Hogy ketyegek el Londonban?

Hogyan ketyegek el Londonban?
A héten a Házon kívül műsorban szó esett külföldön élő emberek pénzügyeiről. Az, hogy megkérdezzük x típusú telefonért mennyit kell dolgozni, meg mennyi az albérlet és utazás, még nem lesz hiteles a pénzügyi helyzetünk bemutatása.

Én önkéntes alanyként most vállalkozom arra, hogy leírom, hogyan is élek, s milyen színvonalon. Ám mielőtt magamról ejtenék szót, jöjjön egy UK általános adat.
A Guardian tavaly őszi cikke szerint átlagosan 8000 font tartozásuk az embereknek szigetország szerte, amibe nem számolták bele a jelzáloghitelt. Átlag 8000 font/ fő!
Az átlagos deficit háztartásonként pedig 900 font (ennyivel többet költenek, mint keresnek)
Érdemes megállni és elképzelni, hogyan lehet ez?
Ahányszor az Oxford street-en jártam, mindig tömegbe botlottam. Úgy tűnik, hogy Londonban mindenkinek van pénze, hogy hülyére költse magát. Ez a látszat. Bárcsak az lenne a menő, hogy az emberek a megtakarításaikat mutogatnák és elmesélnék, hogyan tudtak x összeget félretenni. Jelenleg a milyen ruhám van és iPhone telefon tulajdonosa vagyok, jobban megy az Instagrammon és virtuális világban. Megtakarítás helyett költünk, de nem csak a keresetünket költjük, hanem okosba hitelkártyára is. Mikor Londonban a buszon látom, hogy valaki kotor a pénztárcájában, vagy mobiltokját matatja, 2-3 kártya minimum kivillan. Trend, hogy 1 debit – valós fizetésen alapuló kártya mellett, még 2+ hitelkártyával járkálnak az emberek.
A hitelt úton és útfélen nyomják az arcunkba is. Nekem is Barclays Bank küldött múlt hónapban kihagyhatatlan ajánlatot. 3000 font 5 évre – 5800 fontot kellene visszafizetnem legvégül. Hát hülyének néznek ezek? Szívem szerint felhívtam volna őket, hogy ilyen feltételekkel én akarok nektek kölcsön adni, nem kölcsön kérni!
Legújabb őrület, a Paypal is elkezdte a hitelezést. Nálam minden vásárlásnál a fizetés gomb mellett ott az opció, hogy „kérjen Paypal hitelt, törlesszen később”. Egy kicsit megcsúszna a kezem a kijelzőn és akár véletlenül is sikerülne rányomni a lehetőségre. Valszeg erre játszanak… Olvasás folytatása

Reklámok

Nagykövetségen

Nagykövetségen jártam ismét. Legutoljára 2012-ben kerestem fel őket útlevelet készíttetni. Igen, mert voltam olyan nagyokos, hogy egy személyivel költöztem ki Angliába. Érvényes útlevéllel nem rendelkeztem. Aztán az au pair család kitalálta, hogy elvisznek nyaralni. De kéne útlevél, szóval igényelnem kellett. 2012-ben 73 fontot fizettem 10 évre, jóval drágább, mint otthon készíttetni.

2018.március 21-én néztem időpontot online, s július 12-én reggelre tudtam is foglalni. Hát ennyire tele vannak, akár 3+ hónapos várakozási idővel is kalkulálni kell. Érdemes figyelni, mikor milyen okmány jár le.

Olvasás folytatása

Mennyi az annyi. 4+év albérlet ára

Múltkor az egyik ismerősömmel a londoni lakhatásról és ingatlanárakról beszélgettünk. Meddig tartható még a drágulás? Lesz egy olyan pont, mikor már a pénzzel kitömött emberek is azt mondják, hogy álljon meg a menet, s nem fogok x mllió(ka)t kiadni egy újépítésű lakásért? Egyelőre a sújtó több százezer, 600+ ezer fontos lakások is elkelnek pikk-pakk, sőt a lakások 75%-át már a tervrajzok alapján elkapkodják.

Mert London olyan szép és élhető város lenne, ha az ingatlanárak és lakbérárak nem lennének az egekben. De nyílván Pestről is ugyanez már elmondható, vagy más világvárosokat, mint New York ne is említsünk inkább.
Bevezetésképpen, még mielőtt valaki a londoni átlagbért dörgölné az orrom alá, hogy mit nyávogok itt, hiszen itt átlagban 35.000 fontot (bruttóban) keresnek az emberek. Az átlagbért ugye úgy számoljuk, hogy a legjobb és legrosszabb fizetésűeket „összeütjük”, s megmondjuk, akkor mennyit is lehetne keresni. De például az a személy, aki Mekiben dolgozik minimálbérért sokra megy azzal, hogy az orra alá tolják, hogy 35.000 az átlag. És nem lehet mindenki a Canary Wharf üzleti negyedben, City of Londonban irodista. Sőt, az átlag melós sokkal több, mint az öltönyös.
Az átlagbér tehát ennyire csalóka. Olvasás folytatása

