Életjel

Helló, sziasztok, élek.
Nehéz lenne összefoglalni az elmúlt 10 napot, amióta nem jelentkeztem a blogon. Majd idővel, ahogy ülepszik, biztos lesz még mondanivalóm.
Mostani bejelentkezéssel inkább egy kicsit a saját „félelmeim” szintjeiről és fokozatairól írnék.
Nem volt meglepetés, hogy a vírus már Európában kopogtat és online „élőben” nézhettem végig, ahogy Olaszországot lezárják szépen. Anglia meg a kezdetektől nagyjából félvállról vette az egészet, így egyenes utat láttam arra, hogy itt is gázok lesznek idővel.

Március első hétvégéjén már volt bennem tartás, s egyik ismerősömmel tudatosan úgy találkoztam, hogy mi a legközelebb eső, kényelmes, közös pont számunkra. Neki se kelljen sokat menni és nekem se alapon.
Rá egy hétre még ugyan magyar találkozón voltam, de már a belvárost nem találtam egyáltalán biztonságosnak, s Oxford Circust és Piccadilly Circust direkt elkerültem.
A barátnőmmel elmentem a British Múzeumba. Egy hölgy fulladozva köhögött bent a kiállításon a levegőbe. Nagyon mérges voltam rá. Már akkor ment ezerrel mindenhol, hogy zsebkendőbe! és azonnal kidobni, kezet mosni, ha lehet. Barátomnak rá este meséltem is, hogy ne lepődjön meg senki, ha kiderül, hogy vírusos emberek fordultak meg a múzeumban a hétvégén. Veszélyesnek tartottam, s ott fogadtam meg, hogy a belvárost, forgalmas helyeket ezer százalék, kihagyom hosszú hetekre.
Március közepén már a metróra is gondterhelten szálltam fel, és töröltem a kezem kézfertőtlenítő kendővel (hozzáteszem, hogy a mini csomagból évek óta mindig van egy a táskámban. Mert amúgy is szoktam használni, sőt néha pubokban még az asztalt is letöröltem vele, ha úgy láttam).
Nem éreztem biztonságosnak a tömegközlekedést cseppet sem. Március 15-én csupán a helyi parkban ejtettem meg egy sétát összesen. Karantén alá fogunk kerülni, megérzésem már súgta. Olvasás folytatása

Szombati találkozó

A mostani zűrzavarós és káoszra hasonlító helyzetben, egy múlt heti élményemről szeretnék írni, hogy kizökkentsem magam illetve remélem másokat is a nehéz gondolatoktól egy rövid időre.

Múlt szombaton magyar meet upon jártam a belvárosban. A Joe and the juice adott helyett az összejövetelnek. Ezt a jucie láncot már jó ideje felfedeztem és rendszeresen beugrottam egy – egy üzletükbe az elmúlt hónapokban. 5-6 fontért egy juice/smoothi soknak tűnhet…de legalább jól eltelít és nem egészségtelen. Olvasás folytatása

Február: hónapzáró

Február is búcsúzott. Gyors hónapnak tűnt.
Végre a szociális életem is előtérbe került, s elkezdtem barátokkal és ismerősökkel összefutni.

Február 1-én, szombaton az időjárás lehetővé tette, hogy végre egy kinti futást is megejtsek. Időbe fog telni, míg 6-8 km-es távokra tudok menni újra.

Majd az azt következő hétvégéken a viharok és esők domináltak. Mindig rossz idő volt.
Az angol ismerősömmel is egy pubban tudtam csak összefutni, s órákon keresztül csak ültünk és beszélgettünk. A helyválasztás legalább tökéletesnek bizonyult a Tower Bridge kilátással és közvetlenül a Temze mellett. Bónusznak írtam fel a kandallót is.

