1 nap Budapesten I.

Egy nap Budapesten. Úgy alakult, hogy nettó 1 napom állt rendelkezésre Pesten.
Nem írtam rá senki, antiszoc voltam, elnézést utólag is ismerősöktől. Magamban eltölthettem egy keddet, s a lehető legtartalmasabban akartam az időmet felhasználni.

Vasárnap este sikerült a Parlament látogatásra online jegyet venni, még a délután 2 órási magyar csopiban volt hely. Ez fixen be volt írva. De mi legyen délelőtt? Body kiállítás? Opciónak ok, de én már 2008-ban jártam egyen és az elégnek tűnt mai napig.
A szálláson egy látnivaló füzet akadt a kezembe, amit fellapoztam. Hát hogyne, Zwack – Unicum látogatás. Szupert ötlet. Google és a net nagy barátom, minden infót percek alatt lenyomoztam. Még jegyvásárlást is elintéztem gyorsan. (neten írták, hogy úgy garantálják egyéneknek a belépést biztosan, ha van foglalt jegyük). Délelőttre is megvolt a program. Késő délutánra meg random kigondoltam a Csodák palotáját. A nap össze is állt.

Kedden reggel 9 után nem sokkal már a 4-es villamoson utaztam a Boráros tér irányába. Jött is azonnal egy kéregető ember, hogy mennyire éhes, kell a kajára a pénzt. Már hiányzott. Volt nálam Fornettis péksüti, mert a Nyugati aluljáróban vettem, de egy belső megérzés azt súgta, hogy ez a kéregető nem olyan. Lelkiismeretem azért kopogtatott.

Olvasás folytatása

Reklámok

Színházban: Boeing, Boeing

Fehérvárról visszajöttem Pestre. Tervbe helyeztem egy színházlátogatást. Megint megszállt egy ihlet. Körbenéztem kínálat fronton. Thália színházban a Boeing, Boeing megfogott. A tesóm meg egy beszélgetés alkalmával ajánlotta is, így foglaltam. 
A hétfői előadásra szerda este már csak 2 hely maradt. Örülök, hogy szeretnek az emberek színházba járni itthon is. 

A legnagyobb meglepetésre a főszereplőt hát nem Pindroch Csaba játszotta?! Tiszta véletlen, én egészen a kezdésig nem tudtam.
Csabának a szombati filmes este után odaadtam a leghelyesebb pasi díjat a Valami Amerika 3-ból. És erre meg élőben láthattam a színpadon. Az élet szeret, de komolyan. 
Nagyon jó alakja mit ne mondjak, meg kiváló színész is. És több mint 2 órán keresztül nézhettem őt a darabban. 

Hétfőn este fél 7-kor a színház előtt álltam. Gyülekeztünk a kapunyitásra. Előttem egy gimis végzős társaság várakozott. Őket elnézve, én letagadhatok 10 évet. Semmivel sem látszom idősebbnek egy érettségi előtt diáknál. 
Bent leadtam a kabáton és elkezdtem szemezni a pezsgővel, amit egy alkalmazott árult. Adok magamnak ennyi kényestetést. Odaléptem kérni egy édes pezsgőt. Kérdezte, hogy teli töltheti -e a poharat. Töltsd tele persze, légyszíves. Erre a mögöttem lévő néni megszólalt “így kell ezt, egyszer élünk”. Összemosolyogtunk. 
1 pohár pezsgő 1000 ft volt. Megittam hálával, mert van munkám és abból telik nyaralásra. Cheers az angolokra, akik már 6,5 éve fizetnek.

Olvasás folytatása

Otthoni kiruccanás: Még ez is történt

Még mindig januári pesti élményekről mesélnék.
A romkocsma buli után csak visszaértem a szállásra reggel 5-kor. Hogy aztán 11 előtt csekkolhassak is ki. Erre a tesóm mondta, pénzt sem kellett volna kiadnom, mert az emberek a Mekiben szoktak csövezni reggelente szerinte. A szálláson, a 25 nm2 apartmanban nem töltöttem nettó 5 órát.

Összekotortam magam és délben már egy Frei kávézóban próbáltam kialvatlanságomat felpofozni. 1-kor jelenésem volt az állatkertnél. Egy ismerősömmel találkoztam, aki rám bízta a progit. Nem volt jobb ötletem, irány az állatkert januárban. Legalább nem volt tömeg.
Őszintén, lelkiismeret furdalást éreztem később, egyre több a vegán ismerősöm, meg az állatvédő is, s lassan ciki lesz hatásukra olyan helyre járni, ahol állatokat használnak ki. Állatkert ugyan nem kihasználja az állatokat, csak ketrecben tartja és elzárja őket…de akkor is. Sajnáltam a zsiráfokat. Jobb lenne nekik Afrikában a Szavannán (csak ki ne lőjék őket kedvtelésből milliomos unatkozó emberek). Meg a víziló is szegény, mély együttérzést váltott ki belőlem. Biztos jobban élvezné a nagy folyót, mint azt a pár nm2 betonozott medencét. Hja, ez van.
A kis elefántnak viszont örültem, legalább szaporodott a családjuk.
Az ismerősöm amúgy nagyon sietett, szóval iszonyat kapkodós és rohanós lett az állatkerti látogatás. Nyilván jobb így is, mintha nem láttuk volna egymást. Olvasás folytatása

