Kedvenceim #1: Danielle Steel könyvei

Elindítok egy kedvenc sorozatot a blogon. A témakörön belül sok mindenről írnék, a kedvenc színészen át, a kedvenc utazási módommal folytatva, a kedvenc hazai és külföldi várossal bezárólag bármit.
Ezek olyan dolgok, amikről amúgy is szívesen beszélnék őszintén és egyszerűen.

Ma a kedvenc írónőm könyveiről írnék. Danielle Steel műveiről tennék most említést.

danielle steel 2

daniellesteel.com

Jó sok évvel ezelőtt, középiskolás koromban péntekenként sosem siettem haza a suliból. Ilyenkor tartottam a nagylányos, plázázós napokat. Egyedül vagy barátnőkkel elmentem és bejártam egy rakat boltot, esetleg üres zsebbel ruhákat is próbálgattunk.
Egy ilyen alkalommal a volt osztálytársnőm egy márkás divatboltban egy 10 ezer forintos toppot húzott fel. Nem mintha lett volna rá akkor pénzünk, de még is. 10 ezer Forint egy eléggé kivágott semmire, mert tényleg alig volt anyag abban a ruhadarabban. Hamar tovább is álltunk.
Én előszeretettel néztem be ezeken a bizonyos pénteki napokon a könyvesboltokra. Körbejártam az Alexandra üzletet, megnéztem a Bestseller, legújabb műveket, leárazásokat is.
Így szúrta ki szemem Danielle Steel. Már többször valahogy egy-egy könyve felkeltette a kíváncsiságomat, ám drágának találtam. Szerencsémre azonban éppen leárazás volt. Nevetséges kb 500 Forintért megvettem életem első könyvét az írónőtől.
Olvasás folytatása

Reklámok

Danielle Steel: Örök barátok

A múlt héten fejeztem be egy újabb könyvet Danielle Steeltől. Az lakóhelyemen beiratkoztam a könyvtárba, majd tudatosan az írónő műveit kerestem a polcokon, s végül döntöttem.

Szerintem mindenkinek álma, hogy iskolában, kisgyerekként megtalálja az igaz és örök barátait. Mindenkinek szüksége van „kapaszkodókra”, emberekre az életben, akik végigkísérnek minket az életünk folyamán, akikkel közösen osztozkodhatunk jóban és rosszban is egyaránt. A kérdés már csak az, hogy hányunknak sikerült ilyen csodás barátokra lelnie fiatalon? Hányan akartuk?
Nálam furcsa a helyzet. Mindig voltak kedvenceim, de amint iskolát váltottunk az évekkel, vagy otthagytuk az óvodát, soha többé nem kerestük egymást. Ez így nem volt helyes. Több emberrel később én próbáltam újra felvenni a kapcsolatot kisebb – nagyobb sikerekkel. Manapság pedig több ezer kilométer választ el a korábbi nagy barátoktól, esélytelen a kapcsolat normális ápolása és fenntartása. A szívemben mindig ott élnek, szívesen gondolok rájuk, s elfogadom, hogy a sors nagyon külön utakra sodort minket, még ha nehéz is.
Az angliai élet egy teljesen új fejezetett nyitott meg az életemben. Egy teljesen új és eddig ismeretlen helyzetet adott számomra. Most el tudom már mondani, hogy van egy nagyon jó barátnőm, akit nagyon szeretek, aki sokszor a nővérem, anyukám, pártfogóm. Sok dolgot köszönhetek neki. Bízom benne, hogy évtizedekkel később is még az életemben lesz.
friends foreverMost térjünk vissza a könyvre. Öt fiatal találkozik az első tanítási napon, s első pillanattól kezdve egy láthatatlan kötelék szövődik közöttük. Egy varázslatos kis csapat válik belőlük, akik együtt és egymás mellett nőnek fel, s próbálják a lehető legtöbb időt egymással eltölteni.
 Danielle Steel talán egyik legszebb könyve ez a mű. Szívbemarkoló szép történet, ami érzelmeket ébreszt bennünk.
Az első két harmad szuper jó, de a végére túl sok lesz a tragédia. Kicsit irreális helyzet áll elő. A nagy 5-ös csapatból csupán ketten maradnak. Az egyiküket elüti egy autó, más saját magát teszi tönkre, míg a harmadik személy egy lelki traumát nem tudott feldolgozni, s öngyilkos lett. Úgy gondolom túl sok a rossz, ami pont egy ilyen kis zárt körrel történik.

