Római hétvége: Az Örök város

Folytatódik a római sorozat. Elnézést, de kicsit megcsúsztam, és kedvem sem volt írni nagyon.

A következőkben a látványosságokról szeretnék pár szót ejteni, de előtte azonban még egy tény magyaráznék meg. Számtalanszor hallottuk már az életünk folyamán, hogy Róma az Örök város. Persze, persze – vágjuk rá, de nem tudjuk miért is. Vélemény szerint azért lett Örök város, mert olyan mintha megállt volna az idő. Aki turistaként először keresi fel a várost, tapasztalhatja, hogy itt minden régi. Mintha nem is a XXI században volnánk (szerencsére), hanem visszautaztunk volna az időben, hogy elcsípjünk egy kicsit történelmünkből. Róma belvárosát nem az új építésű, modern irodaházak alkotják, semmi ehhez hasonlót nem találunk itt.
Az Örök város tele van kincsekkel. A főbb látnivalók neveit tudjuk, és persze érdemes is őket felkeresni, de a legjobb, ha céltalan sétára indulunk, és bolyongunk a városban, a szűk utcákon. A turista könyvekben nem említett dolgokra bukkanhatunk. Nincs olyan része Rómának, ahol ne lenne eldugva valami szobor, régi ivókút, történelmi épület, bármilyen építészeti emlék.

Rómában a városfelfedező utunk alkalmával ne támaszkodjunk a tömegközlekedésre. A metróhálózat egyáltalán nem fedi le a látnivalókat. A metró csak arra jó, hogy a külvárosból bejussunk a belvárosba, de onnan már gyalogolnunk kell. A buszokkal se tervezzünk, mert átláthatatlan egy kicsit a szervezés, buszmegálló sincs rendesen kitáblázva. A tömegközlekedés egy vicc a városban. Szerencsére azonban nem nagy a kiterjedése, így tényleg ne féljünk ’láb busszal’ nekivágni. A lényeg, hogy kényelmes cipő / szandál legyen rajtunk és bírjuk a sétát fizikailag.

Most öleteket szeretnék adni az Örök város megtekintéséhez. A térkép középpontja legyen a Barberini metrómegálló, ami az A vonalon van. Mi a Trevi kút és a megálló között laktunk, szóval innen indultunk minden nap.
forum romanumElső kör: Haladjunk északra a Spanyol lépcső irányába, ahol megtekinthetjük a híres, számos mozifilmben látható helyszínt. A lépcső és a folyó között elterülve a kis utcákban található a turista – vásárló negyed, ahol számos neves márka képviselőit megtalálhatjuk. Északabbra haladva a Piazza del Popolo-hoz tudunk kilyukadni, ami mellett egy park található. Érdemes bemenni és tenni egy kört. Mi a park egy másik bejáratánál kötöttünk ki, ahol egy elegáns negyedre bukkantunk, tele puccos éttermekkel. Végül a Barberini metróállomásnál találtuk magunkat újra.

A következő kör: délre haladva a Colosseumhoz. A környékén lehet jó éttermeket találni (ebédidős ajánlat). Majd felsétálva a kilátóra (Campidoglio Hill), egy gyönyörű panoráma tárul elénk a Roman Forumra. Itt találhatjuk a Capitoline Museumot is. Kicsit északabbra folytatva a Piazza Veneziánál kell kilyukadnunk, ott található egy hatalmas épület, ahova számos lépcsőt megmászva jutunk fel. Érdemes mindenképpen benézni, mert szép kilátást élvezhetünk tetejéről. (ingyenes)
Innen picit dél-nyugatra haladva, vegyük célba Róma egyetlen pici kis szigetét, az Isola Tiberina-t. Miután körülnéztünk és esteledik, haladjunk tovább dél-nyugatra. Menjünk át a folyó túloldalára és jussunk el a Basilica di Santa Maria-hoz, és nézzünk körbe a környékén. Éttermek sora és az éjszakai élet vár ránk.

