Emlékezem

Megyek haza Magyarországra. Ilyenkor mindig elkap a nosztalgiázás, eszembe jutnak olyan családtagok, akik már nincsenek közöttünk. Olyan személyek, akik az életem részei voltak, gazdagították azt. És hiába távoztak évekkel ezelőtt, a velük kapcsolatos élmények miatt elevenen élnek emlékezetemben.
Hitem az, hogy ők mind máshol járnak, csak a földi utazásuk ért véget. Éppen ezért hiszem, hogy nincsenek közöttünk, lelkük továbbment.  Olvasás folytatása

Pub szerda, július

Július utolsó szerdáján a magyar találkozóra siettem.
A blogon már többször említettem, hogy havi egyszer megrendezésre kerülnek magyar összejövetelek. A tavalyi évben az akkori szervező nagy lelkesedéssel vetette bele magát abba, hogy egy kis közösséget összehozzon és építsen. Majd az ő prioritásai változtak. Voltak hónapok, mikor ki is maradt a szokásos szerda, s így az idei tavasz alatt nagyjából a társaság jó része „szétszéledt”.

Ha nem csinálunk valamit rendszeresen, akkor leépül. Pontosan ez történt a pub szerdával is.

Olvasás folytatása

Újabb életév

Egy újabb életév. Eggyel több gyertya a képzeletbeli tortán. Eltelt ismét 365 nap békében.
Most, hogy a világban annyi minden rossz történik (Nyilván sok jó is) máshogy nézek ismét a szülinapra.

Egy hete ismerőssel beszélgettem, akivel a lakhatás szóba került. Egész életében becsületesen dolgozott, nem is keres rosszul, mégis a lakásvásárlás a megengedhetetlen kategóriába esik számára. Kérdezte, hogy mi a csuda az egésznek az értelme, mármint a szorgalmas munkának, ha a minimum egzisztenciát sem tudja „lerakni” általa.
Értettem a problémáját, sőt gyakran előjön ez másokkal folytatott társalgás alkalmával is. A válaszom viszont az volt. Belátom, hogy zavar, ami mondasz. Csak gondolj bele, hogy éppen ma, ezen a napon 2019-ben, valakinek a legnagyobb problémája a világ másik részén az, hogy friss ivóvízhez jusson, vagy meleg ételt tehessen az asztalra, de akár csak biztonságban tudhassa magát és szeretteit. És ugyanezen emberek ugyanúgy becsületesen dolgoznak/dolgoznának, csak nem a „napos oldalára” születtek a Földön.  
Nekünk az ingatlanvásárlás a stressz, nekik meg a számunkra teljesen természetes és alap dolgok okozzák a napi problémákat.
A két helyzet közül, még mindig ki a sokkal szerencsésebb? Mi.  
Persze ez egy sovány vigasznak tűnik, mert kit érdekel a más problémája…de na.
Születésnapom alkalmával megtöltöm a flakonom és megköszönöm a tiszta csapvizet.

Olvasás folytatása

Állásfront 2019

Az elmúlt sok évben, mindig megosztottam a kis életem és változásokat a blogon, gondoltam, most is hasonlóan teszek. 

Július. Elkezdtem új nanny állás után nézni.
A családnál lejárt a mandátumon. Mikor 2 éve kezdtem náluk, volt egy 2 évesük, akiből az idővel 4 éves lett. Ősszel kezdi az iskolát, vagyis a családnak maximum pár órára kell valaki délutánokra, s amit tudnának fizetni onnantól, semmire sem lenne elég. Az óraszámaim radikális lecsökkenése okozza a távozásom.
Persze az anyuka szívesen megtartana, így nekem kell kimondanom a végső szót. Bár hálás vagyok az elmúlt 2 évért, a személyes munka ellenére és a gyerekek hozzám való kötődése ellenére is, ez csak munka nekem. Nekik pedig csak egy alkalmazott voltam, aki ott volt, mint a jobb kezük és lehetővé tette, hogy a munkájuk idejére és a szociális életük óráira legyen gyerekfelügyelet.

A nanny munkákban sokkal jobban benne van az ember, mind lelkével, mind személyiségével. De ha a körülmények változása mást diktál, be kell csukni az ajtót és továbbállni.

Nehéz szembesülnöm azzal most, hogy a kényelmes, bejáratott komfortzónámból ki kell lépnem ismét. Bújnom kell az állásportálokat, írogatni ügynökségeknek, CV-ket küldözgetni és telefonálgatni.
Stresszhelyzet…ismét. Olvasás folytatása

Pipa lettem

A Heti napló Sváby Andrással az egyetlen magyar műsor, amit követek. Vasárnap nincs időm este ugyan nézni, de hétfőn mindig feltöltik Facebookra, az előző napi adást. Ott szoktam megtekinteni azt.
A múltkori adás egyik riportja nagyon megfogott.
Íme:


Olvasás folytatása

Ha Tinderen múlott volna…

Februárban töröltem magam a Tinderről.
Eljutottam arra a pontra, hogy nincs értelme. Az utolsó hely, ahonnan nekem kapcsolatom lenne, jött a gondolat. Több mint 1 év aktív tagság után teljesen feleslegesnek éreztem, hogy egyetlen másodpercet is eltöltsek az appon. Soha egyetlen személyes találkozóm nem volt az oldalról és alig váltottam egy – két emberrel levelet, de azok sem voltam egyáltalán szimpatikusak.
A férfiak 95%-át balra húztam. Ilyen finnyás lennék? Nem….egyszerűen rengeteg profil mozgott a ’túl szép, hogy igaz legyen’ kategóriában. Meg Londonban mindenféle alak fent van rajta, a turbános arabtól, a fuxos feketéig mindenki, de tényleg mindenki. Az ilyen személyeket meg alapban kihagynám, köszönöm. Olvasás folytatása