Születésnapi hetem

Ismét eltelt egy év és ideért a születésnapom. Szép lassan búcsúzom a 20-as éveimtől, aminek nem örülök. Mintha tegnap lettem volna 25 éves…és nehéz elfogadni, hogy már 29 lettem. Amúgy senki meg nem mondaná rólam, hogy ennyi vagyok. Simán 24-et tippelnének az emberek. És egyébként 25-nél nem érzem többnek magam.
Most azonban hivatalosan is megkezdtem az utolsó 365 napom a 30. életévemig. Idén nem lettem depis születésnap kapcsán, valahogy ezt a 29-et egy ugródeszkának gondolom a következő évtized előtt.

A születésnapi hetemet egy nemzetközi találkozón indítottam hétfő este. A random beszélgetésekben még van mit fejlődnöm, ezért mentem el rá. Amennyire szeretek beszélgetni, annyira nem szeretem kezdeményezni a beszélgetést. A legjobb az, ha valaki odajön hozzám és ő kezd. Nem sok kedvem volt bárkivel is kezdeményezni egy csevejt, igazából a pultot támasztottam, s valahogy páran még is odajöttek hozzám. Semmit érő pár alap kérdés után ki is merült a dolog. Aztán később leszólított egy srác, akivel meglepően jól és tartalmasan elbeszélgettem. Majd a haverja is csatlakozott, s végül új ismeretséggel zártam a napot.

A Holborn állomás mellől elsétáltam még egészen az Piccadilly Circusig, a Trafalgar teret érintve. Telihold volt, meg is álltam csodálni. Közben elmúlt éjfél, vagyis hivatalosan is születésnapom lett. Meg is jegyeztem magamban, hogy szerencsés vagyok. Itt állhatok London belvárosában, békében és csodálhatom az égen a teliholdat. Köszönöm élet.

telihold Olvasás folytatása

Álláskeresésben II.

Aktív álláskeresésben vagyok, már blogon is írtam többször. Most egy-két családot szednék össze, akikkel lehetőségem volt találkozni.

Egy ismerősöm révén jutottam el egy babás interjúra még május végén. A hallottakból úgy jött le, hogy van egy fél éves baba. Ok. Aztán mire odaértem az interjúra még csak 3 hónapos volt. Roppant pici. Meg is kérdeztem magamtól, ugyan mi a csudát keresek én itt. Na mindegy, bájosan mosolyogva, nagyon okosan próbáltam tenni a szépet. Mikor megkérdezték, hogy a sterilizáló gépet tudom-e használni, magabiztosan bólintottam, holott sose próbáltam még ilyen eszközt. Közben nagyon vártam, hogy mehessek el tőlük, de jó messzire. Olvasás folytatása

Egy bulis este

Pár héttel ezelőtt random mód egy ismerősöm üzenetet küldött nekem „este soho, jössz?” Utolsó pillanatos dolgokat nem csípem, de mivel szabad voltam és kellemes nyári idő uralkodott, igent mondtam.

Pénteken munka után kikentem magam, felöltöztem és nekivágtam a nyári londoni estének. 9-kor már a szórakozóhelyen rendeltem az első Guinnessem. A hely kongott az ürességtől. Az egyetlen elfoglaltságom annyi volt, hogy stírölni kezdtem a pár jelenlévőt. Sokan pasizásért, csajozásért mennek bulizni. Olvasás folytatása

Továbbra is úszom 🏊

Hónapokkal ezelőtt írtam, hogy heti 1x elkezdtem uszodába járni. Már 2015-ben is volt egy próbálkozásom, de aztán hamar abba is hagytam. Tavaly nyárra viszont megint visszajött egy késztetés, egy belső hang súgta, hogy ússz újra. Így kezdtem el augusztusban heti egyszer ismét uszodába járni. Most már bátran mondhatom, hogy jól haladok. Az elmúlt 10 hónapban csak a karácsonyi szünet közben maradt ki pár hét, a többit tartani tudtam.
Nehéz volt eleinte a hétvégéimbe beütemezni, aztán idővel egyszerűen új szokássá vált, hétvégi rutin részévé lett. Még utazásaim során sem mondtam le róla (Zürich, Salzburg).

Swimming is still on 🙂 #swimonceaweek #hobbyswimmer #swimmingpool #sport #hosszúkatinkainspirál

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása

Költözés 2017.

Költöztem újra. Az ismerőseim reakciója vegyes volt, mikor megtudják. „Már megint?”, „mi történt?”.

A már megint annyiban nem igaz, hogy 15 hónapja éltem a mostani helyen. Szerencsére az 5-6 havonta esedékes költözés már a múlté. És semmi sem történt kivételesen. Nem kellett kihívni senkire a rendőrséget, nem járt ránk a végrehajtó, nem ment el a net 2 hétre, volt mindig villany és gáz stb. Igazán szerencsés voltam az utóbbi időben, hogy végre rendezett körülmények között éltem és a főbérlő rendesen fizette a számlákat. Londoni „luxust” élhettem meg, de komolyan, korábbi albikhoz képest biztosan. Olvasás folytatása

Már megint balhé volt

Szombat este már megint balhé volt Londonban. Direkt nem azt írom, hogy terrortámadás, mert az túl hangsúlyos.
Pont kint voltam a városban a Hyde park mellett, de szerencsére nem a London Bridgenel.
London egy 10 milliós nagyváros, többen élünk itt egy kis területen egymás hegyén hátán, mindenféle országból, mint a magyarok egész Magyarország területén. Ennyi ember között akad pár idióta. (Sajnos) Olvasás folytatása