, hogy reptér és az embertömeg potenciális fertőzési góc. Illetve bennem volt a drukk, hogy a magyar határon kérdezés nélkül elfogadják-e a teszteredményeket.
Vasárnapi napomon fejfájás csillapító és Mekis kaja tartott egyben, ami totál gáz. De egyszerűen nem kívántam enni és nem volt jó a közérzetem.

Reptéri pillanat. Diszkréten kávét inni 2020-ban.

Olvasás folytatása

Külföldivel Budapesten III.

A barátom magyarországi látogatására tennék végre pontot.
Ahogy korábban említettem, elámult Budapesttől. Kelet-Európa izé bizé szar duma, amit itt hallunk Angliában magunkról, aztán a turista ráébred, hogy nyugati színvonalat tolunk igazából. Budapest meg sokkal inkább hasonlít Bécshez, mint bármilyen orosz városra. Mert sajnos az évek alatt arra is volt példa, hogy valaki megkérdezte, mennyire érződik az orosz behatás az építészetünkben….semennyire, pont úgy.

Ő folyamatosan elcsodálkozott, igazán szép város Pest, nem igaz? A Margit-szigeten átsétálva is, nem győzött betelni a kilátással. Még azt is említette, hogy megérti a szüleimet, amiért örülnének, ha hazaköltöznék…milyen jó tulajdonképpen itt minden. Csak ne te beszélj rá, hogy haza kéne költöznöm…különben is mi turisták vagyunk, fogalmunk sincs mit és mennyit, hogy keresnek Budapesten az emberek és abból mit engedhetnek meg. Mi könnyen vagyunk a száz fontosokat költeni itt.

Olvasás folytatása

Esküvő Balatonfüreden

Esküvőn jártam Balatonfüreden a hétvégén.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy kerültem oda.
6,5 évvel ezelőtt egy nemzetközi találkozón ültem barátnőmmel Londonban. A pult közelében egy srác olyan elveszettem állt. Odamegyek már és ide invitálom magunkhoz – elhatároztam. Így ismerkedtem meg hihetetlen véletlen folytán a magyar sráccal, a vőlegénnyel.
Az évek alatt párszor találkoztunk, de mindketten éltük a saját kis életünket, így nem vált szorosabbra barátságunk egészen 2018-ig. A „kötelező”összefutás mindig augusztusra esett, a születésnapja alkalmával egy bulira összejött a baráti kör.
Idővel megtudtam, hogy a nagymamája a szüleimtől sétatávra lakik Fehérváron.
Aztán tavaly a barátságunk szorosabbra fordult, elkezdtünk többet találkozni, bowlingoztunk, moziztunk, színházba mentünk, comedy estre ültünk be, sétáltunk a Temze mellett, puboztunk vagy csak úgy bedobtunk egy kaját valahol. Az életem részévé váltak a közös bandázások.
Ezzel párhuzamosan ő aktívan Tinderen is tolta az életét. Egy Tinder jobbra húzásnak köszönhetően ismerte meg azt az ausztrál hölgyet, akivel aztán rövid időn belül komolyra fordult a kapcsolata.
Az utolsó közös élményünk december végére esett. Nagymamájától jött és engem felszedve együtt mentünk Pestre kirándulni.
A pesti napunk végén felszállt a reptérre tartó buszra és akkor tudtam már, hogy az esküvőjéig nem találkozunk újra. Egy jó baráttól búcsúztam…Január elején Sydneybe költözött a párja után. Olvasás folytatása