Otthoni morzsák

Magyarországi nyaralás további morzsái.

Pénzről. Mikor június végén váltottam, s mutattam Mr. Darcynak a magyar forintot, csodálkozott. Ezresek? Tízezer? Nem semmi. Hogy is van ez. Hogy 1 font 465 forint, történelmi mélyponton az árfolyamunk. (Látogatásunk előtti héten ment 480 fölé is). Szóval 1000 forint az nincs 2,5 font. De Magyarországon akkor az emberek százezreket keresnek, millióba kerülnek az autók? Igen, forintban. Milyen komoly! Tényleg, aki angol fonton nőtt fel, s eddig turistaként csak eurót váltott, éles a kontraszt. Magyar valuta mennyire gyenge Angliából nézve. Itt 1000 font is ‘komoly’ összeg, míg 1000 forint lassan semmi. Nem nehéz nyilván váltani, fejben kalkulálni, de elsőre furcsa.

Olvasás folytatása

Magyar élővilág

Élővilág és állatbolond vagyok. Én lennék az a személy, aki beszél a parkban a hattyúkhoz, aki beszél a kiskacsákhoz, aki beszél a vörösbegyhez is. És továbbá én lennék az, aki minden egyes kutyához két kedves szavat intéz a sétáim alatt. Én lennék az is, aki megfigyeli a természetet. Aki örül a gesztenye virágzásnak, aki figyeli hogyan nőnek a ‘bébi’ gesztenyék a fákon, aki várja a gesztenyeszezont is.
Itt is szeretem nézni az természet körforgását, de ugyanúgy otthon is, nyaralások alatt.

Reptérről az utunk hazavezetett, majd kicsit később nagybátyám falujába. Unokatestvéreim gyerekei lovastáborban töltötték a hetet. Délután 5-re mentünk felvenni őket. Lóistálló! Órákat el tudott tölteni a lovakat nézve. A tulajdonos hölgy egyáltalán nem bánta, hogy váratlan látogatóként mászkáltam körbe náluk. Még egy mini élmény fogathajtásra is felülhettem. Második gyerekkor mindig boldogság.

Lóistállóban élnek fecskék is. Miután a fecskék létszáma legalább megfeleződött az elmúlt évtizedekben, mindig nagy öröm látni a még élő példányokat. Anno rokonok disznóóljában igazi paradicsomi hangulatot élveztek és egész fecske családok jártak vissza évről-évre. Majd a néni és bácsi idős lett, ma már nem is élnek. Megszűnt az állattartás, élőhelyet vesztettek és eltűntek a gyönyörű kis fekete madarak. Hitem, szerint a gazdaságok megszűnése és háztáji állattartás felszámolása is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyre kevesebb a számuk.
Viszont hatalmas meglepetést okoztak, mikor Ferihegyen megpillantottam őket. Az indulási kapukhoz menő gyorsforgalmi út alatt vannak a fészkeik. Az érkezési kaputól a parkolóba sétálva figyeltem meg a fecskéket, amint fesztelenül repültek ki -be a fészkükből.

Olvasás folytatása

Balatonnál

Az otthoni nyaralásos élményeimet a Balatonnal kezdem. Arról, hogy mennyit csodálkoztam az árakat látva. Értem én, hogy az élet drágult, hogy minden drágul, de vannak határok.

Magyarországon a vonatjegyek elképesztően olcsók. Átszámítva pár fontba kerülnek. Feltételezem, hogy egy kedvezményes árat fizet valójában mindenki és az állam közösből pótolja év végén a deficitet. Egy távolsági vonatjegy ára annyira kerül, mint Londonon belül 4-es zónából utazni a belvárosba. Itt nálunk a tengerpartra simán 25 fonttól indulnak az oda-vissza jegyek, a legközelebbi városokba. Távolabbi helyekre, jóval több. A vonatjegyek voltak a filléres tételeink a Balatoni kiruccanásnál.

