Otthoni iskoláztatás

6 hét otthoni iskoláztatás letudva, avagy egy újabb történet a nanny életemből.
A Covid vírus miatt januárban nem indult újra a tanítás az angliai iskolákban. Az új mutáns és fertőzöttségi adatok miatt a kormány utolsó pillanatban, csak január elején közölte, hogy nem nyittatja ki az oktatási intézményeket. Valahogy éreztük, sőt már ősz végén is sejtettük, hogy bármikor bezárhatnak a sulik. Az ősz folyamán „csak” osztályokat küldtek karanténba, attól függően, hogy az osztályban és vagy azok hozzátartozóiban volt-e pozitív tesztes. Nálunk a kislány évfolyamából a másik osztály került teljes karanténba, mert a tanárjukról kiderült, hogy Covidos. Gyakorlatilag a vírus már ősszel is az iskolapadok között vándorolt és csak a szerencsén múlott, kit – hogy – kiket fertőzött meg.  

Közös rajzolás munkában a 6 évessel:

Nekem egy éppen 6 évesen van, aki a Year 1 évfolyamba jár. Illetve egy éppen csak 4 éves, aki ovis. Az első munkanapomon az évben, az anyuka már várt: Ezt komolyan kell venni. Otthoni iskoláztatás az valódi oktatás és nekünk mindent meg kell tennünk, hogy a kislány tartsa a tempót és haladjon az anyaggal. Persze, hogy komolyan kell vennünk – zártam magamban, de még csak 6 évesről beszélünk. Nem az angol érettségije fog ezen a pár hónapon múlni. Ilyen korban még nem kell nagyokat alkotni, az sem lenne gáz, ha semmit sem csinálna, mert bőven van ideje még behozni azt a tudást.
Az anyuka sokkal jobban ráparázott az egész dologra, mint én. Csak sajnos a saját paráját rám is átrakta szépen.
Elindult az otthoni suli heti és az anyuka még jobban stresszelt. Ha azt látta, hogy a kislány nem az asztalnál ül egész délelőtt és angolt, matekot gyakorol, tisztára bepörgött. A gyereknek most iskola van, szóval 9-től 12-ig valamit csinálnia kell folyamat. Közben nekem meg ott volt még a 4 éves, akit le kellett kötnöm, illetve távol tartanom az asztaltól, hogy ne zavarja be a zoom hívásokat. A 4 éves nagyon aktív fiú és vele hosszú sétákat szoktam tenni egy átlagos napon, hogy jól kifárasszam. Most meg be lettem zárva 2 gyerekkel délután 2-ig, hogy oktassak, lekössem a kisebbet és én se golyózzak be, miközben még a főnök anyuka sem tette egyszerűbbé a helyzetet.
Az első hét nagyon kemény volt. Aztán a második héttől anyuka belátta, hogy a kislánynak nem kell folyamat az asztalnál ülnie. Szükségünk van kert időre, egy kis megszakításra délelőtt. Plusz rájött, hogy azzal, hogy 10-10 percekre lejön az emeletről „segíteni”, tulajdonképpen csak nehezebbé teszi a reggeleimet. Azokban a percekben a gyerekek kizökkentek abból, amit éppen csináltak és rajta lógtak, figyelmet akartak tőle. Majd se rám, se rá nem hallgattak, s csak rendetlenkedés lett a helyzetből. Majd miután visszament az emeletre dolgozni, nekem kellett „lekezelnem” a szituációt. Nekem azzal tudott a legjobban segíteni, ha egész délelőtt nem láttuk őt, mert akkor tudtam jól haladni az órarenddel.

