2020. júliusában csatlakoztam a Netflix világához. Miután mindenkinek van előfizetése évek óta, matuzsálemnek érzem magam, hogy engem most kapott el az ihlet rá.
Egyébként egészen ez évig nem is volt hozzá megfelelő eszközöm sem, amin futhatott volna. Tabletem nincs, a laptopom nagyon régi kicsi memóriával, az előző telefonom pedig 5 éve került a piacra. Netflixet nem bírta volna, így is már nem tudtam milyen alkalmazást töröljek, mert folyton sírt, hogy kevés a memóriahely.
Az új mobilomra (Samsung A51 – nem a fő telefonja a márkának. Egy csomó funkciót kihagytak, amit az „S” család tud, s amit én személy szerint úgy sem használnék. Ám így az ár és amit kapunk, köszönő viszonyban van legalább. Nem drága és ahhoz képest meg tud) alapban beépített app volt a Netflix.
Engedtem a kísértésnek alapon. Legyen, mindenki után évekkel csatlakoztam a közösséghez.
Kategória: Bulvár
Egy köny, egy film
Mai cikkben egy könyvet és egy filmet említenék. Augusztus hónapban olvastam és láttam őket, s van véleményem, gondolataim róluk.
Frei Tamás: Bábel
Még Karácsonyra kértem anyutól, de csak most értem haza. Nyaralós olvasmányom lett, amit a mozgalmas napjaim végén lapoztam fel és fejeztem be.
Bábel nem egy biblia, nem kell elhinni mindent benne. Viszont egy jó teóriát ad arról, hogy ez az egész menekültválság közel sem olyan „egyszerű”, mint amit kisemberként látunk.
Pipa lettem
A Heti napló Sváby Andrással az egyetlen magyar műsor, amit követek. Vasárnap nincs időm este ugyan nézni, de hétfőn mindig feltöltik Facebookra, az előző napi adást. Ott szoktam megtekinteni azt.
A múltkori adás egyik riportja nagyon megfogott.
Íme:
Ha Tinderen múlott volna…
Februárban töröltem magam a Tinderről.
Eljutottam arra a pontra, hogy nincs értelme. Az utolsó hely, ahonnan nekem kapcsolatom lenne, jött a gondolat. Több mint 1 év aktív tagság után teljesen feleslegesnek éreztem, hogy egyetlen másodpercet is eltöltsek az appon. Soha egyetlen személyes találkozóm nem volt az oldalról és alig váltottam egy – két emberrel levelet, de azok sem voltam egyáltalán szimpatikusak.
A férfiak 95%-át balra húztam. Ilyen finnyás lennék? Nem….egyszerűen rengeteg profil mozgott a ’túl szép, hogy igaz legyen’ kategóriában. Meg Londonban mindenféle alak fent van rajta, a turbános arabtól, a fuxos feketéig mindenki, de tényleg mindenki. Az ilyen személyeket meg alapban kihagynám, köszönöm. Olvasás folytatása
Ajánló: Jonna Jinton
Most egy youtube ajánlót hozok ismét, avagy kire is kattantam rá az elmúlt napokban.
Egyik londoni barátnőm osztott meg videót Facen, amit láttam, de elsiklottam felette. Aztán ahogy emberek kommenteltek hozzá, folyton felugrott a bejegyzése az üzenőfalon. Jó, megnézem, jelnek vettem.
Íme:
(Hogy miért magyarul van a leírás szövege, rejtély…semmilyen magyar utalást nem látok nála az interenten)
Az instagramról
Instagramról írok most. Pont a mai nap találkoztam egy barátnőmmel, s említettem neki, hogy az alkalmazás „megőrjít”. Nem azért, mert irigykednék valakinek a tuti, jól prezentált életére, hanem inkább azért, mert folyik az üzenőfal, telibe sztorizik mindenki és lassan képtelenségnek érzem naprakésznek tartani magam. A héten az is előfordult, hogy csak azért sem léptem be annyit. Nem bírom követni a sok ember életében a sok minden történést.
Úgy érzem néha, hogy míg én csak melózom folyton, addig más folyton kávézókba járkál. Most mit posztoljak így? A gyerek babakocsiját, amiben tolom, vagy a játszótér mászókáját…
Nekem napokig nagyjából értelmes képem nincs, míg másnak napi szinten tucatnyi.
Néha nekiveselkedem a sztorikat végignézni, majd mire a végére érek, már látom is, hogy közben valaki bővítette azt, vagyis új kép…Nem kattintok újra, nincs rá hajlamom már.
Egy insta kompatibilis képem. Mikor van, ki fotóz. Ritka alkalom. (A hajam mondjuk jó hülyén áll, de nem lehet minden tökéletes) Íme:
Életem morzsái 