Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Olvasás folytatása

Reklámok

Te miért nem utazol?

A héten váltottam egy üzenetet ismerőssel. A levelében kitért rá, hogy „idén sem megyünk nyaralni”. Ezért és ezért.
Ahhh, szóval igen, itt a nyár és a Facebookot, Instagrammot teleküldik az emberek mindenféle faja kis fotóval, hogy hol nyaralnak. Mert mutogatjuk, hogy ide és ide eljutottunk.

Hoho, néha már kezdem úgy érezni, hogy egy versenyben veszünk részt a Facebookon. Csak azért is utazni kell, mert xy is megtehette, akkor én sem maradhatok ki a sorból. Megmutatom, hogy telik rá! Élvezzük még egyáltalán a nyaralást, vagy csak a tuti Insta fotók kedvéért ölünk bele pénzt? Már néha az jön le, hogy a képek fontosabbak, mint a tényleges emlékek, amiket gyűjtünk. (Ismerős a helyzet, mikor egy ismerősöd eljut valami flanc helyre és teletolja a Facebookot naponta több tucat (olykor gyenge minőségű) képpel?) Olvasás folytatása

London Pride 2018

London Pride, a londoni eseményév egy színes programja. És, hogy miért mentem ki rá? Ahogy a főnökömnek meséltem, azért mert egy vidám és mosolygós felvonulás. Az meg, hogy ki mit csinál, nem zavar.

Mindig is toleráns és elfogadó voltam. Katolikus családból jövök, de soha nem neveltek a melegek ellen. Az egyetlen komment, amit egyszer egy családtagom mondott: Ha két férfi együtt él az egészségtelen. Ennyi.
Tegyük hozzá azt is, hogy én már 2007-ben is találkoztam otthon mindenféle arcokkal. A Cave Clubba jártunk bulizni, ahol Ricsike és Zsoltika is megfordult pl. Ők Fehérvár transzi arcai voltak akkoriban. Engem már 11 évvel ezelőtt sem zavart, hogy Zsoltika a női WC-be ment be, hogy megigazítsa a sminkjét. Olvasás folytatása

Szemtől – szemben Viszkissel (London)

Facebookon láttam az eseményt, hogy Viszkis jön Londonba, s szemtől – szemben lehet majd vele találkozni.
Nem bírtam eldönteni, hogy menjek-e rá, hogy vagy ne. Egyrészről a lelkiismeretem azt mondta, hogy bűnőzöket nem támogatunk, ilyenre ne adjak ki pénzt. Másik oldalról meg hajtott a kíváncsiság.
Londoni évek liberálissá tettek, tök látom magamon, hogy mielőtt valamit totál leírok, szeretem látni az érem másik oldalát. Viszkissel is pont így voltam. Ja és neten a következő idézet jött velem szembe pont:
„I don’t like that man. I must get to know him better” (Abraham Lincoln)

28166815_1456665671125635_6381332811029713159_n

kép forrása: ITT

Elhatároztam, hogy ott leszek. Olvasás folytatása

Van még kifogásod? – emberek, akik inspiráltak mostanság

Múlt hét vasárnap kitaláltam, hogy menjünk újra comedy clubba. Idén már jó párszor voltam. A szokásos Top Secret clubba foglaltam helyet estére.
Egy műsor alatt általában 3 – 4 fellépőt élvezhet a közönség. Ezen a vasárnapon 2, hát  hogy is mondjam…, fogyatékos srác is fellépett. Az egyik srác egész fiatalnak nézett ki, az ő „hibája”, hogy kényszeres kézmozgása volt, amit a szintetizátorával kötött le, s amin játszva énekelve adja elő a kis stand upját.

Utána egy olyan úr következett, aki még normálisan sem tudott járni. Először azt hittem, valami részeg akar a színpadra felmászni. Mikor meg megláttam az arcot, döbbenet ült ki rá: Ő akar itt fellépi? Nem mondják. Az úr hasonlított inkább egy csöveshez, mint egy komikushoz. A mozgása és kényszeres rángatózásai meg egy kissé félelmet keltettek bennem. Csak ilyen emberrel ne fussak össze este a járdán, vagy ne adj, üljön le mellém a buszon….ugye. Jól leírtam őt, mert hát külsőleg ez jött le róla. Aztán bebizonyította, hogy a külső sokszor mást takar. Egy elég hosszú műsort adott elő, amiben a saját fogyatékosságát parodizálta ki, megnevettetve ezzel minket.
A stand upja után sokáig gondolkoztam. Anyám, ha egy kényszeres rángatózásban szenvedő ember, aki még járni is alig bír, képes több száz ember elé kiállni és vicceket gyártani, akkor én mire lennék képes? Fizikailag semmi bajon…erre egy fogyatékos lepipál simán. Nekem mik a kifogásaim arra, hogy valami „nagyot” vigyek véghez? Úgy komolyan…el kéne gondolkoznom.
A comedy clubos este motiváló volt. Panasz nincs a jövőben, mert nekem aztán tényleg nincs mire. Akinek meg lenne rá, pl. stand upos sikeres előadó Londonban. Olvasás folytatása

GDPR izé, engem is érint

GDPR izé, azaz az új adatvédelmi rendelet az Unió által május 25-én lép életbe.
És engem, aki egy kis mezei blogger (meg az összes bloggert az Unió területén belül) is érint. Annak ellenére is, hogy a honlapom tök ingyenes verziója a wordpressnek és minden adatot igazából a wordpress szervere rögzít.

Adatgyűjtésnek számít, hogy van pár e-mail címes feliratkozóm, akikről semmit sem tudok…meg kommenteltek emberek. A wordpress rendszere a kommentelő IP címét is rögzíti. (Én nem kértem, sőt nálam eddig kamu e-mail címmel és névvel is lehetett véleményt írni). De adatvédelem alá esik az IP cím is.

Ami nagyon szép az egészben, hogy az ingyenes wordpress verzió nem engedélyezi a bővítmények letöltését, gyakorlatilag a mostani állás szerint, a kezem meg van kötve és várok, hogy ők központilag a kis bloggereiket is figyelembe véve lépjenek az új rendelet szabályait követve. Olvasás folytatása