A 6 éves iskoláztatásához nem kell zseninek lenni, mert 40-ig számolni, 20-ig összeadni és kivonni nem egyetemi színvonal. Viszont az, hogy úgy segítsek neki, hogy tényleg megértse azt, ami történik, már kihívás. Neki ez a 40-ig számolás teljesen új dolog és 20-ig összeadás sem olyan egyszerű, ha éppen most hall valaki életében először erről. A Zoom hívások arra elegendőek, hogy egy-egy példát átvegyenek a tanárral. Ahol mi némák vagyunk, nem kérdezhetünk, csak hallgatjuk, ahogy megoldják a példát. Aztán lehet otthon arra a logikára alapozva feladatokat megoldani egyedül. Sok sikert. És itt kerülünk, mi felnőttek/én a képbe. Meg kell bizonyosodnunk róla, hogy a gyerek egyáltalán érti, mit kérnek tőle és hogyan.
Az utolsó hetekre már szöveges feladatokat kaptunk:
Thomasnak 12 piros golyója van. A kék golyóinak száma 4-el kevesebb, mint a piros golyóinak a száma. Hány kék golyója van? Hány golyója van összesen?
Pár hete még éppen csak 20-ig összeadtunk és kivontunk, majd ilyen „bonyolult” példákkal néztünk szembe. 
6 éves angol gyerekről van szó…nem is értem, hogy lehet olyan sok ostoba ebben az országban, ha már ilyen fiatalon ilyen elvárások vannak.

Angolból a műanyag probléma volt a téma. Hetente új könyvek a témával kapcsolatban, amihez kötődően leveleket kellett írnunk. Például: Levelet írni a Greenpeace-nek. Levelet írni egy barátnak a környezetszennyezésről és megoldási javaslatokat tenni, hogyan tudna valamit tenni valamit egy személyben. Posztert rajzolni és elmagyarázni, milyen hatásai vannak a műanyaghulladéknak a tenger élővilágára stb. Egész durva, komoly kis témák és saját kútfőből kellett mindenről írni.
A hetek „tudományos” kifejezései: Mit jelent az, hogy valami kihalt. Mit jelenet az, hogy valami lebomló és nem lebomló. Mit jelent az, hogy veszélyeztetett állatfaj.  Vannak elvárások egy angol iskolában. És ismétlem, egy 6 éves diákról van szó.

Utolsó háziként videókészítést kaptunk, amiben a 6 évesnek a posztere és megszerzett tudása által kellett rávennie a tanárát, hogy pl szelektíven gyűjtse a hulladékot. Kamera előtti szereplés, gyakorlati tapasztalat – beszélni egy témáról. Durván jó feladat, amit tényleg a „ későbbi életre” készít fel.

A fő tárgyak, mint az angol és matek mellett, van még vallási oktatás, ismeretterjesztő óra, történelem.
Vallási oktatás: most a kereszténység témában bibliai történetek, mi a kereszténység fő hite, mi a húsvét stb.
Ismeretterjesztő (science): az angol órát követve környezetszennyezés és újrahasznosítás stb.stb.
Történelem: akkor és most. Régi és mostani játszótér, régi és mostani tömegközlekedés stb. képek alapján összehasonlítani a kettőt.
Otthoni egyéb: Tesitanár videóit nézni és gyakorlatokat elvégezni. Zenetanár videóit nézni és skálázást megtanulni elmutogatva. Művészet, heti különböző alkoss ilyen – olyan képeket, ilyen – olyan technikával.
Mondanom sem kell, hogy nem unatkoztunk az elmúlt hetekben. Mindig volt mit tenni.
Megdolgoztam a pénzemért. Intenzív tapasztalásban volt részem. Remélem a referencia erről majd hozzá fog segíteni az új állásomhoz a jövőben.

Mi volt nehéz? Egyben tartani mindent…végezni a szokásos tennivalóimat, mint általános rendrakás/tisztán tartás a gyerekszobában, nappaliban. Napi 3x étkeztetés. Felügyelni a zoom hívásokat, házikat. Taposni a kislányt, hogy figyeljen már arra, amit éppen csinálnia kell, mert az otthoni környezet (játékok) és az öccse rendszeresen pillanatok alatt elvonta a figyelmét minden fontosról. Majd 3 körül parkozást, játszóterezést levezényelni. Végül vacsoráztatás után mindent úgy elpakolni, mintha gyerek sem lakna a házban. (Apuka kényszeres rendmániás)
10 órát letolni, hogy 30 percet sem ültem a popsimon nyugodtan. Plusz az extra otthoni iskoláztatás felelősségét viselni magamon.
Higgyétek el, én nem panaszkodom. Ám az anyuka mondta már nekem, hogy de jó lesz, ha március elején újraindul az oktatás…bízzunk benne.

További szép február hónapot kívánok mindenkinek!