Tate Modern – Lates este

Április utolsó pénteki napján a Tate Modernben jártam. Facebookon láttam, hogy minden hónap utolsó péntekjén felnőtteknek szóló késő esti programokat szerveznek, s este 10-ig nyitva tartanak.
Ez a Lates esemény tökéletes alkalom arra, hogy londoni fiatalokkal vegyüljön az ember, megélje azt, hogy Londoner. Társaságban sokkal jobb, de egyedül sem éreztem magam rosszul.

Este 7-re a Tate Modern megtelt élettel, s csak úgy hömpölygött a tömeg fel és le a lépcsőkön. A liftre „órákat” kellett várni. Nagyon szeretem a városban, hogy így megmozgatja az emberek egy-egy kulturális lehetőség.

A legnagyobb meglepetést a 10. emeleten lévő kilátó okozta. Még sosem voltam fent itt és nem is tudtam mire számítsak. Valami csodálatos a kilátás! Körbe lehet sétálni 360°-ban. Ingyenesen látogatható és nagyon megéri felkeresni.
London ott terült el a lábaim előtt. Még a Canary Wharf üzleti negyede is gyönyörűen kirajzolódott a háttérben. A Shard meg esti fényeiben pompázott. A túloldalon a Szent Pál katedrális tündökölt és mellette a City of London épületei is szépen megfigyelhetőek voltak.

Tate Modern viewing platform #evening #view #London #lates #shard #dark #cityofLondon

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on

Olvasás folytatása

Reklámok

Mennyi az annyi. 4+év albérlet ára

Múltkor az egyik ismerősömmel a londoni lakhatásról és ingatlanárakról beszélgettünk. Meddig tartható még a drágulás? Lesz egy olyan pont, mikor már a pénzzel kitömött emberek is azt mondják, hogy álljon meg a menet, s nem fogok x mllió(ka)t kiadni egy újépítésű lakásért? Egyelőre a sújtó több százezer, 600+ ezer fontos lakások is elkelnek pikk-pakk, sőt a lakások 75%-át már a tervrajzok alapján elkapkodják.

Mert London olyan szép és élhető város lenne, ha az ingatlanárak és lakbérárak nem lennének az egekben. De nyílván Pestről is ugyanez már elmondható, vagy más világvárosokat, mint New York ne is említsünk inkább.
Bevezetésképpen, még mielőtt valaki a londoni átlagbért dörgölné az orrom alá, hogy mit nyávogok itt, hiszen itt átlagban 35.000 fontot (bruttóban) keresnek az emberek. Az átlagbért ugye úgy számoljuk, hogy a legjobb és legrosszabb fizetésűeket „összeütjük”, s megmondjuk, akkor mennyit is lehetne keresni. De például az a személy, aki Mekiben dolgozik minimálbérért sokra megy azzal, hogy az orra alá tolják, hogy 35.000 az átlag. És nem lehet mindenki a Canary Wharf üzleti negyedben, City of Londonban irodista. Sőt, az átlag melós sokkal több, mint az öltönyös.
Az átlagbér tehát ennyire csalóka. Olvasás folytatása

Királyi esküvős nap

Harry herceg és Meghan esküvőjét május 19-re tűzték ki. A boltokban már 2 hete is lehetett kapni szuveníreket, ahogy meg közeledett a dátum, több üzlet és pub is ki lett dekorálva.
A nagy napra vendéglátóhelyek külön menüvel álltak elő, s hirdették, hogy náluk nagy kijelzőn lehet majd követni élőben az eseményeket. Olyan ajánlatot is láttam a neten, ahol igazi posh bulira invitálták az embereket, ahova szépen be is kellett öltözni.

Csodálatos idő köszöntött ránk szombaton. Ismerősökkel futottam össze, s felkerestük Greenwichet, ahol óriás kivetítőn lehetett az eseményt követni. A füvön, a kivetítő előtt egy gombostűt nem lehetett volna eldobni, annyira megtelt. Több ezren nézték pléden ülve, saját pikniket élvezve az esküvőt. Igazi nemzeti ünnepnap kerekedett ki ebből az eseményből. Jó volt látni a sok angolt együtt.  Az esküvő kihozta belőlük az angolságtudatot, az összetartás érzését. Olvasás folytatása

Bank holiday hétvége I.

Május első hétfője mindig munkaszüneti nap Angliában. Az angolok nem ünneplik a május 1-et, de csináltak maguknak egy fix, mindig hétfőre eső szabadnapot (aminek neve bank holiday). Zseniális szerintem. Ilyenkor hosszú hétvégét tartunk, már akinek olyan a munkahelye. Idén nekem is összejött a 3 pihinap.