Olvasás folytatása

Alkalmi munka oviban

Ma végre eljött a nap, és életemben először fizetett alkalmi munkát kaptam egy óvodába.
Nem tervezek átváltani intézményi körülmények között zajló gyerekgondozásra, mert hihetetlenül alulfizetett munka. Családoknak dolgozva jóval jobban lehet keresni. Viszont az önéletrajzomban jól fog mutatni idővel, hogy gyerekekre csoportban és csapatban is vigyáztam.

Tavalyi év során a 2 éves óvodájában párszor önkénteskedtem, s azok az alkalmak növelték az önbizalmam. Ám, ami ott történt és, ahogy a gyerekeket kezelték, nem követésre méltó volt. Kiabáló és kiégett óvónők, akik csak azt várták, hogy teljen el az a pár óra és mehessenek haza. Anyumnak úgy írtam le a helyet, mint sintértelep. A saját gyerekem nem adnám be ide. Be is fuccsolt a hely, s bezárták. Nem lepett meg, hogy idővel egyre kevesebb gyerek járt oda, s angol kertváros családjai nem oda íratták be picijeiket. Olvasás folytatása

2 éve táncolok

Két évvel ezelőtt a farsangi bálon, egy magyar srác ajánlotta nekem a Ceroc táncot. Egy jelnek vettem tanácsát, s izgalommal vetettem bele maga az újba.

2018.február 16-án, pénteken életem első Ceroc táncóráján résztvettem. Addigra már rég levetkőztem azt a félelmem, hogy mit gondolnak majd mások? Kezdő vagyok, felőlem azt gondoltam majd a többiek, amit akarnak. Az első alkalom sikerrel zárult. Úgy jöttem el, hogy „tudok táncolni”. Végre egy pozitív élmény, amit a tánccal kapcsoltban éltem meg. Motiválttá váltam, hogy heti szinten eljárjak.
Az első 6-8 hétben a kezdőkkel, az alap mozgásokat tanultam. Megismertem egy-két személyt, s kezdtem bekapcsolódni a tánccsoport életébe. Olvasás folytatása

Nanny munka: egy gondolat

Mai szösszenet.
A munkámról mindig is nyíltan írtam a blogon. Sok éven át azért lássuk be, szégyelltem egy kicsit. Az a sok lesajnáló tekintet, amit megéltem. Az a sok sz@r duma, amit az évek alatt hallgattam: „Gyerekekre vigyázol? Egyszer rám is vigyázhatnál”. Persze a legtöbb ilyen megnyilvánulás gyerektelen személyektől jött. Gyerekes ismerőseim soha nem viccelődtek velem azon, hogy kalap túró az, amiből pénzt keresek.
Kedvenc bóknak szánt mondatok „Te biztosan nagyon szereteted a gyerekeket”. Erre annyit szoktam mondani, hogy nem utálom őket, egyezzünk meg annyiban. Mert ebből kiindulva, ha valaki pincérként dolgozik, akkor kérdezzük már meg, hogy szereti-e az emberek és tányérokat is. Mert biztosan szereti, hiszen munkájának egy nagy része róluk szól. Vagy, aki a számítógép előtt van egész nap, kérdezzük meg, hogy ugye szereti-e a számítógépeket. Hiszen ott tölti az idejét előttük naponta.
Másik top kedveskedő megállapítás „Van egy unokahúgom, szoktam vele időt eltölteni. Gyerekek cukik”. Heti 60 órát reggeltől estig eltöltöttél-e már az unokahúgoddal, ébredéstől fektetésig folyamatosan? Egy gyereket látunk 2 órára, az semmit nem ad vissza non-stop együttlétből, hisztikből. 
Nem magam ellen próbálok beszélni, csak nem szabad azért úgy tekinteni a nanny munkára úgy, mint egy teljesen gyerekekbe beleszerelmesedett állásra. Egy hozzáállás viszont kell és egy olyan személyiség, akit nem tud az őrületbe kergetni mondjuk, ha 2 gyerek üvölt egyszerre. Olvasás folytatása