Karácsonyi para

Karácsonyi para.
Pfuu, a héten ráparáztam a Karácsonyra. Szerintem december 24. az év egyik legunalmasabb napja – ítéljetek el a kijelentésemért. A másik oldalról meg olykor az év legelcseszettebb napja is tud lenni.
Az évekkel az emlékek megszépülnek, de nekem az otthoni karácsonyi élményeim valahogy nem szépültek meg. Volt olyan év, hogy tök egyedül magamban fogyasztottam el az ünnepi vacsorát, mert nána, hogy Szentestére kell családtagoknak összebalhézni. És beülni az autóba, elmenni otthonról.
Csodálatos élmény megvolt.
Másik évben a lakmározást követően annyira untam a banánt, hogy leültem számítógépes játékon játszani. (Hozzá kell tenni, hogy anno még nem volt net bekötve, sőt Facebook sem)
A bugyuta Télapós amerikai filmektől kirázott a hideg, a Reszkessetek betörőket meg 25x már láttam, nem fogom megnézni újra.

forrás: google képek

Reklámok

Ne kísértsen a múlt

Néha úgy érzem, hogy a múlt kísért.
A történet ott kezdődött, hogy 2007-ben az interneten megismertem valakit, akivel egyszer találkoztam abban az évben. Aztán egy véletlen folytán 2010-ben a születésnapom előtt egy nappal újra előkerült az illető. Beszélgettünk az interneten, s említettem, hogy másnap megyek Siófokra bulizni. Csatlakozzon, ha szeretne. És csatlakozott, de úgy, hogy ő vitt le engem és a barátnőmet, majd hozott vissza is a partiból. Mielőtt elindultunk volna még nála volt egy pezsgős indítás, ő szigorúan nem ivott semmit. A buliban nagyjából a személyes testőr szerepét adta, amint valami idióta rám vagy a barátnőmre akart mászni, mentünk oda hozzá. Ő pedig löködte el a pasikat.
Fiatalság, bolondság, nem voltam totál normális az tuti.
Szépen fel is öntöttem a garatra. Pár koktél és Malibu tisztán megtette a hatását. Ám biztonságban hazaértem, mert ő hajnali 4-re épségben hazaszállított. Normális arcnak találtam.

Véletlen találkozás

A hét elején írt az ismerősöm, hogy szombaton lesz egy kis születésnapi összejövetel, buli a Sohoban. De jó, pont ráérek és szabad is vagyok. Akkor hétvégén találkozunk.
Kora este a Leicester Squraren kezdtünk az alapozó italozással. Egy-egy pohár pezsgős koccintás és már indultunk is a szórakozóhelyre. További koccintások és nekem úgy elég is volt. A koncert elkezdődött, a hangulatom is a tetőfokára hágott. Invitáltam az embereket a táncparkettre. Valakire ráléptem, valakit kicsit lelocsoltam piával, ez van.

A Nagy Ő az Igazi is?

Nagy Ő-t te is megtalálod 😀

Egy ismerősöm megkért, hogy töltsek ki egy kérdőívet, ami a munkájához kell.
Itt találjátok: LINK
A kérdőívben volt egy érdekes kérdés: Szerinted az Igazi az a Nagy Ő is?
Elsőre azt gondoltam, hogy igen. Aztán meg azt, hogy még sem. A Nagy Ő szerintem nem az igazi.
De kis az a Nagy Ő? Mire számítanék tőle? Hát talán, hogy essen le az állam, mikor meglátom. Egy olyan pasi, akire azt mondom, hogy Váó, de megkóstolnám.

A londoni esküvő – vendég voltam

forrás: alightphotography.co.uk

Hétfőn esküvőre voltam hivatalos, életem első londoni esküvőjére és Karácsonykor. Izgatottan vártam a napot.  December 21-ike megérkezett esővel. Egész délelőtt „készültem” avagy hogyan üssük el az időt semmittevéssel. Míg végül már kapkodnom kellett. Körömlakkozásra időn természetesen nem jutott. Kiléptem az ajtón és a kifésült hajamat 3 perc alatt elrendezte az időjárás. Elindultam a városháza felé, ami tőlem egy 5 perces sétára van, de magassarkúban ez dupla annyi időbe telt. És ráadásul elfelejtettem magassarkúban járni. Esetlenül tipegtem, miközben úgy éreztem magam, mint egy városi bohóc. Plusz egyik kezemben az esernyőt, másikban meg a táskámat fogtam. A 10 perces séta közben 4x meg kellett állnom, mire valahogy belerázódtam a cipőmbe.
Az idei első és utolsó körömcipős napom megvolt. 🙂

Karácsonyi témák bloggereknek – Válaszaim

forrás: internet

Fut most decemberben egy blogger kihívás Suzn’ világa által az MBBK csoportban, melyben minden napra van egy téma, amiről írni kell. Nem csatlakoztam a kihíváshoz, mert így sem érem utol soha magam a megírásra váró dolgokkal, nem fért volna bele. Viszont a listából kiemeltem egy – két tételt, amiről szeretnék most említést tenni, összezsúfolva egyetlen cikkben.

Karácsonyi film
A bugyuta Télapu, Télapó és egyéb hasonló témájú filmekért nem vagyok oda. Nem kapcsolódnak a magyar szokásokhoz.
Ha választanom kell, akkor animációs filmeknél a Polar Expressre rakom le a voksom. A karácsonyi mese azért tetszik, mert szerintem azt akarja bemutatni, hogy ha hiszel valamiben, megtörténik.

Nem animációs filmeknél bizonytalan vagyok. Nincs igazán egyetlen olyan sem, amiért úgy oda lennék. Vagy akkor mondom a Reszkessetek betörőket, de csak azért, mert jártam New Yorkban és egy – egy filmjelenet helyszínén megfordultam.