A Korona

2020. júliusában csatlakoztam a Netflix világához. Miután mindenkinek van előfizetése évek óta, matuzsálemnek érzem magam, hogy engem most kapott el az ihlet rá.
Egyébként egészen ez évig nem is volt hozzá megfelelő eszközöm sem, amin futhatott volna. Tabletem nincs, a laptopom nagyon régi kicsi memóriával, az előző telefonom pedig 5 éve került a piacra. Netflixet nem bírta volna, így is már nem tudtam milyen alkalmazást töröljek, mert folyton sírt, hogy kevés a memóriahely.
Az új mobilomra (Samsung A51 – nem a fő telefonja a márkának. Egy csomó funkciót kihagytak, amit az „S” család tud, s amit én személy szerint úgy sem használnék. Ám így az ár és amit kapunk, köszönő viszonyban van legalább. Nem drága és ahhoz képest meg tud) alapban beépített app volt a Netflix.
Engedtem a kísértésnek alapon. Legyen, mindenki után évekkel csatlakoztam a közösséghez.

A Crown (A Korona) sorozat már megtalált korábban is, hallottam róla innen-onnan. Kell ez nekem? Egy jó barátom ismét előhozta, ajánlotta.
Ok, beadtam a derekam.
Az Egyesült Királyságban élek, egy olyan országban, ahol II. Erzsébet királynő uralkodik. Nem vagyok még állampolgár itt, de már királynőmként tekintek rá. Így a sorozat számomra érdekes, mert ebben élek. Ha a királynő személye nekem nem jelentene semmit, akkor A Korona cseppet sem izgatna.

Az első évadnak nekiugrottam. Jöttek a részek, egyre többet tudtam meg a családról.
Hamar megállapítottam, hogy egy szappanoperát kezdtem el nézni tulajdonképpen. Az egészben az a kár, hogy ez a királyi család valósága. Nem egy kitalált mű, fiktív történet. Minél többet láttam eddig belőle, annál inkább elkezdtem a monarchia pártiból, monarchia semlegessé…lassan ellenessé válni.
Undorítóak több ponton is a történések, abszolút megkérdőjelezik, hogy egyáltalán mi a francot érnek a család tagjai? Miért van szükség rájuk napjainkban is?
Pedig még csak az első évad végénél járok, s két teljes évad történései hátravannak.
A negyedik évad idén novemberben debütál, Diana hercegnővel az élen. Az ő házasságának hátsó szálai (irányítói) is bőven teregetnivaló szennyest tartalmaznak. Nem beszélve a haláláról, aminek véletlenjében még az angolok sem hisznek.

A Korona nagyon élethűen, tökéletes koppintással (helyszín, jelmezek és személyek) idézi meg a múltbeli cselekményeket. A maga kategóriájában ismeretterjesztő. Az egy órás epizódok tartalmasak, figyelmet végig fenntartják, roppantul élvezhetőek. A professzionalizmus, a kiváló háttérmunka letagadhatatlan. A színészek alakításai meg hát 12/10-es besorolásba esnek.

Sorozattól a jelenbe (2020-ba) ugorva, a királyi szappanopera mai napig „él”. Tavaly András herceg állítólagos fiatalkorúakkal való, egykori kufircolása volt a szóbeszéd. Idén Harry és Meghan okoztak nem kis galibát a visszalépésükkel. A külvilág felé Katalin hercegnő és Vilmos herceg tűnnek a legnormálisabbnak eddig. Ez csak, az amit látunk a felszínen. Lehet belőlük is egyszer jó kis drámasorozat alany lesz.

Nekem csak egy kérdésem van: Ha a királyi, az elvileg példát mutató család sem „normális”, akkor mi miért akadunk fent a saját családunkon. Eskü, az a nagy következtetés, hogy nincs normális család. Kész. Pont.

A sorozat nézését folytatom. Kíváncsi vagyok a fenti gondolataimmal egyetértetek-e? – kérlek írjatok kommentet 🙂
Mindenkinek jó Netflixezést kívánok!