Egy kis nosztalgia – Bushy park

Múlt péntekre rám tört a nosztalgia. Sokszor eszembe jutott az első londoni lakhelyem. Péntek este munka után fogtam hát a rollerem és felkerestem azt az utcát, ahol minden kezdődött.
2011-ben a Bushy park mellett éltem. Így a Hampton Court irányába kaptam el egy vonatot. Majd a Hampton Court palota előtt elhaladva a Bushy parkba hajtottam be. Rollerrel először. Az életem „nagy” pillanatai.

I know it's boring, but i like my scooter. #roller #scooter #nature#outdoor #trip #London #landscape

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása

7 hónapja rollerezem

Már 7 hónapja rollerezem aktívan.  Mikor beruháztam a rollerre, sejtettem, hogy ez nem hirtelen jött és hirtelen megy hóbort lesz. 
A kis járgányom jó szolgálatot végzett az elmúlt hónapok alatt és nagy segítségemre volt. Gyorsabban eljutottam  A-ból B-be, felfedeztük Londont. A heti bevásárlásaimat is megkönnyíti, csak ráaggatom a szatyrokat és hazatolom, nem kell cipekednem.

Olvasás folytatása

Péntek, roller, Camden

Péntek volt, egy szép nyári péntek. Úgy örültem, hogy korán végeztem.
Felültem a buszra, majd Vauxhall állomásról egészen elmentem rollerrel Camdenbe. A Vauxhall hídon a bicikli utat használtam, és sikeresen beelőztem egy középkorú hölgyet, aki két keréken tekert. Furcsán is nézem rám utána. Hát ez van, jól gurul a kis cucc.

Elhaladtam a parlament előtt, ahol mindig tömeg van. Kénytelen voltam gyalogolni egy darabon, majd robogtam a Trafalgar tér felé. A folytatásban Aldwychot és Holborn átszelve északra vettem az irányt, még soron volt Euston vasútállomás és végre begördültem Camdenbe.

Elfogyasztva 🙂

Beugrottam a csajokhoz a Made in Hungáriába vacsorázni. A Made in Hungária magyar kajálda, étterem nyáron folyamat zsúfolt. Volt, hogy oda sem fértem a pultjához, vagy csak elvitelre volt már lehetőségem. Jó viszont látni, hogy nem csak magyarok a vendégek, sőt szerintem a vendégek többsége tuti nem magyar.
Made in Hungária kb. pont az ételstand sorok bejáratánál van, mindenki elhalad előtte óhatatlanul is. Az ételek pedig kint vannak a pultban. Csábító na, még rájuk nézni is. Olvasás folytatása

Egy délután Kelet-Londonban

Egyik vasárnapra egy laza kis rolleros mászkálást írtam fel magamnak. Vissza szerettem volna menni Kelet-Londonba.
rollertúrakeletlondon.png

A rollerozást a Liverpool street állomáson kezdtem. Majd Spitalfields piacon indítottam hivatalosan a kora délutánt. Aranyos piac, igazi egyedi cuccokat árulnak, tényleg. Szemnek szép, de nagy valószínűség szerint itt nem fogok sosem vásárolni, mert a minőségi termékeket gyártó kézművességgel foglalkozó kiskereskedők megkérik a termékeik árát. Minőség = ár, főleg, hogy ők ebből élnek főállásban Angliában. Több eladónál pedig árak sem voltak kiírva, hogy éppen a kis virágszirmot tartalmazó fülbevaló mennyire is kóstál. Tippre az a nagyon minimum 25 font.
Körülnézni érdemes, de nálam itt végett is ért piacozás. (Anami blogján a Spitalfields-ről bővebben: ITT) Olvasás folytatása

A rollerem a sztárom :)

Itt a Június és már több mint 2 hónapja, hogy megvan a rollerem. Hálisten, hogy jött az életembe. Nagyon örülök neki.
Nincs már nap, hogy ne lenne velem, ha kell, cipelem is, de jön. Együtt nagyon durván megismertük Londont, az 1-2-es zónában szanaszét mászkáltunk, nincs olyan park, ahol ne gurultunk volna el legalább egyszer. A Temze partot is bejártuk az északi oldalon Canary Wharftól Putney-ig teljes hosszában szakaszonként, a déli oldalon Tower Bridge-től szintén Putney-ig egyhuzamban.

roller_hydepark

itt éppen Hyde parkban

Március vége óta kezd igazán összeállni egy térkép a fejemben, mert metrón a föld alatt haladva, vagy buszon ülne kizárt, hogy jól megismerjem Londont.
A másik szuper dolog pedig, hogy a TFL költségeimet jól visszacsaptam. Nem óriási összegekre kell gondolni, de a heti 10+ font megtakarítás hosszútávon azért aranyos kis összeg lesz.

