Két héttel ezelőtt Canterburyben jártam egy ismerősömmel.
Canterbury az a vidéki település, ahol már minden mászkálós londoni ismerősöm járt. És a Facebookon megosztott képeik hatására nekem is megjött a kedvem.
Már vagy 2 éve szerepelt a bakancslistámon. Most Húsvétkor végre elkapott az ihlet. Megkérdeztem hát az ismerősömet, aki igent mondott és eljött velem.
Augusztus elején mindig elkap egy kis nyomasztó hangulat. A születésnapon közeledtével picit elvesztem a helyem a világban. Baromira nem szeretem, hogy már megint eggyel több éves leszek, és ha hivatalosan meg kell adni valahol az életkoromat, eggyel többet kell mondanom.
Nem hivatalos helyeken meg általában úgy is kedvemtől függően kitalálok valamit, voltam én még tavaly 22 éves szóban, s simán elhiszi mindenki. Ha megtehetném és varázsló lennék a születési dátumomat átvarázsolnám egy picit.
Tudom, hogy az életkorunk csak egy ránk erőltetett szám, ami igazából nem számít ténylegesen. Láttam én már olyan tip-top 70 éves nagyikat itt Angliában, akik 50 évesnek is behazudhatnák magukat. Vagy gyönyörű 40-es anyukákat, akikre 34 évet mondtam volna.
A születésnapom mégis olyan, hogy ma hagyj békén, ha lehet. „Temetek” egy évet, s jobb, ha magamban rendezem le. Ilyenkor használnék egy láthatatlanná tévő köpenyt és eltűnnék az emberek szeme elől. Ennek hiányában maradt egy kirándulás, jó messze Londontól. Olvasás folytatása
Szeptember első hétvégéjén Marlowba zarándokoltam. Felkerestem a budapesti Lánchíd kistestvérét.
forrás: wikipedia.org
Még jó 3 évvel ezelőtt egy középkorú angol úr hívta fel a figyelmem arra, hogy egy pesti hídnak van Angliában egy kicsinyített másolata. Ohh, tényleg. Nem fogott meg különösebben. Később a véletlenek folytán több megosztott cikkben újra találkoztam ezzel az információval. Legutóbb augusztusban osztotta meg egy ismerősöm, mint ’érdekes helyek az Egyesült Királyságban’.
Hol is van pontosan ez a Marlow? Most már elmegyek! Google, google mond meg nékem!
De hiszen, itt lakik egy ismerősöm a szomszéd városban, nemár! Véletlenek játéka. Megbeszéltem hát az ismerősömmel, hogy ellátogatunk Marlowba. Plusz kisebb szemrehányást tettem neki, amiért eddig nem emlegette a híres hidat. „De mondtam többször”. Nem létezik…vagy, nem elég jó marketinggel, s így elsiklottam felette. Olvasás folytatása
forrás: en.wikipedia.org
A hétvégén Brownsea Islandon (Vörös mókusok szigetén) kirándultam. Tök véletlen kerültem ide. Vártam egy ötletet, mit is lenne érdemes felkeresni az SW Train vonalán. Ki akartam utoljára használni a nyári ’16 fontért utazz bárhova’ akciót. És ekkor megláttam egyik ismerősöm Facebook megosztását. Hmm, szimpi ez a sziget, túlságosan is – plusz Angliában ilyen természeti szépség van, amiről nem is hallottam eddig?
Akkor ide ellátogatok. Olvasás folytatása
A Brexitről írt cikkem után levélben megkeresett az Egy csésze energia bloggerje – Enikő, akiről, mint megtudtam Cambridge-ben él. Váltottunk pár szót a Facebookon, majd felvetette, hogy jó lenne egy bloggertalit összehozni. Gondolkodás nélkül rámondtam, hogy két hét múlva hétvégére egyeztessünk egy programot.
Mivel 4 évvel ezelőtt jártam utoljára a híres egyetemi városban, így kézenfekvőnek tűnt, ha én utazom ki. Vonatozni meg amúgy is szeretek. Kissé izgatottan hát, felszálltam vasárnap a Cambridge-be menő járatra. Nem tartottam attól, hogy számomra egy ismeretlen személlyel fogok eltölteni a napot. Enikőt a blogja alapján nagyon szimpatikusnak és kedvesnek találtam. A belső megérzésem is azt súgta, hogy szuper napnak nézek elébe.
Az Arundel kastély már egy éve szerepelt a bakancslistámon. Többen említették és véletlen egy útikönyvben is rám kacsintott a hely.
A kastély tavasztól őszig látogatható, így várnom kellett. Plusz egy ismerősömnek is felkeltettem az érdeklődését, de összehozni egy megfelelő napot majdnem lehetetlen vele. Így hát maradtam én, s már megint a tömegközlekedésre voltam utalva. Google szépen megtervezte nekem az utat és már csak a tökéletes napra vártam.
Vasárnap először úgy tűnt, akár dolgoznom is kell. Majd lebeszéltem egy találkozót egy ismerősömmel, aki végül csak lemondta. Köszi élet, hát akkor irány Arundel! Olvasás folytatása
