Mese a csatornákról

Csatornák történelme. Valahogy sosem gondoltam bele, természetesnek vettem a csatornák jelenlétét. Londoni összképhez tartozásukat. Kismilliószor elsétáltam mellettük rekreációs céllal, megcsodálva a keskeny kis hajókat és a vízhez köthető élővilágot. Egyszer egy angol bácsi mesélte, hogy régen a csatornákon áruszállítás folyt. Anno még lóval húzták a hajókat is. Persze, miért ne használták volna szállításra. Történelem meg változik – ennyiben hagytam.

Olvasás folytatása

Vidéki nyaralás, kezdetek

Egy hetet vidéki Angliában töltöttem el. A barátom (Mr. Darcy) vetette fel az ötletet arra, hogy a gyerekeivel közösen, iskolai, húsvéti szünet alatt csinálhatnánk valamit belföldön. Az év elején nagyon gyorsan igent mondtam erre. Majd a határozottságom visszább vett. Egy teljes hét a gyerekeivel, non-stop, mibe vágtam a fejszémet? Lehet, hogy akkora falat lesz, amit nem bírok majd megemészteni. Akik követik az életemet, tudják, hogy a gyerekkel való kapcsolatom semlegesen indult, majd nagyon durva negatív irányba haladt tovább tavaly. Első találkozásunkkor félénkek voltak és visszahúzódóak, amivel nem is volt semmi baj. Majd az ex-feleség manipulálásának köszönhetően, utálatba és ingorációba csapott át a hozzáállásuk felém. Nehéz és gonoszsággal teli, hosszú hónapok következtek. Nyár végétől indultunk el újra jobb irányba. Ám én még mindig nem merem elbízni magam, több, mint fél év után sem. Ezek ismeretében, egy hét együtt…naná. Puding próbája az evés.

Olvasás folytatása

Pénteki kirándulás: Whitstable

Az év 26. hetében vagyunk, vagyis 2020-as év felénél járunk. Végre volt lehetőségem lejutni a tengerhez.
Egész hétre jó időt ígért a BBC, még szombatra is. Majd ahogy közeledtünk a hétvégéhez, a kánikula végét már péntek estére jósolták. Szombatra bukta lett a strandolás, talán még péntek belefér, ha időben végzem – elhatároztam. Munka után egy gyors bevásárlás, haza rollerezés, késői ebéd, készülődés és sprint a buszra.

Úgy számoltam, hogy a legkésőbb a 4:10-es délutáni vonatot el kell érnem. Egy jó 1,5 órás az út és 9:27-kor van az utolsó járat vissza Londonba. Olvasás folytatása

Kirándulás Kentbe

Múlt héten egy ismerősömmel beszéltem. Úgy volt, hogy megyünk a belvárosba rollert nézni, mert mindketten tervezünk venni egy újat. Ám végül jó időre való tekintettel, én a boltok helyett a tengerpartra vágytam. Megbeszéltük hát. A térképen ráböktem Broadstairs városkára, mert itt még nem voltam és homokos a part.

Szombat reggel indultunk. Elromlott valamennyire az idő, mert Murphy-törvénye… Semmi gond, amíg csak egy pulóver kell és esőkabát nem, rendben van. Hárman vágtunk neki a kirándulásnak és az ismerősöm a kis piros kocsijában vitt minket. A legjobb a baráti találkozásokban az, hogy mindenféle téma szóba jön és megosztjuk egymással gondolatainkat. Olvasás folytatása

Húsvét szombat: Canterbury

Két héttel ezelőtt Canterburyben jártam egy ismerősömmel.
Canterbury az a vidéki település, ahol már minden mászkálós londoni ismerősöm járt. És a Facebookon megosztott képeik hatására nekem is megjött a kedvem.
Már vagy 2 éve szerepelt a bakancslistámon. Most Húsvétkor végre elkapott az ihlet. Megkérdeztem hát az ismerősömet, aki igent mondott és eljött velem.

Olvasás folytatása

Egy nap Weymouthban

Augusztus elején mindig elkap egy kis nyomasztó hangulat. A születésnapon közeledtével picit elvesztem a helyem a világban. Baromira nem szeretem, hogy már megint eggyel több éves leszek, és ha hivatalosan meg kell adni valahol az életkoromat, eggyel többet kell mondanom.
Nem hivatalos helyeken meg általában úgy is kedvemtől függően kitalálok valamit, voltam én még tavaly 22 éves szóban, s simán elhiszi mindenki. Ha megtehetném és varázsló lennék a születési dátumomat átvarázsolnám egy picit.
Tudom, hogy az életkorunk csak egy ránk erőltetett szám, ami igazából nem számít ténylegesen. Láttam én már olyan tip-top 70 éves nagyikat itt Angliában, akik 50 évesnek is behazudhatnák magukat. Vagy gyönyörű 40-es anyukákat, akikre 34 évet mondtam volna.
A születésnapom mégis olyan, hogy ma hagyj békén, ha lehet. „Temetek” egy évet, s jobb, ha magamban rendezem le. Ilyenkor használnék egy láthatatlanná tévő köpenyt és eltűnnék az emberek szeme elől.  Ennek hiányában maradt egy kirándulás, jó messze Londontól. Olvasás folytatása