Az új állásom

Az új állásom története. Július elején a volt főnököm ajánlása nyomán jutottam el egy kertvárosi anyukához. Majd ő úgy döntött, hogy a Norland Collegeből vesz fel egy lányt, aki a szakmai gyakorlatát töltené náluk. A college tanulmány 4. évében egy családnál kell dolgozniuk, s arról beszámolót írniuk, plus néha tanulás mellette. Mivel ilyenkor még nincs meg a teljes végzettségük és gyakorlatosok, így “olcsók”. Fizetésük még a megengedhető kategóriába esik, mert 1 év munka után ezek a Norland nannyk £45.000 alatt szóba sem fognak állni egy potenciális családdal. Több éves tapasztalat után nem £50 – 60 ezer/ év alatt nem fognak dolgozni.

Egy nagyon szép elutasító levelet kaptam amúgy júliusban, majd lehet megosztom a Facebookon. Nem minden nap kap az ember úgy nem nemet, hogy közben megdicsérik. Nem akadtam ki, nem érintett meg nagyon a nem. Úgy voltam vele, ha ez a munka nekem szól, megkapom úgy is.

Augusztus végén ráültem az új állás keresésére. Meglepődtem, hogy ahány családnak csak elküldtem a CV-m, vagy kapcsolatba kerültem, mindenki adott nekem interjú időpontot. Voltak videóhívásaim is, meg személyes találkozások. És még utána is pozitív volt felém mindenki. 10 év tapasztalattal Angliából, 8 fix családdal, 19 gyerekkel, plus kismilliónyi ügynökségi babysittel a hátam mögött, mindenhol nyitott ajtók fogadtak. Ez már egy komoly nanny múlt, amit mindenki elfogadott. Persze referenciákkal és csekkolható munkáltató családokkal együtt. Szeptember elején már ajánlatot is kaptam, amennyiben vezetést is bevállalnám. Londonban, de baloldalon, nem vezetek. Nincs benne gyakorlatom, Londonban meg amúgy is tébolyda a szűkös utcák, parkolóhelyeket illetően.

Szeptember 7-én este üzenetem érkezett. A júliusi anyuka akart velem egy hívást. Persze, beszéljünk. Elmesélte, hogy a Norland nanny nem fog beválni náluk, kirakták. A babát egy esti babysitre hagyták a Norland csajjal. A bébi sírt és a csaj gyógyszert adott neki bármiféle üzenetváltás, beleegyezés nélkül. Ez nem tetszett az anyukának. Ha a babysit nem megy jól, először mindig a szülőket kéne értesíteni, tanácsot kérni stb. A csaj továbbá elég érdekes feltételek szabott, hogy hogyan akar náluk dolgozni és milyen óraszámban. Továbbá egy 50 tételből álló bevásárlólistát küldött az anyukának, hogy mire lesz szüksége az első munkahetétől. Végül pedig el akart kezdeni befoglalni mindenféle babafoglalkozós órát, amik az alvási idővel is ütköztek volna. Az anyukát feszültté tette a helyzet, s stresszelni kezdett. Ez az egész listázás, meg foglalás és feltételek biztosan jól működnek egy olyan családnál, ahol csak az anyuka kitolta a gyereket és kórházból hazaérve az újszülött dajka vette át bébit. Itt azonban egy gyesről munkába visszatérő, első gyerekes anyukáról van szó, aki törődő anyuka és nem azért megy vissza a munkába, mert csupán karrierista. Hanem mert muszáj, mert jövedelme hozzájárul és szükséges az életvitelükhöz, kiadásaikhoz.
Úgy tűnt beszámoló alapján, hogy a Norland nannyk tökéletes választás egy kő gazdag családnál, ahol a szülők kötelesség érzése ott kimerül, hogy megfizetnek gyerekgondozókat, akik majd felnevelik a gyerekeiket.

A munkát elfogadtam. Én nem akadtam ki ezen a Norland dolgon, mert nem vagyok azokkal a csajokkal egy kategóriában. A nanny karrierem gyengesége volt eddig, hogy nincs komoly babás referenciám. Ha ő most lehetőséget ad nekem arra, hogy a 8 hónapos bébire vigyázzak és ebből egy hosszabb távú munka nővi ki magát, az nekem csak hasznomra válik és előrébb visz.
Az előző állásomhoz képest több pénzt kértem, s csak egy gyerek van ugye. Még anyagilag is jobb nekem a helyzet. A magasabb bért arra fel kértem, hogy 10 év az 10 év, még komoly babás tapasztalat nélkül is. Illetve a nanny átlagbér nőt az elmúlt 2 évben a kerületben, ahol dolgozom.

Egy hónapja kezdtem. Az első munkanapom végén egy üveg Prosecco kíséretében jöttem el. Egy kis kezdési ajándék, amiért az állást elfogadtam.
Az elmúlt 4 hét szépen telt. A baba jó rutinban van, szociális, boldog bármit is csinálunk.
Folyt.köv.