Tudtam, hogy a Karolina kávéházba be fogunk ülni Balatonfüreden. Élni tudni kell, meg reggelizni is 20 ezer forintért simán. 2300-ért adtak is egy jegeskávét, rántotta 2800-ba került. Egy limonádé meg 1600. A Karolina londoni árakon működik, DE a különbség abban van, hogy a kiszolgálás színvonala magas. Ha hasonló szép és exkluzív helyet keresnék nálunk, a többszörösébe fájna már. A székeken székszoknya, csak arra van fiatal személyzet, hogy asztalokat takarítsa. Külön van a rendelésfelvevő, kiszolgáló és számlázó alkalmazott. A rendszer szépen ki lett alakítva, ahol a különböző feladatokra külön ember jut, vagyis gördülékenyebb és gyorsabb a kiszolgálás.
Az egyetlen hátránya a Karolinának, hogy nem közvetlenül a Balaton partján található. Belerondít a képbe egy pizzázó előtte pont.
A sütemények elképesztőek voltak. A menüt gyönyörűen fordították angolra, s idegennyelveket beszélő alkalmazottak is akadtak.
A csípős kolbászos rántotta pedig elnyerte nagyon Mr. Darcy ízlését is.
A Karolinába mindig szívesen fogok visszatérni és szeretnék még jönni a jövőben.

Olvasás folytatása

2 dolog, amit átvehetnénk az angoloktól

Múlt héten otthon egy rokon kérdezte: Aztán mivel ütöd el az időt a babával, munkában?
Első körben rávágtam, hogy az angol kertváros 2 park között helyezkedik el, s 4 játszótér van gyalogtávra. Nagyon szuper környék arra, hogy felneveljünk itt gyereket. Nem véletlen, hogy a felső középosztály kispécizte magának és mindig is pénzes lakói voltak az utcáknak. A legolcsóbb családi házak, egybeépített sorházas utcában, 4 hálószobával 1,2 millió fonttól. Ez a padló, mert akad itt 6 millióért is ingatlan. Itt dolgozva főleg fehér és kifinomult emberekkel találkozom a főutcán. Biztonságos városrész.
Erre jött az a válasz, hogy ahol milliárd forintokért mennek az ingatlanok, legyen is már színvonal és játszóterek. Vagyis azért van játszótér, kiépített gyerekparadicsomok, mert a házak drágák. Ez így nem igaz, mert gagyi környékeken is vannak játszóterek és parkok, szerte a városban!

A beszélgetést továbbvittem. Járok könyvtárba a babával. A helyi könyvtárakban ingyenes baba énekórák, történetmesélős foglalkozások vannak. A könyvtárosok szervezik. Ez megint nem csak azért, mert puccos környék, ez is van mindenhol a városban.
A könyvtárak virágzó találkozóhelyei a kisgyerekes nannyknek, anyukáknak. Könyvtárba járni menő a gyerekkel és nagyon széles gyerekkönyv választékra bukkanhatunk. Egészen a babás tapizós könyvtől, az első önálló olvasáson át, tini fikciók, megtalálható minden. A könyvtárban még nagyon sok ismeretterjesztő kiadás is van. Én mindig is szerettem gyerekekkel járni oda, hetente új könyveket kivenni. És pedig ezeknek a gyerekeknek otthon is nagyon sok saját könyvük van.
Az egyik helyi könyvtárunkban hétfőn és kedden, reggel 11-kor babás éneklés. Kedden délután 4-kor kisiskolásoknak mesélőidő, kreatív foglalkozások. Szombaton 11-kor pedig apák és babák énekóra. Persze foglalkozáson kívül is bármikor be lehet ugrani, nyitvatartási időben és könyveket nézegetni, kotorni a polcról.
A könyvtári tagság ingyenes, a ‘council tax’ – önkormányzati adóból fedezik a működtetését.
Magyarországon van ilyen lehetőség? A könyvtárak ki vannak-e arra használva, hogy a kisgyerekes anyukáknak segítsenek az elszigeteltség, magány ellen? Egy olyan helyet adva, ahol lehet dumcsizni és sok szép könyvet kivenni otthonra?
Ha nincs ilyen opció, miért nem lépjük meg?! Át kéne venni az angoloktól ezt a trendet.

