Hosszú hétvége I.

A május az év legszebb hónapja, minden évben 2 plusz szabadnapunk van. És az a plusz egy nap, mennyire le tudja rövidíteni aztán a munkahetet.

Május utolsó hétfője pihinap volt. Hosszú hétvégét élvezhettünk. Szerettem volna tartalmasan kihasználni az időmet. A programok pedig jöttek szépen.
– Magyar meet up csoportban kiírta egy srác, hogy bowlingozni valaki szombaton? Naná, hogy akarok bowlingozni. Of course, érdekel.
Szombaton délután a Surrey Quays felé haladtam. Könnyen megtaláltam a Hollywood Bowling helyet. A szervező srác időben ott várt minket. Egy ismerősöm is jött velem, ami az utolsó pillanatban üzent rám, hogy talizzunk. Hát talizzunk, csatlakozz hozzánk!
Ki bowlingozott már, jött a kérdés? Ohh, hát én igen. Fehérvár milyen menő hely, van bowling pályánk, s évente egyszer biztos odatévedtem. Így tudtam mire számíthatok, s emlékeim szerint annyira béna sem voltam hozzá.
Egy játékra fizettünk be 7-en, ami azt jelentette, hogy mindenki 10x került sorra és 2x guríthatott egy köröm belül. Tiszta sor.
Elindult a játék, ki gurított 0? Hát, jó páran. Ciki nem ciki, nekem is becsúszott egy 0 találatos kör, mert a golyó a szélen szépen kigurult. Olvasás folytatása

Reklámok

Királyi esküvős nap

Harry herceg és Meghan esküvőjét május 19-re tűzték ki. A boltokban már 2 hete is lehetett kapni szuveníreket, ahogy meg közeledett a dátum, több üzlet és pub is ki lett dekorálva.
A nagy napra vendéglátóhelyek külön menüvel álltak elő, s hirdették, hogy náluk nagy kijelzőn lehet majd követni élőben az eseményeket. Olyan ajánlatot is láttam a neten, ahol igazi posh bulira invitálták az embereket, ahova szépen be is kellett öltözni.

Csodálatos idő köszöntött ránk szombaton. Ismerősökkel futottam össze, s felkerestük Greenwichet, ahol óriás kivetítőn lehetett az eseményt követni. A füvön, a kivetítő előtt egy gombostűt nem lehetett volna eldobni, annyira megtelt. Több ezren nézték pléden ülve, saját pikniket élvezve az esküvőt. Igazi nemzeti ünnepnap kerekedett ki ebből az eseményből. Jó volt látni a sok angolt együtt.  Az esküvő kihozta belőlük az angolságtudatot, az összetartás érzését. Olvasás folytatása

Bank holiday hétvége I.

Május első hétfője mindig munkaszüneti nap Angliában. Az angolok nem ünneplik a május 1-et, de csináltak maguknak egy fix, mindig hétfőre eső szabadnapot (aminek neve bank holiday). Zseniális szerintem. Ilyenkor hosszú hétvégét tartunk, már akinek olyan a munkahelye. Idén nekem is összejött a 3 pihinap.

Szombaton egy ismerősömmel találkoztam, akit 6 évvel ezelőtt a blognak köszönhetően ismertem meg. Évente párszor van beütemezett találkozónk. Belvárosban futottunk össze, majd onnan gyalog elsétáltunk Hammersmithbe. Az ismerősömről tudni kell, hogy km hiányban szenved. Nála idén többször volt olyan nap, hogy „poénból” legyalogolt 70 km, csak úgy, mert kellett neki. Sétában partner vagyok, csak lelkileg fel tudjak rá készülni. Aktív vagyok napi szinten, de azért nem ahhoz vagyok szokva, hogy 120 percet menjek megállás nélkül. Ez teljesítmény túra, nem laza szabadidős program.
Egy csöppet bekészültem attól, hogy hirtelen közel 20 km lenyomtunk egyhuzamban. Amire meg készülnöm kellett volna, az a snack. Semmi nem volt a táskámban, s a táv végére már úgy éreztem, hogy hamarosan beájulok, ha nem jön energiapótlás gyorsan. Az első szabad hellyel bíró pubba beültünk Hammersmithben, mert nem bírtam tovább.
Az Old Ship nevű hely teraszán foglaltunk helyet. Az étel rendelésétől számítva jó 30 telt el, mire ki is hozták a kaját. A pub személyzethiánnyal küzdött egy forgalmas hosszú hétvége kellős közepén. Az alkalmazottak előtt le a kalappal, nem őket hibáztatom. Meg bruttó 8 fontért szünet nélkül pörögni, x órás műszakot letolni, felnézek rájuk…kemények.
A burgeromban a hús nem volt jól átsütve, utálok reklamálni, de ember, marhahús ne legyen piros. A személyzet szerint azzal a hússal nem volt semmi baj, csupán én nem jól átsütve ’well-done’ módon rendeltem. Rendelésnél ezt senki sem kérdezte mellesleg. Nem küldtem végül vissza a kaját, mert eskü türelmem nem lett volna még 30 percet várni, míg másikat hoznak (a tempóból kalkulálva). A gyomrom mindent elbír. Nem is lett belőle bajom végül.

