Kirándulás a Warwick kastélyba

Május első vasárnapján a Warwick kastélyban jártam. Egy meglepetés kirándulás volt, hiszen az ötlet váratlanul ért.
Kedden este pittyent a telefonom: „Anglia szép magyar hölgyei! Vasárnapi beszélgetésünk során szóba került, hogy ti sem az otthonülős típus vagytok. Mi lenne, ha szerveznénk egy közös kirándulást a hétvégére” Az új, Húsvétkor megismert ismerősöm írt rám és a leglelkesítőbb ismerősömre.
Én benne vagyok, azonnal jeleztem. Megbeszéltünk mindent.

Vasárnap reggel azon kaptam magam, hogy a ’brand new’ ismerősöm kocsijának hátsó ülésén ülök, s Warwick felé robogunk. Személyéről annyit írnék, hogy egyéniség, aki azonnal szimpatikus volt. A tegnapi nap pedig sikerült jobban megismernem őt, s a róla kialakított kép még pozitívabb lett. Igazi hercegnőként kezelt minket, és kamerájával csodálatos képeket is készített rólunk.
 Örülök, hogy megismertem, s találkozásunk harmadik alkalmával már egy közös kiránduláson vettünk részt.

warwick-catle-nézet

Késő délelőtt a Warwick kastélyhoz értünk, aminek eredete a 11. századra nyúlik vissza. A 14. században megerősítették, aminek eredményeként napjainkban a középkori – katonai építészeti stílust megfigyelhetjük. Remek állapotban megmaradt az útókornak. A 17. századig erődként működött, majd felvásárolta egy nemesi család és vidéki kúriává alakították át. Ennek nyomai a belső berendezésben mutatkoznak meg igazán. 1970-es évek végén megvette a Tussauds csoport. Magánkézben, profitszerzés céljából üzemel napjainkban a létesítmény.

Warwick-Castle-dungeons-tour

Bolond boncnok

A legelső utunk a Várbörtönbe vezetett. Kicsit megszeppenve léptem be, miután az animátor hölgy egy kis bevezetést tartott. „Én bolond lennék bemenni, Önökre hagyom”. Az első teremben először egy bábu szólalt meg, majd a sötét háttérből előugrott egy animátor. „Nagyon ostobának néznek ki. Sok sikert” És végleg bent voltunk a börtön szívében.
Élő látványshow keretében ismerkedhettünk meg a középkor sötét időszakával, amiről jobb nem tudni. A nyelvkitépő eszközt is testközelből láthattuk, de a kampós (szem-popsi-fej csonkító/fájdalmat okozó dolog is be lett mutatva. És a férfiszerv eltávolító, csitt-csatt is szemléltetve lett. A többi a fantáziánkra lett bízva, mert ezek csak a kezdetek voltak a kínzások során.
A másik kis teremben egy „bolond” várt minket, aki egy mű férfit boncolt az asztalon. Kitépte a (mű) szívet. „Hmm, friss vér. Finom, megiszom”.
A folytatásban a középkori igazságszolgáltatást tapasztaltuk meg. Lépkedtem befelé, miközben megszóltam, a rám meredő bírót nézve: „Jesszusom” Ő: „Csend legyen az én termemben!” – kiáltotta. A csoportunkból kiválasztott három bűnöst, akiknek felelni kellett. „Neved” – kérdezte. „Sam vagyok” – felelte a férfi. „Bűnös, bűnös” – csapkodta a fakalapáccsal az asztalát a bíró.
A középkorban, akit bűnösnek akartak tartani, az bűnösnek kezeltek és ítélték el, még ha semmit sem csinált az illető.
Majd a kivégzést is „átéltük”, aminek alanya az új ismerősöm volt. A vér helyett víz fröccsent ránk, mialatt egy pillanatra elsötétült minden és sikoly hallatszott.

Ma vagyunk kiakadva egy szexuális zaklatáson, meg hogy milyen betegek az emberek. Anno sokkal elvetemültebbek voltak a népek, s kegyetlenül, már – már barbár, kannibálként bántak az emberekkel. Hát kiszúrtuk a szemed. Megcsonkítottunk, na és? Borzasztó középkor volt az.
A börtönbe aki bekerült, egyenes utat kapott a halálba. Ha nem is bántották fizikailag, kiéheztették és szomjaztatták, amitől ugyan úgy életüket vesztették a ‘mondvacsinált’ bűnösök. 

