Álláskeresésben II.

Aktív álláskeresésben vagyok, már blogon is írtam többször. Most egy-két családot szednék össze, akikkel lehetőségem volt találkozni.

Egy ismerősöm révén jutottam el egy babás interjúra még május végén. A hallottakból úgy jött le, hogy van egy fél éves baba. Ok. Aztán mire odaértem az interjúra még csak 3 hónapos volt. Roppant pici. Meg is kérdeztem magamtól, ugyan mi a csudát keresek én itt. Na mindegy, bájosan mosolyogva, nagyon okosan próbáltam tenni a szépet. Mikor megkérdezték, hogy a sterilizáló gépet tudom-e használni, magabiztosan bólintottam, holott sose próbáltam még ilyen eszközt. Közben nagyon vártam, hogy mehessek el tőlük, de jó messzire. Olvasás folytatása

Nanny piac és én

babysittingKorábbi cikkekben már írtam, hogy mondjuk úgy, álláskeresésben vagyok. Már 4 ügynökséghez beregisztráltam, de még megyek tovább is. A kérdés, amit meg szoktam kapni, hogy „de hát nincs semmi lehetőség?”
De van lehetőség, s utána mindig elmagyarázom, hogy kb. hogy is kell elképzelni a nanny állásokat és nekem milyen esélyeim vannak. Olvasás folytatása

Egy munkanapom

A héten ugye iskolai szünet van Angliában, sőt már a múlt hét is az volt. A magánsulis diákoknak 3,5 hét tavaszi szünet jár, sajnos.
Múltkor kikalkuláltam, hogy egy magániskolás diáknak kb. évi 20-22 hét szünete van. És ezért fizetnek a szülök iskolánként eltérően 4200-5400 fontot 4 havonta. Diákként nyilván imádnám, de így, hogy hosszú 10 órás munkanapokat kell valahogy eltöltenem két neveletlen angollal, nehéz. Konkrétan rühellem a szünetek, a mostani családnál főleg. Olvasás folytatása

A gyerek viselkedés menedzsment – Kezdő lépések

A hétvégén találkoztam egy ismerősömmel, aki érdeklődött, hogy még mindig annál a szörnyű családnál dolgozom-e.
Köszönöm neki, hogy követi blogomat. Illetve még február végén mások is kérdezték, hogy áll a helyzet.

Amilyen gyorsan összejött ez az állás, na, olyan nehezen akar jönni egy másik állás, amire igent akarok mondani. Én teljes napokat keresek, nem csak reggel és esti órákban dolgozni, s ezzel máris szűkölt a kör. Az ügynökség egy tucat munkát mondott, amikben csak délután kellett volna 5-6 órát dolgozni. Ez így nem elég, s főleg nem akarok minden hétköznap este 8-kor végezni.
Megragadtam hát a mostani borzalmas kölyköknél, s a hónapok meg túl gyorsan telnek.

Szabó Pétert követem Facebookon. Szabó Péter egyik kis videójában említi, hogy amit nehézségnek hiszünk, az tulajdonképpen csak egy nevelés az élettől, amiből a legjobbat kell kihoznunk. Szöget ütött a fejemben, hogy akkor hozzunk ki valamit ebből a családból a javamra.
Tavaly elvégeztem az elsősegély képzést egy suliban, s ott akadt kezembe a szórólap, hogy ’Gyerek viselkedés menedzsment’ tréninget is tartanak ugyanitt. A weboldalukra felnézve láttam, hogy február végére van meghirdetve egy ilyen képzés.
Rövid gondolkozást követően foglaltam a helyem. Valamit csak tanulok ott, ami segíthet – ennyit vártam. Ártani meg biztos nem árt majd – ebben biztos voltam.


Olvasás folytatása

Munkahelyi jó pillanatok

A múltkori írásomban kiírtam magamból a rossz dolgokat a családról. A botrányos helyzetek mellett azért akad néha, egy – egy jó pillanat is, amiket most megemlítenék. Mert minden rosszban van valami jó, és tényleg.

Pár héttel ezelőtt a kislány íróasztalát és mappát rendeztem át. Találtam az egyik mappa alján egy kalap formájú játékfigurát, ami egy játékszettnek egy darabja volt. Nem fordítottam neki különösebb jelentőséget, szimplán félreraktam a polcra. Délután mikor az iskolából hazaértünk, a kislány felment a szobájába. Pár perc múlva kérdőn jött visszafelé, te találtad meg a kalapot?
Kalapot, milyen kalapot? Ja, azt.
Nem tudtam hogy reagálják, most hiszti lesz, vagy miért érdekli ennyire. És nagy meglepetésemre a kislányból valódi érzelmek törtek elő. Örömmel átölelt és megköszönte, hogy megtaláltam azt a vackot.
Sokkhatásként ért egy pillanatra a helyzet. Szóval ebben az undok és főnökösödő őfelségében is van még kedves és gyermeki hajlandóság. Képzeletben egy nagy kő esett le valahol. Az áthatolhatatlan „jégtömbön” egy cseppnyi olvadás történt. Olvasás folytatása

Helyzetjelentés: Munka

babysittingJanuár 22-én volt két hónapja, hogy elkezdtem dolgozni a mostani munkaadó családomnak. És pontosan január 20-án emeltem fel a telefont és felhívtam a közvetítő ügynökséget, hogy mik a kilátásaim, ha nem vagyok boldog és itt akarom hagyni a családot.

Folytassuk valahol ott, hogy decemberben járunk, s a katasztrofális hetek egymást követték. Először azon agyaltam, hogy lehet, én nem csinálok valamit jól. Elkezdtem random gyereknevelési weboldalat nézni, youtube-n meg a Super nanny adásait követni. És hamar kibújt a szög a zsákból, rájöttem, hogy a családban nincs fegyelmezés. A gyerek bármit tesz, nincs következménye annak.
Aztán a suliból megismertem egy másik nannyt, aki ismerte a család korábbi nannyjét is. Nem kezdtem el neki panaszkodni, pedig tudott volna ömleni belőlem az áradat. Ő adta meg a végső „felvilágosodást”. Kimondta, hogy a korábbi lánytól hallott ezt-azt, nincs fegyelmezés mai napig ugye? Olvasás folytatása