Rio 2016

forrás: youtube.com

Olimpiai lázban égnek a magyarok. Mindenki Katinkáról és Kenderesi Tamásról beszél, a többiek meg csak úgy vannak. Aki nem szerzett érmet, az nem számít. Sőt, egy ezüstérem sem a teljes dicsőség, láttam kommenteket Imre Gézáról szóló hírek alatt. Szász Emese győzelmét meg kb. potyának vettük, Szilágyi Áron diadalára pedig aztán végképp senki sem számított. De azért „jól jött”, na.
A 4×200 m női gyosváltónál meg azt olvastam, hogy ‘ha Jakabos Zsuzsanna az úszásnak fele annyit szentelne, mint a szépségének, nyertek volna’.(?)
Olvasás folytatása

Foci, foci, foci :)

A focival nőttem fel, mert a bátyám szerette és én is rászoktam. Nem vagyok nagy szakértő benne, de pár alapdolgot azért ismerek. Az EB-t és VB-t régen együtt néztük otthon, családi közös esték voltak azok. Valahogy aztán ez megszűnt.

Később kikerültem Angliába és itt értettem meg igazán, hogy a sportnak micsoda „összehozó” ereje van. 2012-ben elhívtak egy német pubba német meccset nézni, ahova nem fértem be. Ennyi ember együtt focit néz? Annyira szokatlannak tűnt. De megértettem. Ez a szép ebben a sportban, hogy ilyenkor a nemzetek az egymás közti általános nézeteltéréseiket elfelejtik, és egyként szurkolnak az országuk csapatának. Egy meccs idején nem számít, hogy ki micsoda vagy- honnan jössz, csak a válogatottaké a figyelem. Olvasás folytatása

Úszásra fel!

Tegnap uszodában jártam! Bizony, közel 3 év után a szervezetem „sírására” hallgatva felülkerekedtem a lustaságomon. Még tavaly kérdezte tőlem valaki: Ugye te jártál uszodába? Lehet látni a válladon.

forrás: internet

forrás: internet

Kicsi koromban a szüleim vittek hetente uszodába, ha akartam, ha nem. Higgyétek el, nem rajongtam érte, mert mindig vasárnap reggel 8 tájban mentünk, mikor én hétvégén 10-ig nyomon az ágyat alapban. Amint nagyobb lettem, boldogan mondtam nemet a kínálkozó lehetőségre, majd Londonba költözésem előtt már magamtól kezdtem újra járni. És miután ide kerültem, az úszásnak búcsút intettem. Szerencsére a korábbi évek rendszeres mozgása még egy ideig pozitív hatását gyakorolta, de az elmúlt fél évben egyszerűen éreztem, hogy úsznom kéne. A testtartásom romlott és egyre nehezebb egyesen állnom/ülnöm. Vagy arra keltem, hogy bekattant a vállamban egy ideg, és fél napig a nyakam nem bírtam elfordítani. Olvasás folytatása

A Foci VB

Szerintem nem kell senkinek sem bemutatnom, milyen sportesemény is zajlik jelenleg. Mindenki tudja, hogy a Fifa Világbanokság azaz Foci VB van éppen. Egész pontosan Brazília ad otthont az eseménynek, ahol éppen tél van, de nem hideg.

200px-Brazil2014A focit lehet nagyon utálni, semlegesnek lenni, vagy éppen szeretni. Nekem könnyű dolgom van, hiszen gyerekkoromtól kezdve oltották belém a labdajáték szeretetét. Egy bátyám van, így VB idején csak is kizárólag a meccsek mentek a TV-ben. Minden a foci körül forgott, sőt még számítógépes Fifa játéka is volt. Így hát belenevelődtem a foci világába. Elfogadtam, s követni kezdtem a rangos eseményeket. Az első emlékeim már az 1998-s Francia bajnokságra tehetőek, amit persze a franciák is nyertek meg.

2002-s volt a kedvenc VB-m. Egyszerűen szerettem, ahogy a két szívem csücske csapatom bejutott a döntőbe. Brazíl – német mérkőzéssel búcsúzott a sport Dél Korea – Japán megrendezése alatt. Oliver Kahn minden idők egyik legjobb kapusa még ujjtörés mellett és végigküzdődte a meccset, s igazából távozott utána a fociból, mert kiöregedett. Brazilok nyertek, s nem is akárhogy. Szerintem mindenki megkönnyezte az ünneplésüket. És még akkor ott voltak a nagy klasszisok is, mint Ronaldo. Olvasás folytatása

