Pubtúra 2017.

pubtúra 2017

Térképen a pubok

Március közepén pubtúrán vettem részt az angol ismerősöm jóvoltából. Ő az az ismerősöm, akivel amúgy sose találkozom. Ám az évente megrendezésre kerülő, általa szervezett pubtúrákra meghív. És mindig hálás vagyok neki ezért. A mostani alkalom azért volt különleges, mert pont a 30. születésnapjára esett az alkalom. Elképzelése alapján a 80-as évekbe „utaztunk” és a kornak megfelelően kellett felöltözni. Én ezt úgy vettem, hogy lehetek színes, hiszen a színes cuccok akkor nagyon mentek. Ebayről bevásároltam egy tütüt, amihez hálós kesztyűk és pink lábszárvédő zoknik is küldtek.
Tavalyról meg volt egy pólóm „Back to the 80’s”. Az utolsó pillanatban meg még vettem egy rózsaszín hajlakkot is, ami csak egy napig marad meg a hajon. Így vártam a nagy napot. Olvasás folytatása

Reklámok

Így élek most

Megtörtént a „csoda” múlt héten. Egy éve már ugyanabban az albérletben lakom.
Tavaly a naplómba írtam fel év elején, hogy 2016-ban rendeződik a lakhatásom, korrekt és hosszú távú helyet találok.
Kezdtem nem csípni a helyzeteket, amiket megéltem. Ugye volt olyan albérlet, ahol az önkormányzati adótartózás miatt külsős végrehajtó cég járt ránk. Következő helyen az olasz főbérlő késsel megfenyegette a kamu filippi feleségét, hogy megöli. Egy kis rendőrségi ügy és távolságtartás lett a buli vége, ja meg pár éjszaka, amit a rendőrségen töltött.
Utána beköltöztem egy angol nőhöz, aki a számlákat nem fizette és néha nem volt gáz, vagy elment a net két hétre. Ilyen kis apróságok. Arról nem is beszélve, hogy egérlyuk nagyságú szobákban éltem egészen tavalyig. Olvasás folytatása

London és távolságok

Pénteken a Vujity Tvrtko előadás után az új ismerősömmel sétáltam még egy picit. Beszélgettünk a londoni életről. Jó más álláspontját is hallani a városról. Egy dologban nagyon egyet értettünk: London átértékeli a távolságot és utazásra szánt időt az életünkben.
Hogy is értem ezt?

Magyarországon belül Fehérváron éltem és évente egyszer, maximum kétszer utaztam fel a fővárosba, mert „messze van”. Ja, Fehérvár végén laktam, ahol még pont megállt a Pestre menő busz és az M7-en haladva dugó nélkül 50 perc alatt fel is tudott érni a Petőfi hídhoz. De messze volt.
Aztán Székesfehérvár nem egy nagyváros önmagában, a busz hétvégén 20 perc alatt berongyol a külvárosból a belvárosba, mégis a város másik végén élő ismerőseimet távolinak éreztem, s ritkán találkoztunk. (Szégyenletes részemről) Olvasás folytatása

Az angol akcentusai – mennyi menne?

A mai nap Facebookon láttam egy megosztott videót, ami hát megnevettetett és ugyanakkor el is gondolkoztatott.
Íme:


Ez a fazon az angol nyelv 50 különböző akcentusát szólaltatta meg, mennyit értünk belőle?

Bevallom, én sem hallottam ki tisztán mindent. De, hogy az indiai akcentuson besírtam az tuti. Pontosan így beszélnek. Első alkalommal úgy tűnt, mintha halandzsázás lenne az egész. 
Élőben még hagyján, de mikor egy ügyfélszolgálatot kell hívni és egy indiai akcentusú angollal kell telefonon tárgyalni, na az “üt”. Volt már hozzá szerencsém, s a múltban ha a postát kellett hívnom egy csomag miatt, imádkoztam, hogy jaj, csak ne indiai legyen. Vagy a Barclays bank. Akiknek egy időben köztudottan Indiában volt a telefonos ügyfélszolgálatuk. Ha hívnom kell egy céget, s szép angolsággal szólal valaki meg a vonal végén, fellélegzem, s máris sokkal kedvesebb leszek. Köszönöm! Köszönöm! 🙂

