2 dolog, amit átvehetnénk az angoloktól

Múlt héten otthon egy rokon kérdezte: Aztán mivel ütöd el az időt a babával, munkában?
Első körben rávágtam, hogy az angol kertváros 2 park között helyezkedik el, s 4 játszótér van gyalogtávra. Nagyon szuper környék arra, hogy felneveljünk itt gyereket. Nem véletlen, hogy a felső középosztály kispécizte magának és mindig is pénzes lakói voltak az utcáknak. A legolcsóbb családi házak, egybeépített sorházas utcában, 4 hálószobával 1,2 millió fonttól. Ez a padló, mert akad itt 6 millióért is ingatlan. Itt dolgozva főleg fehér és kifinomult emberekkel találkozom a főutcán. Biztonságos városrész.
Erre jött az a válasz, hogy ahol milliárd forintokért mennek az ingatlanok, legyen is már színvonal és játszóterek. Vagyis azért van játszótér, kiépített gyerekparadicsomok, mert a házak drágák. Ez így nem igaz, mert gagyi környékeken is vannak játszóterek és parkok, szerte a városban!

A beszélgetést továbbvittem. Járok könyvtárba a babával. A helyi könyvtárakban ingyenes baba énekórák, történetmesélős foglalkozások vannak. A könyvtárosok szervezik. Ez megint nem csak azért, mert puccos környék, ez is van mindenhol a városban.
A könyvtárak virágzó találkozóhelyei a kisgyerekes nannyknek, anyukáknak. Könyvtárba járni menő a gyerekkel és nagyon széles gyerekkönyv választékra bukkanhatunk. Egészen a babás tapizós könyvtől, az első önálló olvasáson át, tini fikciók, megtalálható minden. A könyvtárban még nagyon sok ismeretterjesztő kiadás is van. Én mindig is szerettem gyerekekkel járni oda, hetente új könyveket kivenni. És pedig ezeknek a gyerekeknek otthon is nagyon sok saját könyvük van.
Az egyik helyi könyvtárunkban hétfőn és kedden, reggel 11-kor babás éneklés. Kedden délután 4-kor kisiskolásoknak mesélőidő, kreatív foglalkozások. Szombaton 11-kor pedig apák és babák énekóra. Persze foglalkozáson kívül is bármikor be lehet ugrani, nyitvatartási időben és könyveket nézegetni, kotorni a polcról.
A könyvtári tagság ingyenes, a ‘council tax’ – önkormányzati adóból fedezik a működtetését.
Magyarországon van ilyen lehetőség? A könyvtárak ki vannak-e arra használva, hogy a kisgyerekes anyukáknak segítsenek az elszigeteltség, magány ellen? Egy olyan helyet adva, ahol lehet dumcsizni és sok szép könyvet kivenni otthonra?
Ha nincs ilyen opció, miért nem lépjük meg?! Át kéne venni az angoloktól ezt a trendet.

Olvasás folytatása

Csatorna mesék II.

Csatorna mesék zárásaként beszéljünk arról, milyen is lehet egy hajón (angolul narrowboat) lakni. A csatorna melletti sétáim alkalmával már többször elképzeltem, hogy milyen egyszerű is lenne beruházni egy hajóra – pár 10 ezer fontért. Majd lakbér és vagy jelzálog fizetés nélkül leélni egy életet. Milyen egyszerű és milyen olcsó! A valóság azonban sokkal összetettebb.

Olvasás folytatása

Gyerekvállalás Londonban

Mai cikk már közel egy éve ül a fejemben. Kicsit kényes a téma, ezért halogattam a megírását: Gyerekvállalás Londonban.
Minden ott kezdődött, hogy tavaly nyáron leültem egy barátnőmmel beszélgetni, aki a párjával a közeljövőben családot szeretne alapítani. Mesélte, hogy rákeresett a neten, mire is számíthat majd friss anyaként ebben az országban, milyen pénzügyi juttatások és meddig járnak gyerekes szülőknek. Plusz milyen állami gyerekgondozás létezik.
Ledöbbent…s így reagálta le: nem tudtam, hogy ennyire rossz a helyzet?
Hát persze, hogy sokkoló. Megértem a villámcsapást.

Olvasás folytatása

Mese a csatornákról

Csatornák történelme. Valahogy sosem gondoltam bele, természetesnek vettem a csatornák jelenlétét. Londoni összképhez tartozásukat. Kismilliószor elsétáltam mellettük rekreációs céllal, megcsodálva a keskeny kis hajókat és a vízhez köthető élővilágot. Egyszer egy angol bácsi mesélte, hogy régen a csatornákon áruszállítás folyt. Anno még lóval húzták a hajókat is. Persze, miért ne használták volna szállításra. Történelem meg változik – ennyiben hagytam.

Olvasás folytatása

Vidéki nyaralás, kezdetek

Egy hetet vidéki Angliában töltöttem el. A barátom (Mr. Darcy) vetette fel az ötletet arra, hogy a gyerekeivel közösen, iskolai, húsvéti szünet alatt csinálhatnánk valamit belföldön. Az év elején nagyon gyorsan igent mondtam erre. Majd a határozottságom visszább vett. Egy teljes hét a gyerekeivel, non-stop, mibe vágtam a fejszémet? Lehet, hogy akkora falat lesz, amit nem bírok majd megemészteni. Akik követik az életemet, tudják, hogy a gyerekkel való kapcsolatom semlegesen indult, majd nagyon durva negatív irányba haladt tovább tavaly. Első találkozásunkkor félénkek voltak és visszahúzódóak, amivel nem is volt semmi baj. Majd az ex-feleség manipulálásának köszönhetően, utálatba és ingorációba csapott át a hozzáállásuk felém. Nehéz és gonoszsággal teli, hosszú hónapok következtek. Nyár végétől indultunk el újra jobb irányba. Ám én még mindig nem merem elbízni magam, több, mint fél év után sem. Ezek ismeretében, egy hét együtt…naná. Puding próbája az evés.

Olvasás folytatása

Útlevél

Múlt pénteken átvettem a brit útlevelem. Hivatalosan, papíron is állampolgár lettem. Megható pillanatként éltem meg, kibontani és először fellapozni a dokumentumot.
Éppen anyuval tartottam videóhívást, mikor a kapucsengő berregni kezdett. Anyu! Ez az útlevelem, megyek és beengedem a TNT futárt. Igen. Itt van! Nézzük. Ott a nevem rajta. Nevem alatti sorban: brit állampolgár. Alatta, születési helye: Székesfehérvár. Elképesztő! Történelmi szülővárosom nevét büszkén látom vissza a papíron. Anyu, mit szólsz? Anyu, megérdemlem. Megdolgoztam érte. Nem két szememért és mosolyomért adták. Sok év adózás, majd több mint 1300 font eljárási illeték. Vizsgák, útlevél 275 fontért. Személyes interjú és ujjlenyomat vétel 65 fontért. És az időm, ami benne van összesen. Anyu, két országhoz tartozom immáron. Mit szólsz?

Persze öröm, de szomorúság is. Egy újabb állampolgár, akit egy ideje elvesztett az ország. Egy magánszemély, aki alig látja személyesen családját. Aki családi összejövetelekből marad le, rokonai gyerekei számára pedig egy ismeretlen arc. Pedig én jó családból jövök, s mikor otthon vagyok szeretettel várnak és mindig meghatódom.

Olvasás folytatása