Ceroc élmények

Jöjjön egy kis Ceroc élmény. Hihetetlen hálás vagyok, hogy megtalált ez a tánc. Annyi erőt tudok most ebből meríteni és pozitívan hangolódni. Úgy hiányozna, ha nem lenne az életemben.

Tegnap voltam túl 3. estémen és múlt hétvégén pedig egy workshoppon is jártam. Én a tánc részét is kedvelem, de nem tagadom, hogy nagyon bírom benne, hogy mindenféle emberrel tudok találkozni és megismerkedni, beszélgetni. Az idei évet úgy kezdtem, hogy kimondtam: szükségem van új arcokra az életemben.

Januárban egy szabad péntekemen egyedül sétáltam a Temze parton, annyira magányosnak éreztem magam. Tudtam, hogy ezen változtatnom kell. Soha többé nem akarok egy estét magányosan tölteni (kivéve, ha tényleg pont egy kis magányra van szükségem). Szomjaztam az emberek társaságára. És bumm elmentem a farsangi bálba, majd a Cerocon találtam magam. Nem is tudja az a srác, aki a Cerocot ajánlotta, hogy mennyire hálás vagyok neki. Olvasás folytatása

Reklámok

Albérlet keresés 2018.

Jöjjön hát a szobát keresek élmény 2018. Hogy nekem miért kell minden évben költöznöm? Sors nagyon nem akarja, hogy egy helyben sikerüljön maradnom.

Szerdán felmondta a szerződést a tulaj egy hónapos határidővel. Március 31-el legkésőbb viszontlátás lakás. Előbb tervezek lelépni amúgy, de ezt majd később.

Múlt héten a szerda estémet a spareroom.co.uk – n töltöttem. Jobb dolgom nem is akadt… behatároltam egy maximum összeget, amit még kiköhögnék egy szobára és egy bizonyos környékre szűkítettem a keresést. Átrágtam magam vagy 50 meghirdetett szobán és össze – vissza elkezdtem írogatni a weblapon a hirdetőknek. (Egy havi tagságit vettem 24 fontért hozzá). 30+ belső e-mail után vártam. Vártam, hogy visszaírjanak az emberek. Nagyon gáz az átlag, mert vagy 8-an jelentkeztek egy-két napon belül a 30+ számból. Hogy a 22 db meghirdetett szobával kapcsolatosan miért nem jelzett vissza az illetékes, rejtély.
Feliratkoztam az instant figyelmeztető e-mailekre is, vagyis ha egy szoba a nekem megfelelő dolgokkal felkerül, küldi a rendszer a jelzést.

Így akadt meg szemem csütörtök napközben egy szobám, amit még csütörtök este meg is néztem. Környék jó volt. Szoba 630-ért számlákkal teljesen rendben volt. Nagy szekrénnyel és ki volt szépen takarítva. Mivel ez volt az első szoba, amit láttam, nem akartam rögtön igent mondani. Mai napig nem tudom, hogy rossz vagy jó döntést hoztam-e ezzel. De többször elismételtem magamban, hogy a francba, azt ki kellett volna venni. A lakásban 3-an lettünk volna, a konyha elég régiesnek nézett ki, a hűtő baromi  pici volt, de nem lehet minden jó. A srác, aki megmutatta a szobát nekem azonban kicsit drogosnak tűnt. Kapkodós volt, meg nem tudom mitől, de remegtek kezei. Túl fiatal ő a Parkinson – kórhoz.  De hát olyan hely úgy sincs, hogy minden klaffol. A szobát még aznap este utánam 2 órával kivették. Ár – érték arányban nagyon rendben találtam én is. Olvasás folytatása

Már megint…gázok az albérlet körül

Sóhajtok és elkezdem kiírni magamból a nyűgömet.
Legkésőbb egy hónap múlva ilyenkor nekem már egy másik albérletben kell lennem. Igen, megint költözhetek. És már megint nem azért, mert velem volt a baj. Mindig tőlem kívül álló okok miatt kell szednem a sátorfámat.

