Külföldivel Budapesten III.

A barátom magyarországi látogatására tennék végre pontot.
Ahogy korábban említettem, elámult Budapesttől. Kelet-Európa izé bizé szar duma, amit itt hallunk Angliában magunkról, aztán a turista ráébred, hogy nyugati színvonalat tolunk igazából. Budapest meg sokkal inkább hasonlít Bécshez, mint bármilyen orosz városra. Mert sajnos az évek alatt arra is volt példa, hogy valaki megkérdezte, mennyire érződik az orosz behatás az építészetünkben….semennyire, pont úgy.

Ő folyamatosan elcsodálkozott, igazán szép város Pest, nem igaz? A Margit-szigeten átsétálva is, nem győzött betelni a kilátással. Még azt is említette, hogy megérti a szüleimet, amiért örülnének, ha hazaköltöznék…milyen jó tulajdonképpen itt minden. Csak ne te beszélj rá, hogy haza kéne költöznöm…különben is mi turisták vagyunk, fogalmunk sincs mit és mennyit, hogy keresnek Budapesten az emberek és abból mit engedhetnek meg. Mi könnyen vagyunk a száz fontosokat költeni itt.

Olvasás folytatása

Budapesten külföldivel II.

Második nap Budapesten.
Barátom elfejtett zoknit hozni, ürügyünk akadt a Westend felkeresésére. Ez a bevásárlóközpont nagyon durván nyugati színvonalú és terveim között szerepelt a felkeresése. Nagyon kapóra jött, hogy a H&M egészen a bejáratnál helyezkedik el, eltéveszthetetlen.
Olcsóbb-e a H&M, csak mert Magyarországon van? – kérdezte. Hát nem. Miért lenne olcsóbb? Az iPhone sem olcsóbb, mert „szegény” magyarok nem keresnek annyit. A 27%-os áfát meg ne is említsük ide. A profitot nézik a cégek, nem az országok átlagkeresetét.

Ha már a plázában voltunk, kezdjük az ismerkedést a magyar kajákkal. A food court részt jártuk körbe és mutogattam, mi miket eszünk, hogy néz ki egy ebéd nálunk stb. Mit ne mondjak bejött neki ez is.
Hasonlításképpen a londoni Wesfieldben vannak a tipikus franchise helyek, meg a gyorséttermek. Budapesten meg pultokban ott a mindenféle hús és köret, saláta, amiből tetszés szerint lehet válogatást kérni a tányérunkra. Normális főzött kaják, amik igazi gasztronómiai élményt adnak.
Darling, mi nagy semmire nem adunk ki pénzt. Mi, magyarok a pénzünkért elvárunk valamit. Nálunk egy ilyen Pret szintű szendvicses hely, a 1500-2000 forintos szendvicseivel hamar befuccsolna. A turisták által felkapott környéken nem…de se én, se a szüleim nem adnánk ki pénzt itthon ilyenre.
Zárásként a tetőkerten is körbenéztünk. Nagyon remek ötlet a pláza tetején a park. Olvasás folytatása

Cosmopolitan Blogger Days: Beszámolóm

Jöjjön az Cosmopolitan Blogger days beszámoló.
Gyorsban leszögezve, a rendezvénynek nem én vagyok a célcsoportja a pötty blogommal együtt. Sőt, még azért sem, mert nem pénzszerzés és szponzorációk miatt csinálom, s soha nem építettem tudatosan a blogot. Nyilván ez látszik is rajta, hogy ahogy sikerül, hát úgy sikerül egy cikk – munka mellett rohanásban, babysit közben, ahogy időm engedi.

Olvasás folytatása

Cosmo nap körül: Budapesten

Budapesti élménybeszámoló folytatódik. Cosmo blogger nap körüli rohanás.

A rendezvény első napja eltelt, rohanhattam a metróhoz. A Népligetet még nem érte el a hajléktalan törvény. Jó kis dáridózás ment lent hangos zenével.
Berobogtam a Deákra, majd Kazinczy utcában a Kőleves Vendéglő & Fogadóhoz sétáltam. 1 éjszakára náluk foglaltam szállást. Az étterembe belépve elkaptam egy pincért és elmagyaráztam, hogy becsekkolni szeretnék. Persze, üljek le, máris intézkednek. Vártam pár percet. Egy másik pincér jött hozzám és kérdezte, mit innék. Egy Welcome drink jár minden vendégnek, bármit választhatok az itallapról. Egy nagy limonádét kérek. (Egész nap ittam, mivel csütörtöki nem ivás durván kiütött)
További várakozás. Végre előkerült egy újabb alkalmazott, aki már a számlát készítette. Fizetés, majd kísért végre a szobámhoz. Közben említettem, hogy reggel 8-kor én már itt sem leszek, reggelit hogy kapok?
Bazi rendesen egy reggelis tálat felvágottal, főtt tojással, paradicsommal, paprikával és sajtokkal bekészítettek később a szobám hűtőjébe.
Nagyon tetszett a Kőleves Fogadó flexibilis hozzáállása felém.  Én a jövőben is szívesen szállnék meg náluk. Olvasás folytatása

Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Olvasás folytatása

1. nap Budapesten II.

Folytatom a budapesti napomat.
Jégbüfében elfogyasztottam az 1 fontba került kávémat és elindultam a Váci utca felé, hogy majd a Duna korzón felszálljak egy villamosra.
A Parlamentbe délután 2-re, a magyar idegenvezetésre volt jegyem. A jegyet 2 nappal előtte vettem online, s már alig akadt szabad hely. Egy nap kb 5 nyelven és 45 perces turnusokban engedik be az embereket látogatásra.
Én nagyon szervezetlennek találtam a bejárati résznél a várakoztatást. Kígyóztatni kéne az embereket, hogy lehessen látni ki-mire is várakozik pontosan. Egy kisebb káosz alakult ki 2-re. Kiderült, hogy magyar csoport egy francia csoporttal egy időben lesz beengedve. Először franciául beszélt az egyik idegenvezető a franciákhoz, majd a másik a magyarokhoz magyarul.
Biztonsági átvizsgálás után a kabátokat és nagy cuccokat le kellett adni, majd kaptunk egy fülhallgatót, ahol hallottuk az idegenvezetőt.
A biztonsági beléptetés, kabátok leadása 15 perces mutatvány volt a csoportom számára. Szóval igen, 30 perc kb a maximum idő, amit a Parlamentben töltöttünk. Megnéztük a koronázási ékszereket, az egyik folyosórészt, a díszes főbejáratot, egyik üléstermet és mehettünk kifelé.
Futószalagon tolják a népet, nincs mese.
Uniós országok tagjainak 2200 ft/ fő, nem uniósoknak 5800 ft/fő a belépő.
Legutoljára én általános iskolás osztállyal jártam az épületben, mert a régi szép időkben csak előzetes csoportos bejelentkezés alapján volt lehetőség erre. És úgy emlékszem, ingyen. Mára pedig rájöttek, hogy ez egy virágzó üzleti lehetőség és jó bevételt hoz.

Olvasás folytatása