Továbbra is úszom 🏊

Hónapokkal ezelőtt írtam, hogy heti 1x elkezdtem uszodába járni. Már 2015-ben is volt egy próbálkozásom, de aztán hamar abba is hagytam. Tavaly nyárra viszont megint visszajött egy késztetés, egy belső hang súgta, hogy ússz újra. Így kezdtem el augusztusban heti egyszer ismét uszodába járni. Most már bátran mondhatom, hogy jól haladok. Az elmúlt 10 hónapban csak a karácsonyi szünet közben maradt ki pár hét, a többit tartani tudtam.
Nehéz volt eleinte a hétvégéimbe beütemezni, aztán idővel egyszerűen új szokássá vált, hétvégi rutin részévé lett. Még utazásaim során sem mondtam le róla (Zürich, Salzburg).

Swimming is still on 🙂 #swimonceaweek #hobbyswimmer #swimmingpool #sport #hosszúkatinkainspirál

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

Olvasás folytatása

Költözés 2017.

Költöztem újra. Az ismerőseim reakciója vegyes volt, mikor megtudják. „Már megint?”, „mi történt?”.

A már megint annyiban nem igaz, hogy 15 hónapja éltem a mostani helyen. Szerencsére az 5-6 havonta esedékes költözés már a múlté. És semmi sem történt kivételesen. Nem kellett kihívni senkire a rendőrséget, nem járt ránk a végrehajtó, nem ment el a net 2 hétre, volt mindig villany és gáz stb. Igazán szerencsés voltam az utóbbi időben, hogy végre rendezett körülmények között éltem és a főbérlő rendesen fizette a számlákat. Londoni „luxust” élhettem meg, de komolyan, korábbi albikhoz képest biztosan. Olvasás folytatása

Egy kis Budapest

És most egy kis Budapest. Szeretek hazajárni turistaként. Budapest szép és nagyon sokat fejlődött az elmúlt években.

Hajnalok hajnalén elindultam az éjszaki busszal a belvárosba. Majd a National Express járatán tovább haladtam a reptérre. A busz Vauxhallnál ment át a hídon, így pont lehetőségem volt lefényképezni a London Eyet már pirkadatkor.

Couple of weeks ago I was on my way to the airport early in the morning #sunrise #bigben #Londoneye #morning

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_london) on

A reptéren a hajnali roham már elment, szellősebb volt. És ismét nem csippantam be, 3x egymás után, személyes rekord! Az Itsu japán kajáldábam vettem egy zabkását és cappuccinot, amely borzalmas volt. Soha többet, kidobtam 3,5 fontot egy vacak italra.

Az indulási kaput időben kiirták, odaballagtam. Leültem a padra és punnyadtam. Közben kiderült, hogy késni fogunk. A Budapestről indult járat nem landolt időben. A sor már beállt a kapuhoz, én viszont úgy döntöttem, max utolsóként megyek fel a gépre, de nem fogok álldogálni egy percet sem.

Olvasás folytatása

Már megint balhé volt

Szombat este már megint balhé volt Londonban. Direkt nem azt írom, hogy terrortámadás, mert az túl hangsúlyos.
Pont kint voltam a városban a Hyde park mellett, de szerencsére nem a London Bridgenel.
London egy 10 milliós nagyváros, többen élünk itt egy kis területen egymás hegyén hátán, mindenféle országból, mint a magyarok egész Magyarország területén. Ennyi ember között akad pár idióta. (Sajnos) Olvasás folytatása

Most így

Hu, ideért Június. Én meg valahol lemaradtam március környékén.
A május szép hónap volt, bár amin lelkileg átmentem, nem mutatják a Facebook megosztásaim. Facen úgy tűnik, hogy bejött az élet. Amit lassan utazós naplóvá és babanaplóvá lehetne átkeresztelni. Egyik megosztás x és y ismerősöm éppen milyen szuper helyen pózol, utána meg egy fél éves lett szemünk fénye. Vannak olyan ismerőseim, akik szinte semmit sem posztolnak, csak a puccos nyaralásaikat. Most meg, hogy 3 helyen is jártam 3 hétvégén, komolyan már bűntudatot éreztem megosztani egy-egy képet. Mert tényleg annyira bejött az élet? Az én szemszögemből még nem annyira. A másik meg a kit izgat már, hogy megint hol vagyok, sőt már túl sok helyen is voltam…fogjam vissza magam. Pedig dehogy voltam sok helyen. Múltkor az útlevél ellenőrzésnél egy középkorú hölgy állt előttem. Várakozás közben lapozgatta az útlevelét, ami fullon volt pecsétekkel, beragasztott ilyen-olyan vízumokkal. Na, ő tényleg sok helyen megfordult, én ahhoz képest, aligha. Olvasás folytatása

Tisza cipős lettem

A múlt hétvégén Budapesten jártam. És megvettem életem első Tisza cipőjét. A bakancslistámon nem szokott tárgy szerepelni, de a Tisza cipő kivétel. Már két éve nézegetem Facebook oldalukat, biztos voltam benne, hogy vásárolni fogok tőlük előbb-utóbb.

Tavaly bent is jártam az üzletükben és próbáltam is cipőket, aztán még sem vettem. Mert 30.000 ft, az pénz. Nem szoktam ilyen értékben lábbeliket venni. Kétszer is meg kellett gondolnom.  Olvasás folytatása