Egy kis Budapest

És most egy kis Budapest. Szeretek hazajárni turistaként. Budapest szép és nagyon sokat fejlődött az elmúlt években.

Hajnalok hajnalén elindultam az éjszaki busszal a belvárosba. Majd a National Express járatán tovább haladtam a reptérre. A busz Vauxhallnál ment át a hídon, így pont lehetőségem volt lefényképezni a London Eyet már pirkadatkor.

Couple of weeks ago I was on my way to the airport early in the morning #sunrise #bigben #Londoneye #morning

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

A reptéren a hajnali roham már elment, szellősebb volt. És ismét nem csippantam be, 3x egymás után, személyes rekord! Az Itsu japán kajáldábam vettem egy zabkását és cappuccinot, amely borzalmas volt. Soha többet, kidobtam 3,5 fontot egy vacak italra.

Az indulási kaput időben kiirták, odaballagtam. Leültem a padra és punnyadtam. Közben kiderült, hogy késni fogunk. A Budapestről indult járat nem landolt időben. A sor már beállt a kapuhoz, én viszont úgy döntöttem, max utolsóként megyek fel a gépre, de nem fogok álldogálni egy percet sem.

Olvasás folytatása

Villámlátogatás otthon: Szösszenet

Január középen otthon jártam. Az utazásról már ejtettem szót, a többi élmény pedig most érkezik.

Vártam a 4-es villamost az Octogonnál. Pár méterre tőlem egy 3 lányból álló ’banda’ állt. És a 3 csaj tetőtől talpig végigmustrált. Ohh, voltak vagy 16 évesek, nagyon benéztek. Viccesnek találtam a helyzetet. Nem vagyunk egy „súlyban”, nagyon benéztetek drágáim. Persze ők menőnek hitték magukat, pár trágár szó elhangzott társalgásuk közben, műkörmöt viseltek és az enyémnél drágább telefonjuk volt. Naná, hogy a Westendnél szálltak le, biztos mentek plázázni.
Örülök, hogy otthon 16 éveseknek telik több mint 150 ezer forintos telefonra, műkörmösre is. Remélem, majd kinövik, hogy a látszat az nem érték. Lehet, hogy semmi sem csillogott rajtam, sőt még csak sminket sem raktam magamra, de az számít legjobban, hogy milyen ember valaki és mi van a fejében

A 4-es villamoson mosolyogva utaztam. Pesten voltam, nekem már ez önmagában nagy élménynek számított. Boldogan néztem végig a szerelvényben. Tök jó itt lenni most! Egy úr egy vizslával utazott és szegény kutyus nyüszített, nem érezte magát kényelmesen. Örültem, hogy már a budapesti tömegközlekedésben is okés dolog kutyával utazni.
Átszálltam a hévre és pár megálló múlva már tesómék közelében jártam. Ígérték, hogy kijönnek értem kocsival. Amíg várakoztam hógolyókat gyúrtam és dobáltam az óriás plakátot. De régen nem gyúrtam hógolyót! Egy újabb élmény megvolt szombatra.

Hétvégén történt. Havazás 😀 #otthon #hó #budapest #villámlátogatás #öröm #tél #elvanagyerek

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása

Villámlátogatás otthon I.

Január második hétvégéjén villámlátogatáson jártam Budapesten. Bővült a család, babalátogatás volt az egyik fő célom.
Munka után pénteken a Wizz Air utolsó járatával utaztam Budapestre. Már lélekben készítettem magam a Luton reptérre. Tavaly Húsvétkor annyi volt az utas, hogy nem fértünk be konkrétan a terminálba. Káoszra hangolódtam, s a nyugalmam megőrzésére. És legnagyobb döbbenetemre csak lézengtek az emberek. Az ellenőrzőkapunál 3 percet kellett sorban állnom. Mondjuk becsippantam, kiváncsi lennék, ha egyszer pucéran mennék át a kapun, akkor is jelezne-e. Mert szerintem az jelez akkor is, ha nincs semmi. Levetették a cipőm, beálltam a búra izébe, majd kezes tapizás. Már „hiányzott”. Aztán már a terminál belsejében találtam magam. Duty free bolton kötelezően át kellett sétálnom, az bejárat. Van rá kereslet? Mi, akik csak az olcsóság miatt repülünk a fapadosokkal, nem fogunk x száz fontokat drága parfümre, meg x éves Whiskey-re költeni.
Összesen az újságosnál vettem egy vizet, ez volt a nagy költekezésem. Olvasás folytatása

