Vasárnap: mini vásárlás

Ma jó kapitalista fogyasztóként a belvárosban jártam pénzt költeni.
A karácsonyi kívánságlistám pontjait még nem teljesítettem. A héten kapott el az ihlet, hogy el kéne nézni a Toms cipőboltba, hátha van januári leárazás.

Decemberben a Carnaby Street mellett sétáltam barátokkal, mikor megláttam, hogy a Toms-nak van itt üzlete. Beugrok, ha nem baj – kértem őket. A szememet legeltettem, design-ban nincs hiány, nehéz dönteni. Fel is próbáltam két darabot, aztán úgy voltam vele, ráér ez még januárig.

Milyen jól tettem, hogy vártam. Az általam kinézett Liberty mintázatú cipő 65 fontról most 36 fontra volt leárazva. Olyan boldog voltam! Többet felpróbáltam a biztonság kedvéért, de a döntésem hamar megszületett.
Ritka örömmel fizettem, ennyit megér ez a cipő.

A Toms cipőkről meg kell említeni, hogy vegán (nem mintha ez annyira fontos lenne nekem) és minden egyes cipővásárlással támogatom azt, hogy rászorulóknak a cég biztosít egy lábbelit.

Ha beválik a vásárolt darab és nem jön szét a talpa pár hónap alatt, vásárolni fogok még tőlük biztosan.

A cipővásárlás után elmentem Dorothy Perkins-be. Múlt hétvégén megtetszett egy kék felső, csak időm nem volt felpróbálni. Most sort kerítettem rá. Januári leárazáson fél áron vettem farmert is. Jó vásár volt az is. (Primark áron Primarknál jobb minőség)

Habár nem szeretek vásárolni, most kifejezettem örültem annak, hogy időt szántam rá. 😀 

Könyvajánló – Velencei Rita: Kávé és krémes

Anyukámtól Karácsonyra kaptam egy könyvet, melynek címe: Kávé és krémes.
Nem direkt nekem vette a művet, hanem egy közönségtalálkozón járt még nyáron és ott találkozott az írónővel, s így szerezte be a dedikált regényt.
Tökéletes meglepetés lett, mivel szigorúan megkértem minden családtagom, hogy felejtsük el a muszájból ajándék vásárlást az Ünnepekre.

Olvasás folytatása

Ilyen volt Karácsony II.

Karácsonyi beszámoló folytatódik.

December 27-én egy volt osztálytársammal futottam össze Fehérváron. Ő volt a kedvenc fiúosztálytársam. Mindig is szerettem és örülök, hogy a gimnázium összesodort minket az életben.
Anno angolban is segített és ő fogta kezem, mikor életem első telefonos interjújára készültem angolul, még az au pair munka kapcsán. (Bár remélem arra a beszélgetésre nem emlékszik, mert botrányos volt az angolon abban az időben)
Az Országalmánál futottunk össze, s onnan indultunk el a Fő utcán. Café Freibe szerettem volna beülni, teltház fogadott minket.
A színház mellett a Krém cukrászda tűnt még jó opciónak. Szerencsére pont távozóban volt egy asztal, így mázlinkra jutott hely.

Olvasás folytatása

Ilyen volt a Karácsony I.

Az elmúlt héten mindenki azt kérdezte: milyen volt Karácsony?
Mindenkinek azt válaszoltam, hogy remek. Sokkal jobb, mint vártam.

Az elmúlt 6 évben teljesen elszoktam a hagyományos ünnepléstől. December a tengerentúli utazást jelentette nekem, így nem kicsit paráztam rá, hogy milyen is lesz otthon újra. Alapjáraton hideg van és korán sötétedik, szóval attól tartottam, hogy rommá fogom magam unni. Aztán végül nem így alakult.

December 23-án este szüleim felvettek a reptéren és robogtunk is Fehérvár felé. Gárdonyban megálltunk a Gulyás Csárdánál vacsorázni. Anyum ajándéka volt a meghívás, utószülinapi kedvesség.
A magyar konyha továbbra is verhetetlen. Magyar kaják iránti rajongásom sosem fog eltűnni, éljek bárhol is a világában.

Olvasás folytatása

Évértékelés: ilyen volt 2018

Eljutottam oda, hogy megírom az évértékelőmet.

Milyen is volt 2018?
Alapvetően egy stabil és „szokásos” évnek számított. Új állást nem, csak albérletet kellett kerestem kétszer.

A legnagyobb újdonság, ami véletlenszerűen jött az életembe: Tánc
Nem volt felírva a bakancslistámra, hogy na majd egyszer, megtanulok táncolni. Bele sem mertem gondolni, hogy én képes leszek tánclépéseket követni, megjegyezni vagy valami hasonló.
Egyedül elmentem a magyar farsangi bálba, ahol mellesleg apró infóként egy srác elejtette beszélgetés közben, hogy a Ceroc az egy könnyen a tanulható és jó tánc. Tudatalattim rákattant. Nem volt kérdéses, hogy elkezdek-e járni.
Februárban lesz egy éve!
A tánc az életem része, heti mozgás és szociális feltöltődésem helyszíne. Olvasás folytatása

Albérlet: Új lakót keresünk

Oly rég írtam az albérletről…Mindig történik valami. Az élet szeret és mindig ad feladatokat, amikre nem számítottam és nem kértem. 😀

A kecóban 4-en lakunk jelenleg. Egy lengyel, egy cseh, egy magyar és egy koreai lány. A lengyel csaj rendezett mindent itt, amíg nem közölte Karácsony előtt egy héttel, hogy elköltözik. Nem is lenne gond ez. Ám az albérlet menedzselését át kéne vennie valakinek, mert a kedves tulajdonosok, azon kívül, hogy beszedik a bérleti díjat, tesznek az ingatlanra. Nem érdekli őket, hogy ki – merre – hogyan lakik itt, csak mindig a full díj be legyen fizetne.
A cseh és koreai lány meg szép „díszek” a lakásban, de totál életképtelenek ide. Én mondom, múltkor kiment egy izzó, azt sem tudták, mi fán terem a cseréje. A biztosítékot kivágta a kiégett izzó és néztek rám, hogy na ilyenkor mi van. Az van, hogy meg kell keresni a biztosíték dobozt és felkapcsolni az áramkört. Na ők, azt nem tudják. A lengyel elmegy, én meg két bohókás csaj mellett kénytelen leszek, muszájból átvenni a kecó menedzselését.
A kecó irányításához még nyűgként hozzátartozik az is, hogy ha valaki elköltözik, új lakót nekem kell ide szerválnom. Olvasás folytatása