Ha Tinderen múlott volna…

Februárban töröltem magam a Tinderről.
Eljutottam arra a pontra, hogy nincs értelme. Az utolsó hely, ahonnan nekem kapcsolatom lenne, jött a gondolat. Több mint 1 év aktív tagság után teljesen feleslegesnek éreztem, hogy egyetlen másodpercet is eltöltsek az appon. Soha egyetlen személyes találkozóm nem volt az oldalról és alig váltottam egy – két emberrel levelet, de azok sem voltam egyáltalán szimpatikusak.
A férfiak 95%-át balra húztam. Ilyen finnyás lennék? Nem….egyszerűen rengeteg profil mozgott a ’túl szép, hogy igaz legyen’ kategóriában. Meg Londonban mindenféle alak fent van rajta, a turbános arabtól, a fuxos feketéig mindenki, de tényleg mindenki. Az ilyen személyeket meg alapban kihagynám, köszönöm.

A londoni Tinder férfifelhozatalának 70%-a olyan angol pasikból tevődik össze, akik CEO-k, ilyen és olyan flancos, jól hangzó munkahellyel rendelkeznek. Semmi közöm nincs pl Canary Wharfos financial manager pasikhoz, aki túltolt és nagyon menő képekkel próbálta az egóját felfújni.
A másik herotom azon pasik, akik az utazásaikkal próbáltak felvágódni. Hogy már 50 országban jártam és még folytatódik a kaland, mindezt 39 évesen. Hát köszönöm….ha 39 évesen ennyi az értékrended, hogy a nyaralásaidra vagy büszke, nincs miről beszélgetnünk.
És hány, de hány olyan pasit láttam, akik 40 körül csak a menő New York, Dubaj képeikre voltak oda Tinderen. Rossz pillanatomban úgy éreztem, Európa elveszett…mindenki az utazásaikat hajkurássza, mikor az adott életkorban már minimum el kellett volna jutni a megállapodásig.
Egy idő után konkrétan beleírtam a bemutatkozó levelemre, hogy ha az utazásidra van egyedül büszke, ne is pazaroljuk egymásra az időnket. És ezek után csodálkoztam, hogy nem voltam éppen túl népszerű fent…haha. Plusz semmi extra, semmi sminkes képpel sem prezentáltam magam. Nem akartam mű, megjátszott személy lenni. 

A fenti gondolatok most hogy jutottak eszembe?
Hát…be kell vallanom, hogy a barátomat is balra húzta volna az appon, ha ott látom meg. Csak egy szimpla (valszeg előnytelen) kép alapján és valami ócska duma bemutatkozó szöveggel nem nyert volna meg magának.
Csak ránézésre azt mondtam volna, hogy nem. Ezért nagyon rossz az online társkeresés. Egy kép alapján döntsem el, hogy bejön-e az illető, anélkül, hogy személyiségéről bármit tudnék.
A barátomat egy éve már megismertem táncon, de még ez sem volt elég. Jó pár hónap kellett, amíg közelebb kerültünk egymáshoz, egyre többet tudtunk meg a másikról, míg végül elhívott egy randira.  
Ő a személyiségével vett le a lábamról. A kedves szavaival, a figyelmességével, és azzal, hogy hajlandó minőségi időt eltölteni velem. Vagy azzal, hogy váratlanul meglepett virággal is. Az „összhatása” az, ami tetszik benne, ami alapján megszerettem. 

Tanulság: az offline ismerkedés továbbra is nagy kedvencem marad.
Ha Tinderen múlott volna, az életben nem találtam volna senkit sem…