Színházi élmény: Váratlan vendég

Március 24-én este, egy nappal a hazautazásom előtt elkapott az ihlet: Milyen jó lenne valami színdarabot megnézni. Rögtön a Madách Színház ugrott be, mert talán az a leghíresebb Pesten. Legalábbis vidékre a Madách színház hírneve jutott el, míg otthon éltem.

Felmentem hát a honlapjukra és március 25-re megnéztem a műsort. Agatha Christie: Váratlan vendég krimi színpadra vitt változata volt programon. Szuper. Kár, hogy nem valami vígjáték.
Közben eszembe jutott, hogy szeretem az operettet is, így az Operett Színház honlapjára is felléptem. Na, ott meg valami francia forradalomról szóló darab volt műsoron. Hát, az tuti kizárva. Nem érdekel.
Vígjáték miért nincs? (Szeretek nevetni 🙂 ) Olvasás folytatása

Nagypéntek – Budapest

Sikeresen megérkeztem a Ferenciek terére. Nagypéntek és én turista vagyok Pesten! Ez a világ 8. csodájának számított részemről.

Elindultam gyalog az Astoriára, mert bakancslistán tétel egy saját Tisza cipő. Pechemre a tavaszi kollekció még nem került teljesen boltokba, így csupán egyetlen egyet tudtam felpróbálni. Egy kék-sárga darabot, ami szuperül állt rajtam. De, ha egy jobbat látok meg neten később, tuti megüt a guta, így hagytam.
Utánam egy perccel egy srác lépett az üzletbe, aki tanácstalanul nézelődött. Pár szót váltottam vele. Nem tudott dönteni a barna – fehér mintás vagy fehér – barna mintás cipő között.
Hát, tudod. Itt az a lényeg, hogy mit akarsz kifejezni, mert minden szín teljesen mást sugall – mondtam neki. Szerintem a barna alapú elegánsabb és a fehér alapú pedig sportosabb – zártam.
És ezek unisex cipők? – kérdezte az eladót.
Nézd, ez kék pl. rajtam, nőn is jól mutat, nem? – szóltam közbe.
Na, jobb lesz, ha továbbállok, mert sokat dumálok már megint. Vettem egy retró fülbevalót és távoztam. tisza cipő fülbevaló
A Tisza cipő bolt eladó sráca előtt pedig le a kalappal. Nagyon jó fej volt! Olvasás folytatása

Nagypéntek – Utazás haza

Húsvét alkalmából hazalátogattam Magyarországra.
Mindig izgalommal várom az otthoni kiruccanást, bár furcsa érzés turistának lenni a saját hazámban.

Pénteken hajlani 4 előtt elindultam az albérletből a reptérre. Éjszakai busszal beutaztam a belvárosba. Mivel reggel nem volt forgalom a buszom előbb jött jó pár perccel. Mikor megláttam a főúton közeledni, kénytelen voltam egy gyors sprintet lenyomni a buszmegállómba. A sprint felért egy méregerős kávéval. Boldog voltam, hogy nem késtem le, mert a reptérre menő járatott el kellett érnem.
Reggel 4-kor a Victoria buszpályaudvar egy csövestanyának felelt meg. Emberek a földön aludtak párnaként használva a bőröndjüket. De nem utasnak, hanem inkább hajléktalannak tűntek, vagy olyan bevándorlónak, aki végül az utcán kötött ki. Nem volt túl bizalomgerjesztő a várakozó légtere.
Olvasás folytatása