Judy, a film

Hollywood mostanság rácuppant az énekesek életrajzára. Freddie Mercury nagyot szólt tavaly, idén májusban az Elton John mozi sem volt rossz, de kisebb felhajtást kapott. Most pedig itt van Judy Garland.
Barátom szerette volna megnézni, de én is kíváncsi voltam a filmre. Renée Zellwegerre egész pontosan. Mert ő az a színésznő, aki az örök Bridget Jones a szememben. Ugye, egy-egy beskatulyázott szerepet sok színésznek nehéz túllépni, s élete végéig rajta marad.
Bridget után egy Judyt eljátszani nagy váltás. Ez az, ami megfogott, s szerintem még rajtam kívül sok mást embert is.

View this post on Instagram

I’m so excited 🤗

A post shared by Renee Kathleen Zellweger (@renee__zellweger) on

Olvasás folytatása

Német ismerőssel a városban

Egy hete megkeresett Facen egy német csaj, akivel még anno 2012-ben találkoztam Londonban egy összejövetelen. Ő is au pairként jött ki, majd az egy év lejárta után hazament. Most pedig egy hétvégére foglalt egy londoni kiruccanást.
Úgy voltam vele, ha már Facen ismerősök vagyunk, akkor igen is találkozni fogok vele. Legalább megbeszéljük, hogy kivel mi újság. Rászántam egy fél napom arra, hogy Londonban császkáljak vele.

Olvasás folytatása

Külföldivel Budapesten III.

A barátom magyarországi látogatására tennék végre pontot.
Ahogy korábban említettem, elámult Budapesttől. Kelet-Európa izé bizé szar duma, amit itt hallunk Angliában magunkról, aztán a turista ráébred, hogy nyugati színvonalat tolunk igazából. Budapest meg sokkal inkább hasonlít Bécshez, mint bármilyen orosz városra. Mert sajnos az évek alatt arra is volt példa, hogy valaki megkérdezte, mennyire érződik az orosz behatás az építészetünkben….semennyire, pont úgy.

Ő folyamatosan elcsodálkozott, igazán szép város Pest, nem igaz? A Margit-szigeten átsétálva is, nem győzött betelni a kilátással. Még azt is említette, hogy megérti a szüleimet, amiért örülnének, ha hazaköltöznék…milyen jó tulajdonképpen itt minden. Csak ne te beszélj rá, hogy haza kéne költöznöm…különben is mi turisták vagyunk, fogalmunk sincs mit és mennyit, hogy keresnek Budapesten az emberek és abból mit engedhetnek meg. Mi könnyen vagyunk a száz fontosokat költeni itt.

Olvasás folytatása

Vasárnap: csocsózás

A Facebookon magyar eseményeket nézve láttam találatban, hogy magyaroknak csocsózás lesz. Bejelöltem, hogy érdekel, de gondoltam úgy sem érek oda. A szabadidőmben a programokat prioritások alapján szervezem, s nem hittem, hogy rá fogok érni.
Az élet mégis úgy hozta, hogy vasárnap délután itt álltam bármi nélkül. Ha így alakult, akkor megyek csocsózni és ismerkedni, társaságban leszek, valami történik velem alapon.

Olvasás folytatása

30. évem emlékei

Mai írásban visszatekintek a 30. életévemre. Pár emlékezetes eseménybe, s ezúttal búcsúzom is az eltelt időszakból.

Las Vegas

Felvillanyozott az ötlet, hogy a 30. életévemet a bűn városában indítsam. Izgatott boldogsággal töltött el az, hogy Vegasban töltsek el egy hetet. Foglaltam és utaztam. Az első gondolatom már 2017-ben megfogalmazódott, s még akkor augusztusban egy ismerősömnek említettem, hogy jövőre Vegas. Vonzás törvénye alapján, megvalósult. Mikor az ember agyába annyira bekattan valami, s hetente gondol rá, az élet lehetővé teszi a helyzetet.
Vegasban jól éreztem magam, ám 7. napra már kicsit besokkoltam a kaszinók és óriáshotelok miatt.
Az elkövetkező 10 évben biztosan nem akarnék visszatérni, de talán egész hátralévő életemben hanyagolnám majd. Pedig anno még egy olyan elképzelés is beugrott, hogy itt egy esküvő mennyire menő lenne. Aztán, hogy jól körbejártam a várost, jöttem rá, hogy esküvőt itt biztosan nem. Semmi romantika nincs benne és semmi érzelem, sőt még talán a rossz szellemeket is bevonzanám. Nincs rá szükségem.
Mindenképpen szerencsésnek érzem magam, hogy eljutottam Vegasba hosszabban és egy pipa a képzeletbeli bakancslistára felkerült. Olvasás folytatása

Esküvő Balatonfüreden

Esküvőn jártam Balatonfüreden a hétvégén.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy kerültem oda.
6,5 évvel ezelőtt egy nemzetközi találkozón ültem barátnőmmel Londonban. A pult közelében egy srác olyan elveszettem állt. Odamegyek már és ide invitálom magunkhoz – elhatároztam. Így ismerkedtem meg hihetetlen véletlen folytán a magyar sráccal, a vőlegénnyel.
Az évek alatt párszor találkoztunk, de mindketten éltük a saját kis életünket, így nem vált szorosabbra barátságunk egészen 2018-ig. A „kötelező”összefutás mindig augusztusra esett, a születésnapja alkalmával egy bulira összejött a baráti kör.
Idővel megtudtam, hogy a nagymamája a szüleimtől sétatávra lakik Fehérváron.
Aztán tavaly a barátságunk szorosabbra fordult, elkezdtünk többet találkozni, bowlingoztunk, moziztunk, színházba mentünk, comedy estre ültünk be, sétáltunk a Temze mellett, puboztunk vagy csak úgy bedobtunk egy kaját valahol. Az életem részévé váltak a közös bandázások.
Ezzel párhuzamosan ő aktívan Tinderen is tolta az életét. Egy Tinder jobbra húzásnak köszönhetően ismerte meg azt az ausztrál hölgyet, akivel aztán rövid időn belül komolyra fordult a kapcsolata.
Az utolsó közös élményünk december végére esett. Nagymamájától jött és engem felszedve együtt mentünk Pestre kirándulni.
A pesti napunk végén felszállt a reptérre tartó buszra és akkor tudtam már, hogy az esküvőjéig nem találkozunk újra. Egy jó baráttól búcsúztam…Január elején Sydneybe költözött a párja után. Olvasás folytatása