Harmadik kör: A Barberini állomásról a Trevi kúthoz sétáljunk, majd a Pantheont célozzuk meg. Tovább haladva pedig a Piazza Navona-ba fogunk botlani, ami a belváros szíve. Északra folytatva a Szent Péter bazilikához közelítsünk, bejuthatunk a Vatikán területére.

Mi az egyik nap kerek 11 órát sétáltunk, de a fent említett körökből 2-t teljesítettünk lazán.

Mi tetszett a legjobban?
A Vatikánra szavazok, de mindent szerettem.


Mire figyeljünk?

Minden nagyobb látványosságnál készüljünk fel tömegre. Tanácsolom, hogy a Vatikánba online előre foglaljunk jegyeket, keressünk irodákat, akik a ’sort átugorva’ ajánlanak betekintést.
A templomok és bazilikák Rómában ingyen látogathatóak, ne féljünk bemenni, de ügyeljünk a ruhára, mert az alul öltözött embereket, szabadon hagyott vállalkat nem nézik jó szemmel.
Ha belefér az időnkbe, keressük fel az Igazság szája szobrot is, és győződjünk meg az igazmondásunkról.
Figyeljünk oda nagyon a napsütésre, esetleg viseljünk kalapot, ha hőség ígérkezik. Tanácsolom, hogy egy fél/ egy literes flakon legyen nálunk, nem kell aggódni, ha kifogy, mert léptem – nyomon ivó kutakba lehet botlani, ahol arcot mosni és palackot tölteni is lehet.
Bátran sétáljunk este is, hiszen a mediterrán térségben ez a legaktívabb időszak. Az éttermek is nyitva vannak 1-ig, 2-ig is.
Egy térképet feltétlen tartsunk magunknál vagy használjunk telefonunk GPS, térkép szolgáltatásait. Ne aggódjunk, ha képtelenek vagyunk megjegyezni az utca neveket, mert borzalmas hosszúak és olaszosak…Pl. Via della Dataria Salita.

Nagyon szerettem Rómát! Számomra megnyugtató volt a légköre. Szerettem sétálni is, élvezni a város csodáit, magamba szívni a múlt hangulatát. Jobban tetszett, mint Párizs. Ha tehetem, még jövök!

(Ételek, életmód + egyéb még jön majd)

Reklámok

Római hétvége: Érzések + kis storyk

Boldogan vártam a római hétvégét. Nem voltak bennem elvárások, ami új, az mindig izgalmat és szépet tartogat magában. Bármit is látok, minden tetszeni fog, így voltam vele.

A repülőnk sikeresen landolt, majd elhagytuk a gépet. Megcsapott minket a kellemes meleg, mintha nyárba érkeztünk volna. Á, szeretem Londont, de ilyenkor megfordul a fejemben, miért élek én egy kicsit hidegebb országban? Miért nem tudtam egy mediterrán vidékre költözni, mikor annyira meleg idő párti vagyok…

Felszálltunk a transzfer buszra, s elindultunk a belváros felé. Na, igen. Volt egy két ideges és dudálós sofőr az autópályán, egyszerűen muszáj volt nevetnem. Isten hozott Rómában! Már tényleg itt vagyok, érzem! Tudtam, szuper hétvégén lesz!

Pár perc alatt lenyűgözött a város. Már arról kezdtünk el beszélgetni, mit kéne tennünk, hogy itt élhessünk. Talán nem lenne rossz ötlet olaszul is tanulni… Á, kis szerelembe estem Rómával ez első találkozás alkalmával.
Miután elfoglaltuk a szállásunkat, egy kicsit felfrissültünk, majd neki indultunk az estének. A Trevi kút mellett laktunk közvetlen, így az első nagyobb élményt ez volt. Egy szép kívánsággal és érme dobással kezdtük meg a város felfedezését. Kellemeset sétáltunk utána.

szent péter bazilika
Szombaton esőre ébredtünk…Nem, ezt most nem hiszem el! Miért???
Kiléptünk az utcára, s elkezdett nagyon szakadni… mondom magamban, na veszünk egy ersernyőt valami boltban mindjárt. És erre a semmiből jött egy utcai árus kezében eladásra váró ernyőkkel. Így teljesüljön minden kívánságom az életben.