A történet végére a két túlélő, a két megmaradt örök barát között mélyebb kapcsolat szövődik. Ők fogják a többiek emlékét ápolni, s a lelki traumákon túllépve egy új – közös életet kezdeni.

A könyvet csak ajánlani tudom.

Danielle Steel: Apu

daddyEgy újabb könyvet olvastam el Danielle Steeltől. Aki egy kicsit is ismeri az ő történeteit, tudja, hogy a szereplők egytől egyig jómódúak, mindenki jól néz ki és sikeres. A helyszínek pedig gyakran luxuslakások, puccos partik stb.

A mostani mű, amit olvastam a Daddy azaz Apu volt. A történet azért érdekes, mert egy apukáról, aki imádja a gyerekeit és feleségét, s a tökéletesnek hitt család hirtelen felbomlik. Az anyuka úgy gondolja, hogy elpazarolta az életét gyerekeket nevelve egy férj mellett. Ő karrierre akar törni és tanulni. Képes egyik napról a másikra becsukni maga mögött az ajtót, s feladni az eddigi harmonikusnak tűnt, szép életét.
A könyvben Danielle Steel elgondolkoztat minket a karrierről és családról. Mi tudnánk-e lépni, mindent otthagyni, főleg a saját gyerekeinket… Nem tudhatjuk, hogy a mostani döntésünket esetleg 20 évvel később megbánjuk és teljes mértékben változtatni akarunk életünkön. Egy biztos, ha nem vagyunk 100%-ban biztosak, nem szabad belevágni…
Másik részről pedig képesek vagyunk-e megérteni a karrierista és kicsit gyerekellenes embereket. Talán a könyv segít elfogadtatni a másik oldal álláspontját.

Térjünk vissza azonban az Apura, aki egyedül marad két tinédzserrel és egy kisgyerekkel. A történet nagy részében érte és a kis csonka családjáért szoríthatunk. Ő egy rendkívüli, kivételes apuka. Egy igazi törődő ember, szerintem mindenki ilyen karakterű férjre vágyik az életében. Mindenre képes családjáért, szép karrierje van, remek körülményeket teremtett meg mindenkinek. Kell-e ennél több?  

A történettől természetesen nem várhatunk mást, csak boldog és csodálatos befejezést. A hosszú út, szomorúság és megkeseredettség után az Apuka életébe megérkezik a második nagy Ő.

A tesóm csak annyit mondana, hogy csöpög a nyál rendesen az ilyen könyvekben. Persze, tisztában kell lennünk vele, hogy sajnos nem életszerűek a storyk. Nem ilyen pompás körülmények között élnek az emberek, pláne nem ilyen boldog és gondtalan házasságban és családban vannak.
Hinni és kalandozni a képzeletünk útjain azonban nem bűn.

Nekem tetszett a könyv. Mindenképpen megfogott, hogy valóban létezhetnek ilyen nagyszerű apukák, s nem mindig a férfiakat kell okolni egy rossz kapcsolatért sem. Most a pozitívba billent a mérleg a szememben az erősebb nem javára.

Ha olvasni nincs kedvetek, megnézhetitek filmen is a történetet. Patrick Duffy (A Dallas-ból ismert színész) főszereplésével készült adaptációt.