Múlt szombaton Chelsea-n át elmentem Portobello piacra, majd visszafelé Hyde parknak. Este csupán egyetlen buszjegyre volt szükségem, ami elhozott egy darabig. A napi tömegközlekedési költségem így kemény 1,5 font lett.
Mindez mellett pedig a roller már többször „életet is mentet”. Rohanásban voltam, s gyalog tuti elkéstem volna, busz meg nem volt megfelelő éppen, így kicsit megnyomva a tempót a roller által időben érkeztem.

Na, és nyilván, a roller egy sztár. Van olyan, hogy kétszer egymás után ugyanaz az illető felteszi a kérdést: Ez a tiéd? Komolyan a tiéd?
Az tök elfogadott, hogy a gyerekek rollerrel járnak suliba stb, de felnőttként újdonságként hat.

Gyakran azt is megkérdezik, hogy hol vettem, mennyi volt, milyen rajta. „Én félnék” – mondta egyszer valaki. Kívülről tényleg „félelmetesként” hat, főleg, ha jó kis tempóval kikerülök egy gyalogost, de mindig ésszel megyek.
A kedvencem az a 50+ angol hölgy, aki szimplán megállított a parkban kutyáit sétáltatva, hogy kipróbálhatja –e a rollerem. Néztem is. Csak nem fog a kutyák nélkül a rollerrel lelépni, így átadtam neki. Ő meg oda-vissza volt, hogy 10 métert gurult előre, majd vissza. „Hát ezzel én is tudok menni”. Lool, hogyne. Bárki simán megy vele.

A legtöbbet feltett kérdés, a felnőtt méret-e az enyém. Nem, a gyerekosztályon vettem… mert kicsinek tűnik, de nem az. Mikor állok rajta és markolom a kormányt, pontosan ki tudom húzni a hátam. A magassága tökéletes, s én így érzem biztonságosnak.

Mióta pedig ugye rollerezem, két dolgot megállapítottam már 1) a londoni járdák állapota 70%-ban brutál rossz. Van, hogy 10 méteren belül 3 féle felületű. A legrosszabb az apró murvás aszfaltos, mert ráz, mint az áram, ha megyek rajta. A leghangosabb a nagyobb járólapos, ahol az évek alatt a lapok között szintkülönbség alakult ki. A rollert csak úgy dobálja, mint a csuda és közben gyors kattogó hangot ad (ahogy rezeg az egész cucc), irdatlan hangos. Ilyen szakaszon menekülnek előlem a gyalogosok.
2) a gyalogosok is katasztrofálisak. Mivel tempóval haladok, 2/ 2,5x gyorsabb vagyok, mint egy gyalogos, nagyon figyelek előre. És annyi a barom, hogy hihetetlen. Nem ütnék el senkit. De van, aki szó szerint, mint a béka elugrik, amint közeledem.
Aztán vannak a „öngyilkosjelöltek”. Szépen megy a járdán valaki, figyelem, előzésre készülök és mindenfajta előzmény nélkül az illető a járda jobb széléről csak úgy átsprintel a baloldalra, ahol jönnék. Vészfék.
A másik kedvenc: követési távolságot tartva szépen közeledem (előzési szándékkal) valakihez, aki hirtelen megáll a járda szélén/középen. Megáll minden szándék nélkül.
Ha nem figyelnék az ilyen szuper gyalogosokra, hát lett volna már baj tutira.
Néhány mami pedig már brummogott is olykor nekem a bajsza alatt.

Ahol nyilván lehet, ott igyekszem nem a járdán menni. Itt nálunk kertvárosban, ha üres az úttest, én bizony rámegyek és figyelem, jön-e autó. A belvárosban simán használom a kiépített bicikliútat is.

Hétvégén is megyünk majd valamerre bizonyosan.

Induljon hát egy újabb rolleros hónap!
Szép Júniust Nektek is!

Rollerre fel!

Vettem egy rollert múlt hét szerdán. Elkapott az ihlet. Még anno gyerekkoromban is vágytam egy rollerre, de szüleim túl veszélyesnek tartották, vagy mit tudom én miért nem kaphattam meg végül sose.
Idén pedig minden sétán közben megfordult a fejemben, hogy rollerrel gyorsabb lennék. Már elképzeltem, ahogy suhanok árkon-bokron vele.
Nekem kell egy, elhatároztam hát. De milyet vegyek? Mert a Decathlonban van vagy 8 féle típusú. Így szépen, ha úgy volt időm, elkezdtem eljárni az üzletbe és barátkozni a rollerokkal. Mindegyik fajta tesztelhető, így mindent kétszer végigpróbáltam. Két héten át ment ez így. Én be a Decathlonba, rollerpróba és távoztam. Közben a weblapon is olvastam vásárlói véleményeket. Szerdán pedig úgy keltem, most vagy soha.

Olvasás folytatása