A búcsúest

Pénteken egy ausztrál ismerősöm búcsúestjére voltam hivatalos Londonban. A hölggyel kétszer találkoztam korábban, mert ő a magyar haverom párja. Tök kedvesen huszad rangú ismerősként is meghívott.
Nagyon szeretem azokat az összejövetelek, ahol alig ismerek valakit, de tudom előre, hogy mindenki baromi jó arc. Jó világjárt és intelligens, értelmisége emberek társaságban lenni.
Az ausztrál hölgy 10 éve érkezett Londonba, pénzügyi területem van diplomája, szóval neves bankoknak dolgozott az elmúlt években. Volt csoportvezető is, majd saját céget alapított és külső munkatársként tevékenykedett. Kívülállóként őrá mondanánk, hogy na, megcsinálta a karrierjét Londonban.

Olvasás folytatása

Reklámok

Focimeccsen: Chelsea – Vidi

Augusztus utolsó hétvégén ismerősökkel sétáltam a Temze parton. Őszi eseményekről beszélgettünk, s az egyik ismerős szimplán megemlítette, hogy jön a Vidi Londonba játszani októberben. A Vidi? – néztem nagyot. Arra a meccsre én is el akarok menni. Végül rajta keresztül lett jegyem is a mérkőzésre.

Október 4-én a Fulham Broadway állomáshoz utaztam a District vonalon. Kezdődött a „pokol”. Hatalmas tömegbe botlottam a kijáratnál.

Olvasás folytatása

Hogy ketyegek el Londonban?

Hogyan ketyegek el Londonban?
A héten a Házon kívül műsorban szó esett külföldön élő emberek pénzügyeiről. Az, hogy megkérdezzük x típusú telefonért mennyit kell dolgozni, meg mennyi az albérlet és utazás, még nem lesz hiteles a pénzügyi helyzetünk bemutatása.

Én önkéntes alanyként most vállalkozom arra, hogy leírom, hogyan is élek, s milyen színvonalon. Ám mielőtt magamról ejtenék szót, jöjjön egy UK általános adat.
A Guardian tavaly őszi cikke szerint átlagosan 8000 font tartozásuk az embereknek szigetország szerte, amibe nem számolták bele a jelzáloghitelt. Átlag 8000 font/ fő!
Az átlagos deficit háztartásonként pedig 900 font (ennyivel többet költenek, mint keresnek)
Érdemes megállni és elképzelni, hogyan lehet ez?
Ahányszor az Oxford street-en jártam, mindig tömegbe botlottam. Úgy tűnik, hogy Londonban mindenkinek van pénze, hogy hülyére költse magát. Ez a látszat. Bárcsak az lenne a menő, hogy az emberek a megtakarításaikat mutogatnák és elmesélnék, hogyan tudtak x összeget félretenni. Jelenleg a milyen ruhám van és iPhone telefon tulajdonosa vagyok, jobban megy az Instagrammon és virtuális világban. Megtakarítás helyett költünk, de nem csak a keresetünket költjük, hanem okosba hitelkártyára is. Mikor Londonban a buszon látom, hogy valaki kotor a pénztárcájában, vagy mobiltokját matatja, 2-3 kártya minimum kivillan. Trend, hogy 1 debit – valós fizetésen alapuló kártya mellett, még 2+ hitelkártyával járkálnak az emberek.
A hitelt úton és útfélen nyomják az arcunkba is. Nekem is Barclays Bank küldött múlt hónapban kihagyhatatlan ajánlatot. 3000 font 5 évre – 5800 fontot kellene visszafizetnem legvégül. Hát hülyének néznek ezek? Szívem szerint felhívtam volna őket, hogy ilyen feltételekkel én akarok nektek kölcsön adni, nem kölcsön kérni!
Legújabb őrület, a Paypal is elkezdte a hitelezést. Nálam minden vásárlásnál a fizetés gomb mellett ott az opció, hogy „kérjen Paypal hitelt, törlesszen később”. Egy kicsit megcsúszna a kezem a kijelzőn és akár véletlenül is sikerülne rányomni a lehetőségre. Valszeg erre játszanak… Olvasás folytatása

Miért költöztem Angliába?

Augusztusban a Vegas reptéren a határőr utolsó kérdése ez volt felém: Miért költöztem Angliába?
Én meg néztem rá, s nem tudtam mi mondani
. Ő meg sürgetett: munka miatt? dolgozol nem?
De, de – válaszoltam hebegve.
A történem nem ilyen egyszerű. Nem az angliai munkalehetőség motivált arra, hogy elhagyjam az országot. A legfőbb motivációm azt volt, hogy elegem lett az otthoni életemből. Egy 85-95.000 ft nettó fizetésű állásban melóztam egy stresszelő és alázó főnök mellett. 22. életévemet tapostam. Nem láttam a jövőmet.
Próbáltam váltani, de a válság után örült mindenki, ha összejött valami melója. Nem kapkodtak utánam a cégek, a kutyának nem kellettem. Ez a mai napig mélyen bennem maradt, hiába tudom azt, hogy munkaerőhiány van. Valahogy nem tudtam még mindig megbocsátani, hogy 22 évesen nem kellettem…szar érzés volt egy utált munkahelyre bemenni és várni a jobb jövőt.
Ha nem hagyom el az országot, attól tartok, hogy még mindig anyámékkal élnék, s az évek alatt pedig a főnököm szépen tönkretett volna. Olvasás folytatása

Kirándulás Kentbe

Múlt héten egy ismerősömmel beszéltem. Úgy volt, hogy megyünk a belvárosba rollert nézni, mert mindketten tervezünk venni egy újat. Ám végül jó időre való tekintettel, én a boltok helyett a tengerpartra vágytam. Megbeszéltük hát. A térképen ráböktem Broadstairs városkára, mert itt még nem voltam és homokos a part.

Szombat reggel indultunk. Elromlott valamennyire az idő, mert Murphy-törvénye… Semmi gond, amíg csak egy pulóver kell és esőkabát nem, rendben van. Hárman vágtunk neki a kirándulásnak és az ismerősöm a kis piros kocsijában vitt minket. A legjobb a baráti találkozásokban az, hogy mindenféle téma szóba jön és megosztjuk egymással gondolatainkat. Olvasás folytatása

Ússz az Olimpikonok nyomában – London Aquatic Centre

Tavaly nyáron kaptam rá arra, hogy olykor kijárjak úszni Stratfordba, a London Aquatic Centrébe. Ebben az uszodában rendezték a 2012-es Olimpia úszás és szinkronugrás versenyeit. Az itteni medencében nyert Gyurta Dániál 200 m mellen, Cseh Laci pedig a bronzérmet hozta el 200 m vegyesben. Így minden látogatásom során eszembe jutnak ők és úgy érzem magam, hogy az Olimpikonok nyomában úszom.

Az épület eléggé új tehát és csak 2014-ben nyitották meg a Londoniak számára. Ami meg számomra vonzó benne, hogy 50 m-es a nagymedence és 2-3 m mély. Úszóedzésekhez tökéletes. Olvasás folytatása