2017 nyara: Nyaralás

Elbúcsúzott a nyár. Az elmúlt 3 hónap nyugodtabb is lehetett volna, ha a család és a hogyan lépjek rajtuk túl nem kötötte le volna minden gondolatomat. De ez legyen egy következő bejegyzést majd.

Nyaralásra is jutott idő azért, az elmúlt évek pár napos pihenéseihez képest a 10 nap kiemelkedően jó volt idén. Plusz születésnapomon sem dolgoztam, amire megint évek óta nem volt példa.

Idén csak otthon jártam, kétszer. Kérdezték is többen, hogy hogy haza? Hát, ez egy ilyen év. Most 2017-en már többször utaztam haza, mint az előző 3 évben együttvéve. Rekord. Talán „öregszem” és ez ezzel jár. Egyébként a hazautazás élménye felvillanyozott mindkét alkalommal. Olyan jó érzéssel töltött el, mintha csak külföldre mentem volna.

Otthon, az otthon. Várnak. Júliusban Pesten töltöttem pár napot tesóméknál. Pesten alig mászkáltam, inkább arra volt igényem, hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az utolsó napomon meg a tesóm apósánál vendégeskedtem. Finom kiadós ebéddel fogadtak, majd a szép nagy kertes házuk hátsó teraszára kiültünk és élveztük, ahogy jár a kellemes szellő. Olyan igazi, nyugodt pihenés volt. Nem is kellett több. (Bár számomra furcsa volt, hogy én, aki folyton megy, hogy képes egy helyben lenni és csak élvezni, hogy létezik.) Köszönöm nekik a szíves fogadtatást.

Olvasás folytatása

Reklámok

Augusztus 20. Budapesten

Évek óta tolódó álmom teljesült most azzal, hogy az augusztus 20-át Budapesten tölthettem. Július közepén a pesti ismerősömmel találkoztam a Duna parton ugye, s akkor már 70% esélyt adtam annak, hogy otthon leszek egy hónap múlva újra. Mondtam is neki, hogy ha augusztus 20, akkor Budapest. Ő meg tök lelkes lett ettől. Gyakorlatilag meg is beszéltük szóban, s ő végig tartotta is a szavát. Köszönöm neki! Olvasás folytatása

Látogatás újra: Aria Hotel – High Note Skybar

Van egy otthoni ismerősöm, aki nagy rajongója az Aria Hotelben található High Note Skybarnak. Tavaly az ő megosztása nyomán próbáltam ki a helyet. Egy hűvös, tavaszi szombati napon nyitás után 1 percel értem a hotelbe. Forgalom az még semmi sem volt, így a felszolgáló srácok készségesen és barátságosan elbeszélgettek velem. Tök jól éreztem magam. A srácok úgy búcsúztak akkor tőlem, hogy viszontlátásra hamarosan. És tényleg visszavágytam, kellemes élmény volt. Olvasás folytatása

Egy pesti este

Az elmúlt hetekben elég csendben voltam, pedig mentem – jöttem Londonon belül, de nem ihletett meg semmi igazán. És hopp, kedd estét írtunk. Kaptam egy élménydozist, amit meg szeretnék örökíteni magamnak.

Hol is kezdjem…talán valahol ott, hogy 2007-ben apu előfizetett a netre és én meg ezerrel tolni kezdtem a netes ismerkedést. Valamelyik internetes oldalon összeakadtam egy sráccal. Gondolom kontaktok cseréltünk egy idő után, néha váltottunk pár szót, s ennyi. Majd 2011-ben Pesten találkozunk először személyesen, pont Angliába való költözésesem előtt pár héttel. Olvasás folytatása

Egy kis Budapest

És most egy kis Budapest. Szeretek hazajárni turistaként. Budapest szép és nagyon sokat fejlődött az elmúlt években.

Hajnalok hajnalén elindultam az éjszaki busszal a belvárosba. Majd a National Express járatán tovább haladtam a reptérre. A busz Vauxhallnál ment át a hídon, így pont lehetőségem volt lefényképezni a London Eyet már pirkadatkor.

Couple of weeks ago I was on my way to the airport early in the morning #sunrise #bigben #Londoneye #morning

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

A reptéren a hajnali roham már elment, szellősebb volt. És ismét nem csippantam be, 3x egymás után, személyes rekord! Az Itsu japán kajáldábam vettem egy zabkását és cappuccinot, amely borzalmas volt. Soha többet, kidobtam 3,5 fontot egy vacak italra.

Az indulási kaput időben kiirták, odaballagtam. Leültem a padra és punnyadtam. Közben kiderült, hogy késni fogunk. A Budapestről indult járat nem landolt időben. A sor már beállt a kapuhoz, én viszont úgy döntöttem, max utolsóként megyek fel a gépre, de nem fogok álldogálni egy percet sem.

Olvasás folytatása

Villámlátogatás otthon: Szösszenet

Január középen otthon jártam. Az utazásról már ejtettem szót, a többi élmény pedig most érkezik.

Vártam a 4-es villamost az Octogonnál. Pár méterre tőlem egy 3 lányból álló ’banda’ állt. És a 3 csaj tetőtől talpig végigmustrált. Ohh, voltak vagy 16 évesek, nagyon benéztek. Viccesnek találtam a helyzetet. Nem vagyunk egy „súlyban”, nagyon benéztetek drágáim. Persze ők menőnek hitték magukat, pár trágár szó elhangzott társalgásuk közben, műkörmöt viseltek és az enyémnél drágább telefonjuk volt. Naná, hogy a Westendnél szálltak le, biztos mentek plázázni.
Örülök, hogy otthon 16 éveseknek telik több mint 150 ezer forintos telefonra, műkörmösre is. Remélem, majd kinövik, hogy a látszat az nem érték. Lehet, hogy semmi sem csillogott rajtam, sőt még csak sminket sem raktam magamra, de az számít legjobban, hogy milyen ember valaki és mi van a fejében

A 4-es villamoson mosolyogva utaztam. Pesten voltam, nekem már ez önmagában nagy élménynek számított. Boldogan néztem végig a szerelvényben. Tök jó itt lenni most! Egy úr egy vizslával utazott és szegény kutyus nyüszített, nem érezte magát kényelmesen. Örültem, hogy már a budapesti tömegközlekedésben is okés dolog kutyával utazni.
Átszálltam a hévre és pár megálló múlva már tesómék közelében jártam. Ígérték, hogy kijönnek értem kocsival. Amíg várakoztam hógolyókat gyúrtam és dobáltam az óriás plakátot. De régen nem gyúrtam hógolyót! Egy újabb élmény megvolt szombatra.

Hétvégén történt. Havazás 😀 #otthon #hó #budapest #villámlátogatás #öröm #tél #elvanagyerek

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása