Otthoni kiruccanás: Romkocsma buli

Az előző beszámolót ott hagytam abba, hogy megérkeztem a szállásra. Gyorsan el is múlt 11 óra. Összekészítettem magam az esti menetelre. A smink annyi volt, hogy kihúztam a szempillám. Valamint kitaláltam, hogy a „Back to the 80’” felsőmet veszem fel. Romkocsmába nem a fehér nadrágomban és a királykék csillámos felsőmben fogok beállítani, az tuti.
Szimpla kert volt tervben. Már ezer éve készültem ide. Hát vagy 30 méteres sor állt a bejáratánál. Neeeee, most komolyan. New Yorkban én már eleget álltam sorba, elég volt egy fél évre. Főleg nem vagyok hajlandó Budapesten sorba állni egy szórakozóhelyért. Fenébe is, hogy ilyen népszerű hely ez a turisták körében.
B tervet elővettem. Google térképen nézelődve kiszúrtam még korábban egy másik helyek. Ruin pub ennyi a neve, a vélemények alapján azt olvastam, hogy olyan, mint a Szimpla kert. Fél 12-kor útirányt váltottam az Akácfa utcába. Odaértem a helyhez. Itt nem várakoztak emberek, azonnal lehetett befelé menni.
Egy kicsit azért noszogatnom kellett magamat….már megint egyedül egy bulihelyre be. Igen, ha már itt vagyok, nem leszek nyuszi. Mars az ajtóhoz – zártam a vitát önmagammal.
Jó estét köszöntem a fiatal srácra, aki a bejáratnál állt. Ő szépen eligazított, hogy ruhatár jobbra, s utána a táncteremben is találom magam. Köszi.
Ruhatár 300 ft, nem számít. Fontot költök, nem forintot. Olvasás folytatása

Reklámok

Otthoni kiruccanás I.

Otthon voltam újra. Egy személyes sztori következik.

Standsted reptérre vonattal utaztam ki. Amióta van a Railcard kedvezmény kártyám és rájöttem, hogy a vonat is kimegyek nem horror áron, nyílván előnyben részesítem a busszal szemben. Évekig marha voltam, nem tudom miért, de azt hittem, hogy megfizethetetlen a vonat a Standstedre. A falba tudnám verni a fejem most az akkori ostobaságom miatt. 45 perc kellemes utazás sokkal jobb, mint 1,5 órás buszos szívás.

Kaller bácsi kivételesen volt a vonaton. Angliában a kallereket is bírom. Kedves, barátságos emberek, akik úgy közelítenek felém, hogy nem feltételezik a bliccelést. Boldogan és mosolyogva szoktam odanyújtani a jegyem. Tessék, lehet nézni. Soha nem volt semmi probléma. És mindig szépen megköszönik. (Nem ez a BKV kaller mentalítás van, akik ott állnak a metróknál és csak a bajszuk alatt zömmögnek valamit) Olvasás folytatása

2017 nyara: Nyaralás

Elbúcsúzott a nyár. Az elmúlt 3 hónap nyugodtabb is lehetett volna, ha a család és a hogyan lépjek rajtuk túl nem kötötte le volna minden gondolatomat. De ez legyen egy következő bejegyzést majd.

Nyaralásra is jutott idő azért, az elmúlt évek pár napos pihenéseihez képest a 10 nap kiemelkedően jó volt idén. Plusz születésnapomon sem dolgoztam, amire megint évek óta nem volt példa.

Idén csak otthon jártam, kétszer. Kérdezték is többen, hogy hogy haza? Hát, ez egy ilyen év. Most 2017-en már többször utaztam haza, mint az előző 3 évben együttvéve. Rekord. Talán „öregszem” és ez ezzel jár. Egyébként a hazautazás élménye felvillanyozott mindkét alkalommal. Olyan jó érzéssel töltött el, mintha csak külföldre mentem volna.

Otthon, az otthon. Várnak. Júliusban Pesten töltöttem pár napot tesóméknál. Pesten alig mászkáltam, inkább arra volt igényem, hogy üljek és nézzek ki a fejemből. Az utolsó napomon meg a tesóm apósánál vendégeskedtem. Finom kiadós ebéddel fogadtak, majd a szép nagy kertes házuk hátsó teraszára kiültünk és élveztük, ahogy jár a kellemes szellő. Olyan igazi, nyugodt pihenés volt. Nem is kellett több. (Bár számomra furcsa volt, hogy én, aki folyton megy, hogy képes egy helyben lenni és csak élvezni, hogy létezik.) Köszönöm nekik a szíves fogadtatást.

Olvasás folytatása

Augusztus 20. Budapesten

Évek óta tolódó álmom teljesült most azzal, hogy az augusztus 20-át Budapesten tölthettem. Július közepén a pesti ismerősömmel találkoztam a Duna parton ugye, s akkor már 70% esélyt adtam annak, hogy otthon leszek egy hónap múlva újra. Mondtam is neki, hogy ha augusztus 20, akkor Budapest. Ő meg tök lelkes lett ettől. Gyakorlatilag meg is beszéltük szóban, s ő végig tartotta is a szavát. Köszönöm neki! Olvasás folytatása

Látogatás újra: Aria Hotel – High Note Skybar

Van egy otthoni ismerősöm, aki nagy rajongója az Aria Hotelben található High Note Skybarnak. Tavaly az ő megosztása nyomán próbáltam ki a helyet. Egy hűvös, tavaszi szombati napon nyitás után 1 percel értem a hotelbe. Forgalom az még semmi sem volt, így a felszolgáló srácok készségesen és barátságosan elbeszélgettek velem. Tök jól éreztem magam. A srácok úgy búcsúztak akkor tőlem, hogy viszontlátásra hamarosan. És tényleg visszavágytam, kellemes élmény volt. Olvasás folytatása

Egy pesti este

Az elmúlt hetekben elég csendben voltam, pedig mentem – jöttem Londonon belül, de nem ihletett meg semmi igazán. És hopp, kedd estét írtunk. Kaptam egy élménydozist, amit meg szeretnék örökíteni magamnak.

Hol is kezdjem…talán valahol ott, hogy 2007-ben apu előfizetett a netre és én meg ezerrel tolni kezdtem a netes ismerkedést. Valamelyik internetes oldalon összeakadtam egy sráccal. Gondolom kontaktok cseréltünk egy idő után, néha váltottunk pár szót, s ennyi. Majd 2011-ben Pesten találkozunk először személyesen, pont Angliába való költözésesem előtt pár héttel. Olvasás folytatása