Novemberi morzsák

Novemberi morzsák. Még pár élmény, amit kimaradt korábbi beszámolókból.

A hónap második szombatján egy magyar ismerősömmel találkoztam, akinek van egy 1,5 éves gyereke. A helyszínt én választottam, egy angol kertvárosban található kávézó – éttermet, amiben játszószoba is található. Bár 2 éves kor alatt még nem vállalják a felügyeletet a gyerekre, de így is jó volt, hogy olyan helyre mentünk, ahol a pici nem unatkozott. 2 éves kor után meg a felügyelő hölgynél lehet hagyni simán a gyereket. Vagyis a felnőttek nyugodtam tudnak társalogni, míg a csemetéjükre figyelnek.
Korábban már voltam a család gyerekeivel itt. Akkor pl. egy apuka a laptopján dolgozott az egyik asztalnál, miközben a gyereke bent volt a játszószobában. Megértem, ha pl. otthonról dolgozó felnőttről van szó, pici gyerek mellett. Jó „leadni” őt, míg a munkájára tud koncentrálni.
Mi jó 2 órát ültünk bent. Közben megreggeliztünk és ismerősöm kislánya is jól érezte magát. Olvasás folytatása

Reklámok

Escape room – Kipróbáltam a kiszabadulós szobát

Egy ismerősöm a groupon.co.uk oldalán látott akciós lehetőséget az Escape Room Londonba. Még sosem próbáltam, így azonnal igent mondtam a meghívásra.
November elején 5-en mentünk el a kiszabadulós játékra. Én magamnak nem adtam sok esélyt. Sose voltam hu de jó összefüggések keresésében, amire egy ilyen játéknál biztos szükség lehet – gondoltam. A recepciós hölgy mosolyogva mondta nekünk, hogy 1 óra áll rendelkezésre, de mi szerinte előbb is végzünk. Hát én meg nem hiszem, hangosan megjegyeztem.

Olvasás folytatása

Sajtófotó kiállás 2017.

A meetup.com-on láttam egy eseményfelhívást a sajtófotó kiállításra. Magamtól is mentem volna a kiállításra, hiszen minden évben megyek. Viszont, hogy ne egyedül menjek már, s legyen kihez szólnom, elfogadtam a meghívást.

world_press_london_2017

forrsá: World Press Photo Exhibiton, Facebook esemény: ITT

Olvasás folytatása

Szabó Péter előadása Londonban

Ismét Londonban járt Szabó Péter. Ő az a magyar motivációs előadó, akit tavaly ősz óta követek. Akkoriban hetente voltak élő videói vasárnaponként, s egy megosztás alapján bukkantam rá a Facebookon.
Virtuális térben megkedveltem őt, s idén már volt szerencsém vele élőben is találkozni tavasszal Londonban.

Mi is tetszik legjobban a munkásságában? Hát, talán az hogy, más. „Szembe megy” egy csomó berögződött nézettel, szállóigével és felfogással. És hitem szerint, Magyarországon nagy szükség van arra, hogy bizonyos mondatokat elfeledjünk végre, pl.: „Ez van, ezt kell szeretni”. „Rosszabb is lehetne, elégedjünk meg ezzel”.
Ha végignézünk a mögöttünk lévő éveken, őszintén tegyük már fel a kérdést: bárki mondta-e valaha, hogy „képes vagy rá, hiszek benned”. „Próbáld meg, miért ne, hajrá”. Nem túl ismerős mondatok ezek. Mert minket magyarokat nem sikerszemléletre neveltek egy cseppet sem.
Péternek igaza van abban, hogy jó lenne, ha végre az évtizedeken át átadott negatív dolgokat megszakítanánk, s mi utánunk már egy olyan generáció szülessen, akik motiváltabb légkörben nőhetnek fel.
Vagy a másik eset, hogy mi szüleink áldozatai vagyunk, ők meg az ő szüleik áldozatai voltak, s végre jussunk már el oda, hogy pont. A mi gyerekeink már ne a mi áldozataink legyenek, hanem önmaguk, s azok, akik, lenni akarnak. Olvasás folytatása

Vacsora a Tiroler Hut osztrák étteremben

Pár héttel ezelőtt egy ismerősömmel találkoztam. Akkor a Londonba való költözésének 10. évfordulója volt. A beszélgetés közben szóba került a Tiroler Hut osztrák étterem.  Ismerősöm megjegyezte „mi még nem voltunk ott együtt?” Hát nem. “Jó akkor szervezek egy magyar meet up-ot a helyre.” Szuper!

A Tiroler Hut 1967-ben lett alapítva Christine osztrák hölgy és férje Joseph (Józsi bácsi) által. Az évtizedek alatt számos híresség megfordult náluk szupermodellektől kezdve, Hugh Granten át jópáran. A vállalkozás mai napig családi tulajdonban van és netes leírás szerint igazi hírneve van Londonban 

Olvasás folytatása

Volt ovistársammal találkoztam Londonban

Vasárnap délután a volt ovistársammal találkoztam Londonban. Még pénteken posztolt Facebookon egy képet, én meg bekommentelten „nem is szóltál, hogy erre jársz”. Másnap rám írt, hogy vasárnap akár össze is tudunk futni, igent mondtam persze.

Az ovistársammal ugyan egy általános iskolába jártunk, de más osztályba. Vagyis nagyjából 1995-től úgy nem beszéltünk egymással semmit. Az, hogy ismerősök maradtunk a mai napig, csak a Facebooknak köszönhetem. Az oldal egy roppant jó haszna, hogy tényleg összeköti az embereket, távoli ismerősöket, s tudjuk ki – merre boklászik a világban.
A srácról tudni kell, hogy orgonaművész…igen és konzervatóriumot is végzett. Egyedi foglalkozása van, s olyan hangszeren játszik magas szinten, amin manapság már alig páran.
A mostani útja Angliába egy hangverseny miatt volt. Olvasás folytatása