Júniusi morzsák

Mostanában nem nagyon akad időm írni, mivel nagyjából minden szabadidőmet a barátommal töltöm. Róla meg nehéz írni, főleg úgy, hogy nem akarom „kiteregetni” a nyilvánosság elé. Történnek velem dolgok, de most inkább a hallgatagabb időszakomat élem. De azért akadtak olyan emlékek is, amik megérnek egy említést és kép formájában is megörökítettem őket. Most ezek következnek.

Nem tudom, mi szállt meg mostanában, de a hosszú nyári napok naplementéi iránt soha nem látott érdeklődést kezdtem el érezni.
Június 22-én siettem Greenwichbe, hogy a parkból kapjam el a pillanatot.
Nyugalmat és csendességet árasztott magából a természeti jelenség.

Olvasás folytatása

Reklámok

Az instagramról

Instagramról írok most. Pont a mai nap találkoztam egy barátnőmmel, s említettem neki, hogy az alkalmazás „megőrjít”. Nem azért, mert irigykednék valakinek a tuti, jól prezentált életére, hanem inkább azért, mert folyik az üzenőfal, telibe sztorizik mindenki és lassan képtelenségnek érzem naprakésznek tartani magam. A héten az is előfordult, hogy csak azért sem léptem be annyit. Nem bírom követni a sok ember életében a sok minden történést.
Úgy érzem néha, hogy míg én csak melózom folyton, addig más folyton kávézókba járkál. Most mit posztoljak így? A gyerek babakocsiját, amiben tolom, vagy a játszótér mászókáját…
Nekem napokig nagyjából értelmes képem nincs, míg másnak napi szinten tucatnyi.
Néha nekiveselkedem a sztorikat végignézni, majd mire a végére érek, már látom is, hogy közben valaki bővítette azt, vagyis új kép…Nem kattintok újra, nincs rá hajlamom már.

Egy insta kompatibilis képem. Mikor van, ki fotóz. Ritka alkalom. (A hajam mondjuk jó hülyén áll, de nem lehet minden tökéletes) Íme:

Olvasás folytatása

Május, visszaemlékezés

Májusi beszámolóm, avagy ismét eltelt egy hónap.
Az áprilist magasan a sportok vitték, majd belépett az életembe ő. Ez átírta a prioritásokat és a vele töltött idő kapott hangsúlyt az elmúlt időszakban.
A május a közös mozizásokról, vacsorákról, sétákról és közös hosszú hétvégéről szólt. Ez a pasi olyan dolgokat hozott az életembe, amiknek létezéséről sem tudtam. Az ő kezét fogni annyira természetes, tőle ölelések és puszikat kapni publikus helyeken is egyáltalán nem zavarba ejtő. Olvasás folytatása

Új helyzet

Az idei tavasz legszebb ajándéka volt, hogy elkezdtem randizni. Volt lehetőségem elkezdeni randizni valakivel. Viszont ezzel az ismerkedéssel kapcsolatban egy teljesen új szituációban találtam magam. Az elmúlt jó sok évben nagyjából úgy menedzseltem az életem, hogy nem kellett fixen, hétről hétre alkalmazkodnom senkihez, de hozzám sem kellett alkalmazkodnia senkinek. Most, hogy megismertem őt, hirtelen abba a helyzetbe csöppentem, hogy hetente őt is be kell iktatni az életembe. Ez egy áldásos dolog, örülök neki, ugyanakkor egy „kihívást” hozott. Olvasás folytatása

Fél napos városnézés Londonban

Egy nagyon régen látott, távoli ismerősöm Londonban járt a múlt hétvégén. Időben rám írt, hogy itt lesz pár napot. Én jeleztem neki, ha szeretné, szívesen császkálok vele egyet.
Londont nem lehet megunni, pl. ha háromszázszor is sétáltam már a Temze déli oldalán, akkor azt még háromszázegyedszerre is ad újdonságot.

Szombatot írtunk és ebédidőt. A programot teljesen rám hagyta. Már a London Eye, Trafalgar tér és Soho meg egyebeket előtte nap bejárta, így arra újra nem volt szükség.
Szombaton indítsunk akkor a Borough Marketen! A tengeri mindenféle herkentyűk és különleges sajtok végigpásztázása szerintem érdekes látnivaló itt. Aztán rámutattam Bridget Johnes házára, ha már ott jártunk. Bekaptunk egy gyors ebédet is. És elindultunk a Temze déli oldalán.
Rögtön megláttuk a Golden Hinde nevű hajót, majd ismerősöm szerint komoly. Majd a börtönmúzeum (The Clink Prison múzeum, akit érdekel, hogy a középkorban milyen körülmények között éltek a foglyok és hogyan ölték meg az embereket, nézzem be. Belépő kb 8 font – egyszer érdemes. Pontosan az egykori börtön helyén van a kiállítás) előtt elhaladva belebotlottunk az egyik történelmi pubba. Az Anchor Bankside valóban jól néz ki, ez is bejött ismerősnek.
Elhaladtunk a Shakespeare Globe előtt, s elértük a Tate Modernt. Ne hagyjuk már ki a kilátást a 10. emeletről, a tavaly átadott épületszárnyból – hirtelen eldöntöttem magamban. Teljesen ingyenes! Felmentünk. Ismerősöm első szava: De szép! Menő!
Ott terült el lábunk előtt London.

Olvasás folytatása

Magyar buliban, május

Ismét magyar buliban jártam. Szokás szerint egyedül vágtam neki az estének.
Nincs a londoni ismerőseim között V-tech vagy Fiesta rajongó, nem érdekelt senkit sem a program.
Én Kefirre nagyon készültem, már tavaly ott lettem volna a londoni estjén, ha pont nem éppen akkor repültem volna haza Budapestre…micsoda pech. Így egy éve eldöntöttem, na, majd jövőre nem hagyom ki! Ideért 2019 május.
Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű. A családnak babysitre kellettem. Hála égnek egy magyar buliba ráér az ember éjfél után odaérni. Mit nekem 3 gyerek lefektetése és 4 órás babysit – rutinból tolom, még utána elmegyek mulatni.
A szülőknek mondtam, hogy éjfélkor el szeretnék indulni. Nagyon pontosan jöttek, Ubert is foglaltak Vauxhall-ig. Az apuka meg tisztára lelkes hangulatban volt és igyak már indításnak alapon, egy sörrel búcsúzott tőlem. Hungarian party night. Cant wait to hear about it on Monday – zárta.

Olvasás folytatása