Kategória: Így érzem

Öt évesen angolul kell tanulni

Egy kósza gondolatmenet mára.
Rendszeresen, heti szinten látom Vekerdy Tamás egyik megosztását a Facebook oldalamon.
ITT:

Sajnos úgy látom, hogy sokan nem olvassák el teljesen a cikket. Csak annyit látnak az egészből, hogy “Ötévesen nem angolul kell tanulni”. A sok hozzászólás és megosztás kapcsán úgy jön le, hogy de jó. Angolt nem kell beszélni 5 évesen, fenébe is idegen nyelveket tanulni gyerekként.
A szülők maguk sem beszélik a nyelvet és ez tök jó megerősítést ad: Nincs is arra az angolra szükség. Hála égnek, valaki kimondta! Nem ég a pofám a gyerek előtt, hogy én sem tudom a nyelvet. A Vekerdy megosztotta: nem is szükséges.

Olvasás folytatása →

Személyes gondolatok

Könnyű nem írni. Könnyű nem nyúlni a laptop billentyűzethez és elveszni a világ történéseiben. Engedni, hogy a hírek beszippantsanak és elvegyék az energiákat. A mostani Ukrán háborús helyzet jobban kezd “enni”, mint hittem volna. Pedig egyelőre nagyon jó helyzetben vagyok és közvetlen környezetemben nem érződik még hatása. Itt nincsenek menekültek százezrei, nem kell ideiglenes szállást és ellátást biztosítanunk sem.

A munkában is olyan, hogy ‘elkerülnek’ a hírek. A babával a szokásos rutint kell folytatnom. Zenés foglalkozásra menni, játszóházba sétálni, etetni és fektetni délután. A babát elkerülik a világ zajai és amúgy is végtelenül kicsi hozzá, másrészt neki a kis környezetében ez tök nem számít. Ő csak gondoskodásra, ölelésre, hamira és játékra vágyik. És persze védett és megszokott otthonában élnie. A munkanap végén főnökömmel sem a híreket vitatjuk meg, hanem a babával kapcsolatosan váltunk pár szót. Majd viszlát és találkozunk holnap.

Olvasás folytatása →

Online társkeresés

A párkereső oldalak világáról elkezdem most írni a cikkemet. Várhatóan jó pár írás fog születni a témában, mert éppen nyakig ülök a szituációban és ihlet az akad bőven.

Olvasás folytatása →

12 év blogolás

12 év. Ennyi ideje írom ezt a blogot.
Az elmúlt több, mint 10 évben kísérte utamat ez az online felület, s minden kisebb-nagyobb élményt, ami érzéseket váltott ki belőlem, kibeszéltem magamból.

Olvasás folytatása →

9 év huss

9 éve Londonban. Elképesztően gyorsan teltek az évek.
Mintha csak tavaly készült volna rólam az első londoni fotóm, a Buckingham Palotánál.

Olvasás folytatása →

Karantén 7. hét

Karantén 7. hetének is vége.
Hogy én eddig mindig tartottam a nyári szünetektől. Mit fogok én napi 10 órában 2 vagy 3 gyerekkel kezdeni. Aztán a vírus okozta helyzetben azon kaptam magam, hogy 7 hetet letoltam a picikkel, úgy hogy semmi tábor, foglalkozás, barátokkal játékdélután, de még csak játszótéri idő sem akadt.
Az első hetekben napi 1 sétára mentünk ki még reggel 9-kor, hogy elkerüljük a délutáni „forgalmat”.  Délután pedig a kertben töltöttünk egy szűk órát. Hetekig ennyi volt a mozgás az életükben.
Majd ahogy telt az idő, kicsit bátrabbak lettünk. Egy picit kitoltuk a reggeli sétát, s néha még egy rollerkör is belefért délután gyorsan. Az utolsó 2 hétben már fixen napi kétszer kint jártunk akár 3 órát összesen.

Olvasás folytatása →