Ceroc táncórán jártam és megtanítottak táncolni :)

Én és a táncoktatás egy külön világ vagyunk. 4 évvel ezelőtt egy nagy sikertelen salsa tanulás után fel is adtam egy életre. Nem mindenki születik arra, hogy táncoljon.
Most még is egy táncórán jártam. Múlt szombaton elmentem egy magyar farsangi bálba, ahol egy sráccal szóba elegyedtem, majd a haverjával is beszélgettem. A tánc került elő. Mert ugyan szeretek táncolni, csak nem tudok szabályosan. Egészen véletlenül ő meg említett egy táncklubbot erre, hogy ő oda jár és az jó. „Jobb, mint a Salsa”. A táncklub meg megint véletlenül ráadásul a közelemben található. Ez egy jel. Kipróbálom – elhatároztam.
Megbeszéltem a sráccal, hogy pénteken találkozunk a helyszínen.

Közben ráírtam pár ismerősömre, hogy hátha érdekli őket. Egy ismerősöm igent mondott. Olvasás folytatása

Reklámok

A német csajjal a Winter Wonderlandban

Péntek délután jártam újra a Winter Wonderlandban. Idén annyira nem kapott el az ihlet, hogy minden hétvégén menjek. A mostani alkalom abból az apropóból történt, hogy egy távoli ismerősöm Londonba látogatott. Egy német csajról van szó, akivel 2012-ben nemzetközi összejövetelen találkoztam, aztán felvettük egymást Facen. Hét elején meg rám írt, hogy jön vissza  a városba, s szívesen összefutna velem. Jó, pont úgy jött ki, hogy péntek délután szabad voltam.

Mit lehet Londonban csinálni most? A Winter Wonderland a nagy cucc, mondtam neki, hogy menjünk oda. Marble Arch állomáson futottunk össze, majd onnan sétáltunk befelé a Hyde parknak. Én már előre szóltam neki, hogy részemről lángos evés lesz. Olvasás folytatása

Novemberi morzsák

Novemberi morzsák. Még pár élmény, amit kimaradt korábbi beszámolókból.

A hónap második szombatján egy magyar ismerősömmel találkoztam, akinek van egy 1,5 éves gyereke. A helyszínt én választottam, egy angol kertvárosban található kávézó – éttermet, amiben játszószoba is található. Bár 2 éves kor alatt még nem vállalják a felügyeletet a gyerekre, de így is jó volt, hogy olyan helyre mentünk, ahol a pici nem unatkozott. 2 éves kor után meg a felügyelő hölgynél lehet hagyni simán a gyereket. Vagyis a felnőttek nyugodtam tudnak társalogni, míg a csemetéjükre figyelnek.
Korábban már voltam a család gyerekeivel itt. Akkor pl. egy apuka a laptopján dolgozott az egyik asztalnál, miközben a gyereke bent volt a játszószobában. Megértem, ha pl. otthonról dolgozó felnőttről van szó, pici gyerek mellett. Jó „leadni” őt, míg a munkájára tud koncentrálni.
Mi jó 2 órát ültünk bent. Közben megreggeliztünk és ismerősöm kislánya is jól érezte magát. Olvasás folytatása

Escape room – Kipróbáltam a kiszabadulós szobát

Egy ismerősöm a groupon.co.uk oldalán látott akciós lehetőséget az Escape Room Londonba. Még sosem próbáltam, így azonnal igent mondtam a meghívásra.
November elején 5-en mentünk el a kiszabadulós játékra. Én magamnak nem adtam sok esélyt. Sose voltam hu de jó összefüggések keresésében, amire egy ilyen játéknál biztos szükség lehet – gondoltam. A recepciós hölgy mosolyogva mondta nekünk, hogy 1 óra áll rendelkezésre, de mi szerinte előbb is végzünk. Hát én meg nem hiszem, hangosan megjegyeztem.

Olvasás folytatása

Sajtófotó kiállás 2017.

A meetup.com-on láttam egy eseményfelhívást a sajtófotó kiállításra. Magamtól is mentem volna a kiállításra, hiszen minden évben megyek. Viszont, hogy ne egyedül menjek már, s legyen kihez szólnom, elfogadtam a meghívást.

world_press_london_2017

forrsá: World Press Photo Exhibiton, Facebook esemény: ITT

Olvasás folytatása

Szabó Péter előadása Londonban

Ismét Londonban járt Szabó Péter. Ő az a magyar motivációs előadó, akit tavaly ősz óta követek. Akkoriban hetente voltak élő videói vasárnaponként, s egy megosztás alapján bukkantam rá a Facebookon.
Virtuális térben megkedveltem őt, s idén már volt szerencsém vele élőben is találkozni tavasszal Londonban.

Mi is tetszik legjobban a munkásságában? Hát, talán az hogy, más. „Szembe megy” egy csomó berögződött nézettel, szállóigével és felfogással. És hitem szerint, Magyarországon nagy szükség van arra, hogy bizonyos mondatokat elfeledjünk végre, pl.: „Ez van, ezt kell szeretni”. „Rosszabb is lehetne, elégedjünk meg ezzel”.
Ha végignézünk a mögöttünk lévő éveken, őszintén tegyük már fel a kérdést: bárki mondta-e valaha, hogy „képes vagy rá, hiszek benned”. „Próbáld meg, miért ne, hajrá”. Nem túl ismerős mondatok ezek. Mert minket magyarokat nem sikerszemléletre neveltek egy cseppet sem.
Péternek igaza van abban, hogy jó lenne, ha végre az évtizedeken át átadott negatív dolgokat megszakítanánk, s mi utánunk már egy olyan generáció szülessen, akik motiváltabb légkörben nőhetnek fel.
Vagy a másik eset, hogy mi szüleink áldozatai vagyunk, ők meg az ő szüleik áldozatai voltak, s végre jussunk már el oda, hogy pont. A mi gyerekeink már ne a mi áldozataink legyenek, hanem önmaguk, s azok, akik, lenni akarnak. Olvasás folytatása