Emlékezés

Két héttel ezelőtt sokkolt a Facebook poszt, amelyben szeretett blogger “anyukánk”, Hujber Zsuzsanna haláláról értesültem. Hirtelen megállt körülöttem az élet és több percbe tellett, mire úgy elkezdtem felfogni az olvasottakat. Az nem lehet, hogy Zsuzsi, aki már többször felállt a padlóról és elképesztő erővel, élni akarással ment előre, eltávozott. Felfoghatatlan és mérhetetlen megrendítő hír.
Zsuzsiról a blogján olvasottak alapján tudtam, hogy többféle egészségügyi problémával küzdött, mint Crohn-betegség, gluténérzékenység és pajzsmirigy-alulműködés. És rendszeresen harcot vívott a súlyokkal, az ő esetében a hízással, növekedéssel. Ám, soha nem hittem volna, hogy bármi az ő életében végzetes lehet, hiszen annyirszor bizonyított már.
2018-ban egy cikk jelent meg róla a Szeretlek Magyarország oldalon, amit ajánlok elolvasásra tőle. ITT

A mostani soraimmal rá szeretnék emlékezni, pár emléket megosztani.
Zsuzsi alapította az MBBK, Magyar Bloggerek és Blogkedvelők csoportot 2014-ben. Engem egy privát üzenetben hívott meg oda, mert valahogy megtalálta még anno a blogom. Persze, hogy örömmel csatlakoztam. Akkor még viszonylag azt sem tudtam, hogy mihez és mi sül majd ki ebből.
Az MBBK csoport egy fantasztikus közösségé nőtte ki magát, aminek aktív éveiben fantasztikus eszmecserék zajlottak. A második otthonom lett a Facebookon, ahova mindig szívesen léptem be. Egymás megosztott cikkei alatt véleményeket cseréltünk, inspirációt gyűjtöttünk. A kérdezz – felelek játékban pedig jobban megismertük egymást. Egy csomó szuper személlyel találkoztam online, akiket aktívan is követtem és barátokként tekintettem rájuk. Karácsonykor pedig többeknek képeslapokat is küldtem, éveken át.

A virtuális térből való kilépést, személyes összejövetel lehetőségét a Cosmopolitan Blogger Napjai adták. Kétszer fordultam meg az eseményen és elképesztő volt odamenni jó pár emberhez, néven szólítani őket, s kötetlen beszélgetést kezdeményezni rögtön. Hiszen blogjuk alapján tudtam róluk, kik is ők pontosan és miről írnak.

A 2018-as blogger napon Zsuzsival is szerencsém volt megismerkedni élőben. Régi barátként mentem oda hozzá, annyira örültem, hogy végre személyesen is sikerült találkoznunk. Vele lógtam egy fél napot. Említettem neki, hogy mennyire felnézek rá, amiért levelezőn végigcsinálta a főiskolát Budapesten, munka mellett.
Példaként tekintettem rá, s azt is megköszöntem neki, hogy az MBBK-t összehozta és általa mennyi klassz embert megismerhettem.

Hab volt a tortán, mikor Steiner Kristóf, a rendezvény házigazdája kérte: Tegyék fel a kezüket azok, akik az MBBK csoportból jöttek a mai napra. És olyan büszkén tettem fel a kezem. Meg még vagy a terem fele is feltette a kezét, s ezt mind Zsuzsi egykori ötletének volt köszönhető, amit aztán tett is követett. Megálmodott és alapított egy közösséget.

A legfájdítóbb számomra az, hogy tavasszal még képeslapot küldtem a házasságkötéséhez gratulálva. Úgy tűnt külső szemlélőként nézve, hogy jó irányban halad az élete, és az egészsége is javulóban van. Majd a nagyon szomorú hír jött velem szembe. Nincsenek szavak, döbbenet hatása alatt vagyok mai napig.

Nyugodj békében Zsuzsanna. Köszönöm az életnek, hogy megismerhettelek.

(Aki szeretné remek írásait visszaolvasni: http://suznvilaga.hu/)