Két héttel ezelőtt sokkolt a Facebook poszt, amelyben szeretett blogger “anyukánk”, Hujber Zsuzsanna haláláról értesültem. Hirtelen megállt körülöttem az élet és több percbe tellett, mire úgy elkezdtem felfogni az olvasottakat. Az nem lehet, hogy Zsuzsi, aki már többször felállt a padlóról és elképesztő erővel, élni akarással ment előre, eltávozott. Felfoghatatlan és mérhetetlen megrendítő hír.
Zsuzsiról a blogján olvasottak alapján tudtam, hogy többféle egészségügyi problémával küzdött, mint Crohn-betegség, gluténérzékenység és pajzsmirigy-alulműködés. És rendszeresen harcot vívott a súlyokkal, az ő esetében a hízással, növekedéssel. Ám, soha nem hittem volna, hogy bármi az ő életében végzetes lehet, hiszen annyirszor bizonyított már.
2018-ban egy cikk jelent meg róla a Szeretlek Magyarország oldalon, amit ajánlok elolvasásra tőle. ITT
Kategória: Kedvenc blogger
4 Facebook oldal, amit követek
A mostani cikkben pár általam követett oldalt mutatnék be. (Nevekre kattintva, az oldalakra jutunk)
Úgy találtam az oldalra, hogy egy ismerősöm az egyik megosztására reagált. Aztán megragadtam. Egyrészt munkahelyi ártalom részemről gyerekkel kapcsolatos oldalakat követni, másrészről nagyon tetszik, hogy valaki tanárként is lehet otthon menő. Ugye. Mikor általános iskolás voltam, még felnéztem a tanáraimra, mármint a tanári hivatásra, a középiskola alatt már kevésbé. Egy-két tanáromat azért sem bírtam, mert teljhatalmú főnökként viselkedtek, mintha kiskirályok lennének. Ők még abban a jó kis régi rendszerben éltek, hogy egyszer megkaptak egy állást egy iskolában és nyugdíjig tolták, anélkül, hogy bárki megkérdőjelezte volna, hogy jól tanítanak-e. Pont ők nem tanítottak jól a legkevésbé sem.
Ahogy meg kikerültem én is a munka világába, s volt osztálytársak elmentek tanári pályára, jött egyszer csak az információ, hogy milyen gagyi pénzeket is kapnak a tanárok. Nemhogy tekintélye nincs a pályának már, de pénzt sincs benne, az biztos. Tök gáz tanárnak lenni…ilyen feltételekkel.
És akkor itt van Jocó bácsi, aki megmutatja, hogy a tanári pálya annál azért sokkal többet rejt magában, mint ülni a tanári asztalnál és várni, hogy nyári szünet legyen. A tanári pálya izgalmas és sokrétegű a maga nemében. Sőt, akár vicces és kellemes pillanatokat is tartogat magában.
Jocó bácsi a szememben átformálta a tanári pályát és olykor fel is dobja a napjaimat a kedves megosztásaival. Hát ezért követem.
Jocó bácsinak vannak könyvei is. Saját képen az első kiadásról Londonból.
Blogtali 2017.
Február második hétvégéjén pár magyar bloggger találkozott Londonban. A londoni magyar bloggerek második találkozójára került sor.
https://www.instagram.com/p/BP3ZslzD4gM/
Írom a blogot több mint 8 éve már, s az elmúlt 2 évben kezdett a blogra fordítom időm visszakamatozni. Embereket ismertem meg általa, kapcsolatokra tettem szert. Igen, itt vagyok az oldal mögött, és nagyon szívesen ismerkedem bloggertársakkal.
Mióta pedig a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoport tagja vagyok, tudatosult igazán, hogy jól érzem magam a blogger körökben. Egy kis új világ nyílott meg, aminek létezésére nem is gondoltam előtte.
Abszolút meglepetés volt, mikor 2016-ben Enikő rám írt, hogy találkozzunk. Blogja alapján szimpatikus volt, találkoztunk. Innen indult később az angliai magyar bloggerek kis csoport.
A mostani összejövetel ötletét is Enikő vetette fel. Én pedig helyszínként azonnal javasoltam a londoni Frei Kávézót. Mert hova máshova. Tökéletes a hely 4-6 fős meetingekhez. A hideg és borús időben meg csak beltéri dolog jöhetett szóba.
Délután 4-re beszéltük meg az időpontot. 10 perccel korábban érkeztem, s szinte azonnal utánam Aliz is belépett az üzletbe. Mire a többiek megérkeztek én már a gesztenyés sütimet is megízleltem.
Egy szűk két óra állt rendelkezésünkre a Frei kávézó zárásáig. Jó társaságban nagyon gyorsan repül az idő, s igencsak kevésnek találtam a közös délutánunkat. Alig tudtam pár szót váltani mindenkivel.
Volt egy olyan körkérdés is, hogy kinek milyen álmai vannak és nem mindenki jutott szóhoz most. Plusz több téma felvetődött, amit még szívesen kiveséztem volna akár. Na, jó, nem leszek telhetetlen, majd next time 🙂
https://www.instagram.com/p/BQYbzk7D8odToLMVyUQDbN9p_xT6OQkepvxZ1k0/
Örülök, hogy összefutottunk. Legközelebb hosszabban kéne.
Akik eljöttek:
Aliz – http://legalizabb.blogspot.co.uk/
Krisztina – http://vegakrislondon.blogspot.co.uk/
Timi – http://illatoskert.com/
Enikő – http://youaremycupoftea.blog.hu/
Remélem hamarosan újra találkozunk! (Bár tudom, hogy nem olyan könnyű összehozni egy mindenkinek megfelelő időpontot) 🙂 , de optimista vagyok.
Egy inspiráló délután – #fabWMN tea party
Pár héttel ezelőtt kaptam egy meghívót a #fabWMN tea partyra. Első gondolatom az volt, hogy váó. Fabolous woman – lenyűgöző/fanatasztikus csajok összejövetel – Nagyon szimpatikus, még sose volt szerencsém hasonló délutánon részt venni. Ott leszek! Köszönöm.
Ahogy közeledett a nap, egyre izgatottabb lettem. Biztos voltam benne, hogy mindenki egy egyéniség lesz, s mindenkinek lesz egy saját története és valamiben inspirációt fogok kapni. Kellemes érzésekkel voltam a party iránt és végre ideért a szombat. Készülődtem és nagyon lelkesen indultam itthonról. Gyors és könnyed utazás után már a pontos utcában is találtam magam. Az állomáson Nóri (@aspirationbynora) is csatlakozott hozzám. Megnyomtam a csengőt, ami hangos berregéssel jelezte érkezésem. Kinyílott az ajtó és kezdődhetett a party. Olvasás folytatása
A bloggertalálkozó
Vasárnap az angliai magyar bloggerek találkozóján vettem részt. Londonban ez is lehetséges. 🙂
Nagyon vártam az alkalmat, hogy találkozhassam a többiekkel.
Az idei év megmutatta számomra, hogy milyen csudi klassz dolog is a blogger közösség. Minden blog mögött ott van írója, s ha az általa képviselt értékek szimpatikusak nekünk, személye is az lesz. Olvasás folytatása
5 blogger, akinek írtam Karácsonyra
Egy picit most visszatérek a blog témakörhöz. Még tavaly volt egy kimondatlan fogadalmam, hogy 5 bloggernek küldök képeslapot Karácsonyra. Olyan embereknek, akik a 2015-ös blogos évemhez sok-sok széppel hozzájárultak, kaptam tőlük biztatást, visszajelzést, egy – egy véleményt.
Olvasás folytatása
Életem morzsái 