Kicsit később egy parkban császkáltunk, mikor egy középkorú úriember leszólított minket. Megkérdezte mennyi az idő. (Na, most akkor megtanultuk újra, ha egy pasi az időt kérdezi tőled, akkor nem is igazán az idő érdekli, csak meg akart valakivel állítani téged.) Miután közöltem, hogy 11:45 van, ő érdeklődött, hogy honnan is jöttünk. ’Ungrie…I know your country’, persze ez egy általános jó pofi szöveg.  Ócska duma, nálam ezzel nem lehet bevágódni! Szerintem kettőt nem tudok volna róla beszélni, ha megkérdeztem volna.
Ugye, ha már ilyen jól elbeszélgettünk alapon… be is mutatkozott (nem emlékszem a nevére), majd arcra adott nekünk puszikat, mintha nagyon jóban lennénk.
Na, ő volt a tipikus olasz pasi, legalábbis a mi fejünkben ilyen kép van őróluk. 🙂

A nap folyamán később sétánk közben az egyik étteremből kiszólt/ halkan kikiabált nekem egy pasi: amore. Tipikus olasz pasi kettes verzió.
Mindenképpen díjaznom kell, hogy legalább van vér a pucájukban, és ők aztán nem félnek odamenni, leszólítani valakit, csak a modor nem mindig megfelelő, de hát, senki sem lehet tökéletes. 🙂

Késő este az éttermek között a szűk utcán elhaladva utcai árusokba botlottunk. Egy pléd volt leterítve a földre, amin sorakoztak a „márkás” táskák. „Eredeti” Gucci termékek várták az új gazdájukat. Az egyiknél megálltunk, ajándék gyanánt egy kedves ismerősömnek gondoltam. Mondja az eladó, hogy 45 Euró. Ok, köszi, s indultam el. Jött velem, hogy mennyiért venném meg? 40 Euro? 30 Euro? 20 Euro? Milyen jól mennek lefelé az árak. De, nem kell a táska köszönöm!
Ez az alkudozás is tetszik amúgy, nem is kell semmit sem mondani, egyszerűen faképnél kell őket hagyni, s pillanatok alatt egy sokkal jobb összeget fognak mondani.

Már az első nap egy csomó kis élménnyel lettünk gazdagabbak.

(A folytatásban a látványosságokról, közlekedésről, életmódról, ételekről szeretnék még írni. )

Római hétvége: Kezdetek

A hétvégén Rómában jártam, s most az élményeimről szeretnék majd írni.

