Emlékezés

Két héttel ezelőtt sokkolt a Facebook poszt, amelyben szeretett blogger “anyukánk”, Hujber Zsuzsanna haláláról értesültem. Hirtelen megállt körülöttem az élet és több percbe tellett, mire úgy elkezdtem felfogni az olvasottakat. Az nem lehet, hogy Zsuzsi, aki már többször felállt a padlóról és elképesztő erővel, élni akarással ment előre, eltávozott. Felfoghatatlan és mérhetetlen megrendítő hír.
Zsuzsiról a blogján olvasottak alapján tudtam, hogy többféle egészségügyi problémával küzdött, mint Crohn-betegség, gluténérzékenység és pajzsmirigy-alulműködés. És rendszeresen harcot vívott a súlyokkal, az ő esetében a hízással, növekedéssel. Ám, soha nem hittem volna, hogy bármi az ő életében végzetes lehet, hiszen annyirszor bizonyított már.
2018-ban egy cikk jelent meg róla a Szeretlek Magyarország oldalon, amit ajánlok elolvasásra tőle. ITT

Olvasás folytatása

2019 legjei és kedvencei

Egy csipet vidék blogon olvastam egy szuper évértékelő összegfoglalót a napokban. Nagyon megtetszett, s most átmásoltam tőle a témákat, hogy saját éltemre vetítetve megválaszoljam azokat.

Következzek most a 2019-es év legjei.

A legnagyobb változás – szingliből párkapcsolatba
A barátomat említem, aki Húsvét vasárnap elhívott randira. Majd azóta is kitart mellettem. Klassz párosítás vagyunk, s tényleg áldom benne, hogy mindenben partner. Szerette az ötleteimet, programokat, amiket az év folyamán kitaláltam. Ő is ilyen jövős-menős, mint én, s nyaralás alatt is egy szava sem volt, hogy napi min. 15 km-es gyalogtáv összejött. Olvasás folytatása

4 Facebook oldal, amit követek

A mostani cikkben pár általam követett oldalt mutatnék be. (Nevekre kattintva, az oldalakra jutunk)

Jocó bácsi

Úgy találtam az oldalra, hogy egy ismerősöm az egyik megosztására reagált. Aztán megragadtam. Egyrészt munkahelyi ártalom részemről gyerekkel kapcsolatos oldalakat követni, másrészről nagyon tetszik, hogy valaki tanárként is lehet otthon menő. Ugye. Mikor általános iskolás voltam, még felnéztem a tanáraimra, mármint a tanári hivatásra, a középiskola alatt már kevésbé. Egy-két tanáromat azért sem bírtam, mert teljhatalmú főnökként viselkedtek, mintha kiskirályok lennének. Ők még abban a jó kis régi rendszerben éltek, hogy egyszer megkaptak egy állást egy iskolában és nyugdíjig tolták, anélkül, hogy bárki megkérdőjelezte volna, hogy jól tanítanak-e. Pont ők nem tanítottak jól a legkevésbé sem.

Ahogy meg kikerültem én is a munka világába, s volt osztálytársak elmentek tanári pályára, jött egyszer csak az információ, hogy milyen gagyi pénzeket is kapnak a tanárok. Nemhogy tekintélye nincs a pályának már, de pénzt sincs benne, az biztos. Tök gáz tanárnak lenni…ilyen feltételekkel.

És akkor itt van Jocó bácsi, aki megmutatja, hogy a tanári pálya annál azért sokkal többet rejt magában, mint ülni a tanári asztalnál és várni, hogy nyári szünet legyen. A tanári pálya izgalmas és sokrétegű a maga nemében. Sőt, akár vicces és kellemes pillanatokat is tartogat magában.

Jocó bácsi a szememben átformálta a tanári pályát és olykor fel is dobja a napjaimat a kedves megosztásaival. Hát ezért követem.

Jocó bácsinak vannak könyvei is. Saját képen az első kiadásról Londonból.