Szombaton egy ismerősömmel találkoztam, akit 6 évvel ezelőtt a blognak köszönhetően ismertem meg. Évente párszor van beütemezett találkozónk. Belvárosban futottunk össze, majd onnan gyalog elsétáltunk Hammersmithbe. Az ismerősömről tudni kell, hogy km hiányban szenved. Nála idén többször volt olyan nap, hogy „poénból” legyalogolt 70 km, csak úgy, mert kellett neki. Sétában partner vagyok, csak lelkileg fel tudjak rá készülni. Aktív vagyok napi szinten, de azért nem ahhoz vagyok szokva, hogy 120 percet menjek megállás nélkül. Ez teljesítmény túra, nem laza szabadidős program.
Egy csöppet bekészültem attól, hogy hirtelen közel 20 km lenyomtunk egyhuzamban. Amire meg készülnöm kellett volna, az a snack. Semmi nem volt a táskámban, s a táv végére már úgy éreztem, hogy hamarosan beájulok, ha nem jön energiapótlás gyorsan. Az első szabad hellyel bíró pubba beültünk Hammersmithben, mert nem bírtam tovább.
Az Old Ship nevű hely teraszán foglaltunk helyet. Az étel rendelésétől számítva jó 30 telt el, mire ki is hozták a kaját. A pub személyzethiánnyal küzdött egy forgalmas hosszú hétvége kellős közepén. Az alkalmazottak előtt le a kalappal, nem őket hibáztatom. Meg bruttó 8 fontért szünet nélkül pörögni, x órás műszakot letolni, felnézek rájuk…kemények.
A burgeromban a hús nem volt jól átsütve, utálok reklamálni, de ember, marhahús ne legyen piros. A személyzet szerint azzal a hússal nem volt semmi baj, csupán én nem jól átsütve ’well-done’ módon rendeltem. Rendelésnél ezt senki sem kérdezte mellesleg. Nem küldtem végül vissza a kaját, mert eskü türelmem nem lett volna még 30 percet várni, míg másikat hoznak (a tempóból kalkulálva). A gyomrom mindent elbír. Nem is lett belőle bajom végül.

Dinner in the view in Hammersmith #dinner #london #riverside #pub #oldshippub #weekend #burger

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on

Olvasás folytatása

Brooklands Múzeum – A concorde otthona

Egy ismerősöm meet up eseményt szervezett a busz múzeumba, Weybridgebe, még tavaly. Végül egy Concorde géppel is találkoztam.

Minden ott kezdődött…, hogy elolvastam Agassi könyvét, az Opent. Többször előjött az önéletrajzban a Concorde. „És akkor Európába Condordeval repültem”. Csak nem sétáltam el ez mellett, s Wikipédián olvastam a járműről, majd youtuben néztem videóket. Ezek után tényleg véletlen lenne, hogy belebotlottam egy ilyen gépbe? Aligha. Tudattalanul bevonzottam, biztosra veszem.

Olvasás folytatása

Tavaszi közösségi programok

Az elmúlt hónapok társasági eseményeiről írnék most. Mert hát a londoni élet egy túróst sem érne a közösségi élmények nélkül. Főleg hétvégén volt időm másokkal összefutni.

Kis kitérőként akkor elmesélem, hogy alakult át az életritmusom mióta kint élek. Otthon Magyarországon a hétvégék nem jelentettek semmi különösebbet, vasárnap mindig mentem templomba, meg a Forma-1-et néztük, már mikor volt. Általában vasárnap ebédkor jól bekajáltunk, aztán kaja komában feküdtünk a délután nagy részében. Este meg megnéztem a Napló adását, s hétfőn mentem dolgozni.
Na, ezzel szemben Londonban az elmúlt években a hétvége az, mikor aztán tényleg albérleten kívül vagyok. Ha nagyon durván összejön valami program, akkor én szombat reggel 10-kor megindulok, s este 11-ig vissza sem érek. Az meg alap, hogy hétvégén hajnali 1 előtt sosem fekszem le, mert gyakran éjfél körül esem be a szobámba.
A hétvégéim a heteim legtartalmasabb napjai, a hétvégék éltetnek a hosszú munkanapok után. Látom is magamon, ha egy hétvége úgy telik el, hogy nagy semmi, na az tesz depissé hosszútávon.

Én rossz programszervező vagyok, viszont szinte meghívásra igent mondani. Résztvevőként lehet rám számítani egy-egy ötlet kapcsán.

Jöjjenek most az élmények.
– A ceroc táncról már korábban is írtam, s még biztos téma lesz többször. Az idei év egyik legjobb dolga, ami csak az életembe jöhetett volna. Szeretem a vegyes légkört, hogy mindenféle emberrel találkozhatom Londonból. Ami a legérdekesebb, hogy több arc is emlékeztet egy otthoni ismerősömre, vagy családtagra. (Lehet őrültem hangzik, de az egyik idősebb bácsinak hasonló az arcfelépítése mint nagybátyámnak volt. Ahányszor a bácsival táncolok, a nagybátyámra gondolok).
Múltkor meg az egyik srác totális klónja volt egy otthoni haveromnak, mintha az ismerősöm Londonban csöppent volna.
Ezeket a jelenek pozitívnak tartom, mintha az univerzum megnyugtatna, hogy jó helyen vagyok.

Szülinapi összejövetel
Az egyik ismerősöm párja francia, s neki volt egy belvárosi helyen születésnapi összejövetele. Örültem, hogy olyan éttermet próbálhattam ki társaságban, ahol még nem jártam. Angolul is beszélgethettem, plusz egy másik ismerősöm malajziai származású feleségével is válthattam ismét pár szót (náluk a Szilvesztert töltöttem pont).
Az étterem után még benéztünk egy bárba a Covent Gardenben. Franciákkal és magyarokkal megélhettem ismét egy kedves szombat estét a városban.
Köszönöm a meghívást

Olvasás folytatása