Mozizás: Bohemian Rhapsody

A hétvégén megosztottam a képet: én is láttam a Bohemian Rhapsody filmet a moziban.

Bevezetésképpen elmesélem, hogy szerettem meg a Queen együttest. Már egészen pici koromtól ismertem pár számukat, ki nem? De tudatosan csak 2005-ben kaptam rá az együttesre. Németországban töltöttem cserediákként egy hetet és az egyik osztálytársam Queen CD-ket vásárolt Regensburg városában. A buszos utazás közben, hazafelé Magyarországra, a hordozható CD lejátszóján (az nagyon menő volt anno) hallgattam vele a zenéket. És megállapítottam, hogy baromi jó zenéi vannak a Queen-nek.
A CD-ket kölcsönkértem és tesóm lemásolta nekem. Utána otthon én is bömböltettem a lejátszómból.

Olvasás folytatása

Cosmoplitan Blogger Days: Beszámolóm

Jöjjön az Cosmomopolitan Blogger days beszámoló.
Gyorsban leszögezve, a rendezvénynek nem én vagyok a célcsoportja a pötty blogommal együtt. Sőt, még azért sem, mert nem pénzszerzés és szponzorációk miatt csinálom, s soha nem építettem tudatosan a blogot. Nyilván ez látszik is rajta, hogy ahogy sikerül, hát úgy sikerül egy cikk – munka mellett rohanásban, babysit közben, ahogy időm engedi.

Olvasás folytatása

Cosmo nap körül: Budapesten

Budapesti élménybeszámoló folytatódik. Cosmo blogger nap körüli rohanás.

A rendezvény első napja eltelt, rohanhattam a metróhoz. A Népligetet még nem érte el a hajléktalan törvény. Jó kis dáridózás ment lent hangos zenével.
Berobogtam a Deákra, majd Kazinczy utcában a Kőleves Vendéglő & Fogadóhoz sétáltam. 1 éjszakára náluk foglaltam szállást. Az étterembe belépve elkaptam egy pincért és elmagyaráztam, hogy becsekkolni szeretnék. Persze, üljek le, máris intézkednek. Vártam pár percet. Egy másik pincér jött hozzám és kérdezte, mit innék. Egy Welcome drink jár minden vendégnek, bármit választhatok az itallapról. Egy nagy limonádét kérek. (Egész nap ittam, mivel csütörtöki nem ivás durván kiütött)
További várakozás. Végre előkerült egy újabb alkalmazott, aki már a számlát készítette. Fizetés, majd kísért végre a szobámhoz. Közben említettem, hogy reggel 8-kor én már itt sem leszek, reggelit hogy kapok?
Bazi rendesen egy reggelis tálat felvágottal, főtt tojással, paradicsommal, paprikával és sajtokkal bekészítettek később a szobám hűtőjébe.
Nagyon tetszett a Kőleves Fogadó flexibilis hozzáállása felém.  Én a jövőben is szívesen szállnék meg náluk. Olvasás folytatása

Ha szerda…akkor Pub szerda!

Pub szerdán jártam a héten. Mielőtt az estéről mesélnék, kezdjük a legelején.

Ha az ember egy ideje Londonban él és kialakul a baráti köre, akkor előbb – utóbb hall arról, hogy szerdánkénk van egy öltönyös találkozó – eredetileg a Bank station környékén dolgozó magyarok találkoztak. A hagyományról senki sem tudja pontosan mikor kezdődött, valaki abban hisz, hogy az 56-os magyarokkal indult, valaki abban, hogy a 70-es évektől. Akárhogy is, ez egy városi legenda, hogy szerda este a The Counting House pubban magyarba lehet botlani.

2013-ban egy barát mesélt is erről a találkozóról, olyan visszajelzést kaptam, hogy ide csak sznob arcok járnak. „Ha nincs névjegykártyád, ne is menj”. Állítólag úgy mutatkoztak be egymásnak az emberek, hogy business kártyát nyomtak rögtön kézbe. Akkor felfogtam, hogy ez nem nekem való.
Később két sráccal is összehaverkodtam, akik szintén nem voltak elájulva a szerdás összejöveteltől.
Hagytam a fenébe továbbra is.
2017 tavaszán a Tvrtko londoni rendezvénye kapcsán megismerkedtem pár hölggyel, s az egyikükről kiderült, hogy nagy pub szerda rajongó. Mert tök jó, én is nézzem meg egyszer. Majd egyszer – nyugtáztam.
Most 2018 októberében elkapott az ihlet az ő hatására. Elhatároztam, hogy személyesen fogom most már ezt a pubos estét csekkolni. Olvasás folytatása

Úton a Cosmo blogger napra

Péntek hajnali 2. Ébresztő. Indulnom kellett a reptérre. Egy utolsó csomagellenőrzés és már a liftben haladtam lefelé. Gyorsan Ubert hívtam és suhantam is a Victoria buszállomásra.
Hajnali 3-kor kigördültem az éjszakai járattal a Stansted irányába. Bíztam benne, hogy a Waterloo állomásnak megy a busz, majd a Temze part mentén tovább kifelé. Azon az útvonalon városnézésben lett volna részem, ami a korai hajnalt kicsit feldobta volna. Ehelyett Finchley és Golders Green metróállomásnak haladtunk, kerülővel….

4:40-kor már a reptéri ellenőrzésnél álltam sorban. Most csippanjon be a kapu, ráérek, lehet tapizni. Most persze nem történt meg. Plusz direkt teszteltem, hogy a nedves törlőkendő „folyadéknak” számít-e. Külön pakoltam, de semmi gond nem vele. Múltkor a lipstick és krém sem akadt fent, amiért nem a fehér átlátszó tasakba raktam.
A reptér tele volt, az első gépekre mindig sok ember vár.
A Ryanair-re kivételesen a 92-es kapunál kellett becsekkolni. Általában a reptér másik szárnyába kell átsétálni hozzá, a 40 x számú kapukhoz.

