London sok éve

11 év London.
Kezdjük őszintén, se kutyám, se macskám, se házam, se férjem, se gyerekem nincs.
Jöhet a kérdés, hogy akkor mégis mi a fészkes fenét értem el? Mit kellett volna elérnem? Igen, vannak, nagyon jó példák. Kedves ismerősöm kijött építészmérnök diplomával a kezében, évekig biztonsági őrként dolgozott. Közben képezte magát és elérte, hogy a magyar végzettségét is elismerjék itt. Megkapta az első mérnöki állását, s onnantól kilőtt. Mára az angol középosztály életét éli, család, ház, rendezett élete van.
Vannak jó páran, akik látványosan fel tudnak valamit mutatni úgymond. Aztán vannak azok is, akik 15 év London után is lakásmegosztásban idegenekkel, 10 éve ugyanazon állásban és csak elvannak.
És persze tudok olyanokról is, akik magyarként kényelmes életet élveznek, otthon lévő anyák, mert férj elég szép pozícióban dolgozik. Egyke keresőként is futja a házra, jövés – menésekre, hazalátogatásokra, életszínvonal fenntartására.
Először is se magamat, se másokat nem szabad senkihez sem hasonlíthatnom. Az én utam, az én utam. Jöttem, valamilyen háttérrel, valamilyen neveltetéssel és berögződésékkel, valamilyen végzettséggel. Csak az számít, hogy én alapomból mit hoztam ki az évek alatt. Egyszerű a sztorim. Nulla versenyképes tudás, nincs diplomám se, amiből adódóan amúgy már régóta nem érzek hátrányt. Mert az ilyen – olyan töltelék szakok, nevesincs főiskolák papírjaival egy fikarcnyit nem lennék előrébb a londoni életemben. Diplomás ismerősök hoszteszként, recepción dolgozva, vagy csak simán felszolgálók valahol, esetleg kávézóban melóznak. Nincsenek előrébb itt.

Olvasás folytatása

Tiktok tapasztalataim

Én a Tiktokon. Az utóbbi 2 hónapban elkezdtem aktívan posztolni, heti párszor az online felületre. Tavaly csak azért töltöttem le az alkalmazást, hogy ránézzek, miért olyan nagy cucc. Londonban élve minden bokorban egy Tiktok reklám ugrott fel szemem előtt. Illetve gondoltam, hogy posztolok egy random videót, hány ismeretlen nézi meg. Először is, elborzadtam attól a sok szennytől, ami fent volt. Hogy a neked ajánlott részre elég csak rámenni és ömlik a tartalom kérés nélkül, mindenféle marhaság, megállíthatatlanul. A semmi videómat, amin ugrálókötelezem 150-en látták. 150 ember, akik vadidegenek. Nagyon beteg!

A mini tesztemet követően rá sem néztem az oldalra, több mint 1 évig. Valószínűleg nem vesztettem sokat. Majd idén barátnőmet látogatva, aki nagyon benne a social médiában, ihletett kaptam. Mi lenne, ha azt a sok minden, ami bennem van, de kiírni nincs időm, kiteszem szóbeli videók formájában. Így indult a Tiktok életem. Készítésbe fektetek némi energiát, s nem nem töltök el sok időt másokat nézve. Kivéve persze pár ismerőst kb.

Erzsébet királynő halálát meglovagolva indult be a gépezetem. Csak arról beszéltem, hogy mi lesz az útlevéllel, pénzzel, londoni hangulat. Ezek a párt perces beszámolók 10 ezrekhez eljutottak. A brit útlevélemet mutogató felvétel 70+ ezer megtekintésnél jár. Az állampolgárságot direkt használtam fel, s sejtettem, hogy lesz rá érdeklődés. Mert hiába él UK-ban sok – sok tízezer magyar, nem kettős állampolgárok. Ez egy jó téma, mert még mindig menőnek számít. Azok a videók, amik aranyosak és londoni pillanataimról szólnak, nem kellenek senkinek. Ami szomorú. Másoktól a táncos vonaglás, magamutogatás, a kamu dolgok, gerjesztés pedig futótűzként megy. A szemétre van igény bőven. A lebutítás nagyüzemben zajlik.