Wimbledoni teniszhét

Péntek van, ilyenkor már lazítunk, pihenünk.
Ma egy sportról tennék említést, aminek nem vagyok rajongója, de óhatatlanul is bekapott magával a gépezete: tenisz. A családom teniszmániás, vagy inkább egy bizonyos társadalmi szintet megütve kötelező jelleggel űzendő sport. Nálunk a gyerekek 3 éves koruktól órákat vesznek.
wimbledon2_0
Az év egyik legfontosabb eseménye a wimbledoni teniszhetek itt a környéken. A városnegyed megtelik élettel. Tömegek hömpölyögnek az járdán, dugó van az úton. A metró és vonatszerelvények tele vannak. A taxira várakozó emberek hosszú sora kígyózik. Az üzletek kirakatai tenisz dekorációk lepik el. A kis téren székeket és kivetítőt állítottak fel. Az boltokban mozognak az emberek. Itt a nyár, itt a teniszhét!
Én szeretem. Gyakrabban lehetne. Most délben szabad voltam, s zöldségsalátát vettem, amit kint fogyasztottam el a teniszt nézve az óriás kivetítőn. Élveztem nagyon.
A járdán promóciós emberek mászkálnak, ingyen ehetünk epret és kóstolhatunk kávét is. Egy sátor alatt pedig főztek, jó áron tudunk finomat enni. Helyi lakosként boldogan élvezem a lehetőségeket.

A londoni közlekedési vállalat most is megmutatja milyen szervezett. Jó pár buszt állítottak sorba, ami kimondottan az állomás és teniszpálya között jár rendszeresen. Továbbá információs pult és hostessek várják a vendégeket. Gondolom kint a pályán is hasonlóan szép színvonal uralkodik.
London és Anglia kitesz magáért.
Én a helyszínre nem látogattam el, nem is akartam jegyet sem venni. Nekem a teniszjáték nem ad akkora élményt, hogy megérné kifizetni rá a 100 Fontot. Az örömöt inkább meghagyom a felső társadalmi rétegeknek. Másrészről a szabályokat sem vágom, nézve is sokszor unalmasnak tűnik.

Természetesen itt mindenki Andy Murraynek szurkol. Szeretnék, ha hazai pályán egy hazai játékos nyerne. Meglátjuk.

Örülök, hogy Londonban élek, s közelből tapasztalhatom meg a tenisz embereket megmozgató erejét.

Tenisz kultusz

Jöjjön pár sor újra angol család témakörben.
Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy az elmúlt 1,5 évben gazdagokkal éltem, egy jobb minőségű életbe láthattam bele, egy más körbe vitt el az élet. Az otthoni – magyarországi 100 milliós házakban élőkkel semmi kapcsolatom nincs, így hasonlítgatni nem tudok. Gondolom ők is hasonlóan viselkedhetnek több dologban, de…

teniszütőEgy felső középosztálybeli angol gyereke nagyon nagy valószínűséggel jár teniszórákra. Ez ilyen általános és elfogadott alap dolog. Kimutogatnának, ha nem tennéd. A Brit Teniszszövetség tagjának lenni is elég elvárt dolog. Az ilyen szintén élő angolok nemzeti sportja tehát a tenisz.

Jelenleg az összes „gyerekem” is jár órákra, s rendszeresen versenyekre is. A nem dolgozó anyukák pedig nagyon szorgosan viszik csemetéiket a teniszre, hiszen ott legalább egy kicsit fellélegezhetnek, teázgathatnak egyet, és jól kibeszélik egymás között a világot. Virágzik a szociális élet rendesen. Míg az apukák dolgoznak a cégeikben, addig a nők a napsütést élvezik a barátnőik társaságában egy teniszklubban amíg a gyereküknek edzése van. Tiszta király az egész!
A parkolókban sorakoznak az Audik, Land Roverok, BMW-k, mert hát meg kell jelenni valahogy. Sok anyuka vállál a Louis Vuitton táska libeg. Tudnak élni, mit ne mondjak.
A kettes verzió pedig, amikor az anyukák játszanak egymással, amíg a gyerekük iskolában van, vagy bébiszitter vigyáz rá.
Nem tudom, én egy kicsit mindig feszengve érzem magam, ha nekem kell vinnem a gyereket teniszre, hiszen én csak egy fizetett ember vagyok, s nem illek bele a sok mádám körébe.
Belelátni egy ilyen világba viszont mindenképpen érdekes.

Kiegészítésképpen még annyit mondanék, hogy az ember személyi edzője sokszor a legjobb barátja is. Éveken át napi szinten találkozni valakivel bizony kialakít egy szorosabb kapcsolatot. Hiszen az edződ látja a rossz és jó napjaimat, teljesítményed hullámzásait is, sőt a családodról is rengeteg információval rendelkezik. Furcsa megtapasztalni ezt, még kívülről is.

Angliában a tenisznek kultusza van!