Párizsban jártam: Városnézés

A párizsi beszámoló folytatódik. A hotelban elfogyasztott reggeli után indulhatott a városfelfedező túra!
Most kronológiai sorrendben fogok haladni, s elmondom, hogy miket láttam (a teljesség igénye nélkül), mi tetszett benne, mi az érdekessége.
– Operaház: nagyon szép épület, az Operaház fantomjának az ihlető helye. Nyílván érdemes belülről is megnézni, vagy még jobb, egy előadásra is elmenni benne
– Ritz Hotel: Nyilván, aki szerette Diana hercegnőt, s tisztelegni szeretne emlékének, vagy csak egyszerűen gondolatban emlékezni a szívek királynőjére, sétáljon el a hotelhoz, ahonnan az autóbalesete előtt távozott.
A környéken találunk még Gucci, Louis Vuitton boltokat is.
– Madeleine: egy tér, ahol egy különleges templom található. Az érdessége az épületnek abban rejlik, hogy nincsenek ablakai és az Akropoliszra emlékeztet. A templom mellett luxus cukrászda és egy milliomosoknak szóló szupermarket is található
– Maxim’s: elegáns és igencsak drága étterem. Biztos jó lehet benne egy finom vacsorát élvezni (most kihagytuk, majd legközelebb…)
– Place De La Concorde: iszonyatos kereszteződés rengeteg, sugárutak találkozási helye. Az autók több irányból, több helyről hajtanak be és ki, egy igazi forgalmas és balesetveszélyes hely.
– Louvre kert: szépen gondozott és kialakított kert rész vezet a világ talán egyik leghíresebb múzeumához. A egy kis diadalíven áthaladva a híres képtár előtt találjuk magunkat.

– 666 kis üveg, Louvre üvegpiramis: a franciák állítólag nem szeretik, púp a hátukon. Nyilván az épület stílusvilágától elüt a szerkezet, de mindenképpen egyedülálló és különleges.
– Louvre, a híres múzeum: A belsejében nem jártam, megmondom őszintén. Biztos szép, de egy rapid városnézésbe nem fér bele, kettő: nem igazán érdekelnek a képek. Tudom a Mona Lisa nagyon híres…
– “Szerelmesek” hídja: sok-sok apró lakat díszíti a híd korlátjait. Elvileg romantikus kilátást kéne innen élveznünk.
Institut De France: szép épület, amiben okos emberek dolgoznak. A lényeg annyi, hogy ha egy idegen szó bejön, ők próbálják meg franciásítani, hogy a nyelvüket védjék és őrizzék. Az idegen jövevény szavakat igyekeznek kizárni.
Notre Dame: a híres történet, a Notredám-i toronyőr volt az, ami felfuttatta és híressé tette a templomot. Az épület egyedülálló. A világháború alatt az ablakait elvitték, mert féltették őket egy esetleges bombatámadástól. A belseje is nagyon szép, s a belépés pedig ingyenes.
Place St Michel: Ady versében is előkerül a Szent Mihály útja, ami a Latin negyed bevezetője. Az egyetemisták körzete Párizsban. A Sorbonne egyetem is ennek a közelében található, ahova mi nem sétáltunk már el.

Megebédeltünk, majd a szállásra indultunk, hogy becsekkoljunk a szobánkba. Az esti séta előtt egy kis frissítőt szerettünk volna venni.
A hotel közelében elugrottunk egy kis boltba, majd pedig egy bolha piacon is átsétáltunk. Útközben pedig egy lakodalmas menetbe is belebotlottunk. Jó kis felvonulás volt, Royce Rolle volt a menyasszonyi kocsi, amit egy fehér Ferrari követett, majd a többiek. Hát igen, itt is élnek kő gazdag emberek.
Folyt köv…a délutánnal 

Párizsban jártam: Kezdetek

A hétvégén Párizsban jártam, mint ahogy az Ősz is Ady Endre versében.

Mielőbb belevágnék azonban a városba, a látnivalókba, a nekem tetsző dolgokba, egy bevezető cikket írnék most.
Hogyan, miért és kivel jutottam el a romantikus városba? (hogy tényleg romantikus-e majd a későbbiekben kiderül)
Párizs nagy álmom volt, már tavaly ősszel is ábrándoztam róla…
Oh, szeretném látni az Eiffel-tornyot, szeretnék sétálni a Champs Elysees-en is. Egyszerűen ott szeretnék élőben állni a híres helyszínen.
Első körben az Eurostar vonatokat néztem, hogy magamtól szervezem valamit, de aztán hamar letettem róla.
A valós terv végül május lett volna, de az is elúszott. A vágyam megvolt, a pénzem is alakult rá, csak nem volt kivel az élményt megosztani. Nem tudtam olyan embert, aki szívesen eljönne velem, akivel én is szívesen eltölteném az időmet. A gondolat a fejemben élt, csak elhalványult.

Az égieknek hála megismerkedtem a télen egy fiatal lánnyal, aki egy tengerparti városban lakik. Augusztusban éppen látogatóban voltam nála, sétáltunk a Beachy Head-en Eastbourne-ben, mikor megkérdezte tőlem, hogy érdekelne-e engem egy párizsi hétvége. Kacsatáncot kellett volna járnom örömömben. Anélkül, hogy én kutattam volna valaki után, egyszerűen az ölembe pottyant egy személy, akivel szívesen elmennék. Persze, hogy érdekel – mondtam a nyáron. Felírtam a fejembe, s majd vegyük elő szeptember végén.
Váltottuk a leveleket, elindult a dolog. Igen, megyek Párizsba! Egy igen kedvező áru buszos utazást sikerült kifognunk. Befizettük, s vártuk, hogy teljenek a hetek, mehessünk.
A vásárlás napján a Facebook-on megosztottam, hogy vár minket a romantikus város. Jött egy levél egy új ismerősömtől (akit egy korábbi bejegyzésben a példaképenként emlegettem), hogy a részletekről számoljak be, mikor és hogyan. Mondanom sem kell, hogy így az eleinte majdnem csak egyszemélyesnek induló hétvége három fősre duzzadt, természetesen nagy boldogságomra!

A dátum pedig ideért, november 9 lett. Izgatottam készülődtem és utaztam a belvárosba, hogy induljunk. A busszal nekivágtunk Kentnek, majd pedig Dovernél felszálltunk a kompra. Kár, hogy sötét volt, így nem igazán tudtuk élvezni a kilátást, de mindenképpen élmény volt egy monstrum járművön a vízen utazni.
Reggel 6 óra után kicsivel sikeresen megérkeztünk a hotelbe. Kezdődhetett az első párizsi nap!
Folyt köv…