Olvasás folytatása

14 éves blog

14 évvel ezelőtt ültem gép elő először. Megindultak a morzsák, amik azóta is hullanak az online az térben, csak jóval ritkábban.
Az első személyes élményem, amiről mindenképpen írni szerettem volna egy sráchoz köthetni. A chat.hu oldalon ismerkedtem meg egy velem egyidős férfival, akitől semmit sem akartam komolyabban és ő sem tőlem, viszont nagyon egy vonalon mozogtunk és baromi jól kijöttünk. Ő volt az, aki csak úgy becsöppent az életembe, s olyan volt, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Bandáztunk és jöttünk – mentünk, majd egyik napról a másikra felszívódott. Fájt, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is. Én meg ott álltam barátok nélkül és nyitni akartam a világ felé. Összekapcsolódni hasonló lelkekkel. És ekkor billentyűzetet ragadtam, s megindultak az érzelmek.
Az a bizonyos illető 2018-ból nem is gondolná, hogy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszületett a blogom. Nem is számít az ő lénye, s pont nem érdekel amúgy, hogy éppen merre a világban.

Olvasás folytatása

#EMBkoves – Köves/s alkotás

A blog Facebook oldalán mostanában rendszeresen posztolok a festett köveimről.

Az új hobbim, ami véletlen jött az életembe. Idén otthoni látogatásaim alatt láttam, hogy anyukám köveket gyűjt egy kosárba. Minek? Kirándulásunk alkalmával kicsit félve vette ki a táskájából a dekorált kövét. Most ilyeneket is csinálok. Tagja vagyok a Köves/s Fehérvár csoportoknak és ott alkotunk együtt. Közterületen hagyjuk ott. Itt Rádpusztán eldugok egyet. Nem csak otthagyni, de találni is szoktam az országot járva.

Okés, nyitva tartom a szemem akkor én is! És erre nem találtam egy cuki békát pont Zamárdiban, két órával később? Örömet okozott meglátni és anyumnak is tetszett.

Olvasás folytatása

Királynő halála

Múlt csütörtökön munkában voltam, a főnök apuka pedig otthonról dolgozott. A nappaliban, háttérben a BBC-n ment neki. Kora délután, ahogy jött be a konyhába hozzánk, kérdezte, hogy hallottam-e a királynőről.
– Nem, nem halottam semmit.
– Baj van. Nincs jól. A királyi család tagjai mind Balmoralba tartanak.
– Ohh, tényleg. Nem lehet akkora baj.
– De annyira mondják, lehet ezt most nem éli túl.
– Az nem lehet. Én még éveket adtam neki, sőt néha azt is említettem, hogy királynő még engem is túlél.
– Meglátjuk.

Majd munka után utaztam haza a vonaton. Utazás közben internetet szoktam nézegetni. És akkor, állomásom előtt, Facebookon szúrta ki a szemem, a királyi család közleménye. Elment a királynő. Még csak 3 perce került megosztásra a hír, mikor olvastam.
Az nem lehet. Nem létezik. Pont Mr. Darcyval is cseteltem, s annyit írtam neki: most jött a hír, meghalt a királynő. Oh dear.
Felfoghatatlan. A királynő! A személy, akire tavaly felesküdtem az állampolgársági eskütételen. A kirányő, akit mindenki tisztelt, aki a brit emberek “nagymamájának” is számított, távozott.
Emésztenem kellett a helyzetet. Kicsit leülnöm és feldolgoznom az enyhe sokkot, amit kaptam.
Nem, a királynő nem távozhat ilyen gyorsan! Pár napja még az új miniszterünkkel fogott kezet. Ott volt és élt!

Olvasás folytatása

Utolsó otthoni morzsák

Az utolsó Magyarországgal kapcsolatos cikk következik egy időre. Aztán visszatérek a londoni életemhez.
A barátom, Mr. Darcy egy remek hetet töltött el nálunk. Szüleim rendkívüli vendéglátók voltak és őszintén, kedvesen mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat otthon.

Olvasás folytatása