Facebook ismerősök

<a href=”http://www.bloglovin.com/blog/6891027/?claim=7scbwpetn42″>Follow my blog with Bloglovin</a>

Nem tudom, ti hogy vagytok a Facebookkal, de én úgy érzem, hogy meg kell szűrnünk ismerőseinket.
Emlékszem, régen, mikor az iwiw láz kezdetét vette, bejelöltem én boldog – boldogtalant. Nem számított, bírom –e, nem beszéltünk 5 éve, mindenkinek küldtem a barát felkéréseket, de én is tucatjával kaptam másoktól. Nem számított.

facebookismerősKésőbb beköszöntött a Facebook, az összes iwiw ismerősünket kezdtük felvenni az oldalon. Kinek van több ismerőse versenyt is talán megtartottuk. Na, ennek már nem volt sok értelme.
Az idővel pedig kapcsolataink, ismerőseink átértékelődtek, legalábbis nálam. Ma már nem a mennyiség, a minőség a lényeg. Bár így is 640 embert ismerek Facebookon. Rémisztő…gőzöm sincs ki ez a több száz figura. Néha, ha ráérek, szoktam irtást tartani. Törlök jó pár személyt. Olvasás folytatása

Reklámok

A Facebook nagy kém

A Facebookról már többször írtam, most pedig megállapítom. A legnagyobb kém valaha, amit kitaláltak. Sőt, még csak erőszakoskodnia sem kell. Önként és boldogan mindent megosztunk. A háttérben pedig figyel és következtetéseket von le.

facebookMa egészen elképedtem, mikor egy közel 2 évvel ezelőtti srácot beajánlotta a rendszer, mint lehetséges ismerőst. Miért is ütött meg a helyzet?
Először is, az illetőnek a telefonszámát tudtam csupán, amit már rég töröltem, s 2x cseréltem telefont ez elmúlt 2 évben. Még csak nyoma sincs az egykoron váltott pár sms-nek. A srác keresztnevét ismertem, így soha az életben Facebookon nem láttam még, mert nem tudtam, hogy kereshetnék rá.
És ma ő ott volt elsőként a listán. Nem hittem a szememnek. A profilképe alapján ugrott be, hogy hoppá.
Egy szombati kurta estén ismertem meg az illetőt 2013 februárjában. Párszor találkoztunk, aztán soha többé. Nem keresett és kész. Imádnivaló gyerek volt szememben. Kékszemű fiatal angol srác, akinek szemébe nézve olvadoztam. Olvasás folytatása

Facebook gyászhét

Régen írtam a Facebookról, pedig ez egy olyan oldal, amiről hetente be lehetne számolni.
A Facebook a híradók sebességét odaverő hálózat. Előbb találkozunk itt aktuális tényekkel, mint hogy a TV-ben bemondták volna. Persze vannak kivételek, a múltkori szökőár senkit sem izgatott, de Paul Walker halála már annál inkább felkeverte a vizet.

Személy szerint nem tudnám hova tenni a csávót, ha véletlen a múlt héten nem nézek meg egy New Yorkban játszódó karácsonyi filmet, amiben ő is szerepelt.
A Facebook alapján nekem úgy tűnik, hogy több ember ismerte őt, mint Leonardo Di Capriot. Az autóbaleset jobban sokkolta a közösségi oldal felhasználóit, mint valaha bármi. Na jó, talán az olimpiai eseményeket osztották meg már csak ennél többen.

Most komolyan? Meghal egy színész, igen ’egy’, mert még van mellette milliónyi neves színész, s Facebook gyásznapot tartunk. Tényleg az ő munkássága, személye annyira előrevitte az életünket, vagy annyira pozitívan befolyásolt volna minket, hogy szomorú fejekkel és RIP feliratokkal kell teleszórni az üzenő falat?
Tényleg nem szeretnék senkit most megbántani, s bíráskodni, csak túlságosan soknak tartom a Paul Walker féle sajnálkozást. Másrészről viszont milyen érdekes belegondolni, hogy a közösségi oldalak mennyire életünk részei, a legjobb barátaink, s hogy milyen hatással tudnak lenni ránk.
Walker szerintem jelen pillanatban híresebb, mint mikor élt, hiszen a rengeteg megosztásnak köszönhetően, mindenki hallott most már róla…

Cooper-Facebook-Button-Full-300x265

És mikor azt hittem, hogy vége…valami újdonság is lesz a Facebookon a RIP kiírások helyett, megtudtuk, Nelson Mandela is távozott.
Hivatalosan ez a hét a legszomorúbb hét a Facebook történelemben véleményem szerint. Ennyi részvétnyilvánítást nem mostanában írtak ki az emberek. Még a Mikulás bácsi is igen alul teljesít velük szemben.
A mostani hírekért kár bejelentkezni, mert tudjuk úgy is őket: Paul Walker, Mikulás és Nelson Mandela.

