2012-ben egy nagyon szép gondolatokkal fűszerezett cikket írtam az Olimpiával kapcsolatban, amiben kiemeltem, hogy mennyire jó is ez a sportesemény. Hiszen különböző országok sportolói egymás mellett békében versenyeztek, miközben éppen a két nemzet között konfliktus állt fent. A stadionban nem volt probléma abból, ha az iraki és brit, amerikai sportoló versenyzett. A békés egymás mellett élés szelleme járta át az Olimpiát.
Majd eltelt 4 év és a Brazil Olimpiáról egy szót sem ejtettem itt. Nem hatott meg az esemény. A sportolói teljesítmény előtt fejet hajtottam, s elismertem, hogy micsoda munka és sok éves tréning áll egy érem mögött. Ám, Brazíliáról látott képek elszomorítottak. Elkerítették a nyomornegyedet és hatalmas pompás tűzijátékot fizettek a rendezők a nyitógálára. A legszegényebb és nincstelen lakosok is láthatták azt a hatalmas pompát és felhajtást, ami akkor Rióban zajlott, ám az életükre egy fikarcnyit sem volt pozitív hatással a rendezvény.
Másfél hónapja elkezdtem újra uszodába járni heti rendszerességgel. Mert egyszerűen ennyi kis mozgás kell és jót tesz a hátgerincnek.
Életem morzsái 