Május, visszaemlékezés

Májusi beszámolóm, avagy ismét eltelt egy hónap.
Az áprilist magasan a sportok vitték, majd belépett az életembe ő. Ez átírta a prioritásokat és a vele töltött idő kapott hangsúlyt az elmúlt időszakban.
A május a közös mozizásokról, vacsorákról, sétákról és közös hosszú hétvégéről szólt. Ez a pasi olyan dolgokat hozott az életembe, amiknek létezéséről sem tudtam. Az ő kezét fogni annyira természetes, tőle ölelések és puszikat kapni publikus helyeken is egyáltalán nem zavarba ejtő.

Új helyzet

Az idei tavasz legszebb ajándéka volt, hogy elkezdtem randizni. Volt lehetőségem elkezdeni randizni valakivel. Viszont ezzel az ismerkedéssel kapcsolatban egy teljesen új szituációban találtam magam. Az elmúlt jó sok évben nagyjából úgy menedzseltem az életem, hogy nem kellett fixen, hétről hétre alkalmazkodnom senkihez, de hozzám sem kellett alkalmazkodnia senkinek. Most, hogy megismertem őt, hirtelen abba a helyzetbe csöppentem, hogy hetente őt is be kell iktatni az életembe. Ez egy áldásos dolog, örülök neki, ugyanakkor egy „kihívást” hozott.

2-ből 4 éves lett – Szösszenet

Munkával kapcsolatos poszt érkezik most.

A 2 évesből 4 éves lett. Első emlékeim még 2017 tavaszáról vannak róla, mikor az előző nanny tolta a babakocsiban. A nannyvel való ismeretségnek köszönhetően kerültem kapcsolatba az anyukával, s így pályáztam meg a helyét is.
A 2 évessel töltött első közös délután felét végighisztizte. Teljesen érthető volt. Egy kis gyereknek kell a kötődés, kell az, hogy ismerje az adott személyt, vagyis biztonságban érezze magát. Az első alkalmakkor neki csak egy idegen voltam, aki „elszakította” őt a saját anyukájától. Legalábbis így élte meg.
Az első közös hónapunkban minden reggel meglátott és sírással fogadott. Minden délben, az oviban is sírva indult el velem haza. Késő délután meg mást se hallottam tőle, mint ’anyát akarom’ non-stop.
Az óvónő mondta nekem még anno „She is giving you hard time”.
Lesz ez jobb is, tudtam. Idő kellett neki, míg biztonságban érezte magát velem.
Eltelt az első közös hónapunk és rendeződött minden.

Romantikus tavasz

Mikor április végén megosztottam a blog Facebook oldalán, hogy valaki jött az életembe és virágcsokorral ajándékozott meg a 4. találkozásunk után; meglepett az a sok – sok kedvesség, amit követőktől és személyes ismerősöktől/barátoktól kaptam.

Mindenki tök kedvesen szurkol nekem, ami nagyon jól esik. Nagyon – nagy dolog az életemben, hogy 10 év után újra pasiról beszélek. Utoljára hivatalosan 2009-ben volt barátom, ám azóta is mindig történt valami az életemben, de nyilvánosan sosem beszéltem/írtam róla, vagy anyukámnak aztán főleg nem meséltem senkiről.

Fél napos városnézés Londonban

Egy nagyon régen látott, távoli ismerősöm Londonban járt a múlt hétvégén. Időben rám írt, hogy itt lesz pár napot. Én jeleztem neki, ha szeretné, szívesen császkálok vele egyet.
Londont nem lehet megunni, pl. ha háromszázszor is sétáltam már a Temze déli oldalán, akkor azt még háromszázegyedszerre is ad újdonságot.

Szombatot írtunk és ebédidőt. A programot teljesen rám hagyta. Már a London Eye, Trafalgar tér és Soho meg egyebeket előtte nap bejárta, így arra újra nem volt szükség.
Szombaton indítsunk akkor a Borough Marketen! A tengeri mindenféle herkentyűk és különleges sajtok végigpásztázása szerintem érdekes látnivaló itt. Aztán rámutattam Bridget Johnes házára, ha már ott jártunk. Bekaptunk egy gyors ebédet is. És elindultunk a Temze déli oldalán.
Rögtön megláttuk a Golden Hinde nevű hajót, majd ismerősöm szerint komoly. Majd a börtönmúzeum (The Clink Prison múzeum, akit érdekel, hogy a középkorban milyen körülmények között éltek a foglyok és hogyan ölték meg az embereket, nézzem be. Belépő kb 8 font – egyszer érdemes. Pontosan az egykori börtön helyén van a kiállítás) előtt elhaladva belebotlottunk az egyik történelmi pubba. Az Anchor Bankside valóban jól néz ki, ez is bejött ismerősnek.
Elhaladtunk a Shakespeare Globe előtt, s elértük a Tate Modernt. Ne hagyjuk már ki a kilátást a 10. emeletről, a tavaly átadott épületszárnyból – hirtelen eldöntöttem magamban. Teljesen ingyenes! Felmentünk. Ismerősöm első szava: De szép! Menő!
Ott terült el lábunk előtt London.

Magyar buliban, május

Ismét magyar buliban jártam. Szokás szerint egyedül vágtam neki az estének.
Nincs a londoni ismerőseim között V-tech vagy Fiesta rajongó, nem érdekelt senkit sem a program.
Én Kefirre nagyon készültem, már tavaly ott lettem volna a londoni estjén, ha pont nem éppen akkor repültem volna haza Budapestre…micsoda pech. Így egy éve eldöntöttem, na, majd jövőre nem hagyom ki! Ideért 2019 május.
Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű. A családnak babysitre kellettem. Hála égnek egy magyar buliba ráér az ember éjfél után odaérni. Mit nekem 3 gyerek lefektetése és 4 órás babysit – rutinból tolom, még utána elmegyek mulatni.
A szülőknek mondtam, hogy éjfélkor el szeretnék indulni. Nagyon pontosan jöttek, Ubert is foglaltak Vauxhall-ig. Az apuka meg tisztára lelkes hangulatban volt és igyak már indításnak alapon, egy sörrel búcsúzott tőlem. Hungarian party night. Cant wait to hear about it on Monday – zárta.