A 10 fontos telefonszámlám

2013 tavaszán egy ismerősöm meghívására csatlakoztam a giffgaff közösséghez, aminek azóta is boldog felhasználója vagyok.
Anno a csatlakozásom legfőbb oka az volt, hogy tagok egymás között ingyen beszélhettek (most már 3 havonta kell pénzt tölteni ehhez a funkcióhoz). 2018-ban a korlátlan percekkel viszont mindegy lett ez az opció.
Anno a barátnőmmel gyakran hívtuk egymást és sokat beszéltünk, így durván megérte a csatlakozásom.

A giffgaff egy online közösség, nincs irodájuk és üzletük sehol Londonban, de még csak ügyfélszolgálatuk sem, viszont a neten mindent el lehet intézni. És van egy jó fórum oldaluk, ahol minden létező felmerülő kérdésre választ kaphatunk. Az 5 év alatt semmilyen problémám nem mutatkozott náluk ebből kifolyólag. Egyszerűen kikerestem és elolvastam, ha valamilyen információ kellett, ennyi. Olvasás folytatása

Ceroc élmények

Jöjjön egy kis Ceroc élmény. Hihetetlen hálás vagyok, hogy megtalált ez a tánc. Annyi erőt tudok most ebből meríteni és pozitívan hangolódni. Úgy hiányozna, ha nem lenne az életemben.

Tegnap voltam túl 3. estémen és múlt hétvégén pedig egy workshoppon is jártam. Én a tánc részét is kedvelem, de nem tagadom, hogy nagyon bírom benne, hogy mindenféle emberrel tudok találkozni és megismerkedni, beszélgetni. Az idei évet úgy kezdtem, hogy kimondtam: szükségem van új arcokra az életemben.

Januárban egy szabad péntekemen egyedül sétáltam a Temze parton, annyira magányosnak éreztem magam. Tudtam, hogy ezen változtatnom kell. Soha többé nem akarok egy estét magányosan tölteni (kivéve, ha tényleg pont egy kis magányra van szükségem). Szomjaztam az emberek társaságára. És bumm elmentem a farsangi bálba, majd a Cerocon találtam magam. Nem is tudja az a srác, aki a Cerocot ajánlotta, hogy mennyire hálás vagyok neki. Olvasás folytatása

Albérlet keresés 2018.

Jöjjön hát a szobát keresek élmény 2018. Hogy nekem miért kell minden évben költöznöm? Sors nagyon nem akarja, hogy egy helyben sikerüljön maradnom.

Szerdán felmondta a szerződést a tulaj egy hónapos határidővel. Március 31-el legkésőbb viszontlátás lakás. Előbb tervezek lelépni amúgy, de ezt majd később.

Múlt héten a szerda estémet a spareroom.co.uk – n töltöttem. Jobb dolgom nem is akadt… behatároltam egy maximum összeget, amit még kiköhögnék egy szobára és egy bizonyos környékre szűkítettem a keresést. Átrágtam magam vagy 50 meghirdetett szobán és össze – vissza elkezdtem írogatni a weblapon a hirdetőknek. (Egy havi tagságit vettem 24 fontért hozzá). 30+ belső e-mail után vártam. Vártam, hogy visszaírjanak az emberek. Nagyon gáz az átlag, mert vagy 8-an jelentkeztek egy-két napon belül a 30+ számból. Hogy a 22 db meghirdetett szobával kapcsolatosan miért nem jelzett vissza az illetékes, rejtély.
Feliratkoztam az instant figyelmeztető e-mailekre is, vagyis ha egy szoba a nekem megfelelő dolgokkal felkerül, küldi a rendszer a jelzést.

Így akadt meg szemem csütörtök napközben egy szobám, amit még csütörtök este meg is néztem. Környék jó volt. Szoba 630-ért számlákkal teljesen rendben volt. Nagy szekrénnyel és ki volt szépen takarítva. Mivel ez volt az első szoba, amit láttam, nem akartam rögtön igent mondani. Mai napig nem tudom, hogy rossz vagy jó döntést hoztam-e ezzel. De többször elismételtem magamban, hogy a francba, azt ki kellett volna venni. A lakásban 3-an lettünk volna, a konyha elég régiesnek nézett ki, a hűtő baromi  pici volt, de nem lehet minden jó. A srác, aki megmutatta a szobát nekem azonban kicsit drogosnak tűnt. Kapkodós volt, meg nem tudom mitől, de remegtek kezei. Túl fiatal ő a Parkinson – kórhoz.  De hát olyan hely úgy sincs, hogy minden klaffol. A szobát még aznap este utánam 2 órával kivették. Ár – érték arányban nagyon rendben találtam én is. Olvasás folytatása