A táncokról

Mai cikkben a táncokról beszélek. Az elmúlt hónapban 3 különböző táncnak az óráján vettem részt.
Muszáj volt társaságban járnom és szabadságom alatt meg extra időm is akadt rá.

Ceroc
Ez az angol társastánc örök szerelem marad. Könnyen tanulható. Nem a lépéseken van a lényeg, hanem rögtön mozgásokat tanulunk. Így anno már az első alkalom után úgy éreztem, hogy tudok táncolni.

Hátránya, hogy az átlag életkor az simán a 40 körül van. A fiatal 20-on éves embereket abszolút elkerüli, nem tudták trendivé tenni. A honlapjuk is eléggé a régi időket idézi. Sajnos nem azt közvetítik, hogy ez egy pezsgő és élettel teli közösség…
A táncestek meg néha egyenesen a nyugdíjas klub hangulatát idézik. Semmi bajom nincs az idősekkel, de mint fiatal nő, azért köszönöm, a saját korosztályommal szívesebben szocializálódnék egy szombat esti programon.
Egy jó online marketinges csapat kéne nekik, akik felturbóznák a tánc arculatát és menőve tennék azt.  Nagyon örülnék neki, ha végre velem egykorú és fiatal új arcok is járnának tömegével az órákra. Olvasás folytatása

Reklámok

Szösszenet helyzetek táncról

Táncos élmények következnek. A Cerocra nagyjából 90%-ban csak echte angolok járnak, ha máshol nem is, de aztán tőlük lehet „mintát” gyűjteni az angolságról. Hetente több száz fő fordul meg egy-egy este. Havonta meg vannak a nagyobb londoni rendezvények kerületenként, ahol 500 fő feletti a létszám.

Az egyik dolog, amin kiborultam 2 hete az egyik órán: Hi, how are you? – tipikus és általános angol kérdés.
Magyar fülemnek a How are you? – Hogy vagy? kifejezés még mindig azt sugallja, hogy az illetőt tényleg érdekli, hogy mi van velem. Holott nem érdekli, ez csak az angol udvariaskodás része.
Mikor az egyik csávó, akivel amúgy jóban vagyok és szoktunk is dumálgatni, múltkor hétfő este meglátott: Hi, how are you? Én meg belelkesedve konkrétan elkezdtem magyarázni, mintha tényleg őneki nem lenne mindegy, hogy mi a franc is van velem. Láttam rajta, hogy kínosan kezdte érezni magát, miután az I am fine automatikus duma helyett, mesélni kezdtem. Pár mondat után meg angol udvariaskodás közepette már nem tudta hogyan meneküljön. Jó volt látni, megyek táncolnival és see you soon-al gyorsan lerázott.
Nem véletlen, hogy én nem használom ez a How are you? kérdést. Mert magyar fejjel én tényleg csak akkor érdeklődöm, ha tényleg érdekel az illető.
Tehát, Hi, how are you? – sosem fogom igazán elfogadni és zavar mai napig.
A kulturális különbségekből kiindulva éreztem, hogy én nem angol, hanem egy bevándorló vagyok. Olvasás folytatása

Táncos tapasztalatok

Múlt héten kicsit elegen volt Londonból az albérlet miatt. Az elmúlt pár hónapban már arról is elkezdetem aktívan barátoknak beszélni, hogy hova kéne továbbállni. Ami nagyon itt tart jelenleg az angol állampolgárság megszerzése, még muszáj, hogy ketyegjenek az adózott évek. Ám amint állampolgárrá válok a jövőben, én dobbantanék simán. Magamban már lezongoráztam párszor ezt, több ország van még álomlistán, ahol élnék, mielőtt idős leszek.

A sok érzelemhullám közepette elmentem ismét táncórára, ahogy minden héten teszem. A táncórán megnyugodtam. Annyi jófej, kedves és barátságos ember él Londonban, mindig ráébredek ott. Jó megélni, hogy hiába vagyok torkig a várossal egy pillanatban, mégis van helyem itt. Táncóra mellett is mindig azt tapasztaltam, hogy befogadtak. Soha, semmilyen atrocitás nem ért nem brit/angol származásomat illetően. Semmilyen hátrányos megkülönböztetést sem tapasztaltam a saját élemre vetítve. London nagyon multikulti és elfogadó, üdvözlő város a társadalmi közeget nézve. Olvasás folytatása

Ceroc élmények

Jöjjön egy kis Ceroc élmény. Hihetetlen hálás vagyok, hogy megtalált ez a tánc. Annyi erőt tudok most ebből meríteni és pozitívan hangolódni. Úgy hiányozna, ha nem lenne az életemben.

Tegnap voltam túl 3. estémen és múlt hétvégén pedig egy workshoppon is jártam. Én a tánc részét is kedvelem, de nem tagadom, hogy nagyon bírom benne, hogy mindenféle emberrel tudok találkozni és megismerkedni, beszélgetni. Az idei évet úgy kezdtem, hogy kimondtam: szükségem van új arcokra az életemben.

Januárban egy szabad péntekemen egyedül sétáltam a Temze parton, annyira magányosnak éreztem magam. Tudtam, hogy ezen változtatnom kell. Soha többé nem akarok egy estét magányosan tölteni (kivéve, ha tényleg pont egy kis magányra van szükségem). Szomjaztam az emberek társaságára. És bumm elmentem a farsangi bálba, majd a Cerocon találtam magam. Nem is tudja az a srác, aki a Cerocot ajánlotta, hogy mennyire hálás vagyok neki. Olvasás folytatása

Ceroc táncórán jártam és megtanítottak táncolni :)

Én és a táncoktatás egy külön világ vagyunk. 4 évvel ezelőtt egy nagy sikertelen salsa tanulás után fel is adtam egy életre. Nem mindenki születik arra, hogy táncoljon.
Most még is egy táncórán jártam. Múlt szombaton elmentem egy magyar farsangi bálba, ahol egy sráccal szóba elegyedtem, majd a haverjával is beszélgettem. A tánc került elő. Mert ugyan szeretek táncolni, csak nem tudok szabályosan. Egészen véletlenül ő meg említett egy táncklubbot erre, hogy ő oda jár és az jó. „Jobb, mint a Salsa”. A táncklub meg megint véletlenül ráadásul a közelemben található. Ez egy jel. Kipróbálom – elhatároztam.
Megbeszéltem a sráccal, hogy pénteken találkozunk a helyszínen.

Közben ráírtam pár ismerősömre, hogy hátha érdekli őket. Egy ismerősöm igent mondott. Olvasás folytatása