Otthoni kiruccanás: Romkocsma buli

Az előző beszámolót ott hagytam abba, hogy megérkeztem a szállásra. Gyorsan el is múlt 11 óra. Összekészítettem magam az esti menetelre. A smink annyi volt, hogy kihúztam a szempillám. Valamint kitaláltam, hogy a „Back to the 80’” felsőmet veszem fel. Romkocsmába nem a fehér nadrágomban és a királykék csillámos felsőmben fogok beállítani, az tuti.
Szimpla kert volt tervben. Már ezer éve készültem ide. Hát vagy 30 méteres sor állt a bejáratánál. Neeeee, most komolyan. New Yorkban én már eleget álltam sorba, elég volt egy fél évre. Főleg nem vagyok hajlandó Budapesten sorba állni egy szórakozóhelyért. Fenébe is, hogy ilyen népszerű hely ez a turisták körében.
B tervet elővettem. Google térképen nézelődve kiszúrtam még korábban egy másik helyek. Ruin pub ennyi a neve, a vélemények alapján azt olvastam, hogy olyan, mint a Szimpla kert. Fél 12-kor útirányt váltottam az Akácfa utcába. Odaértem a helyhez. Itt nem várakoztak emberek, azonnal lehetett befelé menni.
Egy kicsit azért noszogatnom kellett magamat….már megint egyedül egy bulihelyre be. Igen, ha már itt vagyok, nem leszek nyuszi. Mars az ajtóhoz – zártam a vitát önmagammal.
Jó estét köszöntem a fiatal srácra, aki a bejáratnál állt. Ő szépen eligazított, hogy ruhatár jobbra, s utána a táncteremben is találom magam. Köszi.
Ruhatár 300 ft, nem számít. Fontot költök, nem forintot. Olvasás folytatása

Otthoni kiruccanás I.

Otthon voltam újra. Egy személyes sztori következik.

Standsted reptérre vonattal utaztam ki. Amióta van a Railcard kedvezmény kártyám és rájöttem, hogy a vonat is kimegyek nem horror áron, nyílván előnyben részesítem a busszal szemben. Évekig marha voltam, nem tudom miért, de azt hittem, hogy megfizethetetlen a vonat a Standstedre. A falba tudnám verni a fejem most az akkori ostobaságom miatt. 45 perc kellemes utazás sokkal jobb, mint 1,5 órás buszos szívás.

Kaller bácsi kivételesen volt a vonaton. Angliában a kallereket is bírom. Kedves, barátságos emberek, akik úgy közelítenek felém, hogy nem feltételezik a bliccelést. Boldogan és mosolyogva szoktam odanyújtani a jegyem. Tessék, lehet nézni. Soha nem volt semmi probléma. És mindig szépen megköszönik. (Nem ez a BKV kaller mentalítás van, akik ott állnak a metróknál és csak a bajszuk alatt zömmögnek valamit) Olvasás folytatása

2017 nyara: Nyaralás

Elbúcsúzott a nyár. Az elmúlt 3 hónap nyugodtabb is lehetett volna, ha a család és a hogyan lépjek rajtuk túl nem kötötte le volna minden gondolatomat. De ez legyen egy következő bejegyzést majd.

Nyaralásra is jutott idő azért, az elmúlt évek pár napos pihenéseihez képest a 10 nap kiemelkedően jó volt idén. Plusz születésnapomon sem dolgoztam, amire megint évek óta nem volt példa.

Idén csak otthon jártam, kétszer. Kérdezték is többen, hogy hogy haza? Hát, ez egy ilyen év. Most 2017-en már többször utaztam haza, mint az előző 3 évben együttvéve. Rekord. Talán „öregszem” és ez ezzel jár. Egyébként a hazautazás élménye felvillanyozott mindkét alkalommal. Olyan jó érzéssel töltött el, mintha csak külföldre mentem volna.

Otthon, az otthon. Várnak. Júliusban Pesten töltöttem pár napot tesóméknál. Pesten alig mászkáltam, inkább arra volt igényem, hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az utolsó napomon meg a tesóm apósánál vendégeskedtem. Finom kiadós ebéddel fogadtak, majd a szép nagy kertes házuk hátsó teraszára kiültünk és élveztük, ahogy jár a kellemes szellő. Olyan igazi, nyugodt pihenés volt. Nem is kellett több. (Bár számomra furcsa volt, hogy én, aki folyton megy, hogy képes egy helyben lenni és csak élvezni, hogy létezik.) Köszönöm nekik a szíves fogadtatást.

Olvasás folytatása