Lanzarote: Vendéglátós sztorik

Még mindig nyaralás, most történeteket hoztam nektek.

Büfé bodé
A tengerpati sétánk során megszomjaztunk. Ráakadtunk egy lepattant büfés dobéra, egy parkoló szélén. Üvegtigris ugrott be róla. Egy doboz Sprite csak akad – gondoltam.

Sprite az spanyolul is ugyanaz, nem volt gond az angolul egyetlen szót sem beszélő büfés bácsival. Aki mellesleg másodállásban beállhatna Mikulásnak. Hosszú szőke és hosszú szakálla tökéletes rá, és korban is megfelelne.
A dobé mellett egy 3 fős férfi baráti társaság ült, akiknek a bácsi valami kaját sütött, a benti kis gázlángon. Majd kivitte nekik a kaját a serpenyőben.
Én meg odaléptem hozzájuk, na nem azért, hogy kunyizzak. Inkább látni akartam, mi készült. Erre ők tök kedvesen egy kis tányérra raktak nekünk 2-2 darabot abból a kagylós valamiből. Mindezt úgy, hogy a nézésemen és gracias-on kívül szóban nem tudtunk kommunikálni semmit sem.
Büfés bácsi meg még valami sajtot is szelt nekünk kóstolóba hozzá.
Mindig mondom, hogy mindenhol élnek jó emberek, s ezért sem féltem utazni egyedül korábban.
Távozásunkkor egy hűtőmágnest kaptam a kezembe. Lehet, hogy semminek tűnik, de őszinte kedvességből adta a bácsi. Ezt értékeltem benne. Olvasás folytatása

2019 legjei és kedvencei

Egy csipet vidék blogon olvastam egy szuper évértékelő összegfoglalót a napokban. Nagyon megtetszett, s most átmásoltam tőle a témákat, hogy saját éltemre vetítetve megválaszoljam azokat.

Következzek most a 2019-es év legjei.

A legnagyobb változás – szingliből párkapcsolatba
A barátomat említem, aki Húsvét vasárnap elhívott randira. Majd azóta is kitart mellettem. Klassz párosítás vagyunk, s tényleg áldom benne, hogy mindenben partner. Szerette az ötleteimet, programokat, amiket az év folyamán kitaláltam. Ő is ilyen jövős-menős, mint én, s nyaralás alatt is egy szava sem volt, hogy napi min. 15 km-es gyalogtáv összejött. Olvasás folytatása

Lanzarote: Települések

Lanzarote télben a nyár nyaralásra emlékezés cikke következik.

Az ott tartózkodásunk alatt kiderült, hogy barátom már kétszer járt a szigeten. Ha, ezt tudom drágám, biztosan nem jöttünk volna ide. Miért jó visszajárni ugyanoda? (kivéve, ha a pénz nem akadály és életvitel része a rendszeres utazás)
Anno Puerto del Carmenben szállt meg, s település határát el sem hagyta. Mivel töltötte az idejét ott hát. Mikor felkerestük a helyet, levágtam a szitut.
Puerto del Carmen sajnos az ír tömegturizmus áldozatává lett városka. A part mentén fut egy út, ami szinte semmi másról nem szól, mint butik és outlet (parfüm, szépség, ruházat), valamint ír kocsma. Ezek ismétlődően követik egymást. Illetve az íreket kiszolgálva burgeros, indiai kajálda, kínai büfé stb és még plázát is sikerült építeni nekik. (Nincs elég bolt Írországban, vagy mi)
Felszáll a repülőre egy ír turista, s eljön Lanzarotera, hogy ír kocsmácsban mulassa pénzét. Ne finomkodjunk, részegeskedjen. Majd másnapos kicsit, strandolás és újabb ír kocsma este. Olvasás folytatása

Karácsony – Lanzarote I.

Lanzarotera látogattam (látogattunk) Karácsonykor.

A nyár végén jártunk, s elbeszélgettem barátommal a Karácsonyról. A tiszta tények ugyanis, hogy október elején foglalni kell legkésőbb, különben felmennek az árak és bebukunk egy közös vakációt.
Az is opcióként felmerült, hogy Magyarország, vagy az ő családja Írországban. Egyéb gondolatként felvetettem, hogy miért nem megyünk a nyárba Európában belül, akár.
Google szerint a Kanári – szigetek a legmelegebb helyek decemberben. Afrika részemről szóba sem került, Egyiptom meg egyebek…nem. Nekem kell a biztonság, az, hogy szabadon sétálhassak bármerre és alap higiéniai feltételek is biztosítva legyenek.
Kanári – szigetcsoporton belül barátom voksolt Lanzarotera. Ám legyen, én Tenerifét is megnézném ugyan, de Gran Canaria biztos nem kell…a sok angol turistával együtt. Olvasás folytatása

Új évtized kapcsán

Ideért egy új évtized. Az interneten több rövid összefoglalós posztot láttam ezzel kapcsolatban, s elhatároztam, én is megosztok pár gondolatot az elmúlt évekről. Majd elkezdtem olvasni Papp Diána Most élsz regényét, és annak története kapcsán óhatatlanul is visszatért a múlt az emlékeimben.

Mi is történt velem 2010 óta? Rengeteg minden.
Rendhagyó módon búcsúztattam 2009-et anno. Apummal beültünk a kocsiba és levezettem Tihanyba, majd vissza. Rajtunk kívül nem sok autó járt az éjszakában. Balatonfüred határán köszöntött ránk az új évtized anno.
Majd ki hitte volna, hogy ugyanaz a lány, 10 évvel később a Temze parton sétál a pasijával és a Chelsea hídról nézi a londoni tűzijátékot.
Az élet szép – első gondolatom, de nem mindig egyszerű. Olvasás folytatása

Karácsony Londonban

Karácsony Londonban.

Ha racionális szemmel nézem, akkor egy csili-vili megjátszott mű cucc az egész itt. Advent nincs, Jézuskáról hallottak ugyan, de a Santa Claus jön és lesz ajándék a fa alatt…Az Amazon futárszolgálat naponta csenget és rohanás van, hiszen annyi mindent venni kell.
A boltok ilyenkor hozzák a tulaj által elvárt bevételt, pörög a kapitalizmus ezerrel. Az Oxfort Streeten nem férünk el és Winter Wonderlandban meg fél órát kell sorban állnunk egy túlárazott német kolbászkáért. Birkák vagyunk, a fogyasztó társadalom pörgetői. Így is lehet tehát nézni a Karácsonyt.
Vagy a fentieket figyelmen kívül hagyva, csupán a szépet próbálom keresni a városban.

Pár héttel ezelőtt, esti sétám alkalmával a Fortnum és Mason üzletbe vezetett utam. Nem vagyok vásárlójuk, mert azt leszámítva, hogy vettem már náluk levendulás kekszet anyunak, nem költök itt másra. Viszont nézelődni nem tilos és megengedett, s a pénztárcádba és vásárlási szándékaimba senki sem lát bele, így időt adtam magamnak, hogy bejárjam a helyet.
Minden emeleten rám köszönt egy eladó. Mintha tényleg számítanék. Ezt a fajta hozzáállást nagyon szeretem Londonban. Nem nézik ki az embert, nem éreztetik senkivel, hogy mit keresel itt, hiszen úgy sem vásárolsz 1000 fontos gyűrűt például. Az ékszeres részlegen is tök kedvesen viselkedett velem az asszisztens, holott tényleg csak kíváncsiságból jártam körbe a pultokat.

Mutatok nektek pár képet, amitől én ünnepi hangulatba kerültem náluk:

Olvasás folytatása