Olvasás folytatása

Pár nap otthon

Pár napot Magyarországon töltöttem, közel 2 év távolmaradás után.
A Covid tett be szépen, hogy nem volt lehetőségem hazautazni. 2020 nyarán még két negatív teszttel átengedtek karantén nélkül, majd 2021-re jött az oltásmizéria. Külön kategóriába sorolták az oltottakat és oltatlanokat. Úgy voltam vele, hogy lehet szívatni a népet, majd egyszer ez is elmúlik, na akkor megyek majd. 2022. áprilisában feloldották a tiltásokat, vakcinaigazolvány már nem számít.
Bumm, tudtam, hogy következő szabadságom haza fog vezetni.

Május végén Easyjet kavart kettőt a járataival. Nincs nagy panaszra okom, mert csak 1 nappal később hoztak vissza a tervezethez képest. Hazafelé meg csak 2,5 órát késtünk. Délután 3-től este 7:30-ig pusztulni a reptéren még mindig jobb, mint el sem indulni. Mint ahogy jó pár járattal történt, hogy a reptéren közölték velük, feleslegesen fáradtak ki, mert maradnak.

Szüleim vártak rám az érkezési kapunál Pesten és éjfél előtt már a gyerekkori szobámban ültem.
Hazamenetelem sürgető volt a fogászatot nézve. Londonban egy pénzlehúzás a fogászat. Az ember regisztráljon, konzultációs díj 90 font körültől, s majd második alkalommal talán csinálnak is valamit. Én egy sürgősségi időpontra mentem 45 fontért itt, ahol a nő megállapította, hogy szuvasodik a bölcsességfogam. Tényleg, ezért 45 font…magamtól is tudtam! Tett rá szuvasodást gátoló valami réteget. A következő lépés a 90 font regisztráció és konzultációs díj, meg persze a több száz fontos kezelés.
Székesfehérvári fogászaton végül:
– Miért jött?
– Bal hátsó bölcsességfog.
– Látom, nézem. Aha, tömünk, jó? (Már nyomta is be az érzéstelenítő injekciót). Várjon a váróban egy picit, majd hívom be újra. 15 percen belül visszaültem a székbe. Furás, tömés, pittyegés.
Kész is vagyunk! 25.000 forint lesz.
– Csókolom, nagyon boldogan fizetek ilyen gyors szolgáltatásért.
Többi fog rendben, fogkövet leszedtük. Nem kell egy darabig jönnie szerintem.
Legutóbb 3 éve a letörött fogam építette vissza pillanatok alatt ugyanez a fogorvos nő.

Olvasás folytatása

Öt évesen angolul kell tanulni

Egy kósza gondolatmenet mára.
Rendszeresen, heti szinten látom Vekerdy Tamás egyik megosztását a Facebook oldalamon.
ITT:

Sajnos úgy látom, hogy sokan nem olvassák el teljesen a cikket. Csak annyit látnak az egészből, hogy “Ötévesen nem angolul kell tanulni”. A sok hozzászólás és megosztás kapcsán úgy jön le, hogy de jó. Angolt nem kell beszélni 5 évesen, fenébe is idegen nyelveket tanulni gyerekként.
A szülők maguk sem beszélik a nyelvet és ez tök jó megerősítést ad: Nincs is arra az angolra szükség. Hála égnek, valaki kimondta! Nem ég a pofám a gyerek előtt, hogy én sem tudom a nyelvet. A Vekerdy megosztotta: nem is szükséges.

Olvasás folytatása