Az új család

Az új család…már ezt a cikket egy ideje meg szerettem volna írni, csak nem jött ihlet.

Először is meg szeretném köszönni, hogy követtek és olvastok. A blogom egy olyan felület, ahol kendőzetlenül és őszintén meg tudom osztani az életemet és gondolataimat. Olyan jó, hogy az életemben van egy ilyen oldal és még nagyobb öröm, hogy vagytok ti is, akik követtek a kis utamon.

Vissza a témához. Szeptemberrel el kellett jönnöm az előző családtól, mert a legkisebb gyerek is elkezdte az iskolát, azaz 4 éves lett. A gyerekgondozás lényege a minél kisebb gyerek, vagyis minél nagyobb óraszámot igénylő családok.
A család pedig nem akarta kiadni az utamat, de ugyanakkor meg az anyuka száját húzogatva mondta többször is, hogy igen, ha a gyerek iskolában lesz, hát nem kellek napközben…

Tudtam, de nem sejtettem esete állt fent. Az utolsó utáni pillanatig vártam, hogy valami véglegeset közöljenek. Jó angol módjára, túl udvariasság jegyében, inkább megvárták, hogy magamtól jussak el arra a felismerésre, hogy felmondjak. Nem is lepte meg őket.
Ekkor már augusztus hónapot írtuk és nekem egy hónapon belül kellett új munkahely. Nagyon szervezetlenül csináltam…már májusban el kellett volna kezdenem keresni a piacot ismerve. Előre látó családok július előtt felveszik az új embert szeptemberi kezdéssel.
Ügynökségekkel felvettem a kapcsolatot, totális időpazarlásnak bizonyult. Aztán kínomban egy helyi anyuka csoportba kiírtam, hogy ki vagyok és mi a pálya.

Egy anyuka rám írt, hogy ő keres. Küldtem neki önéletrajzot, ami tetszett neki. Ezt követően egy interjúm volt nála, amire tényleg nagyon készültem és egy komplex kérdéssorral mentem. Ezután is tetszett neki minden. Lecsekkolt a korábbi munkaadóknál, majd vinni akarta tovább a folyamatot.
Hosszú hetek teltek el, mire a kezdési időben megállapodtunk. Ő nem kapkodott, mivel egy néni segített neki, s nem volt sürgős, hogy rögtön kezdjek. Egy 72 éves! néni vigyázott éveken át a gyerekeire, csak szerinte már kezdte nem bírni és panaszkodós volt.

Szeptember végével indult az új állás. Kölykök, kölykök nem nagy ügy…csak amíg nem ismernek és nincs kölcsönös bizalom, nem olyan egyszerű hirtelen. Meg minden család más és mást máshogy várnak el, amikbe idő beletanulni. Ez adott az elején egy kis stresszt.
Hálisten nem szarrágó családhoz kerültem. Mindkét szülő HR-es. Az apukának HR-es cége van a Cityben, felsővezetőket keresnek globálisan.

A gyerekek 2,5 éves fiú és majdnem 5 éves lány.
A kisfiú nagy meglepetés volt azzal, hogy folyékonyan beszélt és szobatiszta lett, mire kezdtem. Korát simán veri. Értelmesebb és fizikai megjelenésében is érettebb, mint egy átlagos 2,5 éves. Nagyon gyorsan összeszoktunk, pillanatok alatt elfogadott. Elkezdtünk csapatként együttműködni és remekül reagál arra, ahogy beszélek/viszonyulok hozzá.
Tegnap említettem neki, hogy küldetésünk van délután. Postára kell majd mennünk és leveleket feladni. Kezemet fogva elsétált szépen velem, a várakozást is jól tűrte, majd bélyegzés után bedobta a leveleket a postaládába.
Múlt héten ajándékboltba is beugrottunk. Teljesen megértette, hogy nézelődünk, óvatosak vagyunk és nem vásárlunk semmit. Semmi hiszti, semmi.
Általánosságban, ha valamit látunk, hallunk, amit utána elmagyarázok, látszik rajta, hogy érti és figyel.
Akaratos, de nem annyira hisztis. Az előző kislánnyal, amiket átéltem naponta, ő semmi.
Az is meglepett, hogy kabátját önállóan képes felvenni, de már nadrágját is egyre ügyesebben. 2,5 éves létére baromi okos.

A majdnem 5 éves. Jó szándékú és értelmes lány. Még eddig nem sok borsot tört az orrom alá. Hozzá még idő kell. Elfogadott ugyan, de látom benne még a távolságtartást. Idővel alakul.

A lényeg annyi, hogy a szülők jó alapokat adnak és adtak, amire lehet építeni. A szülőknek vannak elvárásaik a gyerekeik felé, mármint viselkedésben és vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani otthon. Nem a gyerek csicskáztatja a szülőket, hanem lefektetett határok vannak. Az anyuka meg igenis leállítja őket, ha valami félremegy. Elnézést kérés és köszönöm pedig az alap náluk.
Emlékszem interjún kérdeztem az anyukát, hogy elvárja-e a gyerekektől, hogy segítsenek a játékokat elpakolni például. Mert tapasztalatból mondom, hogy sok helyen úgy vannak, ott a nanny, majd nyalja a gyerekek popsiját mindenben, azt jó napot. A nanny szerintem meg tanítsa és vonja be mindenbe a gyereket, mert milyen már, hogy valahol a 10 éves még egy pohár vizet sem képes kitölteni magának, ha kiszolgálták korábban maximálisan.

Új állás elindult. Illik maradni évet, éveket. A kisfiú 2021. szeptemberében kezdi az iskolát majd, addig elvileg okés lennék náluk.

Zárógondolat:
Sokszor megkapom a kérdést, hogy nem gondolkodtam-e már nanny melón kívül máson. De…ám az elmúlt években a stabil és fix bevételen volt a hangsúly az életemben, s ebből az állásból már tisztességes fizetésem alakult ki az évek alatt. Bizonytalanért felrúgni, vagy nulláról indulni más területen nem éri meg számomra, hacsak nem jól megtervezett váltásról van szó, amivel rövid időn belül jobban kereshetek, mint most.