Van egy otthoni ismerősöm, aki nagy rajongója az Aria Hotelben található High Note Skybarnak. Tavaly az ő megosztása nyomán próbáltam ki a helyet. Egy hűvös, tavaszi szombati napon nyitás után 1 percel értem a hotelbe. Forgalom az még semmi sem volt, így a felszolgáló srácok készségesen és barátságosan elbeszélgettek velem. Tök jól éreztem magam. A srácok úgy búcsúztak akkor tőlem, hogy viszontlátásra hamarosan. És tényleg visszavágytam, kellemes élmény volt. Olvasás folytatása
Kategória: Budapest
Egy pesti este
Az elmúlt hetekben elég csendben voltam, pedig mentem – jöttem Londonon belül, de nem ihletett meg semmi igazán. És hopp, kedd estét írtunk. Kaptam egy élménydozist, amit meg szeretnék örökíteni magamnak.
Hol is kezdjem…talán valahol ott, hogy 2007-ben apu előfizetett a netre és én meg ezerrel tolni kezdtem a netes ismerkedést. Valamelyik internetes oldalon összeakadtam egy sráccal. Gondolom kontaktok cseréltünk egy idő után, néha váltottunk pár szót, s ennyi. Majd 2011-ben Pesten találkozunk először személyesen, pont Angliába való költözésesem előtt pár héttel. Olvasás folytatása
Egy kis Budapest
És most egy kis Budapest. Szeretek hazajárni turistaként. Budapest szép és nagyon sokat fejlődött az elmúlt években.
Hajnalok hajnalén elindultam az éjszaki busszal a belvárosba. Majd a National Express járatán tovább haladtam a reptérre. A busz Vauxhallnál ment át a hídon, így pont lehetőségem volt lefényképezni a London Eyet már pirkadatkor.
A reptéren a hajnali roham már elment, szellősebb volt. És ismét nem csippantam be, 3x egymás után, személyes rekord! Az Itsu japán kajáldábam vettem egy zabkását és cappuccinot, amely borzalmas volt. Soha többet, kidobtam 3,5 fontot egy vacak italra.
Az indulási kaput időben kiirták, odaballagtam. Leültem a padra és punnyadtam. Közben kiderült, hogy késni fogunk. A Budapestről indult járat nem landolt időben. A sor már beállt a kapuhoz, én viszont úgy döntöttem, max utolsóként megyek fel a gépre, de nem fogok álldogálni egy percet sem.
Villámlátogatás otthon: Szösszenet
Január középen otthon jártam. Az utazásról már ejtettem szót, a többi élmény pedig most érkezik.
Vártam a 4-es villamost az Octogonnál. Pár méterre tőlem egy 3 lányból álló ’banda’ állt. És a 3 csaj tetőtől talpig végigmustrált. Ohh, voltak vagy 16 évesek, nagyon benéztek. Viccesnek találtam a helyzetet. Nem vagyunk egy „súlyban”, nagyon benéztetek drágáim. Persze ők menőnek hitték magukat, pár trágár szó elhangzott társalgásuk közben, műkörmöt viseltek és az enyémnél drágább telefonjuk volt. Naná, hogy a Westendnél szálltak le, biztos mentek plázázni.
Örülök, hogy otthon 16 éveseknek telik több mint 150 ezer forintos telefonra, műkörmösre is. Remélem, majd kinövik, hogy a látszat az nem érték. Lehet, hogy semmi sem csillogott rajtam, sőt még csak sminket sem raktam magamra, de az számít legjobban, hogy milyen ember valaki és mi van a fejében
A 4-es villamoson mosolyogva utaztam. Pesten voltam, nekem már ez önmagában nagy élménynek számított. Boldogan néztem végig a szerelvényben. Tök jó itt lenni most! Egy úr egy vizslával utazott és szegény kutyus nyüszített, nem érezte magát kényelmesen. Örültem, hogy már a budapesti tömegközlekedésben is okés dolog kutyával utazni.
Átszálltam a hévre és pár megálló múlva már tesómék közelében jártam. Ígérték, hogy kijönnek értem kocsival. Amíg várakoztam hógolyókat gyúrtam és dobáltam az óriás plakátot. De régen nem gyúrtam hógolyót! Egy újabb élmény megvolt szombatra.
Villámlátogatás otthon I.
Január második hétvégéjén villámlátogatáson jártam Budapesten. Bővült a család, babalátogatás volt az egyik fő célom.
Munka után pénteken a Wizz Air utolsó járatával utaztam Budapestre. Már lélekben készítettem magam a Luton reptérre. Tavaly Húsvétkor annyi volt az utas, hogy nem fértünk be konkrétan a terminálba. Káoszra hangolódtam, s a nyugalmam megőrzésére. És legnagyobb döbbenetemre csak lézengtek az emberek. Az ellenőrzőkapunál 3 percet kellett sorban állnom. Mondjuk becsippantam, kiváncsi lennék, ha egyszer pucéran mennék át a kapun, akkor is jelezne-e. Mert szerintem az jelez akkor is, ha nincs semmi. Levetették a cipőm, beálltam a búra izébe, majd kezes tapizás. Már „hiányzott”. Aztán már a terminál belsejében találtam magam. Duty free bolton kötelezően át kellett sétálnom, az bejárat. Van rá kereslet? Mi, akik csak az olcsóság miatt repülünk a fapadosokkal, nem fogunk x száz fontokat drága parfümre, meg x éves Whiskey-re költeni.
Összesen az újságosnál vettem egy vizet, ez volt a nagy költekezésem. Olvasás folytatása
Színházi élmény: Váratlan vendég
Március 24-én este, egy nappal a hazautazásom előtt elkapott az ihlet: Milyen jó lenne valami színdarabot megnézni. Rögtön a Madách Színház ugrott be, mert talán az a leghíresebb Pesten. Legalábbis vidékre a Madách színház hírneve jutott el, míg otthon éltem.
Felmentem hát a honlapjukra és március 25-re megnéztem a műsort. Agatha Christie: Váratlan vendég krimi színpadra vitt változata volt programon. Szuper. Kár, hogy nem valami vígjáték.
Közben eszembe jutott, hogy szeretem az operettet is, így az Operett Színház honlapjára is felléptem. Na, ott meg valami francia forradalomról szóló darab volt műsoron. Hát, az tuti kizárva. Nem érdekel.
Vígjáték miért nincs? (Szeretek nevetni 🙂 ) Olvasás folytatása