Olvasás folytatása

Albérlet, 2018 ősz

Szokásos téma:  albérlet.
A múltkori hogyan élek London írás kapcsán előjött egy érdekes visszajelzés, mi szerint sok embernek azért nem tetszett a cikk, mert nem a londoni álmot írtam le benne. Pedig a külföldi élet nem jelenti azt, hogy mindenki szétkeresi magát. Az átlag melósok átlag pénzt keresnek, s ha még az embernek párja sincs, hát nincs más verzió, mint lakásmegosztásban élni.
Itt jött elő az is, hogy több ismerős mondta: egyedül London pokol tud lenni. Nem mindegy, hogy 1 – 1 főnek van külön – külön, 700 – 800 fontja lakhatásra, vagy kettőnek együtt min. 1600 fontja.

Vissza az én albérletemre. Előző helyem az önkormányzati (segély)paneltelep egyik magánkézben lévő lakásában volt. Említettem már korábban, hogy minden nap valaki beszemelt a liftbe, vagy leköpte a tükröt benne. A fűszag is minden nap jött valahonnan.
Az ott töltött 8 hónap alatt 3x tettem bejelentést az önkormányzatnál csendháborításra. A 4. emeleten semmirekellő feketék éltek (nem rasszizmus, ez tény). Olykor úgy döntöttek, milyen jó lenne egy partit csapni és csaptak is. Üvöltött a zene, de úgy, hogy az egész telep zengett tőle. Nem bírtam elképzelni, hogy másokat nem a zavart a hangzavar hajnali 1-kor. A legdurvább parti alkalmával hajnali 2 előtt felhívtam a non – stop működő önkormányzati bejelentő számot és névvel, címmel panaszt tettem a bandára. Egy órán belül megérkezett 2 fekete arc, az egyikük úgy nézett ki, mint HighTower a Rendőrakadémiából. Bejöttek a szobámba, hogy ők is megtapasztalják, mennyire hangosan szól be a zene, illetve mondtam, hogy szippantsanak nagyokat is, mert bizony bűzlik még a 7. emelet is a fűtől. Annyit értek el, hogy halkabbra vették lent a zenét. Mindezt hajnali fél 3-kor.
A telep Chelsea-ben volt, közvetlenül a Temze part mellett. Mikor mondtam valakinek, hogy Chelsea-ben élek, tisztára elképedtek. Mikor meg mondtam, hogy önkormányzati segélytelepen élek tulajdonképpen, még jobban elképedtek. Chelsea-ben, abban a posh és drága városrészben segélytelep? Ott van bizony Hugh Grant házától gyalogtávra. Szépen megbújik.

Márciusban költöztem…..mert a tulajdonossal voltak bajok és egy rossz percében úgy döntött, hogy felmond nekem (másik lakótársnak is). Roppant unszimpatikus pofa volt a tulaj, akinek az anyja meg olykor random jött „razziázni” a lakásba bejelentés nélkül. Torkig voltam velük a végére.
Kár érte, mert a lakás jó állapotban volt és 2-en szépen el is tudtunk benne élni.

A mostani helyen egy faterom korú skót úrral élek. Egy 57 éves férfivel, aki transzi. Mikor a hirdetésben láttam, hogy transzival kéne együtt élni, kíváncsivá tett a dolog. Annyiban merül ki a transzi dolog, hogy női néven kell szólítani őt és 70%-ban férfi, 30%-ban női ruhákat hord. Nem lehet tudni, hogy melyik nap, hogy érzi magát. Roppant szórakoztató tud lenni, mikor reggel a konyhában meglátom őt egy szoknyában. Semmi más hátránya nincs a dolognak, de számomra az sem hátrány, hogy mikor – mibe öltözik.
A férfi foglalkozása: női énekes. Fellépéseire sminkben és női ruhában jelenik meg. Olykor távol van 1-1 hetet is, mert Európán belül turnézik. Utána meg itthon ül 1 hónapot.
Ha itthon van, akkor napközben szól a zene (moderált hangerővel), este meg a TV. Állítása szerint azért hallgat mindenféle zenét, mert abból gyűjt ötleteket és inspirációkat.
Bírom a fazont. Jó vele beszélgetni, mert remek rálátásai vannak a világra. Aktuális híreket vágja és többféle helyről tájékozódik a neten. Sokszor mond érdekeseket, a zenében meg nagyon benne van. A különböző zenészek munkásságáról, zenei korok alakulásáról széles tudással rendelkezik.

Néha előfordul az, hogy nem értjük egymást (ki – mit miért tesz), de ez korkülönbség és különböző kulturális háttér miatt lehet. Meg néha vannak ilyen kirohanásai, mikor jobb nem szólni hozzá, de valszeg ezt én is eljátszom ugyanúgy.

Most a napokban elővette a zenekeverő cuccait, meg kütyüjeit, s dalszöveget kezdett el írni. Erre én a konyhában pakoltam, s „kirántottam” az általam keltett zajokkal elmélyüléséből. Néha nehéz az együttélés. Hiába, ő egy igazi művészlélek.

Márciusig szól a jelenlegi szerződésem. Már többször be lett harangozva, hogy ez a lakás el lesz adva.
Mindig az van, hogy valahova beköltözöm, ahol az illető 10+ éve lakik, s mindig költözésem utána van valami…ami miatt tovább kell állnom.
60% esély van arra kb, hogy Brexit előtt pont új albi után kell néznem. De én nagyon nem akarok új albérletbe menni, ez a mostani a legjobb helyem valaha.