Kirándulás Kentbe

Múlt héten egy ismerősömmel beszéltem. Úgy volt, hogy megyünk a belvárosba rollert nézni, mert mindketten tervezünk venni egy újat. Ám végül jó időre való tekintettel, én a boltok helyett a tengerpartra vágytam. Megbeszéltük hát. A térképen ráböktem Broadstairs városkára, mert itt még nem voltam és homokos a part.

Szombat reggel indultunk. Elromlott valamennyire az idő, mert Murphy-törvénye… Semmi gond, amíg csak egy pulóver kell és esőkabát nem, rendben van. Hárman vágtunk neki a kirándulásnak és az ismerősöm a kis piros kocsijában vitt minket. A legjobb a baráti találkozásokban az, hogy mindenféle téma szóba jön és megosztjuk egymással gondolatainkat.

Reklámok

Húsvét szombat: Canterbury

Két héttel ezelőtt Canterburyben jártam egy ismerősömmel.
Canterbury az a vidéki település, ahol már minden mászkálós londoni ismerősöm járt. És a Facebookon megosztott képeik hatására nekem is megjött a kedvem.
Már vagy 2 éve szerepelt a bakancslistámon. Most Húsvétkor végre elkapott az ihlet. Megkérdeztem hát az ismerősömet, aki igent mondott és eljött velem.

Canterbury cathedral #daytrip #Canterbury #cathedral

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on Apr 30, 2017 at 3:12pm PDT

Egy nap Weymouthban

Day trip to Weymouth #Weymouth #Britishseaside #Dorset #beach #bloggerlife #travel #explorer #uk #mik

A post shared by (H)anna (@eletemmorzsai_blog) on Aug 7, 2016 at 2:54pm PDT

Augusztus elején mindig elkap egy kis nyomasztó hangulat. A születésnapon közeledtével picit elvesztem a helyem a világban. Baromira nem szeretem, hogy már megint eggyel több éves leszek, és ha hivatalosan meg kell adni valahol az életkoromat, eggyel többet kell mondanom.
Nem hivatalos helyeken meg általában úgy is kedvemtől függően kitalálok valamit, voltam én még tavaly 22 éves szóban, s simán elhiszi mindenki. Ha megtehetném és varázsló lennék a születési dátumomat átvarázsolnám egy picit.
Tudom, hogy az életkorunk csak egy ránk erőltetett szám, ami igazából nem számít ténylegesen. Láttam én már olyan tip-top 70 éves nagyikat itt Angliában, akik 50 évesnek is behazudhatnák magukat. Vagy gyönyörű 40-es anyukákat, akikre 34 évet mondtam volna.
A születésnapom mégis olyan, hogy ma hagyj békén, ha lehet. „Temetek” egy évet, s jobb, ha magamban rendezem le. Ilyenkor használnék egy láthatatlanná tévő köpenyt és eltűnnék az emberek szeme elől.  Ennek hiányában maradt egy kirándulás, jó messze Londontól.

Zarándoklat Marlowban

Szeptember első hétvégéjén Marlowba zarándokoltam. Felkerestem a budapesti Lánchíd kistestvérét.

forrás: wikipedia.org

Még jó 3 évvel ezelőtt egy középkorú angol úr hívta fel a figyelmem arra, hogy egy pesti hídnak van Angliában egy kicsinyített másolata. Ohh, tényleg. Nem fogott meg különösebben. Később a véletlenek folytán több megosztott cikkben újra találkoztam ezzel az információval. Legutóbb augusztusban osztotta meg egy ismerősöm, mint ’érdekes helyek az Egyesült Királyságban’.
Hol is van pontosan ez a Marlow? Most már elmegyek! Google, google mond meg nékem!
De hiszen, itt lakik egy ismerősöm a szomszéd városban, nemár! Véletlenek játéka. Megbeszéltem hát az ismerősömmel, hogy ellátogatunk Marlowba. Plusz kisebb szemrehányást tettem neki, amiért eddig nem emlegette a híres hidat. „De mondtam többször”. Nem létezik…vagy, nem elég jó marketinggel, s így elsiklottam felette.

Túra a Brownsea Islandon

forrás: en.wikipedia.org

A hétvégén Brownsea Islandon (Vörös mókusok szigetén) kirándultam. Tök véletlen kerültem ide. Vártam egy ötletet, mit is lenne érdemes felkeresni az SW Train vonalán. Ki akartam utoljára használni a nyári ’16 fontért utazz bárhova’ akciót. És ekkor megláttam egyik ismerősöm Facebook megosztását. Hmm, szimpi ez a sziget, túlságosan is – plusz Angliában ilyen természeti szépség van, amiről nem is hallottam eddig?
Akkor ide ellátogatok.

Bloggertali Cambridge-ben

A Brexitről írt cikkem után levélben megkeresett az Egy csésze energia bloggerje – Enikő, akiről, mint megtudtam Cambridge-ben él. Váltottunk pár szót a Facebookon, majd felvetette, hogy jó lenne egy bloggertalit összehozni. Gondolkodás nélkül rámondtam, hogy két hét múlva hétvégére egyeztessünk egy programot.
Mivel 4 évvel ezelőtt jártam utoljára a híres egyetemi városban, így kézenfekvőnek tűnt, ha én utazom ki. Vonatozni meg amúgy is szeretek. Kissé izgatottan hát, felszálltam vasárnap a Cambridge-be menő járatra. Nem tartottam attól, hogy számomra egy ismeretlen személlyel fogok eltölteni a napot. Enikőt a blogja alapján nagyon szimpatikusnak és kedvesnek találtam. A belső megérzésem is azt súgta, hogy szuper napnak nézek elébe.