Egy kicsit az önelfogadásról

Mai cikkben egy kicsit mesélni szeretnék arról, hogyan jutottam el az önelfogadásig és hogyan vállaltam fel magam idővel smink nélkül.

Úgy igazából sosem utáltam magam, nem illettem magam csúnya negatív jelzőkkel, de azért én sem úgy születtem, hogy békében éltem a saját testemmel kezdetektől.
Az első nagy sebeket az általános iskola adta, mikor hizlalni való disznónak és tokás pulykának csúfoltak egyesek. A porig tiportak. Évekig tartott felállni, de ugyanakkor meg hálás vagyok, hogy már tini éveimben megtapasztaltam ezt, s kigyógyulás közben váltam azzá az erős karakterré, aki tulajdonképpen megalapozta az eddigi felnőtt éveimet is.
Azokban az években, volt, hogy a lakást nem akartam elhagyni, mert nem mertem felvállalni azt, aki vagyok. Nyári szünet alatt előfordult, hogy egy hétig nem tettem ki a lábam a kertünk kapuján, nehogy meglássanak az emberek.
Hosszú út állt előttem. A változást középiskola hozta meg először, olyan osztályba kerültem, akik a furcsaságommal, különcségemmel és antiszociális megnyilvánulásaimmal együtt elfogadtak. Soha egyetlen negatív szót nem hallottam osztálytársaim szájából, ami a külsőmet illette volna.
Idővel kezdtem fellélegezni és ellazulni.  Az évek pedig teltek, ott voltam 16, 17 évesen és a fiúk szemében továbbra is láthatatlan lényként léteztem.

Lelkizés 2019.

Az elmúlt hetekben nagyjából úgy éreztem, hogy egy cunami ment rajtam végig. Mind a hosszú hetek betegeskedése kapcsán, mint a lelki viharok tekintetében.
A csúcspont ott tetőzött, mikor anyukámmal folytatott telefonos beszélgetés közben, mellesleg megjegyeztem: Figyelj anya, ne lepődj meg, ha az én esküvőmre sosem kell majd odaérned. Ja és ne lepődj meg, ha unokád se lesz sosem felőlem.
Ez a nagy valóság. Azt látom magam körül például, hogy a 40 felé közelítő férfi ismerősim bezárták a kapukat. A nőket hibáztatják, amiért ők mindjárt 40 évesen egyedülállóak. Személyes ismerősi körömben pipa vagyok emberekre, pont emiatt.
Erre jön rá, hogy táncon sem tapasztalok mást, mint 30+ éves jóvágású, intelligens pasik full egyedül.
Egy teljesen általános jelenségről beszélünk, ahol a fél világ egyedülálló – nők és férfiak egyaránt. Pár emberrel elég beszélgetni és jönnek a sztorik. Saját fülemmel hallottam már relatív fiatal sráctól, hogy évek óta nem volt együtt nővel. Ez is durván reality.

Otthon, benyomások

Karácsonyi beszámoló helyett, jöjjön most egy személyes benyomások cikk.

Az elmúlt napokban többen győzködtek, hogy haza kéne költöznöm, mert a fizetések „elszálltak” és soha jobb lehetőség nem volt még állást találni, mint most. Egyik vélemény szerint én simán 600 ezer forintot is kaphatnék a jó angolom és talpraesettségemből adódóan. Biztos? Diploma nélkül 600 kiló…kizárt. De egye fene, ha valaki ad nekem 600 ezert alkalmazottként heti 45 órában és szabad hétvégékkel, hazaköltözöm.

Karácsonyi para

Karácsonyi para.
Pfuu, a héten ráparáztam a Karácsonyra. Szerintem december 24. az év egyik legunalmasabb napja – ítéljetek el a kijelentésemért. A másik oldalról meg olykor az év legelcseszettebb napja is tud lenni.
Az évekkel az emlékek megszépülnek, de nekem az otthoni karácsonyi élményeim valahogy nem szépültek meg. Volt olyan év, hogy tök egyedül magamban fogyasztottam el az ünnepi vacsorát, mert nána, hogy Szentestére kell családtagoknak összebalhézni. És beülni az autóba, elmenni otthonról.
Csodálatos élmény megvolt.
Másik évben a lakmározást követően annyira untam a banánt, hogy leültem számítógépes játékon játszani. (Hozzá kell tenni, hogy anno még nem volt net bekötve, sőt Facebook sem)
A bugyuta Télapós amerikai filmektől kirázott a hideg, a Reszkessetek betörőket meg 25x már láttam, nem fogom megnézni újra.

forrás: google képek

Ne kísértsen a múlt

Néha úgy érzem, hogy a múlt kísért.
A történet ott kezdődött, hogy 2007-ben az interneten megismertem valakit, akivel egyszer találkoztam abban az évben. Aztán egy véletlen folytán 2010-ben a születésnapom előtt egy nappal újra előkerült az illető. Beszélgettünk az interneten, s említettem, hogy másnap megyek Siófokra bulizni. Csatlakozzon, ha szeretne. És csatlakozott, de úgy, hogy ő vitt le engem és a barátnőmet, majd hozott vissza is a partiból. Mielőtt elindultunk volna még nála volt egy pezsgős indítás, ő szigorúan nem ivott semmit. A buliban nagyjából a személyes testőr szerepét adta, amint valami idióta rám vagy a barátnőmre akart mászni, mentünk oda hozzá. Ő pedig löködte el a pasikat.
Fiatalság, bolondság, nem voltam totál normális az tuti.
Szépen fel is öntöttem a garatra. Pár koktél és Malibu tisztán megtette a hatását. Ám biztonságban hazaértem, mert ő hajnali 4-re épségben hazaszállított. Normális arcnak találtam.

Véletlen találkozás

A hét elején írt az ismerősöm, hogy szombaton lesz egy kis születésnapi összejövetel, buli a Sohoban. De jó, pont ráérek és szabad is vagyok. Akkor hétvégén találkozunk.
Kora este a Leicester Squraren kezdtünk az alapozó italozással. Egy-egy pohár pezsgős koccintás és már indultunk is a szórakozóhelyre. További koccintások és nekem úgy elég is volt. A koncert elkezdődött, a hangulatom is a tetőfokára hágott. Invitáltam az embereket a táncparkettre. Valakire ráléptem, valakit kicsit lelocsoltam piával, ez van.