Táncos élmények következnek. A Cerocra nagyjából 90%-ban csak echte angolok járnak, ha máshol nem is, de aztán tőlük lehet „mintát” gyűjteni az angolságról. Hetente több száz fő fordul meg egy-egy este. Havonta meg vannak a nagyobb londoni rendezvények kerületenként, ahol 500 fő feletti a létszám.
Az egyik dolog, amin kiborultam 2 hete az egyik órán: Hi, how are you? – tipikus és általános angol kérdés.
Magyar fülemnek a How are you? – Hogy vagy? kifejezés még mindig azt sugallja, hogy az illetőt tényleg érdekli, hogy mi van velem. Holott nem érdekli, ez csak az angol udvariaskodás része.
Mikor az egyik csávó, akivel amúgy jóban vagyok és szoktunk is dumálgatni, múltkor hétfő este meglátott: Hi, how are you? Én meg belelkesedve konkrétan elkezdtem magyarázni, mintha tényleg őneki nem lenne mindegy, hogy mi a franc is van velem. Láttam rajta, hogy kínosan kezdte érezni magát, miután az I am fine automatikus duma helyett, mesélni kezdtem. Pár mondat után meg angol udvariaskodás közepette már nem tudta hogyan meneküljön. Jó volt látni, megyek táncolnival és see you soon-al gyorsan lerázott.
Nem véletlen, hogy én nem használom ez a How are you? kérdést. Mert magyar fejjel én tényleg csak akkor érdeklődöm, ha tényleg érdekel az illető.
Tehát, Hi, how are you? – sosem fogom igazán elfogadni és zavar mai napig.
A kulturális különbségekből kiindulva éreztem, hogy én nem angol, hanem egy bevándorló vagyok. Olvasás folytatása →
Kedvelem ezt?
Kedvelés Betöltés…