Danielle Steel: Boldog Születésnapot

Még nem a születésnapomhoz kell gratulálni. Csupán a könyvtárban jártam a múlt hónapban, és tudatosan kerestem Danielle Steel műveit. Elég sokat olvastam tőle, így már mondhatni, nehéz újat találni magamnak. Végül a választásom a Boldog Születésnapot című műre esett. Tetszett a borítókép is, olyan ennivaló volt.
Több tucat könyvet olvastam már az írónőtől, így elég jól ismerem már. Azt pedig mindenki tudja ugye, hogy ezek romantikus, szerelmes művek, csöpög a nyál, ahogy a tesóm mondaná. Továbbá tapasztaljuk, hogy a művek szereplői gazdagok, sikeresek, akik nagyon jó körülmények között élnek, ritka az, mikor mezei munkájú ember van a központban. A könyvekben előjönnek a márkák is, mind a Chanel, Tiffany stb. Danielle Steel szereti részletesen leírni az öltözékeket, ékszereket is, amit az emberek hordanak. Ilyen szempontból eléggé elrugaszkodott a történet. Egy átlagember soha nem fogja ezt a világot megélni az életében, maximum a könyvet olvasva tudja magát beleképzelni az exkluzív környezetbe. A másik folyton előkerülő dolog, az értékvesztés. Sok mű elején valakinek a halála következik be, amit a többi szereplők megsínylenek. A történet végére azonban mindig kivétel nélkül visszaáll az idilli állapot. Új szerelmet, családot találnak.
Egy új dolgot viszont észrevettem. Az idővel, ahogy jönnek ki az újabb és újabb könyvek, az írónő egyre jobban beleszövi a könyveibe a modernkori életünk helyzeteit. Értem itt például, egyedülálló nő gyerekvállalás előtt, élettársi kapcsolatok, terrorista akciók, botox kezelés st.
A Boldog Születésnapot-ban a főszereplő egy TV-ben szereplő elismert sztár, személyiség, aki 60. életévét töltötte be éppen. Az ő lánya egy étteremtulajdonos, aki pont 30 lett. A TV-s társaságnál pedig dolgozik egy sportriporter, aki 50. születésnapját ünnepelte. Véletlen mind a hárman egy napom születtek. Mindegyikük egyedülálló. Innen bonyolódik a történet. Egy kis baleset következik be, a TV-t megszállják a terroristák, egyéjszakás kaland (amiből nem kívánt terhesség lesz). A szálak jól összekuszálódnak, de a mű végére minden kisimul, mindenki boldog lesz, sőt a családba megérkezik az új tag is, a pici baba. Csodálatosan szép Happy End-el befejeződik be a könyv.
Miért is szeretem Danielle Steel műveit? Nekem tetszik, mert tele van érzelemmel, családi helyzetekkel és utazásokkal. Engem el tudnak gondolkoztatni az egyes szituációk, bele tudom magam élni egy-egy szereplő helyzetébe. Itt a Boldog Születésnapot-ban érdemes azt a részt elolvasni mindenképpen, hogyan éli meg a nem kívánt terhességet a csaj. Mit érez, mikor meglátja az első ultrahangos képet a pici magzatról! Komolyan mondom, aki gyerekellenes fiatal, nem hiszem, hogy nem fog rá benyomást tenni az a pár oldal.
Van egy ismerősöm otthon, egy idős néni (egyedül élő özvegy), aki szintén nagy rajongója az írónőnek. Ő azt mondta nekem egyszer, hogy a könyvek nélkül üres és kietlen lenne az élete. Ezek a szeretettel átszőtt, mély érzelmeket hordozó történetet adnak neki erőt a mindennapokhoz a magányos életében.
Szerintem nem kell több magyarázat a miértre.

