Magyarország, emlékek

Az augusztusi nyaralásomról pár szót ejtenék most. Illetve ezzel a cikkel búcsúzom Magyarországtól egy időre. Szeptember 12-től, mind UK, mind Magyarország csak karatén vállalás mellett kereshető fel. Oda-vissza történő szabad utazás korlátozásra került ismét.

Az eredeti terv szerint egy hét szabadságot kaptam első körben. Majd egy hétre rá csak hétvégére repültem volna haza, az esküvőre. Teszteléses procedúra rendeletbe iktatása borított mindent. Nem láttam járható utat arra, hogy 2 héten belül 4 teszt sikerülhet, s ráadásul időben.
Volt pár stresszes napon ettől…levezettem a lehetséges opcióimat. Nem maradt más, mint egy bazi hosszú levél, amit a főnökömnek küldtem. Elnyávogtam benne, hogy miért lenne szükségem 2 teljes hétre egyben, s udvariasan, angolosan azt kértem tőle, hogy „gondolja át, mi a járható út, mi nem a részéről”. Nagyon gyorsan választ kaptam, hogy 2 hét megoldható.
Utoljára 2 hetet egyben Magyarországon 2012-ben töltöttem.

View this post on Instagram

Home 🇭🇺 Morning coffee with the garden view Szüleim földi paradicsoma és reggeli kávé, retró bögrében #hungary #mik #otthonédesotthon #garden #view #morning #coffee

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on Aug 5, 2020 at 9:45am PDT

A Korona

2020. júliusában csatlakoztam a Netflix világához. Miután mindenkinek van előfizetése évek óta, matuzsálemnek érzem magam, hogy engem most kapott el az ihlet rá.
Egyébként egészen ez évig nem is volt hozzá megfelelő eszközöm sem, amin futhatott volna. Tabletem nincs, a laptopom nagyon régi kicsi memóriával, az előző telefonom pedig 5 éve került a piacra. Netflixet nem bírta volna, így is már nem tudtam milyen alkalmazást töröljek, mert folyton sírt, hogy kevés a memóriahely.
Az új mobilomra (Samsung A51 – nem a fő telefonja a márkának. Egy csomó funkciót kihagytak, amit az „S” család tud, s amit én személy szerint úgy sem használnék. Ám így az ár és amit kapunk, köszönő viszonyban van legalább. Nem drága és ahhoz képest meg tud) alapban beépített app volt a Netflix.
Engedtem a kísértésnek alapon. Legyen, mindenki után évekkel csatlakoztam a közösséghez.

View this post on Instagram

A moment before the big show. #TheCrown

A post shared by The Crown (@thecrownnetflix) on Dec 24, 2016 at 12:57pm PST

Edinburgh látogatás

Edinburgh. A skót fővárosba kirándultam a nyár végén.
Nem szerepelt a hely az idei kívánságlistámon. Az Easyjet jegyemet kellett újrafoglalnom, s a karantén nélküli országok listája meg igencsak beszűkült nyár végére. Mi legyen alapon, véletlen megláttam a Stanstead reptéren az Easyjet plakátját arról, hogy hány városba is repülnek. Ott virított Edinburgh. Akkor oda utazunk.
Szeptember első hetében szabadságon voltam, így az időpont adatott volt.

Semmi elvárás nélkül álltam a városhoz. Örültem, hogy egy általam még ismeretlen helyre is eljuthatok még idén. Az ismeretlenbe utazni a legérdekesebb dolog. Az az izgatottság, amit az új felfedezésének vágya ad, na azt jó megélni.
Megérkezni egy reptérre, ahol még sosem voltam, mindig izgalmas és boldogsággal eltöltő élmény. Doppingolt, hogy a fejemben a „fekete foltot”, amit a város neve eddig jelentett, fehérre változtassam.

Edinburgh. A skót fővárosba kirándultam a nyár végén.
Nem szerepelt a hely az idei kívánságlistámon. Az Easyjet jegyemet kellett újrafoglalnom, s a karantén nélküli országok listája meg igencsak beszűkült nyár végére. Mi legyen alapon, véletlen megláttam a Stanstead reptéren az Easyjet plakátját arról, hogy hány városba is repülnek. Ott virított Edinburgh. Akkor oda utazunk.
Szeptember első hetében szabadságon voltam, így az időpont adatott volt.

