Elkezdtem jógázni

Ez is eljött. Életemben először kipróbáltam a jógát, múlt szombaton.
Mint a futásnál, egy erős belső késztetés kapott el, s hallgattam rá.

A lakótelepemtől tudtam, hogy van gyalogtávra egy jóga stúdió, hiszen többször elhaladtam előtte. A végletes döntésben azért a google segített.
Online, a stúdió honlapján foglaltam mindent előre. Új tagoknak ajánlanak egy bevezető kedvezményt is: 25 fontért 10 napig korlátlanul lehet látogatni bármilyen órájukat. Erre ruháztam be első körben.

Egy beugrós alkalom 15 fontba kerül amúgy és persze vannak jó pénzért (130 font körültől) havi bérletek is.

Nem vettem a jóga miatt extra ruhákat. A futás szettem pólója és nadrágja tökéletesnek ígérkezett.
A jóga csak kívülről nézve tűnik egy semminek, de amint csinálja az ember…megérzi, nem kicsit.

Az első alkalomra jó lett volna, ha felkészít valaki. Mit is értek ez alatt? Segítő lett volna, ha valaki elmondja, hogy a jógában nem azon van a hangsúly, hogy az adott pózt tökéletesen megcsináld. Inkább arra kéne koncentrálni, hogy a saját személyes határaidat tágítsd. Nem baj, hogy nem tudod megcsinálni a xy lábemelést, vagy nem bírod a karod annyira kinyújtani. A lényeg azon van, hogy saját magad képességeid és korlátait felfedezd. Megismerd, hogy miben vagy gyenge és miben erősebb. Sőt, az sem mindegy, hogy a jobb oldalad, vagy bal oldalad hajlékonyabb-e.
Ha pedig az adott póz nagyjából sehogy sem megy, akkor még mindig lehet gyerekpózban nyújtani és csinálni valamit pl. Ezért senki sem fog kinevetni, nem ciki.

Direkt kezdőknek szóló órára foglaltam először és enyhén kinyírtam magam. Mert azt hittem, mindent szigorúan a tanár szavai alapján kell követni és lemaradni gáz. Plusz nem ismertem a kisegítő lehetőségeket, mint a ülős párna, kézmagasító parafatégla használatát sem.
A jóga nem a konditerem, hogy ha fáj egy póz, akkor még ráhúzunk kicsit.
Legelőször mindent nagyon akartam, szigorúan. Olyan szinten elfáradtam, hogy az albérletben le kellett feküdnöm utána és aludtam egyet napközben.

Második órán, kedden délelőtt kifogtam egy nagyon jó tanárt, illetve sokan sem voltunk. Nála kezdtem el kapizsgálni, hogy mi a túrós is ez a jóga és hogy. Sikerélményt adott.
Ő nagyon szépen egymásra épülve felépítette a gyakorlatokat. Éreztem a testemen, hogy na tényleg történik valami. Jól eső érzéssel jöttem el.

Eddig a pillanatig négyszer voltam. Mindig másfajta testrészre és izmokra koncentráltunk különböző oktatóknál, így nem unalmas. Nincs az, hogy ismétlődik ugyanaz folyton.

Tanulságok: nem vagyok hajlékony. Baromira nem.
Emlékszem, hogy kis gyerekként gyönyörű gyertyát csináltam, kosár gyakorlat is ment. Most ott halok meg, ha ezeket kéne hirtelen összehozni.

A másik tényező, hogy az általános és középiskolai tesiórák egy kalap túróst sem értek. Sosem az volt, hogy felépítettük volna az erőnlétünket egy – egy gimnasztikai formához, hanem kb. egyből osztályzás. Ha szép a gyertyád 5-ös, ha nem annyira egyenes 3-as. Most komolyan ettől várjuk, hogy egészséges és fizikailag jó állapotban lévő gyerekeket neveljünk?
Ha egy szintekre épülő és izomfejlesztő elemeket oktattak volna anno, nem merevedtek volna be ennyire az izmaim. Sőt az sem ártott volna, ha útravalónak napi kis gyakorlatokat tanítottak volna, amiknek a hétköznapjaink során is hasznát vennénk.

A mostani helyzet meg az, hogy saját pénzemen elkezdhetek haladni, lassú tempóban, hogy eredményeket érjek el idővel hajlékonyság terén. Nyilván, jobb későn, mint soha. 😇 És örülök, hogy van lehetőségem rá. 💜

További kellemes április hónapot kívánok!