Egy tündéri történet

Friss még bennem az emlék. Az eltelt jó két hónapban 7 Danielle
Steel +1 másik regényt olvastam ki. Utoljára ilyen buzgó talán 3 évvel ezelőtt
voltam a Harry Potterrel. Mindegyik regényben más és más család életébe
nyerhetünk bepillantást, ahol általában valami probléma adódik. Most a legutolsó
könyv címe: A legszebb ajándék. Nagyon egy szívhez szóló mű, végigkísérhetjük
egy 16 éves fiatal lány áldott állapotát. Nincs könnyű dolga, mert az apja
elzavarja otthonról amíg „meg nem szabadul” a születendő gyerektől, zárdába
vonul, de inkább otthagyja, mert fél, hogy attól végleg bekattanna. Felül a
buszra és utazik, de maga sem tudja hová. A busz megáll pihenőt tartani, és ő
eszik egy kis étteremben. Kifelé jövet látja, hogy felszolgálót keresnek. Így
hát ott reked a településen, és dolgozni kezd. Annyit még tudnunk kell, hogy
egy család elveszti előző Karácsonykor az imádott pici kis lányukat. Az
angyalkájuk hiányát, pedig még a nyárig sem heverték ki. Az étteremben ahol a
főhős lány elkezd dolgozni, megismerkedik a fiúval, akinek a húga halt meg
tavaly. Egykorúak lévén hamar összebarátkoznak. Több is kialakul köztük,
fellobban a szerelem. Danielle Steel annyira mesterien tudja leírni a
diákszerelem érzését, hogy az olvasó maga is át tudja élni. Mi is újra
kisebbnek érezzük magunkat, eszünkbe jut a mi első szerelmünk. A könyv már
bennünk elhalt érzelmeket is újra fel tud ébreszteni. Igen, létezik még ilyen
csodás kis pár, mint a két kamasz együtt. A lány el akarja rejteni terhességét,
de hamarosan megtudja a srác. Ellentétben azzal, hogy megriadt volna, inkább
még jobban kitart mellette, szinte már a sajátjának érzi a picit. Szabad
idejükben sülve-főve együtt vannak. Később elkerülhetetlenné válik a pillanat a
lánynak találkozni kell a srác szüleivel. De ők is hamar megszeretik a korához
képest érettebben gondolkozó lányt, aki mellesleg még nagyon intelligens, szép
és okos is. Az utolsó hónapokban szinte végig mellette áll a család, olyanok
együtt 4-en mint egy igazi család. A tavaly meghalt lányuk emlékeinek sebei
innentől kezdve rohamos léptekben elkezdenek gyógyulni. A Karácsonytól már nem
is rettegnek annyira, hiszen ott van velük a 16 éves lány, aki fényt hozott
sivár életükbe. Egyszerűen felvirágoztatta a beszürkült személyiségüket. A lány
mindenképpen örökbe akarja adni a picit, tudja, hogy nem tudná gondját viselni
és ő még diplomát is akar szerezni. A családra gondolt, mint örökbefogadókra.
Ők elfogadják az ajándékot, a születendő kis tüneményt. Ezzel egyfajta
kárpótlást kaphatnak a tavaly meghalt lányukra. Újra anya és apa válthat
belőlük, lesz kit nézni, kit szeretni babusgatni, és aki a reményt tartja
bennük. A pici megszületik és a fiatal lány rögtön le is mond róla. Az ünnepek
elmúltával haza megy a begyöpösödött apjához, anyjához és imádott kis
hugicájához. A szerelme a sráccal azonban egy csöppent sem változott, sőt még
komolyabban érez iránta, talán később még akár hozzá is megy feleségül. A
legszebb ajándék, a csöppség pedig a lehető legjobb kezekben van immár újdonsült
szüleivel.

Tünemények

Pici baba, babák. Elmúlt hetekben gyakran előjöttek az
életemben. A szomszédomnak megszületett a kislánya és a beszédtémákban is
többször előfordultak a csöppségek. A legutóbbi Danielle Steel regényben is a pici
hozza meg az örömöt a reményvesztett nőnek az életébe.
A babák, akiknek szeretet adhatunk, gondoskodhatunk róluk,
mesét olvashatunk nekik, énekelhetünk vagy egyszerűen csak beszélhetünk
hozzájuk. Ők aranyosan gőgicsélnek és mosolyognak, ha éppen minden jó nekik. A
mosolyuk tisztára le tudja venni a lábáról embert, szerintem nincs olyan, aki a tünemények nevetése láttán még morcos arcot tudna vágni. Az anyukák: igaz, hogy sok
energiájukat fektetik a picikbe, de a babák meghálálják nekik, és az ő nevüket
is mondják ki rendszerint elsőként: anya. Először kimondott szó hallatán pedig meghatódnak
a szülők, de ez tökéletesen meglehet érteni nekik. Ha már nagyobb lesz a
pici, milyen jó, lehet kinek a haját fonni, fésülni, és szép játék babákat venni
neki, ilyenkor szerintem a szülő is kicsit visszagondol a gyerekkorára. Ahogy
telnek az évek, gyönyörködhetünk cseperedő gyerekünkben, büszkék lehetünk rá,
milyen szépen szavalta a verset az óvodában a  Mikulás ünnepségen. Megdicsérhetjük milyen
szépen rajzol és fest. Szorgosan készülődhetünk, ha zsúrt tart, és süthetünk
finom kis tortákat. A gyerekeknek átadhatjuk a tudásunkat és ismereteinket,
óvhatjuk őket. A gyerekkel pedig elültetjük a jövő csiráját.

Ezért, jó anyának lenni…