Semmi elvárás nélkül álltam a városhoz. Örültem, hogy egy általam még ismeretlen helyre is eljuthatok még idén. Az ismeretlenbe utazni a legérdekesebb dolog. Az az izgatottság, amit az új felfedezésének vágya ad, na azt jó megélni.
Megérkezni egy reptérre, ahol még sosem voltam, mindig izgalmas és boldogsággal eltöltő élmény. Doppingolt, hogy a fejemben a „fekete foltot”, amit a város neve eddig jelentett, fehérre változtassam.

Egy köny, egy film

Mai cikkben egy könyvet és egy filmet említenék. Augusztus hónapban olvastam és láttam őket, s van véleményem, gondolataim róluk.

Frei Tamás: Bábel
Még Karácsonyra kértem anyutól, de csak most értem haza. Nyaralós olvasmányom lett, amit a mozgalmas napjaim végén lapoztam fel és fejeztem be.
Bábel nem egy biblia, nem kell elhinni mindent benne. Viszont egy jó teóriát ad arról, hogy ez az egész menekültválság közel sem olyan „egyszerű”, mint amit kisemberként látunk.

Születésnapom 2020.

Egy újabb év. Egy újabb szülinap. 32 éves lettem.
Durva…basszus. 24 évnél egy perccel sem érzem öregebbnek magam, s az életvitelem, s ahogy élem az életem is, bőven még a 20-as éveimben „jár” csak.
Erről az ugrik be, hogy 6 évvel ezelőtt egy csoportos kirándulás egy akkor 30 év körüli hölgy megjegyezte nekem: Mit beszélsz, még csak 26 éves vagy, tök fiatal. Aztán valahogy most 2020-ban is még mindig tök fiatalnak érzem magam. Mintha a biológiai órámban nem telt volna el semmi sem. Nyilván a szervezetem öregszik, s a szemem alatt már vannak mélyedések, de ennek csak örülök.

Nagy évértékelésre nem gondoltam. Annyit talán, hogy szuper volt ez a 31. év. Nagyon sok szép pillanattal és elképesztően tartalmasan időszakokkal. Mérhetetlen köszönet az életnek, hogy megéltem ismét 365 napot békében, egészségben, szeretetben, nagyrészt párkapcsolatban. Itt megemlítem, hogy a 30. életévemnek úgy vágtam neki, hogy mélyrepülésben volt a magánéletem. Ahhoz képest megmutatta az élet, hogy nincs veszve azért minden, és igen is képes vagyok egy férfit beengedni a világomba.  Nem megrögzött, vén szingli vagyok, na. Maradok hát optimista a jövőmet nézve.
Idén a karanténosdi hozott érdekes fordulatokat, pont a bezártság alatt került közel hozzám egy srác, aki végül úgy döntött, hogy felejtsük el egymást. Ám azok a hónapok megmutatták, hogy még otthon ülve és online is jöhet új férfi az ember életébe.  

Kirándulás a Hortobágyon

Hortobágyon jártam a szüleimmel augusztus elején.
Apum javaslata volt a helyszín és meg abszolút nem bántam, merre is megyünk az országban. A kívánságlistámon Aggtelek és Jósvafő van jelenleg legfelül. Ám oda jobban kellett volna előre tervezni és ott alvós „buli” lévén szállást foglalni, hiszen a Dunántúlról megjárni egy nap alatt a barlangot és környékét, az a kinyírós kategóriába esik. Jövőre van már program legalább.

Hajnali 5-kor elstartoltunk Hortobágynak Fehérvárról. A napkeltét az M7-es autópályán haladva csodáltuk meg. Ritka pillanat, mert nem vagyok korán kelős típus. Az idei nyáron számtalan naplementét láttam, de keltét egyet sem eddig.
Sima utazás, semmi extra és elértük úti célunkat, a Mátai Ménest. Naivan elcsodálkoztam, hogy jé, itt lovak vannak! Ménes szó, amúgy…nem ugrott be arről.  Bakancslistás tétel volt a nyaralásra, a ló simogatás. Legtökéletesebb helyre érkeztünk. Jó pár istálló, tele pacikkal, mit mást akarhattam volna még.

Befoglaltuk magunkat a deles kocsikázásra. Majd nekem a kávéra volt szükségem. Itt született meg az a nem mindennapi képen, amint a lovak mellett kávézgatom.