Tibi bá bulija Londonban

Tegnap elmentem egyedül Tibi bácsi londoni retró bulijába. Már megint mire vetemedtem… 🙂 Egy belső késztetést éreztem, hogy próbáljam ki. Egyetlen ismerősömről sem tudtam, hogy érdekelte volna, magyar buliknak meg úgy általában nincs jó visszhangja Londonban.
7 évvel ezelőtt kipróbáltam a Fanta bulit, ami borzalmasra sikerült annak ellenére is, hogy nagyon be voltam rúgva. Felelőtlenül leittam magam, csoda, hogy nem hagytam el semmim. Nem vagyok rá büszke, de megbocsátom magamnak azt a kis kicsapongást. Azóta meg mindig ésszel vagyok.
A Ricsaj bulikban még nem csalódtam, de ott is csak kétszer jártam összesen.

Olvasás folytatása

Reklámok

Amikor én adok ki szobákat

Az albérlet újabb állomása. Kecó menedzserré avanzsáltak, így januártól én adom ki a kiköltöző emberek utána szobákat.

Elérkeztünk oda, hogy nem én keresek, hanem én kínálok. Milyen is másik oldalon állni?
Az első megüresedő szobát még a lengyel csaj hirdette meg Karácsony másnapján. Ja, mert hogy ő itt maradt ünnepelni, magában, ráért efféle dolgokra. Majd lazán megadta az e-mail címet és jelszót, hogy lépjek be a fiókba és olvassam, válaszolgassak a levelekre már. Jobb dolgom is akadt a karácsonyi szünet alatt, mint ilyeneket rendezgetni. Volt olyan személy, akire egy hét után írtunk vissza. Így nem lehet szobát kiadni, mert vagy benne pörög az ember pár napot, vagy ne hirdesse meg még.
Egy magyar lány is válaszolt a hirdetésre. Milyen jó lenne ide még egy magyar – lelkendezett  a lengyel. Ha ő kiveszi, akkor nincs is több dolgunk. Ez a kedves magyar lány kétszer nem jelent meg a megbeszélt időpontban szobát nézni, majd abszolút hülye indokkal, közölte, hogy őt még sem érdekli. Nem szégyellte az időnket rabolni, mikor itt vártuk két este is. Megbízhatatlan már most, jobb, ha el is felejtjük. Olvasás folytatása

Pub szerda volt újra

Ismét elmentem a Pub szerdára.
Második alkalom lévén már voltak ismerős arcok. Nándi a szervező továbbra is jó arc. Az ő kezdeményezése nyomán kapott új életet ez a magyar pubozós hagyomány.

Olvasás folytatása

Minden szép, ha jó a vége: az angol egészségügyben

Anyum szavaival élve a fél ország megtudta január elején, hogy gyomorfájással indult az évem.
Az ügyeleten jártam (walk-in centre) és gyomorsavra írtak gyógyszert, ami hatott is, mert másnapra jobban lettem és fokozatosan jött vissza az étvágyam. Mindig két falattal tudtam többet enni.
Egy hét után önkényesen úgy döntöttem, hogy leállok a gyógyszerrel. A vicces az, hogy utána még jobban lettem. Azóta meg újra szuperül. Először segített, utána meg visszatartott a tabletta? Hát, nem tudom.

Átregisztráltam címemhez aktuális háziorvoshoz, időpontot foglaltam. Elmentem a konzultációra, ahol elnyávogtam, hogy ez és ez volt. A francia orvosnő be akarta magyarázni, hogy biztos Karácsonykor sokat ettem, hirtelen ettem, fűszereset ettem…nem nyugodtam meg. Rábólintott, hogy legyen vérvizsgálat. Az első perctől nagyjából erre hajtottam.
Másnapra kaptam időpontot. Itt a háziorvosi rendelő egy kisebb klinika, vannak nővérszobák és egy csomó mintavételi dolgot helyben elintéznek.
24 órán belül újra a rendelőben jártam, egy fekete nővér levette a vérmintát. A vérvételtől azért féltem, mert tűt böknek. Engem ne böködjön senki, erre fel, ez a kis nővérke csodát tett. Egy gyenge nyomást éreztem össz-vissza. Tényleg ennyi? Nem győztem dicsérni, hogy mekkora profi.  Ő meg nevetve válaszolt „Hát igen, itt én vagyok a legjobb”.
Olvasás folytatása

Vasárnap: mini vásárlás

Ma jó kapitalista fogyasztóként a belvárosban jártam pénzt költeni.
A karácsonyi kívánságlistám pontjait még nem teljesítettem. A héten kapott el az ihlet, hogy el kéne nézni a Toms cipőboltba, hátha van januári leárazás.

Decemberben a Carnaby Street mellett sétáltam barátokkal, mikor megláttam, hogy a Toms-nak van itt üzlete. Beugrok, ha nem baj – kértem őket. A szememet legeltettem, design-ban nincs hiány, nehéz dönteni. Fel is próbáltam két darabot, aztán úgy voltam vele, ráér ez még januárig.

Olvasás folytatása

Évértékelés: ilyen volt 2018

Eljutottam oda, hogy megírom az évértékelőmet.

Milyen is volt 2018?
Alapvetően egy stabil és „szokásos” évnek számított. Új állást nem, csak albérletet kellett kerestem kétszer.

A legnagyobb újdonság, ami véletlenszerűen jött az életembe: Tánc
Nem volt felírva a bakancslistámra, hogy na majd egyszer, megtanulok táncolni. Bele sem mertem gondolni, hogy én képes leszek tánclépéseket követni, megjegyezni vagy valami hasonló.
Egyedül elmentem a magyar farsangi bálba, ahol mellesleg apró infóként egy srác elejtette beszélgetés közben, hogy a Ceroc az egy könnyen a tanulható és jó tánc. Tudatalattim rákattant. Nem volt kérdéses, hogy elkezdek-e járni.
Februárban lesz egy éve!
A tánc az életem része, heti mozgás és szociális feltöltődésem helyszíne. Olvasás folytatása