2 hete a családnál. Gyorsan telnek a napok.
A bezártság időszakról nehéz írni, mert nem sok élmény történik velem. Egy séta, egy futáson kívül nem is mozdulok ki a lakásból. Áldom az eget, hogy tavaly elkezdtem futni. Most, hogy nincs tánc, úszás, rollerozás sem, az egyetlen sport maradt az életemben.
Tudom, hogy a net végtelen lehetőséget nyújt. Adriene jógás videót is csináltam már. Illetve egy Joe nevű angol srác, fél órás tesióráit gyerekekkel többször végigmozogtunk. Ennek ellenére is, a lépésszámaim visszaestek látványosan, de a benti lét nem jelenti azt, hogy punnyadok a kanapén egész nap.
Szintén áldom az eget, hogy munkanapjaim megmaradtak. Reggel 8-tól este 6-ig enyémek a gyerekek hétköznap. Nincs időm leülni és merengeni azon, hogy éppen mi is történik a világban. Bár kevesebbet mosolygom és nem tagadhatom, hogy nyomot hagy az életemben ez az új helyzet, de a gyerekek szerencsére ugyanolyan elevenek, aktívak és cserfesek, mint eddig. Velük minden nap vannak nagy kacagások. Ők elég fesztelenül veszik ez az időszakot, ami pozitív.
Egy órarend szerint töltöm el velük a napot, ami szerkezetet ad a hétköznapoknak. Megvan, hogy melyik órában milyen játékokkal lehet játszani, mikor kell iskolai dolgokat gyakorolni, mikor lehet 1 órát tévézni, mikor olvasunk könyveket stb. Így nem egy ömlesztett káosz a közös idő.
Számomra intenzív tapasztalás a karantén. Eddig csak az iskolai és óvodai dolgokat kellett követnem, rásegítenem, ismételnem. Most gyakorlatilag rám maradt a „tanítás” is. A suli honlapjára felraktak gyakorló feladatokat, amiket nekem kell elmagyaráznom és végigcsinálnom az 5 évessel. Nem bonyolult dolgok ezek, csak betűzés, számolás játékos formában, heti témák átbeszélése stb. Ám most ebbe a „tanító néni” szerepbe is bele kell tanulnom.
Aztán az intézményekben mindig volt kézművesedés nekik. Ezt is átvettem. Végre a Pinterestre is beregisztráltam, s dögivel találtam egy csomó jópofa, egyszerű és nagyszerű dolgot.
(Viszonyításképpen a nyári szünetek az elmúlt években úgy néztek ki, hogy a fél délutánt kint töltöttük játszótereken, parkokban stb. Ilyen – olyan 1-2 órás foglalkozásokra kellett vinnem őket közben, mint úszás klub, labdajáték foglalkozás, fociedzés stb. A nap simán eltelt, hogy jöttünk – mentünk fel – alá. Iskolai dolgok meg max ismétlés, meg gyakorló füzetek. Lazábban volt véve. Megfelelő mozgástér lévén sokkal könnyebben haladt az idő.)
A bentlakásról. A szobámat nagyon szeretem. Világos és nagy. Saját fürdőszoba is abszolút luxus kategória. A lakhatási körülmények, mintha csak egy hotelben élnék.
A család nagyon rendes. Az anyukának már ugye korábban is voltak kedves megnyilvánulási, mikor virágcsokrokkal lepett meg. Nem szólhatok semmi sem.
Ez kölcsönös helyzet. Anyuka mondja, hogy a gyerekek milyen jól elvannak velem. Ő boldog a munkámmal, s ezért azt akarja én is boldog legyek, míg velük élek.
Szeret főzni. Gyakorlatilag etetnek itt, miközben 2 nagy szatyor kajával költöztem be. Az apuka meg tölti a bort heti többször, illetve sörrel is kisegíthetem magam az alagsorból.
A lelki világomban fel és le időszakokat élek meg. Néha úgy érzem, hogy kiborulok mindjárt egy kicsit, aztán jobb lesz.
Itt a tavasz. Tegnap gyönyörű idő köszöntött ránk este, ha nem lett volna ez a bezártság, akkor a Greenwich parkban lettem volna barátommal. Ezt így szar megélni.
A húsvéti nyaralásomnak lőttek. Anyuékat (több) hónapos késéssel fogom újra látni. A szabadságom úgy lett beütemezve, hogy Írországban is eltöltöttünk volna pár napot. A barátomnál családlátogatást beiktatva. Ennek is annyi. Sőt, barátomat sem láthatom, láttam már hetek óta. Ez próbatétel.
Én folyton mennék, már a tengerpartra is leugrottam volna egy napsütéses hétvégén. Ehelyett a családnál kiülhetek a hátsó kertbe. Amiért amúgy nagyon hálás vagyok.
Jobb napjaimban úgy gondolom, hogy pár hónap az ember életéből semmi. Ezen is túlleszünk egyszer. És nagyon szerencsés helyzetben vagyok a munkámmal és munkahelyemmel.
A mostani hetek segítek átértékelni, hogy nem szabad alapnak venni egy csomó mindent. Sokkal értékesebb pillanat lesz a legközelebbi viszontlátás családommal, barátokkal. Az első táncóra is fel fog érni egy hatalmas ünnepléssel majd. Kitörő örömmel fogom üdvözölni a szeretet embereket onnan, s hatalmas ölelések fogok osztogatni és hosszasan. Milyen szuper lesz!
Unokatesóm esküvője augusztusban, remélem simán meg lesz tartva. Már most odaképzelem magam, amint a repülőn ülök hazafelé. Majd anyuékkal csinosan öltözve elindulunk a ceremóniára. És este a családunk együtt fog pezsgővel koccintani, s egy hatalmasat bulizunk utána. (Ámen)
Kitartást mindenkinek!
Életem morzsái 