Dinner in the view in Hammersmith #dinner #london #riverside #pub #oldshippub #weekend #burger

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on

Olvasás folytatása

Brooklands Múzeum – A concorde otthona

Egy ismerősöm meet up eseményt szervezett a busz múzeumba, Weybridgebe, még tavaly. Végül egy Concorde géppel is találkoztam.

Minden ott kezdődött…, hogy elolvastam Agassi könyvét, az Opent. Többször előjött az önéletrajzban a Concorde. „És akkor Európába Condordeval repültem”. Csak nem sétáltam el ez mellett, s Wikipédián olvastam a járműről, majd youtuben néztem videóket. Ezek után tényleg véletlen lenne, hogy belebotlottam egy ilyen gépbe? Aligha. Tudattalanul bevonzottam, biztosra veszem.

Olvasás folytatása

Tavaszi közösségi programok

Az elmúlt hónapok társasági eseményeiről írnék most. Mert hát a londoni élet egy túróst sem érne a közösségi élmények nélkül. Főleg hétvégén volt időm másokkal összefutni.

Kis kitérőként akkor elmesélem, hogy alakult át az életritmusom mióta kint élek. Otthon Magyarországon a hétvégék nem jelentettek semmi különösebbet, vasárnap mindig mentem templomba, meg a Forma-1-et néztük, már mikor volt. Általában vasárnap ebédkor jól bekajáltunk, aztán kaja komában feküdtünk a délután nagy részében. Este meg megnéztem a Napló adását, s hétfőn mentem dolgozni.
Na, ezzel szemben Londonban az elmúlt években a hétvége az, mikor aztán tényleg albérleten kívül vagyok. Ha nagyon durván összejön valami program, akkor én szombat reggel 10-kor megindulok, s este 11-ig vissza sem érek. Az meg alap, hogy hétvégén hajnali 1 előtt sosem fekszem le, mert gyakran éjfél körül esem be a szobámba.
A hétvégéim a heteim legtartalmasabb napjai, a hétvégék éltetnek a hosszú munkanapok után. Látom is magamon, ha egy hétvége úgy telik el, hogy nagy semmi, na az tesz depissé hosszútávon.

Én rossz programszervező vagyok, viszont szinte meghívásra igent mondani. Résztvevőként lehet rám számítani egy-egy ötlet kapcsán.

Jöjjenek most az élmények.
– A ceroc táncról már korábban is írtam, s még biztos téma lesz többször. Az idei év egyik legjobb dolga, ami csak az életembe jöhetett volna. Szeretem a vegyes légkört, hogy mindenféle emberrel találkozhatom Londonból. Ami a legérdekesebb, hogy több arc is emlékeztet egy otthoni ismerősömre, vagy családtagra. (Lehet őrültem hangzik, de az egyik idősebb bácsinak hasonló az arcfelépítése mint nagybátyámnak volt. Ahányszor a bácsival táncolok, a nagybátyámra gondolok).
Múltkor meg az egyik srác totális klónja volt egy otthoni haveromnak, mintha az ismerősöm Londonban csöppent volna.
Ezeket a jelenek pozitívnak tartom, mintha az univerzum megnyugtatna, hogy jó helyen vagyok.

Szülinapi összejövetel
Az egyik ismerősöm párja francia, s neki volt egy belvárosi helyen születésnapi összejövetele. Örültem, hogy olyan éttermet próbálhattam ki társaságban, ahol még nem jártam. Angolul is beszélgethettem, plusz egy másik ismerősöm malajziai származású feleségével is válthattam ismét pár szót (náluk a Szilvesztert töltöttem pont).
Az étterem után még benéztünk egy bárba a Covent Gardenben. Franciákkal és magyarokkal megélhettem ismét egy kedves szombat estét a városban.
Köszönöm a meghívást

Olvasás folytatása

Farsangi, jelmezes bál Londonban

Magyar, farsangi, beöltözős bálon jártam múltkor.
A Szent István Házban évente megrendezésre
kerülő rendezvényről van szó, amit mindig láttam Facebookon én is. Mindig volt egy kifogásom, hogy miért ne menjek. Pl. mert nincs mibe öltözzek, vagy nem akarok beöltözni. Kifogásokat könnyű gyártani.

Idén viszont jött az ihlet, hogy menni akarok. Beöltözős bál? No problem. Ebay nagy barátom, semmi perc alatt keresek én ott jelmezt – elterveztem. Így is lett persze Olvasás folytatása