Nelson Mandela kapcsán ne értsetek félre. Én is sokra tartottam őt. Ám ne szomorkodjunk miatta, hiszen 95 éves volt. Inkább legyünk boldogok, hogy milyen csodálatos egy kort megélt. És emeljük kalapunkat, hogy világot megváltoztató tetteket hajtott végre.
Jó tudatában lenni, hogy élnek / éltek még ilyen emberek.

Nagyon szép hétvégét kívánok Nektek!

A napi Bibliánk

2008 óta Facebook tag vagyok. Az egész úgy indult, hogy egyre több ember szájából hallottam az oldat nevét. Rá is kérdeztem, hát ez meg mi? Tudod, ez olyan, mint az Iwiw, csak nemzetközi. Ha van ismerősöd külföldön, itt tudod a kapcsolatot tartani vele.

A gépezet hamar magával ragadott. Beregisztráltam, pár képet feltöltöttem, s aztán az évekkel egyre jobban belefolyt az életembe Mark Zuckerberg oldala. Egyre több részletet és képet, eseményt osztottam az ismerőseimmel. Mióta pedig Londonban élek a Facebook életem igazán fellendült. Minden itt van már. A közösségek csoportjai, eseménymeghívások, információk, rendezvények stb. Nyugodtam állíthatom, hogy jó szolgálatot tett nekem az oldal az elmúlt 2 évben.
Például 2011-ben virtuálisan ismertem meg egy magyar srácot, akivel később személyesen is többször találkoztam, majd társasági összejövetelein is részt vettem, ahol még több emberrel barátkozhattam. Ha nincs a Face, mi talán sosem ismertük volna meg egymást ilyen gyorsan. A sort folytatni lehetne!
Továbbá, mivel külföldön élek az otthoni ismerőseimmel való kapcsolattartásban is remek az oldal. Ha nem is beszélek napi szinten valakivel, de látom az állapotfrissítéseit, sok infót megkapok. Ez rám vetítve is igaz, hogy ők is tájékozottak velem kapcsolatban.
facebook bible
A tagság még önmagában szép és jó, de onnantól kezdve, hogy van okos telefonod, már függő leszel.
A reggeli ébredés után a bejelentkezés gombra mész, a reggeli kávéd mellé az üzenő falat olvasod az újságok helyett. Ismerős a helyzet? Sőt, éjszaka közepén, ha álmatlanság gyötör, a Facebookon ütőd el az időt.
Ha pedig elmész valahova, vacsorázol, kirándulsz, egyszerűen kényszert érzel a hely és az étel fényképpel együtt történő megosztásához. Magadra ismertél?
Szeretjük tudatni másokkal, nekünk milyen jó éppen. S utána türelmesen és lesen várunk a lájkokra, kommentekre.

Igazából már olyan szinten vagyunk, hogy napi 24 órában fut a Facebook a számítógépünkön, telefonunkon. Utazás közben, de akár társasági összejövetel alkalmával is képesek vagyunk chatelni, írogatni, bármi egyébre. Miközben élőben is megy a beszélgetés, mi virtuálisan is csevegünk.
Júniusban egy partin jártam, ahol a házigazda mondta: gyerekek, most Facebook off van, vagy kizárás jár! Igazat mondott. Bár…pár fényképet akkor is feltöltöttünk, amiket utána egymásnál lájkolgattunk.

A Facebook a napi Bibliánkká vált az elmúlt években. Órák hosszat böngészünk, olvasgatunk, megosztunk stb.
A jósok azt állítják, hogy ez a hullám is elmúlik majd egyszer, a Facebook is lesz majd ódivatú, retró termék. Kíváncsi leszek, mert jelenleg az oldal és mi elválaszthatatlanok vagyunk.

