A családok

Beköltözésem előtt a család említette, hogy néha őrültem tudunk viselkedni. Én erre csak annyit válaszoltam, hogy 9 év után már engem semmivel sem lehet meglepni, nem fogok meglepődni. Én már szerintem mindent láttam az évek alatt.

Az első anyuka például a gyereksírás hatására gyakran elvesztette a fejét, nagyon idegesítette az. A sírás blokkolta a józan tisztánlátását és hülyeségeket csinált. Gyorsan akarta elhagyni a házat a gyerekekkel, s hirtelen becsapta maga mögött az ajtót. Többször kizárta magát a lakásból. Hívott telefonon, hogy merre járok, mert nem tud visszamenni. Gyakran elfelejtett ezt-azt, mikor jön az ételkiszállítás, futár, sohasem tudta időben megmondani nekem, mikor kire készüljek.
Egyedülálló anyuka volt, de egy év után a fater minden jel nélkül elkezdett a lakásban aludni egyik napról a másikra. Tényleg, egyik reggel arra kelsz, hogy a fater köntösben flangál a lakásban.
Már akkor sem lepődtem meg. Olvasás folytatása

2 hete

2 hete a családnál. Gyorsan telnek a napok.
A bezártság időszakról nehéz írni, mert nem sok élmény történik velem. Egy séta, egy futáson kívül nem is mozdulok ki a lakásból. Áldom az eget, hogy tavaly elkezdtem futni. Most, hogy nincs tánc, úszás, rollerozás sem, az egyetlen sport maradt az életemben.
Tudom, hogy a net végtelen lehetőséget nyújt. Adriene jógás videót is csináltam már. Illetve egy Joe nevű angol srác, fél órás tesióráit gyerekekkel többször végigmozogtunk. Ennek ellenére is, a lépésszámaim visszaestek látványosan, de a benti lét nem jelenti azt, hogy punnyadok a kanapén egész nap.

Szintén áldom az eget, hogy munkanapjaim megmaradtak. Reggel 8-tól este 6-ig enyémek a gyerekek hétköznap. Nincs időm leülni és merengeni azon, hogy éppen mi is történik a világban. Bár kevesebbet mosolygom és nem tagadhatom, hogy nyomot hagy az életemben ez az új helyzet, de a gyerekek szerencsére ugyanolyan elevenek, aktívak és cserfesek, mint eddig. Velük minden nap vannak nagy kacagások. Ők elég fesztelenül veszik ez az időszakot, ami pozitív. Olvasás folytatása

Nanny munka: egy gondolat

Mai szösszenet.
A munkámról mindig is nyíltan írtam a blogon. Sok éven át azért lássuk be, szégyelltem egy kicsit. Az a sok lesajnáló tekintet, amit megéltem. Az a sok sz@r duma, amit az évek alatt hallgattam: „Gyerekekre vigyázol? Egyszer rám is vigyázhatnál”. Persze a legtöbb ilyen megnyilvánulás gyerektelen személyektől jött. Gyerekes ismerőseim soha nem viccelődtek velem azon, hogy kalap túró az, amiből pénzt keresek.
Kedvenc bóknak szánt mondatok „Te biztosan nagyon szereteted a gyerekeket”. Erre annyit szoktam mondani, hogy nem utálom őket, egyezzünk meg annyiban. Mert ebből kiindulva, ha valaki pincérként dolgozik, akkor kérdezzük már meg, hogy szereti-e az emberek és tányérokat is. Mert biztosan szereti, hiszen munkájának egy nagy része róluk szól. Vagy, aki a számítógép előtt van egész nap, kérdezzük meg, hogy ugye szereti-e a számítógépeket. Hiszen ott tölti az idejét előttük naponta.
Másik top kedveskedő megállapítás „Van egy unokahúgom, szoktam vele időt eltölteni. Gyerekek cukik”. Heti 60 órát reggeltől estig eltöltöttél-e már az unokahúgoddal, ébredéstől fektetésig folyamatosan? Egy gyereket látunk 2 órára, az semmit nem ad vissza non-stop együttlétből, hisztikből. 
Nem magam ellen próbálok beszélni, csak nem szabad azért úgy tekinteni a nanny munkára úgy, mint egy teljesen gyerekekbe beleszerelmesedett állásra. Egy hozzáállás viszont kell és egy olyan személyiség, akit nem tud az őrületbe kergetni mondjuk, ha 2 gyerek üvölt egyszerre. Olvasás folytatása

Az új család

Az új család…már ezt a cikket egy ideje meg szerettem volna írni, csak nem jött ihlet.

Először is meg szeretném köszönni, hogy követtek és olvastok. A blogom egy olyan felület, ahol kendőzetlenül és őszintén meg tudom osztani az életemet és gondolataimat. Olyan jó, hogy az életemben van egy ilyen oldal és még nagyobb öröm, hogy vagytok ti is, akik követtek a kis utamon.

Vissza a témához. Szeptemberrel el kellett jönnöm az előző családtól, mert a legkisebb gyerek is elkezdte az iskolát, azaz 4 éves lett. A gyerekgondozás lényege a minél kisebb gyerek, vagyis minél nagyobb óraszámot igénylő családok.
A család pedig nem akarta kiadni az utamat, de ugyanakkor meg az anyuka száját húzogatva mondta többször is, hogy igen, ha a gyerek iskolában lesz, hát nem kellek napközben… Olvasás folytatása

Pipa lettem

A Heti napló Sváby Andrással az egyetlen magyar műsor, amit követek. Vasárnap nincs időm este ugyan nézni, de hétfőn mindig feltöltik Facebookra, az előző napi adást. Ott szoktam megtekinteni azt.
A múltkori adás egyik riportja nagyon megfogott.
Íme:


Olvasás folytatása

Nanny munka: Playdate – játékdélutánok

A múltkori gyerekbalesetek cikk kapcsán jött szóba, hogy van-e nanny biztosításom. Már van. Kénytelen voltam venni, miután egy playdate (közös játékdélután) alkalmával egy nálunk vendégeskedő kislány a frászt hozta rám.

Mai téma, a playdate, vagyis mikor valaki másnak a gyerekét sózzák rám a suliból, s nem azért mert kértem.
Az esetek 90%-ban azt sem tudom első körben, hogy ki az a gyerek, aki jön hozzánk (vagy hozzák hozzánk). Csupán kapok egy SMS-t az anyukától, hogy ma xy gyereket is vigyem haza az x osztályból. A tanárt természetesen értesítik, mindig, hiszen más gyerekét nem hozhatnám el egyébként.
Én meg úgy megyek a suliba, hogy pl Emmát is viszem haza, de hogy ki az az Emma, milyen a természete és mennyire normális gyerek, fogalmam sincs róla. A gyerek úgy jön velem haza, hogy a teljes nevét, az anyja elérhetőségét, semmit sem tudok. Ha valami kérdésem van, az én főnök anyukám által tudok kommunikálni a másik szülővel, szükség esetén. Olvasás folytatása