A 45 perces interaktív túra nekem egy életre elég volt, sokkolt. Mikor távoztunk a fényes nap bántotta a szemünket a félhomály után.
Utólag belegondolva, az itt dolgozó – animátor embereket sem irigylem. Képzeljétek el, hogy egész nap félig sötétben, állott levegőben vagytok, miközben átélve és izgalmasan kell 10 percenként ugyanazt a betanult szöveget, bemutatót megtartanotok. Nem álommunka, legalábbis számomra.

warwick_shoemaker

Cipőkészítő mester – élethű viaszbábu

A céhes mesterek múzeumi részhez sétáltunk, ahol a vári – munkás életbe nyerhettünk bepillantást. Mesterek, akik a fegyverzetet, páncélt készítették, varga, aki a cipőket csinálta stb. Szövőnők, akik a ruhákról gondoskodtak stb. A hangosból kellemes középkori zene szólt és vidámság uralkodott. Hallottuk, ahogy a kovács üti a vasat, vagy csilingel a pénz a pénztárnál stb. Az összes bábu, élethűen kivitelezett viaszember volt. Első ránézésre nehéz megállapítani, hogy dermedt élő emberek –e vagy nem.

warwick-castle-hall

nagyterem

Felsétáltunk a nagyterembe és dísztermekbe. A zene hatására elképzeltem magam, amint abroncsos ruhában szökdécselek és pukedlizem az uraknak, táncmulatság szereplője vagyok.
A termet a díszítésével együtt személyesen kell látni, mert leírni nem tudom. Az étkező is csodálatos volt. A grófok és kisasszonyok szobái rendezettek, szépek, néha túl giccsesek voltak. Komornyik, szobalányok, öltöztetők könnyítették meg a mindennapi életüket.

Waxwork figures recreate exactly a Royal Weekend Party staged at the castle in 1898

Kisassonyok és komornyik – élethű viasz

A pénzes, jómódú világ, amit láttunk. A falon tömérdek festmény a családtagokról, kézzel szőtt faliszőnyeg stb.

A programunkon az íjász show következett, ami rém unalmas volt. A bácsinak kilőtt vagy 15 íjat, amiből 3 talált bele a nagy körbe valahogy. Mikrofonja nem volt, így kiabálva próbált előadást tartani, hogy mi – hogyan – miért történik, milyen volt a harcművészet régen, de nem túlságon jól értettük. A fűben ülni fél órát a napozásért érte meg csupán.

A bemutató után megmásztuk a vár tornyait és 360°C-os panorámát élvezhettünk. Mi fiatalok vagyunk, kényelmes ruhában, nem volt nehéz. Ám gondoljunk bele abba, hogy régen felfegyverkezve, nehéz – páncélozott cuccban kellett itt masírozniuk az embereknek. Nem lehetett álom.

A madárröptetést is megnéztük. Többféle madár és az idomár, nevelőjük értette a módját. Látványos volt és igazán élvezhető. Minden madár pedig egy személyiség. „Ő Frank, tudja, hogy a kezembe kell rárepülnie, de úgy dönt, hogy a fű jobb neki”. „Na Frank, repülj egy kört, ez nem sétabemutató, hanem reptetésbemutató”. Mosolyogtam egy jót.

Egyéb látványosságok a rózsakert, ami virágzáskor varázslatos lehet. A pávakert, ahol több páva is sétál fel – alá, néha szétnyitva és megmutatva csodás tollazatukat. Ott jártunkkor hangversenyt tartottak, ami egy rossz- hangos macskanyávogásra emlékeztetett.

Warwick_Castle_ostromgép

Ostromgép

A vár kuriózuma a Trebuchet azaz ostromgép. 19 méter magas, 300 db fadrészből álló kilövő gép, ami akár 150 kg-os súly megmozgatására is képes, 25 méteres magasságig és 300 méteres távolságig. Egy áprilisi tűzeset miatt, mi a showt most nem láthattuk élőben.

6 órát töltöttünk a vár felfedezésével, de akár többet is lehetett volna. Kellemes, emlékezetes kiruccanás volt, amit a középkorban kalandozva töltöttünk.
A két ismerősöm hozzájárult a 2015-ös évem szebbé tételéhez. Megtiszteltetés volt számomra a meghívás, a társaságuk.
Nagyon szépen köszönöm!

U.i. A leírtak csupán egy ízelítő. Olyan dolgokról, amik nekem igazán megmaradtak. A személyes felfedezést nem pótolja. Ha esetleg a jövőben ide vinne utatok, csak ajánlani tudom.
További információk (képek forrása): https://www.warwick-castle.com/

Köszönöm, hogy olvastatok. Legyen szép napotok!

Reklámok

TE MIT GONDOLSZ?!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s