És a többi akcentus is…Ugye, ugye. Korábban előfordult, hogy távoli ismerősök megkerestek, hogy mit gondolok, ha x éve tanulja az angolt, középfokú nyelvvizsgája van, menne-e neki Angliában a kommunikáció?
Ez a kis videó gyönyörűen visszaadja, hogy mennyi módon lehet az angolt beszélni. Egy otthoni középfokú arra tök jó, hogy ne lehessen eladni minket, de azt senki sem tanítja Magyarországon, hogy milyen nemzetnek milyen akcentusa van – hallás utáni értés már sokkal nehezebben menne.
Vagy valaki azzal is jött már, ha BBC-t hallgat az elég? Hasznos nyilván, de ha Oystert kell Londonban tölteni a helyi kisboltban, a BBC-s angol már kutyafülét sem fog érni. 

Én szerencsés vagyok azzal, hogy echte angolok között mozgom, és a tiszta brit angolhoz vagyok szokva. Ha egy multikulti cégnél dolgoznék (akár csak szimplán Meki), lehet hogy egyetlen angol angol kollégám sem lenne. Élvezhetném akár a 10+ különböző akcentust napi szinten. 

Először furcsa volt a tucatnyi akcentus Londonban, te jó ég. Az évek alatt sokat fejlődtem azért. De továbbra is állítom, hogy a spanyol, indiai, pakisztáni angol “gyilkos”. 

A fenti videóban nemcsak az akcentusok vannak jól bemutatva, de a gesztikulálás is. Pont emiatt nekem egy ázsiai sokszor tenyérbemászónak és agresszívnak tűnik, pedig ez csak a kultúrájuk természetesen megnyilvánulása. (Kösz, így sem)

Nektek mennyire megy az akcentusok megértése?

Az a jó…Albérletkeresés II.

Még mindig az albérletkeresésről ejtek szó (Első rész: ITT).
room_to_rent_UK

Most elmesélem a kedvenc szobainterjúmat.
3. Környék jó volt, a szoba viszont egy egérlyuk. Nem is tudom pontosan, milyen indíttatást éreztem, mikor ráírtam a hirdetésre, hogy szeretnék időpontot foglalni.
A szoba számlákkal együtt 520 font lett volna, viszont akkora volt az egész, hogy egy ágy még éppen befért + egy komód és egy cipős tároló láda. A fogas pedig egy ágy fölé DIY megoldással beügyködött fém cső lett volna. Képzeld el, ahogy a ruháid a fejed felett lógnak alvás közben. Haláli, én már ezen csak nevettem. Ez tényleg egy egérlyuk. Olvasás folytatása

Az a jó… Albérletkeresés 2016 I.

room_to_rent_UKIsmét szobakeresésben voltam. Mert kísért a sors. Anno a blogon írtam, hogy évente egy költözés az egy londoni átlag. Na, talán pont ezért történik meg velem minden évben, hogy újra és újra keresnem kell albérletet. De mindig önhibámon kívül kell tovább állnom. Mindig minden szépen indult, aztán egy elcseszett szappanoperában találtam magam.

Az előző helyen a főbérlő fenyegette meg a fülöp-szigeteki kamu feleségét, hogy megöli. A mostani helyemen pedig a lakásbérlő hölgy felcsináltatta magát a házas szeretőjével. Szóval minden egyes albérletben átélt sztori kitenne egy kisebb regényt. Sőt, nekem még csak a Barátok köztöt sem kell néznem, hiszen minden a szemem előtt élőben történik folyton.
(Ha valaha úgy érzitek, hogy ingerszegény környezetben éltek otthon, ajánlom a londoni lakásmegosztásokat. Garantálom, hogy egy ilyen életforma elég beszédtémát és eseményt hozna az életetekbe.) Olvasás folytatása