Olvasás folytatása

Emlék: Én a Mirigy showban

Egy ismerősöm a napokban a múltbeli emlékeinket emlegette, s a nosztalgia hevében régi képeket nézegettem. Előkerült egy fénykép az Irigy hónaljmirigy forgatásról. Tévés „karrierem” csúcsán fordult elő velem, hogy statisztaként szerepeltem a showjukban.
A barátnőm ismeretsége lévén sikerült mindez. A TV2-nél egy Hajni nevű hölgy intézte a külsős embereket, szóval aki tudta, ki az a Hajni és tudta az elérhetőségét is, biztos bejutott egy forgatásra az évekkel. Olvasás folytatása

2 ismerősöm, akik inspirálnak

Mai cikkben két személyről mesélnék, akik inspirálnak. Mindkettőjükkel Londonban találkoztam, távoli ismerőseim és ma már egy másik országban élnek.

Az egyik ismerősöm, aki személyes kedvencem a Facebookon, ha mondhatok ilyet, egy spanyol srác. Őt véletlen egy távoli ismerősöm által ismertem meg 2012-ben. Összesen Londonban 3x találkoztam vele ilyen-olyan összejövetelek alkalmával. Nem igazán ismerem tehát, csak Facebookról követem és gyűjtögetem az információkat róla.

A spanyol ismerősöm 2011-re elvégezte Spanyolországban a tanárképzőt (nem tudom milyen szakon), majd kijött Londonba au pairnek 70 fontért. Másfél éven belül tanársegéd lett belőle, majd alsós tanító. Az iskolai szünetekben pedig mindig utazott. Bejárta kb. az összes európai fővárost és környéküket, Ázsiában is többször megfordult. Mikor a reptérről csekkolt be az iskolai szünet első napján, volt hogy beírtam neki: „Jó is az a szünet, örülök, hogy így kihasználod”. Olvasás folytatása

Blogtali 2017.

Február második hétvégéjén pár magyar bloggger találkozott Londonban. A londoni magyar bloggerek második találkozójára került sor.

https://www.instagram.com/p/BP3ZslzD4gM/

Írom a blogot több mint 8 éve már, s az elmúlt 2 évben kezdett a blogra fordítom időm visszakamatozni. Embereket ismertem meg általa, kapcsolatokra tettem szert. Igen, itt vagyok az oldal mögött, és nagyon szívesen ismerkedem bloggertársakkal.
Mióta pedig a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoport tagja vagyok, tudatosult igazán, hogy jól érzem magam a blogger körökben. Egy kis új világ nyílott meg, aminek létezésére nem is gondoltam előtte.

Abszolút meglepetés volt, mikor 2016-ben Enikő rám írt, hogy találkozzunk. Blogja alapján szimpatikus volt, találkoztunk. Innen indult később az angliai magyar bloggerek kis csoport.

A mostani összejövetel ötletét is Enikő vetette fel. Én pedig helyszínként azonnal javasoltam a londoni Frei Kávézót. Mert hova máshova. Tökéletes a hely 4-6 fős meetingekhez. A hideg és borús időben meg csak beltéri dolog jöhetett szóba.

Délután 4-re beszéltük meg az időpontot. 10 perccel korábban érkeztem, s szinte azonnal utánam Aliz is belépett az üzletbe. Mire a többiek megérkeztek én már a gesztenyés sütimet is megízleltem.
Egy szűk két óra állt rendelkezésünkre a Frei kávézó zárásáig. Jó társaságban nagyon gyorsan repül az idő, s igencsak kevésnek találtam a közös délutánunkat. Alig tudtam pár szót váltani mindenkivel.
Volt egy olyan körkérdés is, hogy kinek milyen álmai vannak és nem mindenki jutott szóhoz most. Plusz több téma felvetődött, amit még szívesen kiveséztem volna akár. Na, jó, nem leszek telhetetlen, majd next time 🙂

https://www.instagram.com/p/BQYbzk7D8odToLMVyUQDbN9p_xT6OQkepvxZ1k0/

Örülök, hogy összefutottunk. Legközelebb hosszabban kéne.
Akik eljöttek:
Aliz – http://legalizabb.blogspot.co.uk/
Krisztina – http://vegakrislondon.blogspot.co.uk/
Timi – http://illatoskert.com/ 
Enikő – http://youaremycupoftea.blog.hu/

Remélem hamarosan újra találkozunk! (Bár tudom, hogy nem olyan könnyű összehozni egy mindenkinek megfelelő időpontot) 🙂 , de optimista vagyok.