Beindult az élet

Az elmúlt hónapokban, ősz vége óta újra fasírtban éltünk. A Covid miatt egyik napról a másikra hoztak újabb és újabb intézkedéseket. Például egyik szombat este bejelentették, hogy másnaptól tilos más házában tartózkodni. Vagy életbe lépett egy olyan rendelet pár napon belül, hogy a saját lakóövezeted ne hagyd el és ne szállj vonatra/semmire, ha nincs rá nyomos okod.
December 16-tól pedig a vendéglátóhelyeket is bezárták. Majd hosszú hónapok következtek és az egyetlen szórakozási lehetőség a sétálás és kávé elvitelre maradt. Séták, séták és séták folyton, mindig és ismétlődően. Kezdtem ráunni. De szerintem mindenki kezdett ráunni.
Április közepéig síri csendben éltünk, üresen kongott a város. Semmi, de semmi nem volt nyitva elviteles helyek kivételével. Majd április 12-től ki lehetett már ülni étterem kerthelyiségbe, s kinti 6 fős összejövetel is zöld utat kapott. Következő lépésként vártuk a májust, mint „megváltást”.

Olvasás folytatása

Április 2021

Április elbúcsúzott. Tömött hónap áll mögöttem. Egy kicsit úgy érzem, jó, hogy véget ért. Ettől ugyan nem lett nagy változás, de legalább új hónap indult.

Április kezdődött Húsvéttal, amit Mr. Darcynál, a gyerekekkel töltöttem. Fantasztikusan hangzik, de mégsem sikerült túl boldogságosan. Nem a legjobb formámban voltam, hozzáállásom sem pozitívan alakult. Mr. Darcy kutyája tartotta bennem a lelket, aki követett a lakásban mindenhova és biztosított róla, hogy nem vagyok egyedül. Az a kutya szerelem számomra. Marha furcsán is jött ki, mikor Mr. Darcy előtt, a kutyájához beszéltem:„we love you. Yeah, we love very méuch”, holott én neki és ő nekem még sosem mondta a love you (szeretlek) szavakat. Párszor annyi történt csupán, hogy én hoztam szóba, hogy mennyire jó érzés őt csókolnom, mert az csodás érzéseket kelt bennem. Nagyon jó érzéseket, s erre annyit felelt, hogy az ő oldalán is csodás, nagyon jó érzések vannak. Majd ennyiben hagytuk ezt.
Miután én hónapokig türelmesen vártam az elején, csak arra, hogy kimondja, komolyabban szeretné velem…Nem akarom elrontani véletlen sem ezt, a szeretlek szó elkapkodásával, vagy erőltetéséhez. Ne adj Isten, hogy megrémisszem. Majd egyszer magától jönni fog, talán csak ősszel. Nem baj, nem sietek.
A második találkozó sokkal jobban telt a gyerekekkel a hónapban. Boldog voltam azon a héten, boldogan jelentem meg náluk, s boldogan jöttem el.

Olvasás folytatása

Állampolgárság felé – Nyelvvizsga

Nyelvvizsga az állampolgársághoz.
Trinity Collage-nál foglaltam be, 150 fontért, Croydonban. A színt: B1 – Gese Grade 5 – gyenge középszint szóbeli, ez a követelmény.
Ha nagyon pro lettem volna, utólag visszagondolva, foglalhattam volna úgy időpontot, hogy egyben letudhattam volna a Life in the UK teszttel. Egy napon és egy délután egymást követően simán megcsinálhattam volna őket, mert a két épület közel van egymáshoz. Akinek úgy is utaznia kell Croydonba, miért ne spórolna az utazás költségén és idején. Na, mindegy.

Szóval gyenge középszint a szóbeli nyelvvizsga. Egyetlen percet sem fordítottan semmiféle felkészülésre. Ha ezen a szinten nem virítok nevetve, akkor nagy bajok vannak – alapon. A választott témám az utazás lett, amihez 6 altételt írtam le (A témapapírt le kell tölteni és kinyomtatni az oldalukról). Az altételek: első utam Amerikába, Las Vegas, magyarországi látogatás, helikopter túráim stb.
A vizsgáztató hölgy kérdezte: Hogy hogy Amerika és ennyiszer? Na, és akkor megindult a nyelvem.

