Cosmopolitan Blogger Days: Beszámolóm

Jöjjön az Cosmopolitan Blogger days beszámoló.
Gyorsban leszögezve, a rendezvénynek nem én vagyok a célcsoportja a pötty blogommal együtt. Sőt, még azért sem, mert nem pénzszerzés és szponzorációk miatt csinálom, s soha nem építettem tudatosan a blogot. Nyilván ez látszik is rajta, hogy ahogy sikerül, hát úgy sikerül egy cikk – munka mellett rohanásban, babysit közben, ahogy időm engedi.

Olvasás folytatása

Reklámok

Cosmo nap körül: Budapesten

Budapesti élménybeszámoló folytatódik. Cosmo blogger nap körüli rohanás.

A rendezvény első napja eltelt, rohanhattam a metróhoz. A Népligetet még nem érte el a hajléktalan törvény. Jó kis dáridózás ment lent hangos zenével.
Berobogtam a Deákra, majd Kazinczy utcában a Kőleves Vendéglő & Fogadóhoz sétáltam. 1 éjszakára náluk foglaltam szállást. Az étterembe belépve elkaptam egy pincért és elmagyaráztam, hogy becsekkolni szeretnék. Persze, üljek le, máris intézkednek. Vártam pár percet. Egy másik pincér jött hozzám és kérdezte, mit innék. Egy Welcome drink jár minden vendégnek, bármit választhatok az itallapról. Egy nagy limonádét kérek. (Egész nap ittam, mivel csütörtöki nem ivás durván kiütött)
További várakozás. Végre előkerült egy újabb alkalmazott, aki már a számlát készítette. Fizetés, majd kísért végre a szobámhoz. Közben említettem, hogy reggel 8-kor én már itt sem leszek, reggelit hogy kapok?
Bazi rendesen egy reggelis tálat felvágottal, főtt tojással, paradicsommal, paprikával és sajtokkal bekészítettek később a szobám hűtőjébe.
Nagyon tetszett a Kőleves Fogadó flexibilis hozzáállása felém.  Én a jövőben is szívesen szállnék meg náluk. Olvasás folytatása

Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Olvasás folytatása

1. nap Budapesten II.

Folytatom a budapesti napomat.
Jégbüfében elfogyasztottam az 1 fontba került kávémat és elindultam a Váci utca felé, hogy majd a Duna korzón felszálljak egy villamosra.
A Parlamentbe délután 2-re, a magyar idegenvezetésre volt jegyem. A jegyet 2 nappal előtte vettem online, s már alig akadt szabad hely. Egy nap kb 5 nyelven és 45 perces turnusokban engedik be az embereket látogatásra.
Én nagyon szervezetlennek találtam a bejárati résznél a várakoztatást. Kígyóztatni kéne az embereket, hogy lehessen látni ki-mire is várakozik pontosan. Egy kisebb káosz alakult ki 2-re. Kiderült, hogy magyar csoport egy francia csoporttal egy időben lesz beengedve. Először franciául beszélt az egyik idegenvezető a franciákhoz, majd a másik a magyarokhoz magyarul.
Biztonsági átvizsgálás után a kabátokat és nagy cuccokat le kellett adni, majd kaptunk egy fülhallgatót, ahol hallottuk az idegenvezetőt.
A biztonsági beléptetés, kabátok leadása 15 perces mutatvány volt a csoportom számára. Szóval igen, 30 perc kb a maximum idő, amit a Parlamentben töltöttünk. Megnéztük a koronázási ékszereket, az egyik folyosórészt, a díszes főbejáratot, egyik üléstermet és mehettünk kifelé.
Futószalagon tolják a népet, nincs mese.
Uniós országok tagjainak 2200 ft/ fő, nem uniósoknak 5800 ft/fő a belépő.
Legutoljára én általános iskolás osztállyal jártam az épületben, mert a régi szép időkben csak előzetes csoportos bejelentkezés alapján volt lehetőség erre. És úgy emlékszem, ingyen. Mára pedig rájöttek, hogy ez egy virágzó üzleti lehetőség és jó bevételt hoz.

Olvasás folytatása

1 nap Budapesten I.

Egy nap Budapesten. Úgy alakult, hogy nettó 1 napom állt rendelkezésre Pesten.
Nem írtam rá senki, antiszoc voltam, elnézést utólag is ismerősöktől. Magamban eltölthettem egy keddet, s a lehető legtartalmasabban akartam az időmet felhasználni.

Vasárnap este sikerült a Parlament látogatásra online jegyet venni, még a délután 2 órási magyar csopiban volt hely. Ez fixen be volt írva. De mi legyen délelőtt? Body kiállítás? Opciónak ok, de én már 2008-ban jártam egyen és az elégnek tűnt mai napig.
A szálláson egy látnivaló füzet akadt a kezembe, amit fellapoztam. Hát hogyne, Zwack – Unicum látogatás. Szupert ötlet. Google és a net nagy barátom, minden infót percek alatt lenyomoztam. Még jegyvásárlást is elintéztem gyorsan. (neten írták, hogy úgy garantálják egyéneknek a belépést biztosan, ha van foglalt jegyük). Délelőttre is megvolt a program. Késő délutánra meg random kigondoltam a Csodák palotáját. A nap össze is állt.

Kedden reggel 9 után nem sokkal már a 4-es villamoson utaztam a Boráros tér irányába. Jött is azonnal egy kéregető ember, hogy mennyire éhes, kell a kajára a pénzt. Már hiányzott. Volt nálam Fornettis péksüti, mert a Nyugati aluljáróban vettem, de egy belső megérzés azt súgta, hogy ez a kéregető nem olyan. Lelkiismeretem azért kopogtatott.

Olvasás folytatása

Színházban: Boeing, Boeing

Fehérvárról visszajöttem Pestre. Tervbe helyeztem egy színházlátogatást. Megint megszállt egy ihlet. Körbenéztem kínálat fronton. Thália színházban a Boeing, Boeing megfogott. A tesóm meg egy beszélgetés alkalmával ajánlotta is, így foglaltam. 
A hétfői előadásra szerda este már csak 2 hely maradt. Örülök, hogy szeretnek az emberek színházba járni itthon is. 

A legnagyobb meglepetésre a főszereplőt hát nem Pindroch Csaba játszotta?! Tiszta véletlen, én egészen a kezdésig nem tudtam.
Csabának a szombati filmes este után odaadtam a leghelyesebb pasi díjat a Valami Amerika 3-ból. És erre meg élőben láthattam a színpadon. Az élet szeret, de komolyan. 
Nagyon jó alakja mit ne mondjak, meg kiváló színész is. És több mint 2 órán keresztül nézhettem őt a darabban. 

Hétfőn este fél 7-kor a színház előtt álltam. Gyülekeztünk a kapunyitásra. Előttem egy gimis végzős társaság várakozott. Őket elnézve, én letagadhatok 10 évet. Semmivel sem látszom idősebbnek egy érettségi előtt diáknál. 
Bent leadtam a kabáton és elkezdtem szemezni a pezsgővel, amit egy alkalmazott árult. Adok magamnak ennyi kényestetést. Odaléptem kérni egy édes pezsgőt. Kérdezte, hogy teli töltheti -e a poharat. Töltsd tele persze, légyszíves. Erre a mögöttem lévő néni megszólalt “így kell ezt, egyszer élünk”. Összemosolyogtunk. 
1 pohár pezsgő 1000 ft volt. Megittam hálával, mert van munkám és abból telik nyaralásra. Cheers az angolokra, akik már 6,5 éve fizetnek.

Olvasás folytatása