Nonap Lillében

Jöjjön most egy kis utazási élmény. Az elmúlt két hétvégét Anglián kívül töltöttem.
Nőnapon Lillét, míg március 15. Nemzeti Ünnepünket Brüsszelben élveztem. Mindkét várost érdemes egyszer felkeresnie mindenkinek, mert szépek. A következő cikk nem turisztikai – látványosságismertető lesz, hanem a személyes élményeimet írom le most Lilléről. Olyan dolgokat, amik biztos sokáig az emlékezetemben maradnak, s mosolyogva fogom visszaemlegetni őket.

lille

Busszal utaztunk, s késő este hagytuk el Londont. Odafelé a vízi kompot, míg hazaúton a Csalagútat vettük igénybe. A komputazás remek is lenne, de hajnali 1-től fél 3-ig terjedő időszak nem a legmegfelelőbb. Ilyenkor már mindenki fáradt, s csak békésen aludna a buszon. Pár utast nem igazán érdekelt a helyzet. Egyszerűen elfeküdtek a komp szőnyegén és kiterülve alukáltak, közben emberek sétáltak el mellettük. A legcukibb egy japán srác volt, aki a táskáját a feje alá rakta, kabátjával betakarózott, ideális helyül pedig a lépcsőfordulót választotta. Édesdeden szundikált a másfél órás utazás közben.

Hajnali fél 6-kor kiraktak minket Lillében. Na, most elképzelhetitek, hogy semmi sem volt nyitva. A hotelbe sem tudunk délig becsekkolni. A kb 6°C-s és sötét kora reggelben városfelfedező sétára indultunk. A legjobb időzítés. Olyan helyen koricálni, ahol teljesen ismeretlen vagy, s ilyen időszakban. Szombat hajnalban csak pár fiatal tűnt fel az utcán, akik buliból hazafelé voltak valószínűleg. Később pedig egyenesen csoportokba botlottunk, akik a különböző szórakozóhelyekről özönlöttek ki. Hétvége, fiatalok, bulizás – ez mindenhol így van. Megjegyezném, hogy a francia hölgyek nem igazán szégyenlősek. Az egyik lányra a járdán jött rá a szükség, s egy kocsi mellett leguggolva könnyített magán, miközben mi elhaladtunk mellette.
Hajnali 7-re már a kukásautók is előkerültek, nekünk pedig sikerült egy pékséget találnunk, ahol már tudtunk vásárolni valami reggelit. Végül 8-kor egy cuki kis kávézóban boldogan fogyasztottuk a finom kávés italunkat. És közben teljesen kivilágosodott, sütött a nap.

A hotelünket megtaláltuk nagy nehezen. A nehézség abból adódott, hogy térképünk nem volt, csupán a címet tudtuk. A francia lakosok pedig hiába kedvesek, ha nem tudnak beszélni angolul, nem értjük őket. Buzgón mutogatott valaki nekünk, s közben franciául magyarázott. Azt, hogy a második utcában fordult balra, majd egyesen és a következőnél jobbra – kézzel képtelenség elmondani. De az is előfordult, hogy már a jó utcában voltunk, s a helyi üzletben dolgozók még is máshova akartak navigálni minket. Ők egy szalvétára rajzolva próbálták prezentálni az útvonalat.
Ötletességből jelesre, nyelvtudásból egyesre vizsgáztak a franciák a szememben.
A hotelban egy fekete srác volt a recepción, aki nagy kedvesen ránk nézett, majd megkérdezte. Ugye ti nem angolok vagytok? Nem, valóban nem – válaszoltuk. Erre ő: rögtön gondoltam, mert nem angolos a fejetek. Igazán vendégszerető megnyilvánulás volt, köszönjük szépen. Európa már egy bolydult méhkas, most mit zavarja őt, hogy Fontban fizettünk, Angliából jöttünk, miközben magyarok vagyunk.

Késő délután belvárosi sétánk közben betévedtünk egy udvarba, ahol régi fényképeket, könyveket, lemezeket stb árultak. James Dean egyik képe azonnal kiszúrta szemem, s rögtön meg is vettem Zamának, a zama.hu írójának ajándékba.

Este vacsorára éhesen bolyongtunk. Kerestük a megfelelő helyet, amit végül egy eldugott mellékutcában találtunk meg. Egy nemzetközi ételeket is árusító vendéglátóhely volt, ahol hatalmas adagokat szolgáltak fel. Külön dicséret, hogy értették az angolt! Bár az étlap franciául volt, a telefon szótárjának segítségével kimazsoláztam az ételek nevét.
A desszert maga a mennyország volt. Hatalmas fagyi kehely öntettel felturbózva. Úgy néztünk a kehelyre, mint egy megbabonázott kisgyerek. Csillogott a szemünk a gyönyörtől. A pincér kedvesen meg is jegyezte: jól van lányok – inkább nem mondok semmit sem, közben széles mosoly ült az arcán.

A franciák határozottan jól öltözöttek, s szuper kis boltjaik vannak. Az élelmiszerük jobb minőségű mint az angol. A húsokat is frissebbnek és természetesebbnek találtam. A felvágottak és sajtok kínálata is nagyobb, de borból is több félét tudunk itt vásárolni egy üzletben, mint Londonban.  
A Milka pedig szerelem. Londonban csupán a Cadbury van, de mint tudjuk a leggyengédebb kísértésnek nehéz ellenállni. Feltankoltunk hát a lila csokiból.

Örömmel láttam továbbá azt is, hogy sok családos él Lillében. Továbbá csomó szerelmes pár sétált el az utcákon, akiket Londonban nagyítóval is nehéz találni. Hiába a franciák jó szeretők? vagy nem? Illetve itt a tavasz!

Remek kis hétvégém – Nőnapom volt! Szeretnék a jövőben franciákkal találkozni Londonban, s egy kicsit megtanulni a nyelvükön is.

Folyt.köv. – Brüsszel és az Európai Parlament

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s