Táncos tapasztalatok

Múlt héten kicsit elegen volt Londonból az albérlet miatt. Az elmúlt pár hónapban már arról is elkezdetem aktívan barátoknak beszélni, hogy hova kéne továbbállni. Ami nagyon itt tart jelenleg az angol állampolgárság megszerzése, még muszáj, hogy ketyegjenek az adózott évek. Ám amint állampolgárrá válok a jövőben, én dobbantanék simán. Magamban már lezongoráztam párszor ezt, több ország van még álomlistán, ahol élnék, mielőtt idős leszek.

A sok érzelemhullám közepette elmentem ismét táncórára, ahogy minden héten teszem. A táncórán megnyugodtam. Annyi jófej, kedves és barátságos ember él Londonban, mindig ráébredek ott. Jó megélni, hogy hiába vagyok torkig a várossal egy pillanatban, mégis van helyem itt. Táncóra mellett is mindig azt tapasztaltam, hogy befogadtak. Soha, semmilyen atrocitás nem ért nem brit/angol származásomat illetően. Semmilyen hátrányos megkülönböztetést sem tapasztaltam a saját élemre vetítve. London nagyon multikulti és elfogadó, üdvözlő város a társadalmi közeget nézve. Olvasás folytatása

Reklámok

Ceroc élmények

Jöjjön egy kis Ceroc élmény. Hihetetlen hálás vagyok, hogy megtalált ez a tánc. Annyi erőt tudok most ebből meríteni és pozitívan hangolódni. Úgy hiányozna, ha nem lenne az életemben.

Tegnap voltam túl 3. estémen és múlt hétvégén pedig egy workshoppon is jártam. Én a tánc részét is kedvelem, de nem tagadom, hogy nagyon bírom benne, hogy mindenféle emberrel tudok találkozni és megismerkedni, beszélgetni. Az idei évet úgy kezdtem, hogy kimondtam: szükségem van új arcokra az életemben.

Januárban egy szabad péntekemen egyedül sétáltam a Temze parton, annyira magányosnak éreztem magam. Tudtam, hogy ezen változtatnom kell. Soha többé nem akarok egy estét magányosan tölteni (kivéve, ha tényleg pont egy kis magányra van szükségem). Szomjaztam az emberek társaságára. És bumm elmentem a farsangi bálba, majd a Cerocon találtam magam. Nem is tudja az a srác, aki a Cerocot ajánlotta, hogy mennyire hálás vagyok neki. Olvasás folytatása

Ceroc táncórán jártam és megtanítottak táncolni :)

Én és a táncoktatás egy külön világ vagyunk. 4 évvel ezelőtt egy nagy sikertelen salsa tanulás után fel is adtam egy életre. Nem mindenki születik arra, hogy táncoljon.
Most még is egy táncórán jártam. Múlt szombaton elmentem egy magyar farsangi bálba, ahol egy sráccal szóba elegyedtem, majd a haverjával is beszélgettem. A tánc került elő. Mert ugyan szeretek táncolni, csak nem tudok szabályosan. Egészen véletlenül ő meg említett egy táncklubbot erre, hogy ő oda jár és az jó. „Jobb, mint a Salsa”. A táncklub meg megint véletlenül ráadásul a közelemben található. Ez egy jel. Kipróbálom – elhatároztam.
Megbeszéltem a sráccal, hogy pénteken találkozunk a helyszínen.

Közben ráírtam pár ismerősömre, hogy hátha érdekli őket. Egy ismerősöm igent mondott. Olvasás folytatása