Először is kezdjük az elején. Miért Róma és miért pont most? A választ nem tudom igazán, annyi viszont igaz, hogy két éve már, hogy Rómába készülők. A történet ott indult, hogy megnéztem a When in Rome…című amerikai filmet, ami érzéseket váltott ki belőlem. A történet lényege, hogy egy lány kiszedi a szerelem kútból az érméket, amiket pont azért dobtak be az emberek, hogy megtalálják az igaz szerelmet. A varázs szerint pedig, aki elbirtokolja az aprókat, magába bolondítja azok tulajdonosait. Az egyik fő érme nem is pénzt, hanem egy zseton volt. És lám, pont akkortájt a családom pókerezett otthon, így magamhoz vettem egy kék darabot. 2011 tavasza óta őriztem a tolltartómban, vártam az utazást. A pici álmom most így valósággá vált. Május 4-n ott álltam a Trevi kút előtt, és végre a zseton küldetése lezárult.
rómaAngliában május első hétfője munkaszüneti nap, így a hosszú hétvégét kihasználva döntöttünk a dátum mellett. Megvettük a repjegyet, s vártuk az indulást.
A szállásunk egy ismerősöm ismerőséhez volt megtervezve, aki azonban lemondta az akciót kedden…Négy nappal az utazás előtt nem volt hova mennünk Rómában. Itt kapcsolódott be a képbe a Couchsurfing.com oldal, ahova fellépve ezerrel elkezdtem böngészni az embereket, akik jó befogadók lehetnének számunkra. Kedden sikertelenül írtam sok-sok üzenetet, míg szerdán egyetlen pozitív válasz nem érkezett. Tegyük hozzá, hogy az időpont nagyon közel volt, így sokan már foglaltak voltak más vendégekkel. Pozitívan tapasztaltam viszont, hogy mennyien írtak pár órán belül vissza, sőt még elnézést is kértek néhányan, hogy nem tudnak segíteni. Volt, aki felajánlotta, hogy egy ital erejéig szívesen találkozna velünk, vagy csak éttermet javasoltak, ahova érdemes lenne elmenni.
Az illető, aki igent mondott ránk, nagyon lazán kezelte a dolgokat. A pár soros levelemre mosolyfejjel visszaírta, hogy oké lányok, jöhettek, itt a számom hívj, ha gondolod, és még Facebookon is felvett.

Nem is tudom milyen érzések voltak bennem…egy közel 40 éves ismeretlen – olasz férfi lakásában pár napot eltölteni, háááááttt. De mindig pozitívan és bizakodóan álltam a dolgokhoz.
Szombaton a megadott címem és időben vártuk a vendéglátónkat. A barátnőm mondja nekem: mi nem vagyunk teljesen normálisak, azt ugye tudod?…
Így indultunk neki a szuper kis hétvégének. Két ’nem normális’, szőke lány a köztudottan heves vérmérséklettel rendelkező pasik világában…

Vigyázz Róma, jövök!

Idén tavasszal elkezdtem az interneten ajánlatokat keresgélni római hétvégét illetően. Utazással és szállással olyan 100.000 Ft körüli összegre jött ki akkor, pusztán csak tájékozódtam, a vágy kezdett élni bennem. Közben elrepült a nyár, ősz lett, de a vágy még mindig itt van bennem, az eszköz pedig megvan a megvalósításhoz. Az egyetlen dolog, ami még visszatart, hogy nem tudom a barátnőm mikor fog Rómában tartozódni. Amint tisztázódik a dátum, lázas szervezésbe kezdek, addig azonban nem tudok még hova lépni. Az olasz ismerőseimmel szeretnék újra találkozni, illetve a barátnőmmel együtt közösen a Trevi kútba dobni egy érmét, ami a jövőben még nagyon fontos szerepet fog kapni. Első pontban azonban leraknánk a barátságunk biztos alaptégláját, ami majd hosszú-hosszú évtizedeken át fog kísérni minket együtt, mindenben. Ősszel a tenger miatt amúgy sincs annyira hideg Olaszországban, igazi csodás novemberi vagy kora téli kiruccanás lesz, Karácsonyi ajándék saját magamnak, hatalmas élmény szerzése. Az öröm, hogy ezt a helyszínt is ki tudom pipálni a kívánság listámban, felbecsülhetetlen értékű. Végre én is repülni fogok élesben, megtapasztalni a magasság élményét, átsuhanni a kontinens egy része felett, nagy élmény lesz. Egy igazi, kellemes hétvégét eltölteni a csizmán, az olasz fővárosban, óriási lesz az életemben. A dolgokat pedig ugye tovább tetézi, hogy a barátnőmmel leszek, és újra találkozom az olasz ismerőseimmel még idén, felemelő érzést nyújt. Az ókori római birodalom miatt megmaradt a mondás: minden út Rómába vezet, az én szívem is oda húz idén.

 2011-es év záró utazásaként a következő szuper évet gondolatban megalapozva, kívánom megtenni az utat, részt venni a hétvégén.