Már megint mi történt? Hát, az amire már tényleg nem számítottam.
Történt ugyanis, hogy nyáron beáztunk. Mikor a padlószőnyeg elkezdett feljönni, puffadni, sejtettem, hogy valahol egy cső ereszt. Mikor már látható vízfoltok is megjelentek, a tulaj is előkerült. Mióta van ez? hát lett neki párszor mondva, hogy valami nem okés a padlóval.
Utána állt elő az a helyzet, hogy a bojlert kiszedték, mert arra gyanakodtak. Nem a bojler hibája volt végül. Valahogy kiderítették, hogy a szomszédnál ereszt egy cső. 7 emelet, szomszéd csöve beáztatta a nappalinkat. Tök jó. Mint kiderült az alattunk lakónak meg persze a mennyezete lett csodálatosan szép vízfoltos. Éljen a panellakás.
2 hétig nem volt melegvíz a lakásban a csőrepedés keresés, csere miatt. Benyeltem. Van ez így.
A tulaj mondta, hogy a beázott padlót majd meg kell csinálni. Gondoltam, hogy nem fognak kapkodni. Amikor pénzt kell kiadnia egy tulajnak Londonban az albérletre, nem sieti el. Olvasás folytatása

Paneltelepről jelentem

Régen írtam az albérletről. Júniusban költöztem be a mostani helyemre. Egy paneltelep egyik lakásában élek, London egyik nagyon posh városrészének a végében. A paneltelepről tudni kell, hogy 750 lakásból áll és csupán 200 lakás van magántulajdonban. A maradék 550 lakás önkormányzati és ha nem is mindenki segélyből élő benne, de az biztos, hogy a rendes piaci árakhoz képest fillérekért lakhat benne. Az internet szerint kb. 2500 ember él itt, s alig pár száz a fiatalkorú. Vagyis erősen öregedő a lakosság. Ez annak tudható be, hogy vannak olyan lakók, akik már az 1970-es évek óta itt és ugyanabban a lakásban élnek. (Csak eltelt 40 év azóta, hogy beköltöztek, vagyis bőven a 60 felettiek és 70+ a többség életkora). Olvasás folytatása

Pubtúra 2017.

pubtúra 2017

Térképen a pubok

Március közepén pubtúrán vettem részt az angol ismerősöm jóvoltából. Ő az az ismerősöm, akivel amúgy sose találkozom. Ám az évente megrendezésre kerülő, általa szervezett pubtúrákra meghív. És mindig hálás vagyok neki ezért. A mostani alkalom azért volt különleges, mert pont a 30. születésnapjára esett az alkalom. Elképzelése alapján a 80-as évekbe „utaztunk” és a kornak megfelelően kellett felöltözni. Én ezt úgy vettem, hogy lehetek színes, hiszen a színes cuccok akkor nagyon mentek. Ebayről bevásároltam egy tütüt, amihez hálós kesztyűk és pink lábszárvédő zoknik is küldtek.
Tavalyról meg volt egy pólóm „Back to the 80’s”. Az utolsó pillanatban meg még vettem egy rózsaszín hajlakkot is, ami csak egy napig marad meg a hajon. Így vártam a nagy napot. Olvasás folytatása

Így élek most

Megtörtént a „csoda” múlt héten. Egy éve már ugyanabban az albérletben lakom.
Tavaly a naplómba írtam fel év elején, hogy 2016-ban rendeződik a lakhatásom, korrekt és hosszú távú helyet találok.
Kezdtem nem csípni a helyzeteket, amiket megéltem. Ugye volt olyan albérlet, ahol az önkormányzati adótartózás miatt külsős végrehajtó cég járt ránk. Következő helyen az olasz főbérlő késsel megfenyegette a kamu filippi feleségét, hogy megöli. Egy kis rendőrségi ügy és távolságtartás lett a buli vége, ja meg pár éjszaka, amit a rendőrségen töltött.
Utána beköltöztem egy angol nőhöz, aki a számlákat nem fizette és néha nem volt gáz, vagy elment a net két hétre. Ilyen kis apróságok. Arról nem is beszélve, hogy egérlyuk nagyságú szobákban éltem egészen tavalyig. Olvasás folytatása