Nyaralunk és megosztunk

A következő sorok ihletője egy amerikai diáklány. Még hónapokkal ezelőtt láttam az interneten egy cikket. A tartalom pedig az volt, hogy egy tanuló megosztotta a képeit a számára felejthetetlen európai nyaralásról. A szépséghiba csak ott van, hogy valami millió db fotót csinált.
Bennem felvetődött egy kérdés. Most azért megyünk valahova, hogy nyaraljunk vagy azért, hogy a fényképezőt nyomkodjuk egész nap, hogy utána mutogathassuk magunkat a Facebookon. A cikkben szereplő ifjú hölgy nagyon átesett a ló túloldalára. Irdatlan sok fotót úgy tudta csak elkészíteni, hogy egyszerűen a kamera lencséjén keresztül látta ő élőben a dolgokat.
Gondolj bele, nagy álmod, hogy eljuss valahova és ott vagy, de csak a fényképezőgép kijelzőjén pásztázod a körülötted lévő szép dolgokat. Szerintem nem lehet így élvezni semmit sem!
Ne értsetek félre, én is szeretek fényképezni, de csak pár szép épületet, egy két elkapott pillanatot. Én inkább élvezni és ámolni-bámulni szeretek mindenen, örülni annak, hogy ott lehetek.

check inA gondolatmenetet folytatva, egy másik témát is felvetnék. A Facebook állapot és helymegosztást hoznám szóba. Vannak ugye az ismerőseink, van olyan ember, akivel élőben már 5 éve nem beszéltünk mondjuk, de tökéletesen tudjuk hol járt nyáron, mi történik vele, merre van a világban.
A Facebook megbabonázta az emberek, önként és vidáman osztjuk meg az életünket napról napra. Szeretjük mutogatni magunkat, kiírni állapotokat, hangulatokat, a nyaralást meg különösen kell jelezni. A check – in funkció milyen jó kis dolog ugye? főleg, ha képet is tűzhetünk hozzá! Ti is használjátok gyakran szerintem.
Ilyenkor érzem magam szerencsésnek, hogy nincs net a mobilomon. Hiába is akarnám, nem tudnám elrontani a Facebookkal a napomat, utazásomat, pihenésemet. Párizsban is mikor voltunk, egész nap off-ban voltam, este fekvés előtt a hotel wifijén volt alkalmunk a napi eseményekről beszámolni.

Bizony, ez a XXI századi nyaralás! Check – in és Facebook használattal megspékelve

Megböklek Facebookon!

A következő bejegyzés soha nem született volna meg, ha nem lenne egy kedves srác Facebookon, aki elkezdett böködni június vége óta. Először figyelmen kívül hagytam, ám egyszer csak úgy gondoltam, hogy visszabökök. Na jó, de mit is jelent a böködés a Facen?

A gyakorikerdesek.hu-n már többen feltették a kérdést. Ha ismerjük az oldalt, tudjuk, hogy a marhaságtól kezdve a korrekt válaszig mindent meg tudunk találni rajta.
Íme pár magyarázat onnan a böködésre:
„Azt jelenti, hogy miután elküldte a megbökést valaki, másnap a hüvelykujját fel akarja dugni az ánuszodba” Na jó, szerintem ezt kihagyhatjuk… 😀
A korrekt válasz pedig így hangzik:
„A Facebook hivatalos angol nyelvű szabályzatában ez áll: A bökés gomb használata diszkrét felkérés szexuális kapcsolatra! A bökés elfogadása a kapcsolat elfogadását jelenti.”
Az én szemszögekből úgy áll a dolog, hogy megböklek, vagyis átjössz hozzám valamikor?
A modern kori technika és a közösségi oldal megoldotta számunkra azt, hogy már annyira sem kell vennünk a fáradtságot, hogy elmenjünk egy pubba, diszkóba és személyesen keressünk friss húst aznap estére.
Személyes tapasztalatom nincsen, nem tudom, hogy a világban ez mennyire vált be, hány alkalmi kapcsolat született ebből a marhaságból. Az is lehet, hogy még most kezd csak beindulni a dolog, majd évek múlva térjünk vissza a témára.
A lényeg az, hogy a sráccal azóta, ha szabad így fogalmaznom, böködő „háborút” tartunk. Ő is ad egyet, de én is adok neki egyet.
Engem egyébként piszkál a dolog, azon a határon vagyok, hogy írok neki, hogy megkérdezzem poénkodik -e csak, mert annyira nagyon unatkozik esténként. Másrészről megkérdezném tőle, hogy tudja –e egyáltalán mit jelent ez, harmadrészről pedig érdekelne, hogy miért nem képes egy szerencsétlen üzenetre pár percet szakítani, ha tetszem neki!  Ti írnátok neki?
A mostani eseten felbátorodva, ki fogom alkalmaként próbálni, ha találok egy helyes pasit, hogy megbököm. Majd beszámolok a fejleményekről is!
🙂 Szóval vigyázz, mert lehet, te leszel az a szerencsés, akit megbökök! 🙂