Olvasás folytatása

Állampolgárság felé – Life in the UK teszt

Beindult a „gépezet”. Végre elkezdtem lépéseket tenni az állampolgárság felé. Már ideje volt. Körülöttem a barátaim, ismerőseim egymás után szép sorjában britek lettek és lesznek, s már ciki mellettük lassan, hogy én még nem.
Tavaly év elején tervbe raktam a procedúrát, aztán a karanténosdi és lustaság mellett nem történt semmi. Idén viszont úgy éreztem, hogy meg kell sürgetnem ezt. Pontosan egy év múlva lejár a magyar útlevelem, amivel az elmúlt 9 évben be-ki utaztam, szóval csak azzal a dokumentummal tudom igazolni a határátlépéseimet. Valamint ne kelljen már új magyar útlevélre várnom első körben és emiatt csúsztatnom még inkább az állampolgársági folyamatot.

Itt és most, a Covid lezárások végén indultam neki az állampolgársági tesztnek – Life in the UK test.
A könyvet már tavaly bevásároltam, s el is kezdtem gyakorolni online a példákat. Majd idén február végén végre befoglaltam egy időpontot.
Regisztrálni kell a kormányzati oldalon. Ott kell időpontot kiválasztani és fizetni is. Adatokra nagyon figyelni kell. Ha tévedés áll elő, akár csak egy kis elgépelés az útlevélen lévő információktól, a vizsgát is megtagadhatják a helyszínen és 50 font díj bukta, valamint újrafoglalás szükséges.

Olvasás folytatása

Lakhatás gondolatok

Múltkor a munkám volt a téma, most pedig jöjjön a lakhatásom. A fájó pont, a londoni szuper albérletvilág. Kissé talán már kezd unalmas lenni, hogy írjak erről. Kit érdekel, hogy miért kellett költöznöm, milyen lakótársaim voltak. Már egy ideje szóba sem hoztam itt a témát, kezd ciki lenni, hogy még mindig lakásmegosztásokban élek.

Legutolsó albérletemből, azért jöttem el, mert eladták a fejünk felöl a lakást. Szuper kis ingatlanos sztori. A munkás angol család megvette anno kedvezményesen az önkormányzati segélylakásukat az államtól. Majd később vidékre költöztek és kiadták a londoni ingatlant. 30 évvel később pedig elképesztő pénzért, 500.000 fontért találtak vevőt (egy közel 40 éves panellakásra) és hozzásegítették magukat a korai nyugdíjazásukhoz. Ez az ő „siker” történetük, nem segít rajtam (rajtunk).
Abban az albérletben úgy egyeztünk meg 3-an először, hogy közösen megyünk tovább. Együtt keresünk egy ingatlant és kilépnénk a szobás bérlés világából. Majd az egyik csaj utolsó pillanatban meggondolta magát, mikor pont találtunk egy potenciális albérletet. Akkor nagyon mérges voltam, hogy továbbra benne maradtam a „csöves” szobás opcióban. És persze erre rájött, hogy a mostani helyem nagyon kínkeservesen és hosszadalmas hetek után találtam meg. 2019 decemberében vitték a szobákat, mint a cukrot és sorban álltak az emberek az kiadó helyekért. Egy – egy szobanézős este alatt 5 perceként adtuk egymás kezébe a kilincset, tolongtunk a szobákért. Remélem, hogy a Covid és a Brexit ennek odavág, oda fog vágni, mert kezdett gusztustalanul elfajulni a helyzet.

Olvasás folytatása

Hétvége Mr. Darcynál

Ismét magánéleti történet következik. Tudom, hogy a blogon az elmúlt hetekben csak Mr. Darcy témájú cikkek jelentek meg. Talán többen nem ezért kezdetek el követni, szóval tőlük elnézést. Ugyanakkor meg a karantén kellős közepén vagyunk, minden zárva…lehet sétálni és még többet sétálni a városban. Egy sétálós írás ugyan talomban ül, csak nem publikáltam még ki, mert kissé fakónak találtam a saját gondolataimat leírva.
Szó, mi szó, nem tudok jelenleg semmi izgalmas londoni információval szolgálni. Az meg, hogy a londoni lakosság körében egy gyilkosság a legfelkapottabb beszédtéma most, sajnos nagyon szomorú. Sarah Everard londoni lakost egy rendőrségi alkalmazott ölt meg március elején. Az eset kapcsán a nők biztonsága forró téma lett a városban, arról nem is beszélve, hogy a rendőrség felé is megingott a bizalom. A bűnesetről lesz írásom, mert pont abban a kertvárosban dolgozom, ahol a borzalmas tett történt.

Olvasás folytatása